Cselekmény: Jai (Amitabh Bachchan) és Veeru rutinos rablók, és bár rendre megjárják a börtönt, sosem maradnak sokáig és bűnöző életmódjukkal sem hagynak fel. És bár bűnözők, van betyárbecsületük, amiről a rendőr Thakur már megbizonyosodhatott, amikor a két rabló segített neki visszaverni egy vonatrablást. Épp ezért Thakur őket kéri meg, hogy segítsen a könyörtelen gonosztevőt, Gabbart kézrekeríteni, akinek csak két hasonlóan tapasztalt bűnöző lehet az ellenfele...

Téma: Olyan nagyon nincs neki, csak klisés jelenetek barátságról, szerelemről, bosszúról... stb., de sosem megy bele igazán egyikbe se. Az egyik fontos szál Jai és Veeru barátsága, de nem látjuk se a dinamikáját, se a jelentőségét. A másik Thakur bosszúja, de annak sincs se értelme, se igazi dilemmája.

Tartalom: A cselekményt nem is taglalnám részletesebben, nem is mindig értelmes; a lényeg, hogy Jai és Veeru elválaszthatatlan cimborák, rablók, de jószívűek. Thakurt két nagy trauma is éri és bosszút állna. A falusiak nem tudnak dönteni, hogy harcoljanak vagy hunyászkodjanak meg. És persze van szerelmi szál. Ezeknél érdekesebb, hogy a történet ún. masala stílusú, azaz szinte össze nem illő műfajok keverednek benne akciótól vígjátékon át a tragédiáig. Ennek az aranykora az 1970-1980-as években volt épp, és itt is tapasztalhatjuk, hiszen az első véres akciójelenetet egy börleszk követi és kb. hasonlóan váltogatják egymást a tragikus és vígjátéki részek. A karakterek is egyenetlenek, valamelyik abszurdan vígjátékszerű, valamelyik tragikus, valamelyik abszurdan tragikus. A legjobbra talán épp a kegyetlen, de érdekes Gabbar sikerült, nem véletlenül lett gonoszsága ellenére népszerű. A filmnek egyébként két változata kering, a hosszabban több volt az erőszakos jelenet, illetve két befejezés is készült, ahol az egyikben Thukar bosszút áll, a másikban jó rendőrként a bíróságra bízza a büntetést.

Forma: Kezdjük az akcióval. Pozitívum, nem az a gagyin levegőbe ütős-öt métert repülős egy verekedés, mint az Amar Akbar Anthonyban, negatívum, hogy töredezett, nem állnak össze a jelenetek és unásig ismételgetik a lelőtt emberek esését. Azt azonban le sem tagadhatja, hogy hatott rá Leone, viccesen az olasz westernek után ezt curry westernnek csúfolták, de jogosan, mert egyes jelenetei simán belefértek volna a mester filmjeibe is a hosszú csendjeikkel, feszült vágásaival. Indiai film, ennek ellenére elég kevés táncbetét van, de egy-két dal elég jó lett és a táncok is korrektek, deeee nincs igazán esztétikus tánc, pedig tudnak olyat az indiai filmek. Ilyen pl. a holi ünnep, ahol tök jól, ütemesen dolgozó nők indítják el a zenét és a zene és a vágások harmóniában mutatják a színorgiában úszó falusiakat. A vígjátéki részek vegyesek, A diktátort megidéző indiai-brit Hitler pl. börleszk kategória, amit kellemetlen nézni, de a helyzetkomikum vagy Basanti karaktere már jól tud működni. Thukar bosszúja meg már teljesen zs-kategória. A színészek többnyire bántóan teátrálisak, pedig a csendesebb részeknél látszik, hogy képesek sokkal hitelesebben is játszani, de ez már nyilván kulturális kérdés.

Élmény: Szóval ez egy minden szempontból vegyes film, ugyanakkor minden idők egyik legnépszerűbbje érthető módon, hiszen van benne humor, akció, szerelem, tragédia, minden, ami kell, és nem teljesen szétesett. Egyes részei kifejezetten Leonét idézően zseniálisak, másokat fáj nézni. Közönségfilmnek jó.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Amitabh Bachchan és Helen (Amar Akbar Anthony)
  • Leela Mishra (Örök szomjúság)
• Dharmendra és Hema Malini 1980-ban összeházasodtak, a 2000-es évek óta mindketten aktívan politizálnak is.
• Amitabh Bachchan és Jaya Bachchan is egy pár, bár ők már a film előtt is együtt voltak - és ők is politizálnak
• Viju Khote (77) és Gita Siddharth tavaly hunytak el; Jagdeep idén hunyt el 81 évesen
• Gabbar (1926-1959) alapja valós, 1955-től kezdett rablásból megélni és rendszeresen megcsonkította ellenfeleit, végül a rendőrség lőtte le tűzpárbajban.