Cselekmény: Névtelen főhősünk amerikai CIA-ügynök, épp titkos küldetésen vesz részt Ukrajnában, ami balul sül el: orosz zsoldosok elkapják és megkínozzák, mielőtt sikerülne lenyelnie egy méregkapszulát. A kapszula azonban csak kómát okozott, nem halált; ez volt a hűsége tesztje, hogy inkább meghal, mint köpjön. Új, a nemzetbiztonságnál is nagyobb feladatot kap a Tenet nevű szervezettől: egyre több jövőből érkezett tárgyat találnak, amelyek visszafelé működnek: a golyó például visszarepül a fegyvertárba, amint felveszik a fegyvert. Ezek a visszafelé működő tárgyak arra utalnak, hogy a jövőben ki fog törni egy harmadik világháború - ezt kell megakadályozni. A visszafelé repülő golyók egy orosz milliárdoshoz, Satorhoz (Kenneth Branagh) vezetnek, aki úgy tűnik képes a jövővel kommunikálni és nem mellesleg van nála egy adag plutónium is...

Téma: Van neki? Az időutazásos vonal miatt elhangzik egy-két életbölcsesség a sorsról, de nem igazán foglalkoznak vele. Pár dolog miatt egy pillanatra felvetődött bennem, hogy a filmezés allegóriája lehet, de ezt sem igazán láttam bizonyítottnak. Szóval ez egy akciófilm.

Tartalom: A megvalósítás miatt eszünkbe juthat Curtiz híres mondata, hogy nem kell kidolgozni semmit, elég, ha gyorsan pörögnek az események. Hát ezt megkapjuk, ráadásul nem igyekeznek semmit sem szájába rágni a nézőnek, pedig eleve bonyolult a sztori - erről meg A hosszú álom ugorhat be. Pedig csak arról van szó, hogy egy titkosügynöknek meg kell mentenie a világot a pusztulástól egy orosz gonosz legyőzésével. Ismerős? Igen, minden kritikának James Bond jutott eszébe, de nem csak emiatt, hanem mert van benne nő és egzotikus helyszínek, járművek is. Ami miatt mégis bonyolult és követhetetlen a sztori a tempója és kurta magyarázatai mellett az az, hogy az több idősík van jelen egyszerre, ezért ember legyen a talpán, aki elsőre átlátja, hogy ki épp melyik idősíkban van. Az idővel játszadozás miatt a Memento, a rétegzett cselekmény miatt az Eredet elegyét látják benne a leírások. Probléma, hogy rengeteg a felesleges "üresjárat". Ha csak a tényleges cselekményt látnánk, szerintem 5-10 perc alatt letudnánk, ehhez képest két és fél órán keresztül zajlik az akció, az ide-oda rohangálás és érdemben nem járulnak hozzá a történethez még akkor sem, ha az időutazások miatt egyes jeleneteket többször látunk. Szintén probléma a hülyén kivitelezett női (szerelmi?) szál, nem csak felesleges, de életszerűtlen mint Sator, mind a Főhős szempontjából. Egyébként volt benne pár brutális megmozdulás, amit gyakorlott nézőként ásítva néztem ugyan, de nem örülnék, ha ez trend lenne. Na és akkor mellékesen még tekintsük meg úgy, mint filmet a filmről: a film az utókornak készül; a végén van egy elég konkrét idézet a Casablancából; kis túlzással lehetne egy James Bond-film is; a Főhős következetesen főhősnek hívja magát; a múlt és a jövő együttes szerepeltetése is utalhat egy film hatására; talán csak belemagyarázás, de az egyik hangsúlyos jelenet mintha rekonstruálná a Falbontást. Szóval gyanúsan sok az utalás, de nekem nem áll össze.

Forma: Nolan szerencsére megrögzötten analóg és ragaszkodik a valói díszletekhez, akcióhoz, robbanásokhoz. Ez nem biztos, hogy mindig jó, mert pl. a robbanó aknák jól látható, időzített mellérobbanását még elnéztem száz évvel korábbi filmeknél, de itt már nehezebb. De azért na, nem sajnálta a pénzt, hogy egy valódi repülőt belevezessen egy valódi épületbe... Az előre és visszafelé mozgást biztosan kínszenvedés volt megkoreografálni és összeszerkeszteni egy képen belül, ez elismerést érdemel, ugyanakkor meg maga a visszafelé játszás annyira alap (ld. Falbontás), hogy önmagában nem látványos. Örömhír, hogy az akciójeleneteket nem rontották el túlmozgásos kamerával, így azért lehet látni, hogy mi történik. A színészeknek nincs idejük kibontakozni, a zene pedig - jól sejtitek - visszafelé lejátszott dallam hatását kelti, ráadásul úgy lett elkészítve, hogy valóban visszafelé lejátszva is ugyanazt a dallamot adja ki.

Élmény: És hurrá, elérkeztünk a 2020-as évekbe, ki gondolta volna, amikor 2014-ben nekiálltam filmezni. Az IMDb szerint ez az év legnépszerűbb filmje. Persze csak a mostani felhasználók szerint, később ez változhat. Az 1920-as év legnépszerűbbje pl. most a Dr. Caligari, de a legnagyobb kasszasikere az Út a boldogság felé volt. Ha kivennénk e film sci-fi elemeit, egy 1920-ból érkezett nézőnek ez is sokkolóan modern lenne. Bocsánat a párhuzamért, de ugyanakkor meg látni kell, hogy ezzel együtt is ebből a filmből hiányzik a mindfuck, a dráma, és részemről a Dr. Caligari minden ósdisága ellenére is látványosabb. A szándékosan gagyira vett kémfilmekhez képest túl komolyan veszi magát, annyira pedig nem jó.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Robert Pattinson és Clemence Poesy (Harry Potter)
    
  • Michael Caine (Batman, A tökéletes trükk, Eredet, Csillagok között, Dunkirk)
  • Kenneth Branagh (Harry Potter, Dunkrik, Bosszúállók)
  • Aaron Taylor-Johnson (Amerika kapitány, Bosszúállók)
• John David Washington apja Denzel Washington.
• Akit érdekel, itt egy könnyebben értelmezhető grafikonon ábrázolták az idővonalakat.
• A film címe, az opera és Sator neve egy helyről származnak: a Sator-négyzetből, ami egy népszerű latinnyelvű ókori palindróma.
• A koronavírusjárvány miatt ez volt az első komoly film 2020 augusztusában a mozikban.