Cselekmény: Az amerikai Suzy (Jessica Harper) balettáncosként érkezik a neves német balettintézetbe továbbtanulni. Az első este lát egy lányt kirohanni, akit aznap este brutálisan meggyilkolnak. A beilleszkedéssel nincs nagy probléma, bár egyik este férgek lepik el az intézetet, egy másik alkalommal pedig Suzy rosszul lesz, miután szemtanúja lesz egy fura találkozásnak a groteszk módon viselkedő kisfiúval, aki az egyik tanár fia...

Téma: Ööö... nincs? Nem merem kijelenteni, mert a rendezőnek nagy rajongótábora van, és szerintük ismerni kell a rendezőt, hogy értsük, de nekem ez az első filmje. Maradjunk annyiban, hogy nem látok központi gondolatot meghúzódni a cselekmény mögött, ami egy gyilkolászós horror némi rejtéllyel.

Tartalom: Ennélfogva ez a rész sem lesz túl hosszú: a cselekmény részben horror, részben van egy minimális nyomozásunk. A karakterek egysíkúak, gyakran következetlenek (ld. a vak zongorista esetét). A rajongók szerint azonban meseihlette meselogikával kell megközelíteni a történetet, amit alátámaszt az is, hogy eredetileg gyerekek szerepeltek volna benne, na de ez akkor sem indokolja a semmiből előugró információkat, karaktereket.

Forma: Na ez az érdekesebb. A horrorral nem töltenék sok időt, van jump scare, vér, hús, meg undi dolgok, de ezek már nem igazán idegenek az 1970-es évektől. Sőt, gyakran kissé gagyi benyomást kelt és ezt nem fognám kizárólag a film korára. Az egyik fő erénye a színhasználat, amit barokkosan túltolnak; pedig önmagukban is elég szépek az élénk színek - ez volt az egyik utolsó Technicolor film - , nem beszélve a szintén élénk és erős színű díszletekről (szintén gagyi határát súrolóan látszódott, hogy stúdióban vagyunk). De ezt még tetézni tudták azzal, hogy színes fényekkel megvilágítva a jeleneteket mindent vörösre vagy épp kékre festettek, ami valóban stilizált hatást nyújt. A kamera gyakran felvesz egy zaklatott, E/1-es nézőpontot, ami azért jó, mert nem tudjuk, mikor ugrik "ránk" valami a képen kívülről. A másik erénye a zene, amit jó hangosra állítottak be és gyakran alkalmaznak, így olyan jelenetekben is feszültté válunk, ahol nem történik semmi. A színészek inkább rosszak voltak vagy legalábbis a karakterük szintjén ragadtak. Az egyik fő ihlető állítólag a Hófehérke és a hét törpe (1937) volt.

Élmény: Argento nevét már többször láttam megemlítve más filmek kritikái kapcsán, ezért kíváncsi voltam. Részben azt hozta, amit vártam (kicsit B-kategóriás horror), részben csalódtam,  mert nem találtam benne semmi újszerűt. Ami persze lehet tévedés, hiszen 2021-ből már elavult klisé lehet az, ami 1977-ben úttörő volt.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Jessica Harper (Elkülönítve)
  • Stefania Casini (Huszadik század)
  • Alida Valli (A harmadik ember, Szemek arc nélkül, Huszadik század)
  • Udo Kier (Hullámtörés, Armageddon, Dogville, Melankólia)
  • Rudolf Schundler (Dr. Mabuse végrendelete, Az ördögűző, Az idő múlása)
  • Renato Scarpa (Ne nézz vissza)
• Flavio Bucci tavaly hunyt el 72 évesen.
• A narrátor maga a rendező
• A film végül trilógiává terebélyesedett; az alapját egy 19. századi értekezés adta az anyaságról; készült egy második rész 1980-ban, majd egy harmadik 2007-ben. A filmnek készült egy 2018-as feldolgozása is.