Cselekmény: Egy riói nyomornegyed gyerekei elindulnak földimogyorót árulni, a bevételből többek közt vennének egy focilabdát is. Egyikük egy parkhoz megy, ahol egy katona próbálja épp rábeszélni felcsinált barátnőjét (Glauce Rocha) az abortuszra. Egy másik gyerek a strandra megy, ahol a napozók épp az egyik sportoló testi adottságait vitatják meg csorgó nyállal. A harmadik gyerek focimeccsre lóg be az árujával, ahol az egyik csapatban épp egy új sztárt próbálnak faragni a régi helyére...

Téma: Életképek Rio kettősségéről, a nyomorról és a normálisabb életvitelről. Jelentősége abban rejlik, hogy korai Cinema Novo (brazil újhullám) alkotásként tartják számon, amely megrengette és évtizedekre meghatározta a brazil mozit azzal, hogy a (feketék lakta) nyomornegyedet helyezte középpontba.

Tartalom: A cselekmény meglehetősen epizodikus, amelyeket a mogyoróárus fiúk kötnek lazán össze azzal, ahogy egyik helyről a másikra mennem, miközben persze velük is történnek dolgok. Az ő világuk állandó küzdelem némi aprópénzért, de egyformán ellenséges velük a saját világuk és a "külvilág" is. A nyomornegyeden kívüli világ változatos, van benne katona és vidéki felcsinált lány, önbizalomhiányos focista, nagymenő politikus, jószívű turista... stb. - ezek kb. 5-10 percet kapnak fejenként, bár van olyan szál, ami visszatér. Mindenesetre erős kontrasztot mutat a polgári életvitel a nyomornegyed mindennapjaival. Azon gondolkodom, hogy volt-e erkölcsi szembeállítás, mert a normálisabb életszínvonalon élők jellemzően valamilyen morális válsággal küzdöttek, ugyanakkor a gyerekek sem voltak épp erkölcsi magaslaton. Epizódokról van szó, a cselekmény nem igazán fut ki sehova azt leszámítva, hogy mindez egy városban történik. A focistát kivéve karakterfejlődés nincs.

Forma: Többnyire érdektelen néhány jobb, szokatlan szögű kamerabeállítást leszámítva. Sok a rioi helyszín, talán főszereplővé akarták tenni a várost is, ahogy ezt már több másik filmben láttuk, de ehhez túlságosan a karakterekre összpontosítottak. A szereplők javarészt amatőrök, ami általában inkább előny, de pl. a focimeccs bűnrossz volt, ott igazán felhasználhattak volna valós felvételeket. Az utószinkron nagyon csúnyán konzervhangú, ráadásul néha nem is passzolt a szereplőkhöz.

Élmény: Igen, látom, hogy valóban ott van valahol Az elhagyottak (1950) és a Tire die (1960) között, jogosan filmtörténeti mérföldkő a latin filmművészetben, de a cselekményt kicsit kiforratlannak érzem, ebből sokkal többet lehetett volna még kihozni, formailag pedig végképp fájó, amikor van pár jó megoldás, a többi meg nem túl izgalmas. Szóval aki látni akarja, hogyan jutott el a brazil film az újhullámhoz, annak ezt látni kell.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Glauce Rocha (A föld transzban)
  • Mauro Mendonca (Amor Estranho Amor)
• Bár én nem sok jelét láttam, a cenzorok valamiért kommunista propagandát véltek benne felfedezni és kezdetben be volt tiltva a film.