Cselekmény: 2007, Kenya. Az elcsalt választások zavargásokhoz vezetnek, ennek áldozata lesz a középosztálybeli, kikuju etnikumhoz tartozó Anne és családja is. Anne kórházban van súlyos sérülésekkel, férje meghalt, kisfia kómában, de elhatározza, hogy csak azért is visszatért a farmjukra és rendbehozza. Persze ez nem könnyű, pénze nincs, férje nincs, félig ő maga is le van robbanva, ráadásul kiderül, hogy a csoportos nemi erőszakból gyereket is vár... Eközben a szegény, kalendzsin etnikumhoz tartozó, kamasz Joseph lelkiismeretfurdalással küzd és otthagyja a bandáját, mert kísérti legutóbbi fosztogatásuk - igen, ő is egy volt azok közül, akik feldúlták Anne otthonát. Mivel a bűnözést otthagyta, munkát kell keresnie, az egyetemről pedig lemondhat pénz hiányában. Amint megkapja első fizetését, régi bandája elkapja, megveri és kirabolja, nem igazán tolerálják ugyanis, hogy otthagyta őket. Mivel a verés miatt nem tudott munkába menni, onnan is kirúgják...

Téma: A két ellentétesen párhuzamos cselekményszál egyrészt a 2007-2008-as zavargásoknak állít emléket, valamennyire magyarázza és próbál kijutni belőle, másrészt önálló, egyetemes példázatként is megállják a helyüket, azaz hogyan dolgozzunk fel egy traumát áldozatként és elkövetőként?

Tartalom: Rövid, dokumentumfilmes helyzetjelentéssel indítunk a zavargásokról, de a brutális képsorokat rövidesen játékfilmes történet követi. Anne és családja is megszenvedte a dolgot, amikor farmjukat feldúlták. A farm neve "Menedék" és ez akkor is bekapcsolja a vészcsengőt a fejünkben, ha amúgy csak utánaolvasva értjük meg, hogy Anne etnikailag nem illet a helyre, illetve történelmileg sem (ld. sógor követelése). Hogy ennek ellenére kitart a farm mellett, gondolom valamiféle etnikumokon túlnyúló, kenyai identitást akar jelölni. Ebben támogatja a kormány által szétküldött meghallgató bizottság, akik előtt elmondhatják a különböző társadalmi (és gondolom etnikumba) tartozó sértettek, mit éltek át, illetve ebben támogatja Joseph is, aki - nem spoilerezem el - valamilyen módon megerősíti ebben. Míg Anne története a testi-lelki felépülésé azáltal, hogy szembenéz a traumával, Joseph az alsóbb társadalmi osztályba tartozik, és bár jól tanul, az egyetemet már nem engedheti meg magának, a munkát pedig feleslegesnek látja, hiszen ha van, akkor se jut vele előrébb. A bűnözéshez viszont nincs gyomra, ezért végül - kicsi spoiler - arra jut, hogy megpróbál új életet kezdeni egy jobb helyen. De ehhez nem elég elmenekülnie, meg kell tennie a fent utalt szolgálatot is áldozata számára, hogy lelkileg felszabaduljon. Ahogy a cím mondja, ez szükséges az országnak a továbblépéshez.

Forma: Rövid, dokumentumfilmes helyzetjelentéssel indítunk a zavargásokról, brutális képsorokkal - na, gondoltam magamban, újra egy A térhez hasonló dokumentumfilm lesz, de rövidesen játékfilmes elemek következtek, és még csak nem is olyan szikáran, ahogy megszokhattuk mondjuk Sembenénél vagy Mambetynél, hanem inkább a Szkafander és pillangóra emlékeztetett pl. ahogy Anne lassan magához tér, az ő zavaros szemszögével nyitunk, sok a lassítás, a közeli. Az elején annyi ilyen közeli kép volt a természetről, ami belefért volna egy Malick-filmbe is. Aztán sajnos az ehhez hasonló megoldások egyre inkább elmaradtak, pedig ha a továbbiakban is olyan jelenetekkel van tele, mint pl. amilyen a hotelszobás rész vagy Anne depressziós látomásai, akkor ez egy elég komoly film lett volna. A színészeknél néhány mellékszereplő gyengébb volt (pl. Joseph anyja), a zene belesimult a filmbe.

Élmény: Szóval sokkal több volt a filmben, mint amire előzetesen számítottam és sokkal több is lehetett volna. Így se rossz, csak nem ér fel kortárs nagyokhoz, pedig nem volt tőlük messze, és az ilyen mindig bosszantó. Külföldiként is érthető, egyetemes történet, játszódhatott volna bárhol, az már csak plusz, hogy egy kenyai több réteget is képes lehámozni róla. Képileg szintén nem lehet kifogásunk, csak kissé egyenetlennek éreztem a színvonalat.

Érdekességek

• Törilecke: Ahogy Kelet-Afrikával lenni szokott, itt is az emberiség egyik bölcsőjéről beszélünk; a két fent említett nép az i. e. első évezredben ékeztek meg. Fénykora a 17. századig tartott, amikor Omán uralma alá hajtotta, majd a 19. század végétől végül a britek gyarmatosították, akikkel szemben szervezett ellenállás az 1950-es évektől kezdődött Kenya 1964-es függetlenségének kikiáltásáig. Persze ahogy lenni szokott, ez diktatúrába torkollott, ami 1992-ben ért véget. Az etnikai-politikai törésvonalak mentén kirobbant zavargások 2007-2008 során többszáz ember halálát és többszázezer ember menekültté válását eredményezte. Ezt látva az elnökjelöltek inkább nyilvánosan összefogtak és 2010-től demokratikusabb alkotmány hoztak.