Cselekmény: 1950-es évek, Anglia. Reynolds (Daniel-Day Lewis) a felsőbb körök munkamániás szabója, precízre faragott életmódját nővére (Lesley Manville) segít fenntartani. Egy nap megismerkedik a pincérnő Almával, akinek imponál a férfi külseje, ezért randira mennek, Reynolds azonban már ezen első alkalommal is képtelen elszakadni munkájától és ruhát kezd varrni Almára. A nő kellően elégedetlen az alakjával ahhoz, hogy a "hibáit" kijavító ruhák miatt Reynolds mellett maradjon, pedig testileg-lelkileg is rendkívül megterhelő, hogy állandóan igazodni kell Reynolds minden igényéhez...

Téma: Nem tudtam rájönni, mert talán nincs is. Mindegyik kritika egyszerű romantikus történetként beszél róla, de két ok miatt is megszólalt a riasztó azonnal a fejemben: először is mert Reynolds egy művészember, és mint ilyen nyilván rímel a filmesekre - de mivel mégsem a művészet volt a középpontban, akkor talán maga a művész a téma és ez egy önéletrajzi film a rendező vagy a színész lelki világáról. A másik nyom az, hogy mégis minek helyezték az 1950-es évekbe a történetet? Mi volt Angliában a világháború és a "Swinging Sixties" között?  Talán épp az átmenet?

Tartalom: Az alapszitut röviden már vázoltam a cselekményben: adott az idősödő, arisztokratikus, élete minden mozzanatát precízen kimérő szabó, maga a megtestesült brit szokások. Ebbe érkezik a fiatal, külföldi pincérnő, aki ugyan teljesen aláveti magát a férfinak, de elvárja a hidegvérű angol kimértséggel ellentétes, szerelemmel járó intim őszinteséget és ebből nem enged. A kapcsolat dinamikája nagyjából annyiból áll, hogy amikor Reynolds szabályai már önmagukért valóvá válnak, akkor Alma is bekeményít és sebezhetővé teszi a férfit, hogy az elgyengüljön. Ha az első gondolatom a helyes, akkor ez a rendező (vagy Day-Lewis?) állandó belső tusája lehet a művészete külsőségei és a lényege között. Ha a második gondolatom helyes, akkor ahogy írtam, Alma az új nemzedék képviselőjeként lebontja a régi világot és részt követel magának az újban. Ezt az olvasatot erősítheti az i, ahogy Reynolds elkezd kimenni a divatból. Reynolds a tipikus öntörvényű zseni karakter anyakomplexussal, nővére egyszerre anyáskodik fölötte és partnere. Alma viszont kissé homályos, nem igazán tudunk meg róla semmit. A történetnek van egy kis perverz humora, szóval nem kell tőle félni, ez nem egy "drámai" dráma.

Forma: Ez is elég semmitmondó, noha apróságokkal tökéletesen alátámasztja mindig a látottakat: jól megfigyelhető pl. a hangulatnak megfelelő hideg vagy meleg fények használata, vagy amikor Reynolds-ot idegesítik a zörejek, akkor ezt Az ingovány módjára szépen felerősítik. A divathoz nem értek, nem tudom megítélni a ruhaköltemények esztétikáját. A színészek nyilván rendben vannak, más írásokkal ellentétben nekem azonban sokkal élvezetesebb volt a szinte mindig faarcú nővér játéka, akinek így is sikerült az érzelmek széles skáláját felvonultatni. A zene a kornak megfelelően klasszikus-jellegű (de nem az).

Élmény: Semmi bajom nincs a lassú filmekkel, de ezt most untam, mert úgy látszik, tényleg nem akart több lenni egy romantikus filmnél, és akkor meg minek készült el. Természetesen tökéletesen van kivitelezve meg minden, csak ezen a szinten ilyen filmet csinálni felesleges. Már amennyiben tényleg csak ennyi.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Daniel Day-Lewis (Bal lábam, Vérző olaj)
  • Lesley Manville (Titkok és hazugságok, Mr Turner)
  • Gina McKee (Mezítelenül)
  • Harriet Sansom Harris (Memento)
  • Julia Davis (Igazából szerelem)
  • Phyllis MacMahon (Haláli hullák hajnala)
  • Silas Carson (Csillagok háborúja)
  • Richard Graham (Titanic)
• Reynolds alakját Charles James divattervező ihlette