Cselekmény: Spanyolország, 1950 körül. Agustin vidéki orvos a messzi északon, aki eljött déli otthonából, mert apjával szembenálló felek voltak a polgárháború alatt. Főszereplőnk azonban nem ő, hanem kislánya, az apjáért rajongó Estrella, aki épp elsőáldozásra készül, ennek alkalmából pedig nagyanyja meglátogatja őket hosszú évek után...

Téma: Először is nézzük, hogy maga a film miről szólt, és hogy miért így fogalmazok, arra majd a végén visszatérek. Nincs mozgalmas cselekmény, ahogy az eddigi leírásból is kiderülhetett, ez egy kicsit hangulati történet, ahogy A méhkas szelleme (1973) is. Ott az elfojtást jelöltem meg fő témának, itt legyen a "meghaladás", hiszen Estrella, aki kezdetben rajong apjáért, idővel kinő ebből a gyermeki szerepből.

Tartalom: A szerkezete keretes, hogy a vége ismeretében meglegyen az alaphangulatunk. Igazi cselekmény nincs, epizódokat láthatunk Estrella életéből, amelyek középpontjában apja van, aki szinte isten a gyermeki szemben. Miért? Mert csendes, magának való, amihez kifinomultság társul; van egy vízkereső ingája, ami olyan, mint egy varázseszköz; végül pedig a mesebelinek tűnő Délről jött. Minimális kontextust jelent a spanyol polgárháború, nincs különösebb jelentősége. A történet bonyodalma is mindössze annyi, hogy Estrella felfedezi, apjának van egy fontos nő az életében az anyján kívül is, ettől kezdve kezdi apját is embernek látni és megérteni, hogy nem csodálatraméltó, egyszerűen "csak" szenved.

Forma: A film igazi ereje abban van, ahogy mindezt bemutatja; a főszereplő kislány cuki, bár nagy színésznek nem mondanám (persze egy gyerektől ezt nem is várom el). A titok a képek intimitása. Sok a közeli, a kamera gyakran Estrella szintjén van, a fény meleg és erősen árnyékolt, lassú, csendes, még hétköznapi tárgyakat is szívesen elbámul az ember, olyan érzelemteliek. Kielsowskit idézte számomra, mások Tarkovszkijt és Davies-t emlegették.

Élmény: Látom, hogy nem írtam sokat a filmről, de nem sok mindenről lehet írni, ugyanakkor ez egyáltalán nem jelent szegénységet, teljesen magával ragadó, A méhkas szelleméhez (1973) hasonlóan tök jól fel tudja venni a gyermeki nézőpontot. Ám egy dologgal még tartozom: a témamegjelölésnél azért fogalmaztam furán, mert egy ez félkész film. Pontosan nem lehet tudni, mi történt, mindenesetre a producert leállíttatta a forgatást, mielőtt hozzáfogtak volna a tervezett második részhez, emiatt Erice bosszús a mai napig, a filmet azonban így is szereti mindenki és teljesnek érzi. Ennek fényében tehát lehet, hogy lett volna egy magyarázó második fél, de talán valóban jobb így, hogy megmaradt ezen a homályosabb, érzelmi szinten.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Aurore Clement (Száll a kakukk fészkére, Apokalipszis most, Párizs Texas)
• Ez Erice második filmje a mindössze háromból. A már említett A méhkas szelleme (1973) és a Dél (1983) mellett csak egy harmadik filmet forgatott 1992-ben egyelőre.
• A film alapja a rendező feleségének regénye.