Cselekmény: 1790-es évek, Argentína. Zama (Daniel Gimenez Cacho) a gyarmat egy távoli pontján képviseli a hatalmat, csak a kormányzó áll felette. Szeretne családjával lenni, de időbe kerül, hogy áthelyezzék megfelelőbb helyre. Titokzatos vendég érkezik három lányával, akik fehérek, ami Zama gyenge pontja. A vendég fél a rettegett banditától Vicuna Portótól (Matheus Nachtergaele), hiába nyugtatgatja Zama...

Téma: Itt még épp csak elkezdődik a történet, de ne felejsük, hogy a rendezőnk Martel, aki bár ezúttal hozott alapanyagból dolgozott, így sem a cselekményen lesz a hangsúly, hanem Zama mindennapjain, hétköznapi megnyilvánulásain, amelyek sokatmondóan festik le a korabeli argentin gyarmati állapotokat.

Tartalom: A történet három szakaszra oszlik; az elsőben Zama motivációját hamar megismerjük: szeretné mielőbb viszontlátni családját és kikerülni az isten háta mögötti körzetből. Családja iránti vágyakozása persze nem akadályozza meg abban, hogy félemztelen indiánok után leskelődjön (és még ő háborodjon fel, amikor rajtakapják) vagy hogy legyen zabigyereke. De azért szívesebben hálna fehér nőkkel, pl. a spanyol de Luenga asszonnyal, aki viszont csak kihasználja a férfit. A második szakasz Zama szakmai életére összpontosít, és noha elvileg a körzetet példásan rendberakta vérontás nélkül, legendás alakká nőtt alatta Porto, a bandita, ami elég kellemetlen tüske. Zama ráadásul a tipikusan rasszista, korrupt tisztviselő mintapéldánya, aki könynedén részrehajlik a fehérek kérvényei iránt és semmibe veszi a bennszülötteket. Azonban ő is ki van szolgáltatva az adminisztrációnak, hiába kérvényezi ugyanis áthelyezését, amerikai születése miatt nem igazán foglalkoznak vele. Sőt, egyre méltatlanabb körülmények közé kerül. A harmadik szakaszra már megöregedett és lepukkant, megpróbálja elcsípni Portót, de ő kerül fogságba. Ekkor rántja le végső kétségbeesésében a leplet az egész rendszerről, miszerint nem hajlandó hamis reményeket kelteni többé másokban.

Forma: Képei gyönyörűek, teljesen festményszerűek, és nem csak a színek miatt, de van egy tippem, hogy valamit buheráltak a képen, hogy lágyabb legyen, illetve azon se lennék meglepődve, ha utólag kiszínezték volna a hatás kedvéért. Emellett - ahogy lenni szokott -  minden kép be is van állítva, mint egy festmény elrendezése háttérben lévő alakokkal, teátrális pózokkal. A cselekmény megjelenítése martelesebb a történetnél, szokás szerint simán félbevágja az adott jelenetet, nem kell végigvinni. Emellett egyfajta misztikus színezetet is kap az állatok és "vad" indiánok gyakori szerepeltetésével. A zene fura mód modern karibi zene, ami inkább idézőjelbe teszi, ironikus felhangot ad Zama amúgy is nevetségesen szánnivaló karakterének.

Élmény: Majd' 10 év telt el A fejnélküli asszony óta, ami Martel első trilógiájának záró darabja volt. A váltás érezhető, ez már nem az a MAatel és ez nem jó, mert önmagához képest meglehetősen konvencionálissá vált. Na nem rossz a film, ráadásul nagyon szép is, csak nem ezt vártuk. A változás nem baj, de az irány szerintem igen.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Daniel Gimenez Cacho (Csak a pároddal, Csodák utcája, Vérvörös, Anyádat is)
  • Matheus Nachtergaele (Négy nap szeptemberben, Központi pályaudvar, Isten városa)
    
  • Juan Minujin (Historias extraordinarias)
• Az alapjául szolgáló 1950-es évekbeli regényt az argentin irodalom egyik csúcsának tartják, a filmtől függetlenül épp 2016-ban fordították le angolra.