Előzmények: Meg mertem volna esküdni, hogy Max Linderről (1883-1925) már volt szó a blogon, de nem találtam meg. (Update: Nem a f*szt: Max fait de la photo) Ő már nem az elsőgenerációs feltaláló-filmesek közé tartozik, hanem profi színészként kezdett 1905-től feltűnni rövidfilmekben, majd 1907-től született meg Max, a léha úriember karaktere, ami meghozta neki a világsikert. Olyannyira, hogy őt tartják számon az első világsztárként. 1916-tól megpróbált betörni Amerikába kevés sikerrel, innentől kezdve csökkent népszerűsége. 1914-ben bevonult a háborúba, ami megviselte és súlyosan depressziós lett, végül 1925-ben lett feleségével öngyilkos.

A film: A történetben Maxnak az orvosa kinint ír fel (innen a cím), aki azonban véletlenül egy nagy üveg bort iszik meg helyette. Részegen több emberrel összeütközésbe kerülve névjegyet cserél. Amikor a rendőrség hazavinné a részegeskedőt, a zsebében talált névjegykártyákon lévő címekre viszik... Klasszikus kabarészituáció már a részegen való összetűzés is, erre jön még egy csavar, amikor a rendőrök a névjegyek miatt nagy embernek hiszik és rossz címekre viszik. Sajnos a szituációk nem túl kreatívak mai szemmel, talán csak az, amikor más felesége mellé fekszik be. A vágások javarészt jó üteműek, de az átmenet két jelent közt nem mindig tiszta. A gegek nem túl megkoreografáltak, a színészi játék a műfajnak megfelelően nagyon túlzó. Egyesek szerint ez Linder Max-életművének csúcsa, nekem nem jött be különösebben.