Cselekmény: ...avagy kb. "a tavaszi folyó Keletre tart", ami egy versrészletre utal: "Mennyi bánatot bír el az ember? Amennyit a Keletre tartó tavaszi folyó." Történetünk 1931-ben kezdődik, amikor Japán megtámadja Kínát. A munkáslány Szufen az esti iskolában megismerkedik a hazafias, munkásfiú Csunglianggal, egymásba szeretnek, összeházasodnak, fiuk születik. Csakhogy közben a háborús front egyre közelebb kerül; Csungliang beáll a Vöröskereszthez, de fogságba esik. Eközben Szufen az apósánál húzza meg magát vidéken, de a japánok oda is elérnek, elüldözik az értelmiségi sógort, kényszermunkára fogják a helyieket, majd példamutatásképp az apóst is felakasztják. Szufen visszamenekül a városba nyomorogni, míg Csungliangnak sikerül megszökni, de mivel nem találja Szufent, új életet kezd irodistaként...

Téma: Egyrészt Kína történelmi, 1931-1945 közötti időszakát dolgozza fel, másfelől szembeállítja a keményen dolgozó és szenvedő kisembert a léha gazdagokkal, illetve az 1930-as évek Kínájától megszokott női szenvedéstörténetet is megkapjuk.

Tartalom: A film két részes a bő háromórás hossza miatt, ebből az elsőben megismerjük főbb karaktereinket és menten ki is tör a japán-kínai háború, így ez a rész az akciódúsabb és nyomorpornósabb. Csungliang révén láthatjuk a harcteret, Szufen révén pedig a nem kevésbé veszélyes és nyomorgó hátországot. Ez a rész alapvetően háborús. A fordulat az első rész vége felé következik be, amikor Csungliang szökevényként munkát vállal egy nőismerőse révén, és igazából ez messze a legjobb része a cselekménynek, mert valódi drámaiság van abban, ahogy a férfi lassan belső vívódásai és környezete hatására feladja korábbi életét és inkább a léha jólétet választja, ami annyira léha, hogy gondolkodás nélkül dobja el erkölcseit nők és munka terén is. A második rész elsősorban már abból áll, hogy nem a harcteret és a hátországot állítják párhuzamba, hanem a gazdag Csungliangot a nyomorgó Szufennel. Itt a tehetősebbek már erkölcstelennek is vannak beállítva (nem gazdagságuk, hanem viselkedésük miatt), itt már vannak bőven komikus elemek a bohóckodó talpnyalók révén, illetve sok románc.

Forma: A legszembetűnőbb, hogy kb. az 1920-as évek szintjén van a film minősége, ami annyiban még előny is, hogy könnyűszerrel, feltűnés nélkül beilleszthetőek voltak valódi háborús felvételek. Viszont helyenként teljesen némafilmesnek tűnt, Csungliang karaktere látványosan túl volt sminkelve többször. Vizuálisan ugyanakkor vannak jobb megoldásai; nemcsak a némafilmes beütés miatt írtam az 1920-as éveket, hanem mert teátrális stílusában és főleg az ellenpárokat képező montázsaiban erősen visszaköszön a szovjet hőskor. Aztán volt még egy komikusabb részlet, ahol a kamera a párbeszédnél a megszólaló felekre mindig ráfordult vágás helyett. A zene dagályos, mint a korabeli vagy kicsit későbbi monumentális filmeknél, a színészek kissé teátrálisak.

Élmény: A kínai Elfújta a szélnek (1939) mondják monumentalitása miatt, csak ugye egészen más a végkincsengés. Az elején féltem, hogy ócska propaganda lesz, de szerencsére nem vitték túlzásba (csak helyenként). Ez még abban a kegyelmi időszakban készült, amikor a japánokat már kiűzték, de a kommunisták még nem uralták le a színteret, így készülhetett egy elfogadhatóan balos film. És valahol azt is megértem, hogy a célközönség nem egy műveltebb 21. századi néző, hanem az írástudatlan kínai átlagszegény, de hát én nem vagyok az utóbbi :)

Érdekességek

• Bár nem ír részleteket a Wikipedia, de Su Hsziuven (Licsen) a kulturális forradalomba halt bele.
• A filmnek akkora sikere lett, hogy többször újra műsorra tűzték, illetve több remake készült.