Cselekmény: A félreértések elkerülése végett: Spanyolországban vagyunk. Uxbal (Javier Bardem) a pénzét elsősorban azzal keresi, hogy illegális bevándorlókat közvetít ki, de mellékesként temetéseken is részt vesz, ugyanis képes kommunikálni a halottakkal. Illegális bevándorlóinak egy része kínai, akik egy hideg pinvében laknak és hamisítványokat gyártanak, amiket szenegáliak adnak el luxumárkák boltjai előtt az utcán, legalábbis amíg a rendőrség le nem csap rájuk, noha Uxbalnak van a rendőrségnél lefizetett embere. A magánélete nem kevésbé kellemes, ugyanis feleségét elhagyva egyedül neveli két gyermekét, miután a nő állandó depresszióval és alkoholproblémákkal küzdött. Miután Uxbalnál áttétes rákot diagnosztizálnak és pár hónapot adnak neki, megpróbálja rendbetenni az életét...

Téma: Több témát érintünk, de az Élni (nem véletlenül hasonlítja mindenki ehhez, ez az egyik filmet jegyző produkciós cég neve) nyomán a fő vonal mégiscsak a haldokló ember számvetése, aki végül nyugalmat lel, miután azt gondolja, hogy lehetőségeihez mérten elrendezte dolgait. Abban viszont a legkevésbé sem vagyok biztos, hogy ezt pozitívan állítja be a történet.

Tartalom: Talán velem van a baj, de volt már ilyen :D Szóval a legtöbb írás azt látja Uxbal karakteréből, hogy ő alapvetően egy jóindulatú ember (ami igaz), aki próbál az embereken segíteni legyen az gyászoló vagy illegális bevándorló, no meg persze nevelni közben a gyerekeit és biztostíani nekik a jövőt. Ennek érdekében újra megpróbál összejönni a depressziós, drogos, kurválkodó, gyerekbántalmazó szerelmével - itt is azt látjuk, hogy mintaapaként megtesz mindent, nem rajta múlik. Az illegális bevándorlóinak munkát közvetít, ezt is jótéteményként fogja fel, próbál javítani az életkörülményeiken és önérzetesen védeni őket a kizsákmányoló munkaadóiktól. Hogy oda ne rohanjak. Tehát ahogy írtam, a legtöbb írás ezt látja Uxbalban és nem azt, hogy ő egy piti bűnöző, annak is a rosszabb fajtájából, hiszen gyakorlatilag emberkereskedelemből él, és ne mondja senki, hogy kényszerből teszi, mert nem Kínában vagy Szenegálban játszódik a történet, hanem konkrétan a világ egyik leggazdagabb részén, Barcelonában. Egy kevés utalást kapunk arra is, hogy nemrég még Uxbal is a kokó-kurva-buli háromszögben élte életét. Ehhez még vegyük hozzá, hogy bármit tesz Uxbal, abból tragédia lesz, innentől kezdve pedig nehéz nem ironikusan tekinteni a történetre. Persze lehet, hogy ez nézőpont kérdése és tragikusnak kellene felfogni, de a helyszín miatt nekem nem megy. Az illegális bevándorlók adnak némi társadalmi színezetet, néhány egyéni történetből pedig érintőlegesen szóba kerül az egyén vs közösség (a meleg kínai pár és családjuk), a pénz vs értékek (a szenegáli elszakított szerelmesek), a spanyol és latin-amerikai diktatúrák (Uxbal apja). A cím egyébként arra a jelenetre utal, amikor Uxbal próbál segíteni lányának a háziban, de félrebetűzi a szót, ahogy a történet sem egy szép, megható darab lett, hanem tragikus és nyomorral teli. Érdekes adalék Uxbal ezoterikus oldala, azaz hogy látja a halottakat, egy írás szerint ez a filmkészítők mindent látó szemét jelenti, de én nem értem.

Forma: Furán szép. Ahogy a cím is a "szép" szó torzított alakja, úgy a képekre is jellemző, hogy esztétikusak próbálnak lenni valamennyire, miközben csak nyomort és tragédiát láthatunk - az egyik érdeme a filmnek, hogy ez gyakran sikerül és akár egy penészes fal vagy lámpaoszlop is lehet transzcendes a megfelelő megvilágításnak, elhelyezésnek köszönhetően. A Korcs szerelmekhez hasonlóan itt is végig kézikamerás felvételeket láthatunk, amely nem rángatózik zavaróan, cserébe természetesebb, tesközelibb élményt nyújt, és hiába tűnik spontánnak a kezelése, nagyon is látszódik rajta a tudatosság. Nem ódzkodik a horrorisztikusan naturalisztikus képektől sem (halottak, véres vizelet), illetve amikor Uxbal a mámorab menekül, kapunk egy jó kis szürreálisabb diszkójelenetet is. A zene többynire unalmas, talán csak egy ponton tűnt fel, amikor disszonánsabbá vált, illetve amikor Uxbal lelkiállapotának megfelelően megszűntek a környezet zajai. A történet miatt persze a legfontosabb kérdés, hogy az Uxbalt alakító színész mennyire hiteles. Nem hibázott, de a szélsőéges események mellé hiányoltam a nagyobb érzelmek megjelenítését, a színész viszont visszafogotabb volt.

Élmény: Az Inarritu-filmeket valamiért kínszenvedés végignéznem, mindig feszengek alattuk. Nem azért, mert rosszak vagy nyomasztóak, egyszerűen csak kellemetlen őket nézni, kimozdítanak valamivel nagyon a komfortzónámból. Visszagondolva a Korcs szerelmekre ennek a filmnek a tükrében, lehet, hogy félreértelmezem és teljesen ironikusan kéne kezelnem? A hangulatuk mégsem olyan, hanem tragikus. A kivitelezéssel és a történettel nincs baj, időnként egész tetszetős is, csak valamiért feszengek...

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Javier Bardem (Nem vénnek való vidék)