Cselekmény: Fatma megbecsült ápoló egy szegény, de tisztes és összetartó közösségben. Mivel mint mindenkinek, neki is anyagi gondjai vannak, jól jön a tehetős ügyfél, akit egy hétig ápolhat. Az ügyfél két öccsével él együtt, a középső mindenben mogorva bátyja kívánságát keresi, míg a legkisebb fiú, Fathy megrögzött agglegény. Fatma azonban elvarázsolja. Szerelmet vall neki, felcsábítja a lakására, ám amikor Fatma rájön, hogy a férfi szándékai nem teljesen tisztességesek, azaz előbb cselekedne és csak utána házasodna, inkább lelép...

Téma: ...aztán Fathy jobb belátásra tér, elveszi Fatmát, ám nehezen viseli a nő közösségét az előkelőbb és lazább erkölcsű körökhöz szokott férfi. A téma egyértelműen a szegény, tisztes, arab közösség vs a nyugatmajmoló, erkölcstelen, gazdag elit. Persze didaktikusabban csak az erkölcs-erkölcstelenség párharc jelenik meg, a többi csak sugallt.

Tartalom: Az első szakasz Fatmát és közösségét, annak főbb karaktereit mutatja be: szegények, de segítenek egymásnak, együtt vannak jóban-rosszban, mindenki szeret mindenkit. Fatma persze "normális", a többiek inkább komikus, karikaturisztikus figurák, ez a humor fő forrása. Mert egyébként műfajilag egy zenés vígjáték. Meggyőződésem, hogy a poénok egy jelentős hányada nyelvi humor, arabul tudó olvasóim erősítsenek meg benne kérem. Fatma egy munka kapcsán ismerkedik meg a gazdag Fathyval, az ő világa megismerésével rajzolódik ki az avatatlan szem előtt is, hogy ők erkölcstelenül élnek (hűtlenség, alkohol, érdekemberség), franciásan viselkednek, míg Fatma közössége a maga bumfordi módján azért erkölcsös (és arab). Vicces nézni, ahogy az állam csesztetését próbálja kikerülni a történet, de azért a közhangulat vélhetően ellene lett volna annak is, ha igazságosnak állítja be (ld. tárgyalás-jelenet). Eddig ez egy tipikus Capra-történet, mint az Így élni jó (1938) vagy Az élet csodaszép (1946). Amiben több lehetne vagy más irányt vehetne az az, hogy Fathyra forduljon a fókusz. Ő ugyanis valóban szereti Fatmát és hajlandó megjavulni érte, de elsőre nem veszi be a gyomra (szó szerint) az arab átlagemberek kultúráját és visszacsábul régi, bűnös életéhez, majd újra meghasonlik. Sajnos azonban nem bontják ki sem ezt a szálat eléggé sem a szegény-gazdag ellentétet.

Forma: Egy-két izgalmasabb megoldást leszámítva nem izgalmas, nem próbálnak "művészkedni" nagyon, a kamera felveszi, amit fel kell, oszt' jól van. Az egyetlen komolyabb erőfeszítést a zaklatott autóvezetésnél tették, amikor az esőtől elhomályosított ablakban megjelennek Fathy emlékei. Elég sok dal van, kb. 15-20 percenként énekel egyet Fatma, aki kb. akkora legenda, mint nekünk Astoria Blaha Lujza, de annyira művelt vagyok, hogy tudjam, az arab zene teljesen más elvek alapján épül fel és működik, mint a nyugati, úgyhogy meg sem próbálom értékelni a dalokat (de amúgy nem tetszettek). Ez magyarázza azt is, hogy mégis miért egy közel ötvenéves nő a szerelmi vágy alanya. Nem ismerem az egyiptomi szépségideált, de feltételezem, hogy ott sem ezért a korosztályért vannak oda a férfiak. Mindenesetre hiteltelen mégsem volt, a színészek megfeleltek a film színvonalának.

Élmény: 1940-es évekbeli közönségfilm az egyelőre nem túl kifinomult Egyiptomból, ezzel azt hiszem le is írtam nagyjából. Vannak családbarát poénok és zene, megható témák, de azért nem túl katartikusan megvalósítva. Ez az a film, ami a maga korában siker, de mélység híján épp a divatnak való megfelelése miatt rosszul öregszik.