Cselekmény: Váratlanul meghal egy szenátor, ezért a kormányzónak helyettesítőt kell kineveznie. Az egyik korrupt politikai csoportosulás, köztük Paine szenátor (Claude Rains) épp egy ingatlanpanama kellős közepén van, ezért könnyen irányítható utódot akarnak, egy másik csoportosulás pedig épp ellenkezőleg. A kormányzó a két fél nyomása közt egy harmadik jelöltet nevez ki, a végtelenül naiv és idealista vidéki cserkészvezetőt, Jeff Smith-t (James Stewart), hiszen ő könnyen befolyásolhatónak és feddhetetlennek is tűnik. Smith bele is veti magát a munkába, rutinos és cinikussá vált titkárnője, Saunders (Jean Arthur) segítségével. Törvényjavaslatot fogalmaznak, hogy állami kölcsönből a cserkészszövetség vehessen egy területet gyerekek nyári táboroztatására, ami Saunders nagy mulatságára véletlenül épp ugyanaz a terület, amit Paine-ék is próbálnak megszerezni...

Téma: Tulajdonképpen nem sokban tér el a többi Capra-film témájától, itt is egy fennkölt eszme ütközik a kevésbé fennkölt valósággal, ami ezúttal a becsületesség és egyéb magasztos amerikai eszmék.

Tartalom: De ez már jóval árnyaltabb a tegnapi Így élni jónál. Nem tudom, mik voltak az első igazán politikai filmek, de ez biztosan az elsők között lehetett azzal, ahogy már az elején egy bonyolult korrupciós ügybe vezetnek bele; később Jeffel együtt fedezhetjük fel a szenátus technikai részleteit és a törvényhozás folyamatát, amitől akár száraz és unalmas is lehetne, de ezt nagyjából sikerül elkerülni némi humorral, drámával és szerelmi szállal. A cselekmény hajtóerejét az adja, hogy az idealista Jeff váratlanul politikai hatalomhoz jut és ennek köszönhetően szembekerül a korrupt elittel, ami ebben a kiélezett időszakban egyszerre volt hazafiasnak és hazaárulónak bélyegezve. Jeff annyira az amerikai ideált testesíti meg, hogy az már karikatúrszerű még a filmbéli karaktereknek is, főképp a cinikus és kiégett, de még gerinces Saunders-nek. Saunders és újságíró barátja cinikus beszólásai a legjobb pillanatai a történetnek, amiket még mai szemmel is élvezhetünk ellenben a történet és Jeff túlzott idealizmusával. Apropó, az újságíró: a szenzációhajhász, szándékosan csúsztató médiáról is kapunk némi képet, illetve megdöbbentő 2020-ból nézni, hogy Amerikában már akkor milyen mértékű lejáratókampány folyhatott.

Forma: A kornak megfelelően pörgős filmet kapunk pörgős, szellemes párbeszédekkel, legalábbis ami a valósághűbb karaktereket illeti, mert Jeff a caprás, lassú idealistát jelentette. Ennek megfelelően az ő (és a gyerekek) játéka volt a legéletszerűtlenebb, míg a cinikusabb karaktereket sikerült jobban előadni. Tegnapi filmünknél ez már technikailag is kreatívabb volt, gondoljunk csak a telefonfülkés jelenet kamerabeállítására (és humorára) vagy Jeff zavarára, amit kalapja mutatásával érzékeltettek. Kapunk egy olyan pátoszos montázst amerikai jelképekkel teletűzdelve, amit Riefenstahl is megirigyelhetne (pozitív értelemben), de a montázsok később is elég hatásosak.

