Cselekmény: ...avagy a "nagy út". A még gyerek Csin anyja az éhezésbe, apja később a munkába halt bele. Csin azóta már felnőtt és építkezéseken dolgozik, de egyenes gerincű, ezért neki és barátainak gyakran meggyűlik a baja a főnökeikkel, akik persze rendre ki is rúgják őket. Egy ilyen eset után a városból vidékre mennek útépítésre, ahol a vezetőség felfigyel Csinre, hiszen vezéregyéniség. De nemcsak rá figyelnek fel, hanem a helyi étterem csinos pincérnőire is...

Téma: Munkásmozgalmi öntudat hazafias honvédelemmel vegyítve - és egy kis feminizmussal. Csinék öntudatosan kiállnak magukért a burzsoával és az ellenséggel szemben, miközben Moli, az egyik pincérnő is saját kezében tartja szerelmi életét és szinte egymaga hárítja el a burzsoá árulást.

Tartalom: Osszuk fel a történetet három részre: az első harmadban Csin szülei a nyomor elől szinte a halálba menekülve vidékről a városba költöznek, fiuk pedig jómunkásemberként nő fel, vezéregyéniséggé válik és hű társai lesznek. A városban azonban állandó igazságtalanságok érik őket, ezért visszatérnek vidékre dolgozni, noha sejtik előre, hogy a főnökök ott sem jobbak. A második harmad viszonylag idilli és egyhangú, dolgoznak és szórakoznak, ekkor ismerjük meg a két fogadós lányt és a helyi főnököt, aki persze nyilván gonosz. A harmadik harmadba sűrítik az eseményeket: egyrészt a japán-kínai front elér hozzájuk, ezért az útépítésnék kiemelt szerepe lesz, másrészt meg kell küzdeni a helyi vezetővel is, aki pénzért azonnal lepaktál az ellenséggel. Itt mutatkozik meg a rendező nőképe, mert míg Hsziang hagyományos lány, Moli teljesen önálló, ő csábít el férfiakat, lesi meg őket fürdés közben vagy menti meg őket. Bár egyéni szinten nem lesz hepiend, a történet hosszútávon a meg nem nevezett szocializmus győzelmét hirdeti.

Forma: Ami először szembe tűnhet, hogy ez még egy átmeneti hangos film, mint pl. Az éneklő bolond; alapvetően feliratos, de vannak dalok és hangeffektek. Eléggé elcsúszva, de vannak. A dalok munkásmozgalmiak, szóval... meh. A színjátszás egy-két drámaibb résztől eltekintve a durva humorú rajzfilmek karikatúraszerűen eltúlzott teátralitására emlékeztet. Ezt alátámasztó és ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy egy fejbevágást követően animált kismaradak jelennek meg hősünk feje körül. Ügyesebben megvalósított képei a filmnek a kínzós jelenet árnyékai vagy a légitámadás zaklatottabb vágása, de egyébként sajnos nem igazán emeltek át semmit a szovjetektől és képileg egyhangú.

Élmény: Nincs bajom a propagandafilmmel mint műfajjal, de ha agyatlan, azzal nem tudok mit kezdeni. Pedig a rendező alapvetően nem kommunista volt, de a szovjet propagandafilmek még így is jobban felépítettek ennél. Ráadásul a zárójelenet hiába akar biztató lenni, a jövő ismeretében inkább gúnyossá válik. Ezzel együtt is voltak erényei, pl. Moli karaktere, de nem marad emlékezetes darab.

Érdekességek

• A Csint alakító színész koreai, a japán ellen összekovácsolódó kínai-koreai kapcsolatok jegyében nézték ki főszereplőnek. A filmet ugyanakkor kifejezetten a Molit alakító színésznőre gondolva írták meg.
• Furának tűnhet, de az erős japán befolyás miatt nem nevezhették meg a filmben a külföldi ellenséget, mint Japánt, ezért csak utaltak rá, de ki nem mondták.
• Ez volt az első kínai film munkásokkal a főszerepben.