Cselekmény: Új minőségellenőr érkezik Mária személyében a vágóhídra, akit senki sem kedvel túlzott, karótnyelt precizitása miatt. Endre azonban, a vágóhíd egyik vezető beosztású munkatársa rokonszenvet érez a nő iránt és próbálja oldani gátlásosságát, nem sok sikerrel. Egy alkalommal ajzószer tűnik el a készletből, a rendőrség pedig pszichológus segítségével próbálja megtalálni a tettest. A szűrésen szóba kerülnek az álmok is, ahol Endre és Mária is ugyanazt az álmot meséli el, amelyben szarvasként élnek egy erdőben. A pszichológus csak rossz viccnek véli az egybeesést, ezért szembesíti őket álmaikkal...

Téma: Bár Enyedi "tagadja", hogy többet akarna megmutatni két ember egymásra találásánál, a cím mégis azt sugallja, hogy általánosabban próbál elmélyülni a test és a szellem témájában, és szerintem arra a következtetésre jut a végére, hogy a kettő egyesülése harmonikusabb élethez vezet.

Tartalom: A cselekmény minimális, ami történik, csak azt a célt szolgálja, hogy kapcsolatot teremtsen Mária és Endre közt, illetve mellékszereplői révén egy párkapcsolat egyéb aspektusait is megmutatja. A játékidő nagy részét Mária és Endre személyiségének bemutatása teszi ki. Endrével kezdünk, aki már nem fiatal és testileg-lelkileg is megtörte az élet. Vele szemben Mária eddig nem is merte magát "kitenni" az életnek, karaktere olyan, mint egy újszülötté vagy földönkívülié. Ettől mindketten nehezen nyílnak meg egymásnak, ami néha drámai, néha humoros. A viszonylagos egyszerűség ellenére számtalan jelképpel és ellentétpárral dolgozik a történet kezdve a környezettől (vágóhíd és erdő, város és természet) az időn át (régi vs modern) a . A legnagyobb problémám Mária karakterével volt, aki életszerűtlenül idegenül viselkedett, és ez zavaró volt.

Forma: Az ellentétpárok mutatkoznak meg a képi világban is, elsősorban a világításon volt ez tettenérhető: ahogy egyre jobban megnyíltak karaktereink, annál világosabb terekben jelentek meg. A fő különbség persze a hideg színű, de mégis bensőségesebb erdei őzikés és a melegebb színű, mégis elidegenedettebb valóság jelenetek között volt. A képek tűélesek, mármint nem csak felbontásra értve, de az élesebb színek is kiemelik ezt. A legfőbb erősségnek a vágást és a képek összjátékát tartom, tele van a film olyan apró momentumokkal, amelyek rengeteget elmondanak úgy is, hogy nem történik semmi vagy nem kapcsolódnak szorosan a történethez. Sokan dicsérik a zenét, nálam nem volt hatásos. A színészi játékot szintén magasztalják (Borbély elnyerte a legjobb európai színész díját), de engem ez se ragadott magával, sőt, a teljesen amatőr Endrét alakító színésznél érződött is rendesen, hogy nem színész, de a karaktere nagyjából megengedte ezt a fajta kifejezésmódot.

Élmény: Egyetlen összehasonlítási alapom Az én XX. századom, ami sokkal eklektikusabb volt, ez viszont egy érettebb, letisztultabb film - hangulatban mégis nagyon közel állnak egymáshoz. Sokan művészfilmnek látják, de nekem inkább kommersznek tűnt. Ez van, ha az ember túl van 1100+ filmen :D Szóval összességében korrekt, de semmi átütőt nem éreztem benne

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Nagy Ervin (Fehér isten)
  • Békés Itala (Tűzoltó utca 25)
  • Jordán Tamás (Édes Emma drága Böbe)
• Ez volt az Endrét alakító Morcsányi első filmszerepe, bár nem idegen számára a szakma: elsősorban dramaturgként és fordítóként dolgozik.
  
• Borbély Alexandra (Mária) és Nagy Ervin (Sándor) egy pár