Cselekmény: Hassan (maga a rendező) és felesége afgán filmesek, de miután egy kilépett tálib vezetőről készítettek filmet, menekülni kényszerülnek két kislányukkal. A szomszédos Tádzsikisztánban nem kapnak oltalmat, így vissza kell térniük Afganisztánba. Abban bíznak, hogy Németországban befogadják őket, ezért Afganisztánból azonnal továbbindulnak Iránba, onnan a zöldhatáron át Törökországba, Görögországba, majd Bulgáriába. Bár így is kifizettek az embercsempészeknek 4 000 eurót, a közvetítő meglép a pénzzel, a csempészek pedig megfenyegetik őket, hogy ha nem fizetnek, majd elviszik pénz helyett az egyik kislányukat...

Téma: A dokumentumfilm elsősorban dokumentálja a menekültcsalád útját Tádzsikisztántól Magyarországig, de közben több téma is felvetődik az élet értelmétől a filmezésen át társadalmi és politikai kérdésekig.

Tartalom: Az előzmények nem feltétlenül derülnek ki a filmből, úgyhogy röviden: Faziliéknek volt egy koedukált kávézójuk, ami ellen emiatt nagy volt az ellenállás; később egy kilépő tálib vezető megfilmesítése miatt a tálibok célpontjává vált és menekülnie kellett Tádzsikisztánba, ott azonban elutasították a menedékkérelmet bő egy év után. Egyetlen valós esélynek az tűnik, ha illegálisan elmennek az EU-ba, ahol talán kedvezőbb elbírálásban részesülnek. Innen indul a történetünk, aminek első harmadában el is jutunk rögtön egészen Bulgáriáig. A házaspár mindkét tagja liberálisabb személyiség és filmes, kapcsolatuk kiegyensúlyozott, legalábbis ez jön le abból, amit látunk. Erre szükség is van, mert viták között gyorsan felőrlődtek volna lelkileg a kb. négy év alatt ezen nehéz körülmények között. A történet lelke azonban inkább az épp jó korban lévő, 10 körüli kislányuk, Nargis, aki még túl fiatal ahhoz, hogy kétségbeessen, de már túl idős, hogy értse, mi folyik körülötte. Így gyermeki őszinteséggel tud reagálni apró örömökre és igazságtalanságokra. Általában ő adja az érzelmi töltetet, míg a szülők az intellektuálisabb témák megpendítéséért felelnek, mint pl. a nők helyes öltözködéséről, arról, hogy a politika hogyan szakít ketté testvéri kapcsolatot vagy pl. arról, hogy mit szabad/kell lefilmezni. Emellett vannak humorosabb és drámaibb részek is. Az első harmad után két főbb rész van, a bulgáriai és a szerb. Előbbi meglepetésükre Afganisztánhoz hasonlóan veszélyes helynek bizonyul idegengyűlölő csoportok miatt, amihez a rendőrség még asszisztál is, ezért inkább továbbállnak Szerbiába. Spoileres rész jön, de a magyar vonatkozás miatt nem hagyhatom ki, úgyhogy aki látni szeretné a filmet, az most inkább ugorjon a következő bekezdésre. Nos, sajnos nem lettünk pozitív szereplő, bár nem sok ideig vagyunk benne konkrétan. Ott kezdődik, hogy a szerb rész eleve arról szól, hogy közel másfél évig kell várakozniuk, hogy elinduljon a magyar eljárás, de még az is több hónapig tart a hírhedt tranzit zónában. Ez már csak pár perc, de ekkor jövünk rá, hogy a történet keretét a magyar börtöntábor adja, amelyre a pokol tornácaként hivatkoznak az elején, a végén pedig egy magyar filmes klisét alkalmazva igazi kilátástalan helynek tüntetnek fel (a rendező egy interjúban elmondta, hogy Tarr a kedvencei közé tartozik, szóval volt honnan merítenie).

Forma: A film egyik érdekessége, hogy a család három okostelefonjával rögzítettek mindent, szóval kis túlzással akár végig is élőzhették volna az egész utat. A mobilos minőség azonban egyáltalán nem rossz, nem tudom, hogy utólag feljavították-e vagy inkább csak a jobban sikerült felvételek kerültek bele. Akármelyik is legyen, a fő érdem a vágóé, aki összeollózott egy külsőre is egységesnek tűnő sztorit a felvételekből. Van pár esztétikusabb felvétel, de nyilván a fő erejét a vágások ütemezése jelenti, ami akkor a legjobb, amikor zaklatottabb visszaemlékezéseket láthatunk. Minimalista, jól passzoló zene van. A magyar rész szürke, sivár és klausztrofób.

Élmény: Önmagában alapvetően nem volt túl nagy élmény, egyszernézhetős dokumentumfilm, nem nagyon volt benne olyan, amit ne tudnánk, noha nyilván különlegessé teszi a mobilos felvétel és a személyesség. Ami miatt viszont külön érdekes lehet nekünk, hogy láthatjuk a kormány agyonpromózott narratívája mellett azt is, milyen a menedékkérők szemszöge, illetve szerepelünk is benne.

Érdekességek

• Az Index egy fesztiválszereplés kapcsán készített interjút a házaspárral, ahol további - nem túl jó - élményeket osztottak meg Magyarországról. Eredetileg itt maradtak volna, de a tranzitzóna rossz körülményei miatt inkább továbbálltak. Most Németországban ének.