Cselekmény: Folytatódik a Napló gyermekeimnek. 1956-ot írunk Juli (Czinkóczi Zsuzsa) fotósnak tanul Moszkvában, amikor kitör a forradalom Budapesten. Rohanna haza, de mire engedélyezik, már leverték a felkelést. Magda (Anna Polony), Juli mostohaanyja és vezető beosztású, hithű kommunista, teljesen kikészül, miután először a kommunisták hagyják cserben, majd a felkelők lincselnék meg. Viszonyuk nem változott, Juli újfent számon kéri apja igazságtalan elhurcolásáért. Jánosba (Jan Nowicki), az emberarcú szocializmus képviselőjébe is belefut, aki teljes mellszélességgel támogatja a felkelőket. Hazafelé tartva azonban a kijárási tilalomra való tekintettel katonai járőrök letartóztatják és kihallgatásra viszik Julit...

Téma: Az 1956 utáni megtorlást láthatjuk már jól ismert karaktereink életén keresztül, ennél nem többet, illetve ami az, azt már említettük korábban, szóval nem újdonság: a rendszer a hatalomtól eltorzulva szembekerül saját építőivel.

Tartalom: Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy Mészáros Napló-trilógiájának ez a harmadik darabja, a második nem szerepel a listámon, így nem tudom, miből maradtam ki. Anélkül is értettem, de az első rész vagy a magyar történelem ismerete nélkül már elég zavaros lett volna. Szóval 1956 van, ahogy a valóságban Mészáros, úgy a történetben Moszkvában filmszakos Juli továbbra is osztja az észt a hazug rendszerről, csak most nemzetközi diáktársainak, de így huszonévesen már idétlen ez a gyerekes hozzáállás. A budapesti forradalom hírére hazasiet, ahol oroszok lövik a magyarokat, János már egyre akítvabban áll ellen, Magda pedig összeomlott,mert mindkét oldal kitaszította. A felkelőket megölik, letartóztatják, megkínozzák, kivégzik, disszidálnak, illetve megrpóbálják őket a kádári kompromisszumra kényszeríteni. Egy szép, jelképes jelenetben mégis összegyűlik mindenki pártállástól függetlenül megünnepelni az újévet, mégiscsak egy közösség vagyunk.

Forma: Sokat nem tudok róla elmondani, leszámítva hogy sok archív felvétel van, de ezek már nem kreatív bevágások, hanem csak egyszerű archív felvételek az eseményeket illusztrálandó. A zene inkább egy kémfilmbe való. A színészi játék egyenetlen.

Élmény: Hjaj... Eddig általában pozitívan csalódtam a magyar filmekben, de ez most az a tipikusan magyarosan erőltetett film volt, amitől mindig féltem. A játékidő nagy részében életszerűtlen a dramaturgia, ez alól kivétel a nagyon is erős kivégzős jelenet. De nincs meg az első rész lendülete, gyermekien naiv ereje, az emlékek intimitása, Juli karaktere már túl öreg hozzá. Képi megoldásaiból is hiányoltam az ötletességet. Kordokumentumnak jó lehet.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Czinkóczi Zsuzsa és Jan Nowicki (Napló gyermekeimnek)
  • Bánsági Ildikó (Szindbád, Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve)
  • Törőcsik Mari (Körhinta, Csend és kiáltás, A Pál utcai fiúk, Szerelmem Elektra, Szerelem)
  • Anna Polony (Napló gyermekeimnek, Tízparancsolat)
• Színészdinasztiák: Bánsági Ildikó férje Gáspár Sándor; Törőcsik Mari férje Bodrogi Gyula;
  
• A forradalomban mintegy hatezren haltak meg; a megtorlás során 200 ezren elmenekültek az országból, több mint 25 ezer embert letartóztattak és közel 200-at végeztek ki 1961-ig.