Cselekmény: A városi Don Jose Gran vidékre utazik lovakat vásárolni, de persze köcsög, mint minden gazdag városi ficsúr és apróságokért is megalázza a helyi lovászt ("gaucho"), Juant. Kicsivel később Juan megment egy elszabadult lovas parasztlányt és beleszeret a szépségbe. Sajnos Don Jose Gran is megpillantja a lányt és megparancsolja embereinek, hogy hurcolják városi villájába...

Téma: A film műfaja a "gauchesco", ami gyakorlatilag dél-amerikai westernt jelent egy nemes lovásszal a főszerepben. A cselekményből szerintem már látszik, hogy mire számíthatunk, szóval nem nagy spoiler elárulni, hogy nemes, de alacsonyrangú főhősünk a szerelméért szembeszáll a hitvány, de hatalmas gazdaggal és győz az igazság. Ennyi.

Tartalom: A cselekmény arra a tipikus párhuzamra épül, hogy a vidék jó, a város rossz, vagy legalábbis rosszabb. A városi Don Jose Gran tehetős, de nem jó ember, visszaél hatalmával, hogy mindenféle galádságot elkövessen, miközben Juan egyszerű, vidéki lovas, aki viszont megmenti a rászorulókat. A történet első fele vidéken játszódik, a második fele a városban, ami komikus helyzetek okozója tud lenni, amikor a vidékiek felkerülnek a városba. A humor fő forrása azonban Juan kétballábas, csetlő-botló barátja. Ennél többet nem tudok írni, a cselekmény és a karakterek faék egyszerűségűek, szép elegye a humornak, romantikának és akciónak, illetve viszonylag hosszas életképeket is kapunk.

Forma: A rövidfilmes és a némafilmes korszak határán vagyunk, ez leginkább a feliratokban mutatkozik meg, amelyek még gyakran az 1900-as évek szokásainak megfelelően leírják előre a cselekményt, amelyet később a szöveg illusztrációjaként láthatunk megjelenni is. Vannak ugyanakkor már párbeszédek is, illetve fura, sokkal magasabb szintű, irodalmi versrészletek. Ennek részben az az oka, hogy az alapmű egy eposz, másodszor pedig, hogy utólag, bő tíz évvel később illesztették be őket. Sok díszlet nincs, de jók tudnak lenni a semmibe nyúló tájképek, a nyüzsgő város vagy a társastánc. Egyetlen izgalmasabb megoldás, amikor a kamerát felrakták a villamosra és onnan vették a villamos után szaladó főhőseinket. Persze ilyet láttunk már húsz éve is (ld. Vonattal Jeruzsálemből (1897)), de azért még szokatlan a kor viszonyai között. A lovasjelenetek valódiak, bizonyára profi gauchokat alkalmaztak. A színészek teátrálisak, zene értelemszerűen nincs.

Élmény: Sokat nyilván nem szabad várni egy ilyen régi filmtől, még ha vannak is erre ellenpéldák. Inkább történeti jelentősége van, hiszen kora legnépszerűbb filmje volt, ez emelte filmes műfajjá a gauchescot, ráadásul az én listámon is ez a legrégebbi latin film.

Érdekességek

• A filmet 1937-ben újraforgatták.
• A film alapja elvileg az 1879-es eposz, a Martin Fierro, bár sok hasonlóságot nem találtam, miután elolvastam a sztoriját.
• A gauchok nomád, vad marhákra vadászó lovasok voltak, afféle betyárok, akik persze zavarták a hatóságokat és fokozatosan felszámolták őket a 19. század végefelé. Természetesen amint eltűntek, ők is mitizált nemzeti-nép hősökké váltak a romantikus városiak fejében.