Cselekmény: Három szálon fut a cselekmény: az elsőben X (maga a rendező, Mariano Llinas), az idegen szemtanúja lesz annak, ahogy egy férfi elrejt egy táskát és nem sokkal később megölik. A táskát magához veszi és az üldözőktől tartva egy hotelszobában marad hónapokig.

A második történetben Z vezetői pozíciót kap egy unalmas helyen, mígnem fura jegyzetekre nem bukkan néhai elődjénél. A nyomokat követve lassan felsejlik előtte, hogy a férfi hobbiból egzotikus állatokkal kereskedett illegálisan.

A harmadik történetben H-t, a fotóst megbízzák, hogy egy folyó mentén fotózza le a korábbi építkezésen felállított oszlopokat, ő azonban csak romokat talál. Egy alkalommal robbanást hall: épp az egyik oszlopot robboantotat fel egy férfi...

Téma: Sikerült kizárólag olyan leírásokkal találkoznom, amik felbas felidegesítenek mindig, mert kimerül a "kritikájuk" abban, hogy "hú, de jó film" különösebb érdemi megjegyzés nélkül arról, hogy mi is ez a film vagy hogy épp miért jó. Szóval magamra maradtam és így elmaradhatnak egyes lényegi dolgok, különösen, ha kultúrspecifikusak. Azt a következtetést sikerült levonnom, hogy a szó valós és átvitt értelmében az utazásról szólnak a történetek, amelyek sorsfordítók, de legalábbis mindenképpen sokat gazdagítanak az emberen és akár új kapcsolatokat is hozhatnak.

Tartalom: Kezdjük a cselekménnyel. In medias res X részesévé válik egy rejtélyes bűncselekménynek, ezért egy hotelszobában húzza meg magát hónapokra, amíg kitisztul a levegő. Ez idő alatt elméleteket gyárt, nyomoz, megfigyeli az utcát, adott a párhuzam a Hátsó ablakkal és több más hasonló klasszikussal, és nyilván az sem véletlen, hogy pont ezt a kukkoló-fantáziáló szerepet játszotta el a rendező. Z története hasonlóan izgalmas, ő egy másik ember életének felkutatásával kerül olyan kalandokba, amelyek során kamuvezetőből valódi vezetővé válik és megtanulja élni az életet. H története a leginkább jelképes, neki ugyanis együtt kell dolgoznia valakivel, akinek épp az ellenkezője a feladata. A többiekkel ellentétben azonban ő passzív, de így se tudja elkerülni, hogy sorsfordító dolgok történjenek vele utazása során. A helyszín az argentin vidék kisvárosa, vadvilága, tanyái, rengeteg típusú karaktert ismerhetünk meg, ennek nyilván van társadalmi-történelmi vetülete, ami számomra nem világos. Ennél érdekesebb, ahogy mesélnek. Az idősíkok és különféle, lazán kapcsolódó egyéb történetek a fiatal Tarantinot idézően kuszák. Egyes történetek szinte nem is kapcsolódnak semmilyen szinten a fő szálakhoz, sok hosszabb is alig. A narrátor szándékosan megbízhatatlan, egyszerre benne van a történetben és rajta kívülállóként is, mindentudóan beszél róla, ugyanakkor kiszól a közönségnek is és pl. előre ellövi a fordulatokat vagy épp azt állítja, hogy akár így is történhetett volna egy esemény, azaz idézőjelbe teszi a látottakat.

Forma: A legfőbb tulajdonsága, hogy végig narráció van. Így kevés az akció, a párbeszéd, elsősorban montászszerű jeleneteket látunk mindenféle technikával előállítva. A leglátványosabb az egyik első jelenet, amelyben statikusan beállítva, távolról látjuk az eseményeket X szemszögéből; ez később több szemszögből megismétlődik. Egyébként argentin mércével is alacsony költségvetésű volt a film, így nem számíthatunk látványorgiára, de attól azértt még beleférhetett volna több szép vagy érdekesebb kép. A zene hangulatos, színészi játék alig volt.

Élmény: Több írás irodalmi műként emlegeti jogosan, legfőbb tulajdonsága ugyanis a narráló, "kusza" történetmesélés. Olyan, mint egy nagyregény, rengeteg epizodikus története és karaktere van. Filmként számomra nem állja meg a helyét emiatt, inkább a rövidfilmes korszak illusztrációként működő filmjeire emlékeztet vagy megfilmesített regényre.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Horacio Marassi (Hombre mirando al sudeste)
  
• A filmben szereplő Salamone (1897-1959) létező építész volt, valóban vidéki, mintegy 60 épületéről híres.