Műfaj: -
Főbb szereplők: Djeinaba Diop Gai
Megjelenés: 2001, Szenegál
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -
Cselekmény: Karmen állandó vendége a fogdáknak szenvedélyes természete miatt, de mindenki kedveli, még a börtönigazgatónő is - annyira, hogy szeretők is lesznek. Szabadulása után Karmen első dolga tönkretenni egy előkelő pár esküvőjét azzal vádolva a magasrangú rendőr vőlegény Lamine-t, hogy a hozzá hasonlóak teszik tönkre az országot. Lamine be is veti magát és letartóztatná Karment, de a nő előbb kihívóan viselkedik vele, majd megszökik, nagy bajba keverve és börtönbe juttatva ezzel Lamine-t. De aztán érte megy és kiszabadítja...
Téma: Nem ez az első Carmen-feldolgozás, amit látunk (ld. Carmen Jones), szóval ha nem az operából, onnan tudhatjuk, hogy Carmen/Karmen a mértéktelen szabadság megtestesítője, ami a hagyományos korlátok mellett itt még kibővül a szexualitással és a gyarmati múlttal is.
Tartalom: Egy kicsit gondban leszek, ugyanis ezen a téren nem túl erős a film, sok a hiányos rész, szilánkos a cselekmény, de nem művészi szinten, hanem egyszerűen csak nem fordítottak kellő figyelmet a folytonosságra. Így is érthető, csak nem lehet azonosulni a karakterekkel. Adott tehát a féktelen Karmen, aki nyilván börtönben van, mert a törvényekre is tojik, de táncával simán elcsábítja a női(!) börtönőrt, majd egy esküvőt is tönkretesz, amikor a hagyományokat felrúgva átveszi a zene és a tánc irányítását és letáncolja a menyasszonyt. Ez a rész jelképezné elvileg azt, szembeszáll az (utó)gyarmati rendszerrel is, de elég homályos ez nekem. A rendőr vőlegény, Lamine intézkedik, de a szerelembeesése már teljesen életszerűtlen, egyetlen daltól történik meg. A szerelmtől ittas Lamine beáll Karmen törvényszegő csempészbandájába is, de a szabadszellemű Karmen virágról-virágra száll, mindig enged a szerelemnek és nem egy hűséges típus, így elhagyja Lamine-t is.
Forma: Ebben már volt potenciál. Részben azért, mert valamelyest zenés filmről van szó és az operabetéteket népzenével cserélték ki, ami nyilván sokkal jobban passzol az afrikai környezethez. A dalok többnyire indokolatlanul hangzanak fel. Helyenként tök jó a kamermozgás (ld. első jelent tánca vagy a halál-látomás), de nem viszik túlzásba. A díszlet minimális, de a jelmezzel együtt jó párost alkotnak és gyakran hatásosak (ld. megint a halál-jelenetet vagy a börtönőr színekben tobzódó maszturbálását).
Élmény: Az egésznek van egyfajta félkész művészfilm jellege, mert vannak jó irányba mutató, kreatív dolgok, de a kiteljesedésig valahogy nem nagyon jutnak el sosem, nem értek össze a képek.
Érdekességek:
- A gyarmati jelképrendszerbe tartozik a helyszín is, ami az ikonikus, világörökség részét képező Goree rabszolgaháza volt, ami a 18. századba épült és jelentős emberkereskedelmi állomás volt.