Cselekmény: Egy magában dolgozó, fiatal vidéki favágó fát gyűjt, kakil, fát vág, megebédel, zenét hallgat közben, elszív egy cigarettát, majd ledől pihenni...

Téma: ...és sokkal több nem történik a továbbiakban sem. Ez nagyjából ugyanaz, mint a Jogo de Cena vagy az Iraqi Brothers, amikor a cselekmény önmagában semmitmondó, a cím viszont ("szabadság") olyan kontextus(ok)ba helyezi, hogy elinduljon egy vagy több gondolatmenet, beleértve azt is, hogy mégis mire utal a szabadság?

Tartalom: A cselekményt tehát sok értelme nincs kivesézni, a magányos férfi dolgozik a civilizáción kívül, vegetál - ez a szabadság, hogy mentes a társadalmi kötelékektől? És mire megy vele, ha csak vegetál? Akkor ez mégsem szabadság, hanem rabság, hiszen a vegetálásért is küzdenie kell? Vagy mégiscsak szabad, hiszen megvan mindene, amire szüksége van? És valóban mentes a társadalomtól, amikor mégiscsak nekik kell leszállítania a fákat, hogy legyen pénze? Efféle kérdések merülhetnek fel az emberben a minimalista cselekmény láttán. A természeti emberideált legjobban talán az utolsó jelenet fejezi ki, amikor vademberként a tűz fényénél egy armadilló húsát eszi. Ugyanakkor neki is alkudoznia kell a fakereskedővel és a városba megy felhívni családját. Főhősünk élete rutinszerű, de látszólag kiegyensúlyozott és elégedett.

Forma: A szabadság ugyanakkor meta-értelemben is felfogható, mint filmezés: ez volt a fiatal rendező első filmje és kb. mindent felrúgott, hogy megcsinálhassa, beleértve a dokumentumfilmezés szabályait is. Stílusban leginkább a Jeanne Dielmanra vagy egy Tarr-filmre emlékeztetett, mert itt sincs nagyon párbeszéd (annyira, hogy kb. a film feléig nem szólal meg senki, de később is csak udvariassági formulák hangzanak el szinte) és hosszasan mutatja a kamera a semmit. A hangok kizárólag környezetiek, főhősünk pedig nem játsza meg magát, ő valóban ezt csinálja minden nap.

Élmény: Annak ellenére, hogy semmi sem történik, nem unatkoztam alatta, volt abban valami megkapó, ahogy az ember egymagában küzd a természetben. Ugyanakkor nem nagyon tudok mit kezdeni az olyan filmekkel, amit egyrészt túl tágan lehet értelmezni, másrészt pedig nem használja ki a képek adta lehetőséget, mert akkor minek filmet készíteni.

Érdekességek:

• A sörtés armadilló javarészt Argentínában él, húsa ehető, de azért nem egy gyakori fogás.