Cselekmény: ...avagy "apró játékok". 1920 környékén járunk egy kis faluban, ahol a kétgyermekes Je (Zsuan Lingjü) kreatív játékokat készít azzal a meggyőződéssel, hogy kínai gyereknek nem külföldi tömeggyártott játék kell, hanem hazai. Eközben tiltott szerelem köti össze Jüannal, az egyetemistával, aki legszívesebben megszökne a nővel, aki viszont ellenáll vágyainak és otthon marad építeni az országot, míg Jüantól azt várja, hogy végezze el külföldi tanulmányait, majd hazatérve gazdagítsa Kínát. Eltelik egy év, a környék háborús övezetté válik, Je megözvegyül, totyogó kisfiát pedig emberkereskedők rabolják el...

Téma: Csak az menti meg attól, hogy ócska propagandafilm legyen, hogy Je karaktere kellően nagy változásokat él meg és kellően nagy változásokon megy át.

Tartalom: A cselekmény bő tíz évet ölel fel, így kellően tartalmas, pedig elég sok mindent még így is a képzeletünkre bíznak: Je betegeskedik és férje nagyon aggódik miatta. Részéről nagy a szerelem, de senki se érti a faluban, miért ment a sokkal jobb férjet érdemlő Je hozzá. Arról se tudunk meg semmit, hogy hogyan és milyen szerelem alakult ki közte és egy városi egyetemista között - mindenesetre a kényszerű szakításuk így is tragikus és átélhető: egyrészt Je foglalt, másrészt hasznosabbak a népnek, ha Je marad, míg Jüan külföldre megy. Az érzelmi kaland következő epizódja Je férjének halála és kisfiuk elrablása, ami viszonylag rövid, így nem is különösebben hatásos. Eltelik tíz év, Je kislánya (Li Lili) felnő és ezzel Je kissé háttérbe szorul energikusabb lánya mellett, erre a szakaszra összpontosul a humor és a propaganda nagyja, erről egyrészt később, másrészt csak módjával, mert nem spoilerezem. Végül összefutnak a szálak, amiben Je a tömeget és a nézőt is buzdítja a harcra, de erről megint nem beszélhetek bővebben. Visszatérve a középső harmadra, amelyben Je lányáé lesz a főszerep, itt van humor (nem túl kifinomult, viszont meglepően pajkos) szerelem, valamint ekkora érkezik meg a háború, így kapunk harcjeleneteket és tragikus halálokat. Ami a propagandát illeti, már a kezdetektől jelen van Je karakterében, aki a gonosz külföldiek helyett a hazait részesíti előnyben és azt hiszi, elég akarni, összefogni, küzdeni, és akkor bármit el lehet érni, ezzel maga elé helyezi a közösséget. Lánya már militánsabb, amit a helyzet hoz magával: megérkezett a háború a környékre, így harcolniuk kell az ellenséggel (a politikai okokból meg nem nevezhető Japánnal), nem elég az országot építeni. Egy harmadik, nagyon mellékesen megjelenő téma szociális, ld. betegségek, éhezés, szegénység, gyerekrablás, koldulás - ellentétben a város nyugatias fényűzésével.

Forma: Egész líraian indul a patakokon napfényben úszó csónakokkal, egy írás a Virradathoz hasonlítja, adom. Ezután formailag kissé leül és a drámára kerül a hangsúly, amíg nem érkezik el a háború. Mondhatnám, hogy egész korrektek a harcjelenetek, de azzal megcsúfolnám az 1920-as évek háborús filmjeit. Főleg a durván díszletszerű vagy rajzolt hadigépek kiábrándítóak, de mivel állandóan párhuzamba vannak állítva a játékokkal, talán tudatos döntés volt ilyenre stilizálni őket. Az utolsó harmad meglepően erős az addigiakhoz képest, sokkal jobban érződik az expresszionizmus hatása, pl. az E/1 nézeteken. A fő ereje Zsuan, aki viszonylag természetesen játszik (bár az Istennőben nem így láttam) és van akkora karizmája, hogy bele tudtam szeretni a propagandaszövegei ellenére is. Az ő karakterének személyes tragédiái adják a film lelkét.

Élmény: Az utókor ismeretében ez szintem semmiben sem különbözik a kommunista propagandafilmektől, pedig itt még ironikusan a Kuomintangot ("köztársaságpártiak") éltették. Ha nem Je lett volna a középpontban, akkor kb. a Dalu színvonalát ütötte volna meg a néhány ügyesebb formai megoldás mellett is.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Zsuan Lingjü (Istennő)
  • Li Lili (Dalu)
    
• A filmben elhangzik 1932. január 28-a: Sanghaj ekkor nemzetközi felügyelet alatt állt, de a a japánoknak már nagyon viszketett a tenyere, hiszen részben már hadban álltak Kínával és végül kiprovokálták az erőszakot. Közel húszezer civil esett áldozatul a harcoknak és egy teljes városrész elpusztult a néhány nap alatt. Végül mindkét félnek ki kellett vonnia csapatait, de mint tudjuk a történelemből, Japán pár év múlva visszatért.