Cselekmény: Lilia magányos háziasszonyként tengeti unalmas napjait az unalmas lakásában, és már egyetemista lánya is inkább lóg állandóan barátnőjével, mint hogy otthon legyen. Gyanússá válik az anyának és félelmei igazolódni látszanak, amikor hastáncórán meglesi lányát, ahogy nagyon összemosolyog a dobos fiúval. Lilia követi a dobost egy éjszakai lokálig, majd amikor a lány egy éjjel nem megy haza, mert a barátnője szülinapi buliján van, Lilia elmegy a lokálba, mert azt hiszi, ott van a lánya. De nem, ott csak középkorú hastáncosok táncolnak férfiaknak. Lilia rosszul lesz, az egyik táncos, Folla segít neki és összebarátkoznak. Lilia éjjelente újra és újra ellopózik a nem túl erkölcsös helyre, míg végül Folla rá nem veszi, hogy táncoljon ő is egyet a vendégeknek...

Téma: Valószínűleg erősebb társadalmi jelentése van, mint amit innen Magyarországról érzékelni tudunk, de azért így is elég nyilvánvaló volt, hogy a nők helyzetéről volt benne szó, csak azt nem tudom megállapítani, hogy milyen minőségben.

Tartalom: A helyzet adott, Lilia viszonylag fiatal özvegy, akinek a napjai egyhangúan telnek házimunkával és tévézéssel, lánya meg már túl nagy, hogy vele barizzon. Véletlenül eljut a lokálba, és bár erkölcsei miatt ódzkodik tőle, élnivágyásának nem tud ellenállni és hastáncolni kezd - nem a vendégeknek, magának. Ennek a betetőzése, amikor lefekszik egy férfival is ki tudja hány év után. A hagyományosabb erkölcsöt a pletykás szomszédasszony és a szigorú, vidéki nagybácsi jelentik, ez utóbbi a bártulajjal együtt jelölhetik a férfidominanciát, ugyanakkor nem igazán vannak a nőkkel kapcsolatban döntési helyzetben, hiszen nem élnek velük, szóval főhőseink nincsenek kiszolgáltatva. Az "erkölcstelen" oldalt Folla képviseli, akiben egyáltalán nincs szégyenérzet, és úgy látszik, hogy ezeknek nincs is valódi tétje a korabeli tunéziai társadalomban, már csak látszat. Lilia fiatal lánya már egyetemen tanul és öltözködésében, viselkedésében szinte nyoma sincs a hagyományoknak, szóval van város-vidék ellentétünk és generációs különbségeink is. Az utolsó jelenettel együtt - amit természetesen nem spoilerezek el - az az összbenyomásom, hogy valamiféle szintézist akart megmutatni a rendező a múlt és a jövő közt, de ahogy írtam, a kontextus ismerete (vagy leírások) nélkül ezt nem tudhatom pontosan. Bár van karakterfejlődés, Lilia esetében mindössze annyit látunk, hogy a gyász után újra kinyílik és már nem érdeklik a konvenciók, lánya pedig ellenkezőleg, a szabadosabb életből elmozdul a konszolidáltabb felé. A cím fogalmam sincs, hogy honnan jött, nem rémlik semmilyen vörös ruha belőle.

Forma: Az eleje érdekes, amikor Lilia unalmas hétköznapjainak részlettevékenységeit vágás helyett elsötétítéssel oldják meg, ami már-már Jeanne Dielmanra hajazóan monoton érzetet kelt. Többet ilyet nem lesz és vizuálisan érdektelenné válik. Talán még a táncok említhetőek meg, de ezek sem voltak túl erősen megkoreografálva, nem éreztem bennünk a népi jelleget vagy az erotikát. Nem előny vagy hátrány, de a gyorsuló ritmust nem követték gyorsuló vágások, a dinamikát rábízták a táncra. A viszonylag számos táncbetét miatt valahol musicalként emlegetik, de dalok nincsenek benne, csak a hastáncokat aláfestő zene, aminek legerősebb pontja zeneileg a gyorsuló dob. A színészek rendben vannak, de semmi kiemelkedő.

Élmény: Egy-egy pillanatot kivéve sajnos nem volt benne semmi, ami megfogott volna sem képileg,s em zenében, sem a történetben. Persze, ahogy többször említettem, ebben nagyban gátolhatnak a kulturális különbségek, amiktől talán sokkal komplexebb lehet, mint amit gondolok róla.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Zinedine Soualem (A gyűlölet, Szkafander és pillangó)
• A hastánc ókori egyiptomi eredetű néptánc, nők és férfiak egyaránt járták.