Cselekmény: Egy zavarban lévő férfi pornómagazint vesz. Ahogy kilép az üzletből, az újságárus elektronikán kezd el dolgozni a pult mögött titokban. Ő egy tévébemondóért van oda, akit áhítattal néz. A postás közben az első férfinak levelet hoz sokatmondó pillantások közepette, amit a férfi szőke szomszédasszonya megvetéssel néz végig. A postás távozóban kenyérgalacsinokat gyárt a lépcső alá bújva. Eközben egy bajszos férfi mindenféle tárgyat vesz és lop össze. Mint kiderül, ő épp a tévébemondó férje, aki felesége elől is titokban tartva a fészerben fura eszközöket készít. Az első férfi emberméretű csirkejelmezt készít, de a szőke szomszédasszony is az utcáról kezd összeszedni mindenféle dolgot. A tévébemondó halat vesz...

Téma: Ez így kicsit furán hangozhat, de a filmből kb. azonnal érthető, hogy ezek mind szexuális aktusok előkészületei. Nem nagy spoiler elmondani, hogy a továbbiakban is ezt látjuk, illetve magát a tárgyak segítségével végzett maszturbálást. és hogy mit akar mindez mondani? Én magamtól arra gondoltam volna, hogy a kommunikáció hiánya löki a szereplőket a szélsőséges emberpótlékok irányába, ami a rendező saját weboldalán is részben megerősít azzal a toldalékkal, hogy szerinte a gyönyörkeresés = szabadság.

Tartalom: Hat, össze-összekapcsolódó szálon fut a történetünk, amit a fentiekben röviden már leírtam, de itt van még egyszer: hat szereplő különféle extrém módszerekkel keres és talál szexuális kielégülést. A közös pont, hogy egyedül vannak, jelképesen pedig épp a postás az, aki összeköti őket. Arra már nem tér ki a történet, hogy mi a magány oka. Hmmm... azt hiszem, enné többet nem is tudok elmondani a tartalomról. Kicsit feleslegesen lett ennyire hosszú a film. Érdekesség, hogy a kiindulópont az volt, hogy a rendező szerette volna megfilmesíteni az érintést, mint érzékszervet, amely szerinte legtisztábban az erotikában van jelen - ezért láthatjuk hosszasan a maszturbáláshoz használt eszközök elkészítését.

Forma: A legszembetűnőbb eleme, hogy nincs párbeszéd, csak hangeffektek - ez is a kommunikáció hiányára utal. Minden karakternek saját klasszikus komolyzenei témája van, ebből a végtelenül szélsőséges operaária gyakori megszólaltatása a bajszos férfinál a legviccesebb a túlzása miatt. A rendező elsősorban animátor, meg is lepődtek az ismerői, hogy ezúttal javarészt élőszereplős filmet készített és animáció (stop motion) csak két jelenet erejéig szerepel. Az meg nem túl erős, hiszen pont ugyanilyen szintűt láthattunk már 80-90 évvel korábban is. A szexuális segédeszközös összebarkácsolása viszont elég aprólékos lett, ezek a rendező témában készített korábbi műalkotásai voltak egyébként. A színészekről szeretnék még annyit megjegyezni, hogy a tévébemondó valóban tévébemondó, nem színész és önmagát alakította.

Élmény: A párbeszédek hiánya a legérdekesebb része, de az nem hiányzott egyáltalán, ebből tanulhatna sok feleslegesen beszéltető film is. A történet valamennyire érdekes volt, de nem annyira szürreális, hogy emlékezetes legyen, képileg meg megint nem volt annyira izgi. Ez is az egynek jó kategória, mert más, mint a többi, de nem egy katartikus darab.

Érdekességek

• K