Élmény: Tipikusan Caprás és nem feltétlenül pozitív értelemben, mert az emberi melegséget ezúttal egy eszme váltotta fel. Ettől még működhetne, de pont attól vált hitetelenné, hogy viszonylag életszerűen jelent meg a korrupt politikai elit. Innentől kezdve számomra érdekesebb lett volna Paine meghasonlottsága, aki eladja lelkét a nagyobb jóért/kisebbik rosszért vagy maga a korrupció. Remek thriller lehetett volna, csak kicsit korán készült nem hozzáillő rendezővel. A vége pedig súlytalan volt, hiányzott a rendes lezárás, kissé félbemaradt. (Eredeileg láthattunk volna még parádét és esküvőt is.) Ebben több volt.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Jean Arthur (így élni jó, Csak az angyaloknak van szárnyuk)
  • James Stewart (Így élni jó, A saroküzlet, A philadelphiai történet, Az éled csodaszép, A földkerekség legnagyobb show-ja, Hátsó ablak, Szédülés, Egy gyilkosság anatómiája, Aki lelőtte Liberty Valance-t)
  • Claude Rains (Robin Hood kalandai, Casablanca, Forgószél, Arábiai Lawrence)
  • Edward Arnold (Kacsaleves, Így élni jó)
  • Thomas Mitchell (Adj esélyt a holnapnak, Hatosfogat, Csak az angyaloknak van szárnyuk, Elfújta a szél, Az élet csodaszép, Délidőben)
  • Eugene Pallette (Egy nemzet születése, Robin Hood kalandjai)
  • Beulah Bondi (Adj esélyt a holnapnak, Az élet csodaszép)
  • H. B. Warner (Így élni jó, Az élet csodaszép, Alkony sugárút, Tízparancsolat)
  • Harry Carey (The Painted Lady , A Pig Alley testőrei, The Battle at Elderbush Gulch, Párbaj a napon, Vörös folyó)
  • Ruth Donnelly (Szent Mary harangjai)
  • Grant Mitchell (Érik a gyümölcs)
  • Porter Hall (Adj esélyt a holnapnak, Pénteki barátnő, Sullivan utazásai, Gyilkos vagyok)
  • Pierre Watkin (Így élni jó, Monsieur Verdoux)
  • Charles Lane (Így élni jó, Az élet csodaszép, Bolond bolond világ)
  • William Demarest (Lady Éva, Sullivan utazásai, Bolond bolond világ)
  • Dick Elliott (Az élet csodaszép, Délidőben)
  • Delmar Watson (Pénteki barátnő)
  • Larry Simms (Az élet csodaszép)
  • Russel Simpson (San Francisco, Érik a gyümölcs, Clementina kedvesem)
  • Dick Jones (Pinokkió)
  • Anne Cornwall (Így élni jó)
  • Gino Corrado (Türelmetlenség, Virradat, Becsületes megtaláló, Az élni vágyó asszony, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs, A Manderley-ház asszonya, Aranypolgár, Casablanca)
  • Maurice Costello (Aranypolgár)
  • Alec Craig (Lázadás a Bountyn, Lenni vagy nem lenni)
  • Lew Davies (Így élni jó, Csak az angyaloknak van szárnyuk, A diktátor, Az élet csodaszép)
  • Vernon Dent (San Francisco, Így élni jó, Csak az angyaloknak van szárnyuk)
  • Stanley Andrews (Így élni jó, Az élet csodaszép, A földkerekség legnagyobb show-ja)
  • Harlan Briggs (Az élni vágyó asszony)
  • Matt McHugh (Szörnyszülöttek)
  • Dub Taylor (Így élni jó, Csillag születik, Bonnie és Clyde, Vad banda)
  • Jack Carson (Párducbébi, Csillag születik)
  • Hank Mann (Reménytelen szerelem, Nagyvárosi fények, Modern idők, A diktátor, A máltai sólyom, Van aki forrón szereti)
• A kormányzó családját egy valódi család, Watsonék alakították, akik kilencen voltak testvérek és mind színészként foglalkoztak. 1912-1930 között születtek, ketten még életben vannak.
  
• A történet alapja valós, Wheeler szenátort 1922-1947 között választották be és hírnevét azzal szerezte, hogy leleplezett egy korrupciós ügyködést.
  
• Capra elkövette azt a szemtelenséget, hogy a kongresszus előtt mutatta be filmjét, aminek meg is lett az eredménye: többen jól szórakoztak rajta elismerve a film hitelességét, ugyanakkor többen meg magukra vették és törvényt akartak hozni vagy egyéb módszerekkel megakadályozni a bemutatót.
• A történetbéli, maratoni obstrukció nem túl gyakori, de előfordul. Az eddigi leghosszabb 1957-ben esett meg, több mint 24 órán keresztül tartott, amikor meg akarták akadályozni a feketék szavazati jogának biztosítását célző törvényt. legutóbb 2016-ban sikerült összehozni egy hosszabb, közel 15 órásat a fegyverviselés szabályzása érdekében.