Cselekmény: Tsoti egy nyomornegyedben élő, önjelölt gengszter. De tényleg az, szemrebbenés nélkül megöl egy férfit rablás közben társaival. Amikor egyikük szóvá teszi, hogy ez azért már sok, mégis elpattan benne valami, megveri társát és elfut. Zaklatott vándorlása során egy gazdag ház elé kerül, ahol kapva az alkalmon hasbalő a feleséget és elhajt a kocsijával. Csakhogy az autóban maradt egy kisbaba is. Jobb híján egyelőre magához veszi és a maga módján gondoskodik róla: fegyverrel kényszerít egy szomszéd kismamát, hogy szoptassa meg...

Téma: Érintőlegesen foglalkozik egy rakás dél-afrikai társadalmi kérdéssel, de mivel nem elég körültekintően, ezeket hagyjuk is. Így marad egy megváltástörténet, amelyben Tsotsi néhány pozitív élménynek köszönhetően tisztességessé válik.

Tartalom: A filmmel ellentétben kronologikus leszek: a nyomortelepen felnövő Tsotsi bántalmazó apja és haldokló anyja mellől elmenekül és utcagyerekként nő fel, tehát adott a szeretethiány és a gengszterélet. Történetünk kezdetén Tsotsi (ami szlengben gengsztert jelent) már három társával van együtt, akik személyisége egy-egy vetületét jelképezik: a tudat, az agresszió és a gyerekkor (ebből milyen jó kis Harcosok klubja lehetett volna...). Az észt rövid úton ki is csinálja, miután az megpróbálja feléleszteni lelkiismeretét, ekkor jön a képbe a talált baba, ami egy akkora klisé (ld. még A kölyök, Kafarnaum), hogy már itt unni kezdtem az egészet. Ez, illetve a szoptatós anyuka felidézi benne gyermekkorát és lassan jó útra tér, felismerve, hogy nem különb bántalmazó apjánál. Elintézi az agresszív énjét, elbúcsúzik a gyerekkoritól  és visszaveszi az észt.

Forma: Nagyon kiemelkedő dolgokat nem tudok mondani, a legtöbb dolog ott van a helyén, sok a jelképes kis momentum a díszlettől a ruhákig. A költségvetés időnkétn látszódik rajta, de elviselhető. Érdekesebb jelenség a zene, modern rap, jól passzol a "gangszta" világhoz. A színjátszást dicsérik, de én pont ellenkezőleg voltam vele és kevésnek éreztem a főszereplő játékát (ami ugye lehet karakterbéli hiba vagy téves rendezői utasítás - ezt már megtanultam, hogy nem feltétlenül a színészen múlik).

Élmény: Érthetetlen számomra, miért dicsérik a filmet és hogyan nyerhetett Oscart, és ezen nem segítettek a leírások sem. A sztori unásig ismert és életszerűtlen, a megvalósítása pedig semmi olyat nem nyújt, ami miatt felejthetetlen lenne. Kicsit beleláthattunk a dél-afrikai nyomorba, számomra ennyi érdeme van.

Érdekességek:

• A nyomortelep a johannesburgi Alexandra, ahol közel 200 ezren élnek, ennek ellenére innen került ki többek közt Mandela is.
• A Felát alakító színész Zola, a film zeneszerzője egyben.