Cselekmény: 1880, Budapest. Ekkor születnek meg Dóra és Lili, az ikrek.Elárvulnak, ekkor két idegen veszi magukhoz őket és elszakadnak egymástól. Ugrunk. 1900-ban vagyunk, Dóra a bájaival visszaélő szélhámosnő lesz, Lili pedig feminista terrorista. Egy tervezett robbantás helyszínére utazik, ahol megismerkedik Z-vel (Oleg Jankovszkij), aki kis híján szintén a robbantás áldozatává válik...

Téma: Hát ööö... A legtöbb írás egyöntetűen állítja a cím és a korszak miatt, hogy Enyedi a huszadik századot a századelős optimizmusban akarja meglát(tat)ni és nem a szörnyűségeiben. Ezt el tudom fogadni, csak a történet fő cselekményszála nem igazán erről szólt, hanem az önmagát kereső Liliről. Azt hiszem.

Tartalom: Bár van egy fő cselekményszál, a történet inkább lazán kapcsolódó epizódokból áll. A keretet Edison két találmánya adja, amelyek az emberi nagyságot hivatottak jelezni, ugyanakkor Edison maga is némi mélabúval tekint a letűnő múltra (ld. telegráf - galamb). Eközben megszületik az ikerpár, akiket egy romantikus történetre hajazóan szétválasztanak, hogy kétféle életutat járjanak be: Dóra nagyvilági nő lesz, Lili idealista, de félénk mozgalmár. Ezen kettőségre felhívja a figyelmet a Weininger-epizód is, bár ott abszurd formában, de még jobban összekapcsolja őket Z személye, aki Lilibe szeret bele, de megtapasztalja Dórát is. Az epizódok narrátora, alakítója két játékos csillag, akik egyrészt könnyedebbé teszik a hangulatot, másrészt jelentéktelenítik a földiek gondjait is. Rengeteg a jelképes utalás, aminek a nagy részét fel se fogtam. Ilyen volt pl. a szilveszteri vonat, ahol az egyik vonat a 19. századot megtestesítve elbúcsúzott az előrehaladó vonattól, amin ikreink egyszerre tartózkodtak, de egyikük vagonban, a másikuk luxuskabinban.

Forma: Korának megfelelő képi világot igyekszik felvenni és ez nem csak a sok némafilmes bejátszásban jelenik meg, hanem a stílusa is valamennyire a régi filmekre hajaz, ha nem is a rövidfilmes korszakéra. A fényt kevésbé érzem hangsúlyosnak, mint amennyire bizonygatni próbálják, mégha ez is volt a cél. De az egész filmet is nehezen tudnám leírni, mert a tartalomhoz hasonlóan szerteágazó megjelenésében is. Van itt mindenféle technika és filmes stílus... Valamire nagyon emlékeztet, de most nem jut eszembe. Az utóbbi élményeim közül leginkább talán a Historias extraordinarias hasonlít rá legjobban. A zene könnyed, gyors, a díszlet néha stilizált. A film a magyar filmtörténet az ún. fekete szériájába tartozik, amikor a trendekkel szembemenve az 1980-1990-es években a kiábrándultságra utalva.

Élmény: Nem számítottam ilyen filmre, az biztos. Mi lenne a jó szó rá, eklektikus? Lehetett volna szórakoztató és izgalmas, de nekem valahogy nem állt össze, hiányzott belőle az egység, akár a széttagoltság egysége.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: 
  • Oleg Jankovszkij (Tükör)
  • Andorai Péter (Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve)
• Edisont a blog olvasóinak nem kell bemutatnom, Otto Weininger (1880-1903) századfordulós osztrák filozófus volt, öngyilkos lett, amikor plágiummal vádolták meg.