Cselekmény: A vidéki Gabriel apját és bátyját a maffia(?) meggyilkolja, anyja ezért rituális szertartás keretében védelmet kér számára - megkapja hát Ogum amulettjét, ami elvileg sebezhetetlenséget biztosít neki. Amikor Gabriel felnő, egy gengszterhez ajánlják be bérgyilkosnak, és kezdetben jól is megy a munka, de amint egy jó embert kellene megölnie, megtagadja a szolgálatot. Közvetlen felettese bosszúból lelőné, ám a golyó valóban nem fogja. Gabriel egy csapásra hírességé és önteltté válik. Amikor egy diplomatát öletnek meg vele, és még ráhajt a nagyfőnök (Jofre Soares) nőjére is, menekülnie kell...

Téma: Sajnos megint nem találtam leírást a történetről, így a sötétben tapogatózom a kulturális kontextus ismeretének hiányában. Csak egy fél mondat ütötte meg a szemem, amely szerint ekkoriban a brazil kormány igyekezett elfojtani a szinkretista mozgalmakat (afrikai vallások + kereszténység), esetünkben a kandomblét. Szóval a történet részben bemutatja az erőszakos városi alvilágot, ennek föléhelyezi a brazil gyökereket, és ki tudja, mi van még benne.

Tartalom: A történetünk keretes, egy megtámadott vak zenész meséli el kirablóinak Gabriel történetét, és hangsúlyozza, hogy ez kitalált. Gabriel története tipikus vidéki, vélhetően az igazáért küzdő apját simán lelövik a helyi hatalmasságok, ezért anyja isteni védelmet kér a fiúra. ugrunk az időben, a már felnőtt fiút beajánlják a babonás városi gengszterhez, Severianohoz, aki kiképezi bérgyilkosnak, és addig miniden rendben is megy, amíg erkölcsileg meg nem inog Gabriel. Ekkor valaki mérgében lelőné, de a golyó nem fogja, Ogum istenség amulettje védi. Ezzel Gabriel azonnal nagymenő lesz, idővel törésre kerül sor közte és a gengszterek között, a védelem alatt álló fiút azonban nem sikerül eltenni láb alól. Ekkor lép be a képbe komolyabban a kandomble, amely kiutat és alternatívát kínál a modern létből elvileg, de ezt sajnos nem igazán fejti ki a történet, de rendre párhuzamba állítja őket. Kapunk néhány életképet a szegények erőszakossá válásáról Gabriel révén, akinek már gyerekkorában is megölik a fél családját, később bérgyilkossá válva különböző illegális és legális ellenfelekkel kell végeznie, majd lesz egy kegyetlen bandaháború is, ami simán megelőlegezi az Isten városát (2002). Ezzel ellentétben áll a békés családi élet, amit elsősorban Severiano, majd Gabriel barátnője, Eneida családja mutat meg: kemény munkával, összefogva lehet boldogulni. A karakterek közül Gabriel a legekvésbé érdekes, egyszerű hülyegyerek. Árnyaltabb Eneida, akinek láthatóan nincs ínyére a gengszterlét, de nem bír lemondani a jólétről. Még izgibb Severiano, aki egy alternatív Gabriel (ő is védett), de aki Gabriellel ellentétben nem hajlandó megjavulni.

Forma: Formailag nem túl izgi, leszámítva talán a végső összecsapást, amelyben tükröződésekkel zavarnak össze minket. A zene latinos, a bandaháború kegyetlensége A keresztapa (1972) véresebb jeleneteit idézi. A színészi átélésre nem fordítottak túl sok energiát.

Élmény: Mivel dos Santosról van szó, nem akarok lehúzni a filmet, valószínűleg több van benne, mint amit észrevettem, esetleg abban állhat a jelentősége, hogy meglehetősen erőszakosra sikerült a korához képest. De kívülállóként nem sok izgalmat vagy örömöt okozott.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Jofre Soares (Aszály, A föld transzban, Sao Bernardo)
• Anecy Rocha a rendező, Glauber Rocha húga, aki 1977-ben 34 évesen hunyt el, miután beleesett egy liftaknába.
• A kandomblé Brazíliában alakult ki a rabszolgakereskedelem nyomán a nigériai jorubák vallásaiból és a katolicizmusból, amelyben kiemelt szerepet kapnak szentszerű lények. Ilyen Ogum is, aki elvileg Szent Antal változata és többek közt a háború védőszentje.