Cselekmény: A metrón egyre több öngyilkosság történik mostanában, ami miatt a vezetőség ideges. Eközben Bulcsú legendás jegyellenőrnek számít, mert már többször sínezett, talán ő egyedül az összes kolléga közül. Hogy ez mit jelent? Lefutni egy szakaszt két metrómegálló között, mielőtt elcsapna az érkező járat. A legjobban teljesítő ellenőr azonban Gonzó, aki hogy átvegye Bulcsú helyét, kihívja egy sínezésre...

Téma: Vagy nagyon triviális vagy nincsen neki. A leggyakrabban visszatérő elem ugyanis a munkahelyi stressz, kicsit tágabb értelemben a világ agresszivitása, de ez elég lapos lenne, hogy a Kelj fel komám, ne aludjált idézzem. A megfoghatatlanabb megoldás az, hogy valójában nincs igazi témája, csak annak váza, ahogy Bulcsú a fentről lesüllyed, majd megpróbál visszatérni. De hogy pontosan mi a lent és a fent, az nincs kifejtve.

Tartalom: Gyönyörűen indul a film, maga az akkori BKV-igazgató olvassa fel előszavát papírból, aminél kevés bürokratikusabb dologot tudok elképzelni. Ez volt állítólag a feltétele a forgatásnak. Nem annak szánták, de tökéletes korkép és poén volt. A cselekményt két részre osztanám, az egyik a thrillerszerű pszichológiai szál, ami igazán a történet második felében válik uralkodóvá. Ehhez azonban felvezetésképp megkapjuk az első felet, ami javarészt vígjáték formájában tálalja nekünk a földalatti jegyellenőrök nehéz életét, hiszen állandóan testi-lelki konfliktusokba keverednek az utasokkal. A humor sokszínű a gagyi verekedős-káromkodóstól a szellemesen abszurdig vagy fekete humorig. Aztán elkezd egyre komorabbra fordulni a dolog és nem a gyilkosságok miatt, hanem mert a humort elhagyják és Bulcsú megtört lelkiállapotára kezdünk koncentrálni. Elmondása szerint nem bírta a versenyt, ezért ereszkedett le a mélybe, ami kicsit fura érvelésnek tűnik, de legyen. Csak ez még nem magyarázza, hogy mi bántja és végül miért változik meg a véleménye. Mindenesetre az elég egyértelmű, hogy (spoiler) a gyilkos az ő egy részének kivetülése vagy legalábbis tudja, hogy lehetne ő is az.

Forma: Ez a film igazi erőssége. Több helyen leírták, hogy a sztori igazából lapos (jaj, ez a szó bennem marad most már örökre?) egy kis jelképes csavarral, ami szerintem igazságtalan, mert egy szórakoztató filmhez képest kellőképpen elgondolkodtató. Na de a lapos részeket is olyan ügyesen, profizmussal, ütemérzékkel vették fel, hogy simán átsiklunk a nyomibb részeken is. Ott van pl. Muki szánalmas bemelegítése, ami megfelelő vágással és zenével mindjárt nem is tűnik olyan szánalmasnak. Szépen játszanak időnként a fénnyel vagy annak hiányával, a tökéletes ütemérzéket és vágást már említettem (a rendező korábban videóklipekkel és reklámokkal foglalkozott), jól megy ezáltal a feszültségkeltés is. Ha a Római vakációban az egyik főszereplő Róma volt, akkor itt a földalatti világ legalább annyira fontos a maga apokaliptikus világával. A színészek közül különösen Tibi tetszett, nekem ő volt a leghitelesebb. Szintén tökéletes zeneválasztás volt hozzá az alter-elektronikus Neo.

Élmény: Ezt a filmet is jópárszor láttam annak idején, úgyhogy azt gondoltam, nem fog meglepetés érni, de úgy tűnik egy rendezői változatot sikerült megszereznem, ami jóval bővebb volt, mint az emlékeim. Az összehasonlíttáshoz meg kéne néznem mindkét változatot, de úgy érzem, a rövidebb feszesebb és ettől jobb. Ugyanakkor ezt sem tartom rossznak, sőt, a profi kivitelezés miatt az üresjáratok sem tűnnek annyira üresnek, magyar viszonylatban szerintem ez elég ritka. A Valami Amerikát szokták az első modern közönségfilmnek tartani, de ha azt elfogadjuk, akkor legyen ez az első jó közönségfilm, ami nem felszínes és jól is van megcsinálva.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Mucsi Zoltán (Édes Emma drága Böbe, Roncsfilm, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Kelj fel komám ne aludjál)
  • Badár Sándor (Roncsfilm)
  • Scherer Péter (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Kelj fel komám ne aludjál)
  • Kovács Lajos (Berlin felett az ég)
  • Cserhalmi György (Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Az ötödik pecsét, Mephisto, Fehérlófia)
  • Derzsi János (Őszi almanach, Szürkület, Roncsfilm, Sátántangó, Werckmeister harmóniák, A torinói ló)
• Színészdinasztiák: Pintér Tamás felesége Piros Ildikó;