Cselekmény: Egy idősödő, bottal sántikáló férfi egy falut keres az isten háta mögött. Hogy miért, azt senkinek sem mondja meg, csak odvaeti, hogy végezni magával. A faluba érve az öreg özvegynél, Ascennél száll meg pár napra. A férfi sétálgat, festeget, majd megkínálja vendéglátóját egy füves cigivel...

Téma: Tisztán egzisztencialista történet, bár őszintén szólva a kritikákkal ellentétben nem volt számomra világos, hogy változott-e bármi is benne; mindenesetre a férfi valóban öngyilkos akar lenni, mert úgy érzi, már javíthatatlan, míg Ascen azon az állásponton van, hogy "nem mindegy?"

Tartalom: A cselekmény egyszerű, minimalista, jelképes. A végig névtelenül maradó férfi, akiről később kiderül, hogy festő, valamiért eléggé összeomlik, hogy elvonuljon megölni magát. Persze ez nem könnyű feladat, nem is sikerül neki elsőre, főleg amikor a "szépség" egy csinos nőben manifesztálódik képzeletében és ez felébreszti benne a nemi vágyat. Párhuzamos a természettel, ahol szintén ott leselkedik a halál és a szex. Aztán alakja azonosul a szenvedő Jézuséval. Szállásadója a beszédes nevű (Ascen = mennybemenetel), idős, vallásos özvegy, aki eltűr minden igazságtalanságot és odafordítja másik arcát is, de karaktere inkább joviálisnak tűnik, mintsem megvilágosodottnak. Ez abban nyilvánul meg elsősorban, hogy unokaöccsére mindig vigyázott, az mégis önző módon el akarja bontani az istállóját, ami a nőnek létszükséglet, de ehhez mégis asszisztál.A történet egyes elemei már erősen reygadas-iak, felvetődik pl. az ember helye a természetben, a szexjelenet ironikuus, ledől a negyedik fal, realisztikus. Hogy főszereplőnkkel végül mi lesz, az számomra nem egyértelmű; a kritikák szerint felébred benne az életösztön Ascen kedvésségének hatására, de ezt nem igazán véltem felfedezni benne.

Forma: Nem túl jó minőségű, szélesvásznosított filmre forgattak, ami ha esztétikai és nem anyagi megfontolás volt, akkor a sivár tájat próbálhatta erősíteni. A későbbi filmekhez képest itt még kevésbé érződik a természet dominanciája és a lassú, hosszú jelenetek ellenére sem lesz annyira meditatív, mint a későbbi filmek. Számomra konkrétan egyáltalán nem volt az. A kamera viszont már alkalmazza a nézőpont-megközelítést. A zene ügyesen lett beleillesztve, mindig a férfi fülhallgatóján vagy egyéb természetes módon jelenik meg a hatásos klasszikus zene vagy a természetesen hamis falusi ének, ami az egyik legjobb pillanat szerintem a filmnek (részeg férfi borzasztó hanggal, üvöltve énekel és közben kiakad az operatőrre). A színészek szokás szerint amatőrök és tökéletesek.

Élmény: Ez még nagyon nem az a Reygadas, akit később látunk, de már ott van benne a csírája. A későbbi filmjeinek ismeretében kevésnek éreztem, de el tudom képzelni hogy a maga idejében nagyobbat szólt.