Cselekmény: Faat Kine egyedülálló anya és egy benzikút üzletvezetője.Szebb reményekkel indult, de érettségije előtt teherbe esett egy tanárától és kicsapták az iskolából, majd apja otthonról is kitagadta a házasságon kívüli kapcsolat miatt, miután a szerető nem akarta elvenni Kinét. Na de vissza a jelenbe, ezúttal Kine lánya és fia fejezi be sikeresen a középiskolát és külföldre mennének tanulni, de Kinének erre nincs pénze. Közben keményen tárgyal üzletfeleivel, de lerendezi a rá pikkelő feleségeket is...

Téma: Sembenéhez méltón a téma elég nyíltan kimondatja magát: nemi, társadalmi, vallási, nemzedéki, történelmi  ellentétek alakítják a független Szenegált, és a tanult fiatalok talán szebb jövőt hoznak (spoiler időutazóknak: eltelt húsz év, sajnos nem lett szebb a jövő).

Tartalom: A cselekmény gerincét Kine adja, de alapvetően nem (csak) róla szól a történet, hanem inkább a környezetéről. Kine maga is jelképes figura, nemcsak az ország tartóoszlopát jelentő nőket képviseli, hanem vele egyidősként magát Szenegált is, illetve különféle ellentétek ütközőpontját. Házasságon kívüli szex miatt félresiklott szakmai és magánélete is, de ennek ellenére - vagy épp ezért - képes volt önálló, erős és független személlyé válnia, tehetős üzletasszonyként pedig megengedheti már magának, hogy szembemenjen az elavult vagy álszent társadalmi normákkal. Ehhez kellett anyja önfeláldozása is, de a lánya már kevésbé szenved ezektől (pl. képes fogamzásgátlással szexelni). Ha van gazdasági súlya, a nő már nem csak "férfikellék". Ugyanakkor a férfiak is szenvednek a többfeleséges családmodelltől, mert képtelenek eltartani őket. A vallási különbségek kisebb szerepet kapnak, de ha megjelennek, képmutató formában történik (ld. kölcsönkérős jelenet). Természetesen nem maradhat el a gyarmatosítás témája sem, de ez már a Xalában látott önostorozó módon történik, amikor egy helyi nő próbál tekintélyt szereni magának fehér férje villogtatásával. Még beszédesebb a kedvenc részletem, ahol a modern férfi "idejétmúlt, nem hatékony afrikai" sértéssel támad egy hagyományosabban viselkedő karaktert, aki cserébe liberális neokolonistának hívja a másikat. Ezzel meg i sérkeztünk a szerintem leghangsúlyosabb, nemzedéki ellentétekhez, ami legnyíltabban az addig előkészített, egyik utolsó jelenetben jött elő, láthatóan ide akart kifutni az egész történet: a Kine életét megnyomorító exférjei felbukkanak a gyerekek érettségi buliján és erkölcsökre, valamint korukra hivatkozva követelnek tisztességet, mire Kine fia kiosztja őket a fiatalok gyűrűjében, hogy itt egyedül ők voltak erkölcstelenek és Kine munkájának köszönhető minden.

Forma: Sembene sosem volt túl erős a vizuális eszközökben, most sem az (vagy csak én nem veszem észre); leginkább talán a jelmezekben érhető tetten mondanivalójának képi kifejezése, hiszen karaktereink státuszuknak megfelelően öltözködtek (vagy váltottak ruhát). A visszaemlékezésekben még kicsit ügyetlen is volt, mert nem jelezte ezeket semmivel és nem volt rögtön egyértelmű, hogy a múltban vagyunk. Az utolsó kép volt a legérdekesebbb, egyszerr volt bunueles és ozus azzal, hogy egy női lábfejet láthattunk festett körmökkel, jelezve Kine hagyományos és modernebb kettős identitását.

Élmény: A film egyébként egy melodramatikus vígjáték volt; nem volt kihegyezve a poénokra (ezt és az ütemezését nem is szerettem benne), de lehetett rajta nevetni, miközben egy tipikusan szappanoperás története volt. De nem csinálok belőle titkot, Sembene nem tartozik a kedvenceim közé, de ez érthető, hiszen sosem én voltam a célcsoportja, hanem a szenegáli átlagmeberek, akikkel aktívan megvitathatta a látottakat. De annak örültem, hogy végre nem falusi történetet kaptunk, hanem korabeli városit.

Érdekességek:

• Maga a rendező is cameózik egyet, ő az egyik vidéki öregember, aki felvidul a három nővér láttán.