Cselekmény: 1898, Nyugat-Afrika. Sarraounia a törzsfő egyetlen lánygyermeke, így apja igazi harcost nevel belőle, aki felnőtt korára legendás boszorkánnyá válik ügyességének köszönhetően. Amikor a század vége felé megjelennek az európai gyarmatosítók kegyetlenül lemészárolva minden útjukba eső falut, egyes törzsek egyesülnének Sarraounia vezetése alatt, mások inkább a behódolást választják, minthogy elpusztuljanak. Pedig a francia Voulet kapitány kegyetlenkedései még a vezérkarnál is kiverik a biztosítékot, de ő nem törődik velük, saját szakállára igyekszik dicsőséget szerezni hazájának...

Téma: Történelmi dráma, valós eseményeket dramatizál a cselekmény, de nem igazán sikerül megtalálnia és megtartania  fő motívumát, ami vélhetően az akart volna lenni, hogy jobb túlélési stratégia-e behódolni vagy ellenállni. A cselekmény nyilván az utóbbi mellett teszi le voksát, ugyanakkor a második felére teljesen elnyom mindent a szélsőséges Voulet karaktere, ahol meg a kollaboráló afrikaiak "mohóság vs erkölcs" dilemmája jelenik meg picit.

Tartalom: Sarraounia felnövését gyorsan megnézzük pár percben, majd jön is a rettegett francia hadsereg, kezdetben inkább csak a híre. Ekkor bontakozik ki az első téma, hogy az ellenséges törzsek inkább fogjanak össze az esetleges közös ellenséggel szemben vagy bízzanak inkább abban, hogy őket elkerülik, más ellenséges törzseket viszont legyengítenek. Láthatóan idősebbek gondolkodtak így, míg a fiatalabbak inkább a dicső halált választanák; Sarraounia fő érve is az a küzdelem mellett, hogy ha meg is hal a testük, hírük csak így él tovább. A másik oldal vezére a megszállott Voulet; noha a franciákat csak egy maréknyi tiszt jelenti, mohóságukra apellálva ezernyi afrikainak parancsol. A történet azonban felmenti a franciákat, a kegyetlenkedéseket csak Voulet-nek számítják fel, tettei felháborodást váltanak ki otthon. Katonái lassanként belefáradnak a harcba és hazamennének, nem érdekli őket a franciák harca. Mind Sarraounia, mind Voulet dilemmái nyilván párhuzamba állíthatóak napjaink dilemmáival is. Karakterek nem nagyon vannak, legfeljebb a különféle törzsek dilemmáinál láthatunk belső vívódásokat röviden; egyedül Voulet az, akinek árnyaltabb jelleme van, még ha ez nem is pozitív.

Forma: Kisköltségvetésű a szó rossz értelmében. Önmagában nem lenne baj, ha nem akarna grandiózusnak látszani, de pár tucat harcossal nehéz eljátszatni egy nagy csatát, a speciális effekteken pedig nagyon látszik a műviség. A kegyetlenkedések legalább hatásosak. A színészvezetés rossz, és nem, nem a tipikus amatőr afrikai színészekkel van a baj, hanem hogy fájóan természetellenes helyzetekben szólalnak meg és mondanak valamit (persze értem, át kell adni az infód a cselekmény görgetéséhez valahogy, csak nagyon randomnak hat, ahogy egy újonnan bevágott, sétáló csoport egyik tagja monologizálva előadja a mondandóját). A zene afrikai stílusú, semmi izgi, kivéve amikor kincseket találva végigvonul egy csilingelő motívum, az ügyes volt.

Élmény: Alapvetően elnéző szoktam lenni az alacsony költségvetésű, félig amatőr, fiatal filmkultúrával rendelkező országok filmjeivel, de itt több esetben is nem ezen múlott, hogy húztam a szám. A legrosszabb az volt, hogy bár Sarraouniáról kellene szólnia a filmnek, az ő karaktere elsikkad, nem is nagyon történik vele semmi.  Nevezték volna el inkább Voulet-nak.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Jean-Pierre Castaldi (Holdkelte)
• A film tehát valós eseményeken alapul: 1898-ban Nyugat-Afrikából elindult a francia Voulet-Chanoine expedíció Közép-Afrika meghódítására. A kevés forrással bíró expedíció hamar kegyetlenkedő fosztogatásba csapott, aminek híre eljutott Franciaországba is. Voulet valóban lelőtte a leváltására érkező tisztet, majd saját emberei végeztek vele (kevésbé drámai módon). Az expedíció végül elérte célját, a Csád-tavat.