Cselekmény: Az olasz, városi Roberta és a tengerparton élő, mexikói Jorge egymásba szeretnek, házasságuk gyümölcse a kis Natan, de idővel rájönnek, hogy eltérő életmódjuk miatt hosszútávon nem működik a házasság. Natan anyjánál nő fel, de most apjához utazik egy időre, aki halászként dolgozik. Az első nap kicsit rendbeteszik a házat, majd halászni indulnak...

Téma: A La libertadra hasonlít, mert ott se történik igazán semmi és épp ezért viszonylag bő az értelmezési kerete. Ebben az esetben a kritikákban is felhozott témák jelennek meg, mint a gyermekkori, tűnékeny idill, az apa (és az anya) szerepe, az ember és a természet viszonya... stb.

Tartalom: Tehát ahogy fentebb írtam, gyakorlatilag nem történik semmi, a legtöbb konkrétum az első pár percben derül ki, ami felvázolja a kontextust: Natan a nagyváros és a természet szülötte, a nagyvárosban fog felnőni, élni, az fogja táplálni, de egy biztos alapot kap a természettől is. A játékidő nagy részében Natan apjával (és nagyapjával) játszik, segít nekik halászni, megszelíditnek egy madarat, ami később elhagyja őket. A környezet paradicsomi, kis túlzással játszódhatna az őskorban is, a harmonikus együttélést leginkább a megszelídített madárral való kapcsolatuk mutatja és megvan mindenük, ami kellhet ezen egyszerű életmódban. A tenger békés és tiszta (bár vihar közeleg), hal van bőven, az ebéd egyszerű, az örömök egyszerűek. Harmonikus az emberek kapcsolata is, nincs komolyabb konfliktus, ennek szakad vége, amikor a madár elszáll és Natan hazamegy. A zárószöveg a helyszín, a világ második legnagyobb korallzátonyának, a mexikói Banco Chinchorronak fontosságára hívja fel figyelmünket, amely az előzmények ismeretében így nem csupán környezetvédelmi szempontból válik fontossá, hanem jelképesebb magasságba emelkedve az ember és a természet viszonyát is jelenti, valamint az emberi boldogság keretét.

Forma: A formátum féldokumentumfilmes, de mivel nem egy nagy klasszikus amerikai film, nincs túl sok infó a szereplőkről, csupán hogy valódiak. A rendező minimális utasításokat adhatott, no meg nyilván úgy vágta össze a felvett anyagot, hogy az ő álláspontját igazolja. A szereplők tehát nem színészek, de sikerül őket természetes pillanataikban elkapni. Látványelemek nincsenek, bár van néhány szokatlanabb kamerabeállítás, de azért a lényeg a szép, tiszta tenger (beszédes, hogy ma már egy tisztavizű tenger szépnek számít :( ), a napsütötte hullámok, a vízalatti halászbalett. Javarészt kézikamerás felvételeket láthatunk.

Élmény: Hát... fílgud movie-nak nem elég fílgud vagy megható, dokumentumfilmnek kevés, a témájához túl hosszú, eszképizmusnak megteszi. Meg lehet nézni egyszer, nem lesz csalódás, de nem hagy mély nyomot.

Érdekességek:

• Az említett korallzátony, a Banco Chinchorro 800 km2-es, csak néhány halász él a környékén és persze jó sok rák és krokodil. Egyelőre nem érte el azt a védelmi státuszt, ami szeretne neki a film.