Cselekmény: 1983, Argentína, a katonai diktatúra végén. Alicia látszólag tökéletes középosztálybeli életet él annak minden előnyével, mint amilyen a kellemes életszínvonal, illetve hátrányával, mint amilyenek a képmutató barátnők. Meg is örül nagyon, amikor viszontlátja évekkel ezelőtt szó nélkül Európába költözött, valódi barátnőjét, Anát. Az átmulatott éjszaka és a sok alkohol hatására Ana bevallja, hogy nem önszántából költözött el: akkor brutálisan megkínozták sokadmagával pusztán azért, mert ismerősei között volt egy rendszerellenség. Ő még szerencsésnek érezte magát, hiszen látott terhes nőket elvetélni, vissza nem térni, gyerekeket elárvulni, míg ő kiszabadulhatott bő egy hónap pokol után. Aliciát felzaklatja a dolog, elképzelni sem tudja, hogy ilyen történhet, ezért gyorsan elhessegeti a dolgot, pedig mint később kiderül, annak idején mostanra ötéves kislányát ő sem szülte, hanem kapta...

Téma: Elsősorban történelmi film az argentin diktatúra éveiről, hatásairól, mindezt nem az elnyomottak nyomorán vagy az ellenfelek hősiességén keresztül bemutatva, hanem a csendes többség életén keresztül. Ahogy egy tételmondatban elhangzik, a diktatúra árát elsősorban a gyerekek szenvedik el.

Tartalom: A fő cselekményszál Alicia fokozatos rádöbbenése vagy inkább elfogadása annak, hogy milyen egy diktatúra mocskosabb oldala, hogyan nyomorít meg embereket. Ezen felül számos, gyakran nem túl ügyesen belevarrt szálon keresztül többfelé is kiterjed a cselekmény figyelme, ezeket a fenn belinkelt írásban el lehet olvasni, én most csak a lényegre szorítkozom. Alicia normális életet él, családja van, férje hivatalnok, van cselédje, szép kislány. Ő maga történelemtanár, akinek legnagyobb baja, hogy diákjai néha lázadnak a hivatalos tananyag ellen és inkább hihetőbb változatokat gyártanak történelmi eseményekhez. Ezt Alicia kezdetben elítéli, mint szakember, ám később fejlődése révén értékeli az igyekezetet legalább. A fejlődését pedig az indítja be, hogy egy barátnőjéből váratlanul kibukik: nem poénból tűnt el évekre, hanem csúnyán megkínozták és száműzték politikai okokból, ahogy sok más, esetenként terhes nőt is, akiknek elvették gyerekeiket. Mivel Alicia kislány is örökbefogadott, ez nem hagyja nyugodni és addig nyomoz, amíg rá nem borul a bili. Spoiler: Alicia kislányáról nem derül ki az igazság biztosan, de nem is kell, hiszen nem erről szól a történet. A történetnek két erénye van. egyrészt az, hogy még "melegében" jelent meg, a diktatúra végén kezdték elkészíteni, a másik, hogy nagyon hirtelen tud hangulatot váltani, ami nagyon hatásos (ld. pl. amikor Roberto valódi arca feltárul).

Forma: Formailag viszont dögunalmas sajnos, a színvilága az a tipikusan kopottas, semmilyen színű '80-as évekbeli hatás, de hát nem volt egy nagy költségvetésű darab. A kamera nem sok izgalmas dolgot csinál azon kívül, hogy néha egészen közelről mutatja a karakterek arcát, ami segít hatásosabb színészi élményt kiváltani. Ők nagyjából rendben is vannak, az Aliciát alakító színésznőt (aki egyébként maga is száműzött volt) díjazták érte Cannes-ban, bár szerintem voltak nála jobbak, mint pl. a barátnője vagy az apósa. A zene mind áthallásos dalokból áll, legyen az a himnusz vagy egy mondóka.

Élmény: A korábban említett váratlan hangulatváltozásoknak köszönhetően hatásos tud lenni helyenként a film, ahogy az is jó ötlet, hogy a diktatúra kegyetlenkedéseit inkább csak közvetetten érzékelteti. A problémám, hogy némileg propagandisztikus és a másik oldalt nem mutatja be. Félreértés ne essék, nem relativizálni akarom és elkenni a bűnösök tetteit, de ha már sikerül egy árnyaltabb helyzetet felvázolni, akkor jó lett volna, ha Alicia sem pusztán naiv, de amúgy szent és a férje sem egy kegyetlen, elvtelen, gonosz kínzómester.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Guillermo Battaglia (La Casa del angel)
• Az igazi szégyen inkább az, hogy a több tízezer áldozat ellenére a fő felelősöket, Violát és Videlát bár börtönre ítélték, öt éven belül kegyelmet kaptak. Az 1977-1983 között tartó katonai diktatúra idején mintegy 500 politikai áldozat gyereke került másokhoz. Ezek hatására alakultak meg a filmben is látható Mayo Téri Anyák és Mayo Téri Nagymamák szervezetei, amelyek minden csütörtökön kitartóan tüntettek az eltűnt foglyokért.