Cselekmény: A tehetős Hromováéknak két lányuk van, Musya és az örökbefogadott Nata. Zsurov kereskedő már régóta udvarol Natának, ám amikor felbukkan a jóképű Bartinszkij herceg (Vitold Polonsky), utóbbi kettő azonnal egymásba szeret. Musyának azonban csinos hozománya van, így az adósságokban úszó herceg mégis arra kéri Zsurovot, hogy segítsen neki megkérni Musya kezét, cserébe pedig Zsurov azt kéri, segítsen neki megkérni Nata kezét. Nata dacból így hozzámegy Zsurovhoz. Bartinszkij persze úgy gondolja, hogy a házasságtól függetlenül még szeretők lehetnek Natával...

Téma: Ha van, akkor az az, hogy a pénz minden gonoszság forrása, de ez kb. egy egyszer elhangzó tételmondat és nem sokat látunk abból, hogy hogyan és miért történik ez. Cserébe kapunk egy szerelmi négyszög-melodrámát.

Tartalom: Három részre osztanám a történetet, az első a felvezetés a házasságig, amelyben Zsurov udavrol Natának, majd megérkezik Bartinszkij, aki szintén beleszeret Natába, de pénzéért inkább Musyát veszi el. A második szakaszban jön a bonyodalom és az üres házasélet, amelyben Bartinszkij ellovizza Musya minden pénzét, majd a harmadik részben jön a szükségszerű tragédia, de nem spoilerezem el. A nagy problémám az, hogy nincs igazi dráma. Mármint oké, minden résztvevő szenved, ugyanakkor egymással közti viszonyaikban ez kevéssé mutatkozik meg. A bő egyórás játékidőbe bőven belefért volna, ha kicsit veszekednek a nővérek vagy küzdenek lelkiismeretükkel. De csak sima szerelemféltés van benne. Pedig vannak kezdeményezések, pl. az anya is, Zsurov is küzd a helyzettel, csak ezek túl kevés időt kapnak.

Forma: Formailag már sajnos kevésbé kifinomult, mint Bauer korábbi filmjei; itt is megvan ugyan az a jellegzetesen mély beállítás, de a kamera itt már csak előre és hátra mozog, ritkán tér ki oldalra. Ezzel persze még mindig egyedibb, mint a többi korabeli film, csak nem olyan izgi, mint mondjuk az egy évvel korábbi Posle smerti. Egy pillanatra megörültem, amikor a színházias díszleteket hátrahagyva kimentünk a lovira, de nem tartott soká a külső felvétel. A színjáték helyenként természetes arcközeliekkel, de jobbára nagyon teátrális.

Élmény: Bauer filmjei megelőzik korukat, ez is elég jó önmagában, de a korábbiakhoz képest csalódás volt. Nem nagyon volt olyan technikai megoldás, amitől leesett volna az állam és a sztori is lehetett volna komplexebb, drámaibb, ami az érzelmeket illeti.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Vitold Polonsky (Posle smerti)
• Vera Kholodnaya karrierjének csúcsán ünnepelt sztárként 1919-ben, 25 évesen hunyt el spanyolnáthában, bár a pletykák szerint féltékeny szeretője mérgezte meg.