Cselekmény: A tehetős üzletember lányának, Neenanak lova megvadul és majdnem halálba vágtat a rémült nővel, ám szerencsére épp arra lovagol Dilip, aki megmenti őt. És persze beleszeret. Ami hamar viszonzásra talál nem csak hálából, hanem mert Dilip szintén tehetős üzletember fia, szépen énekel, jól teniszezik és nem mellesleg elég jóképű. Látszólag minden sínen van a nagy szerelmi vallomáshoz, ám ekkor Neena apja, aki óva intette lányát a kapcsolattól valamiért, váratlanul meghal. Bár Dilipet nem érdekli a vagyon, Neena rábízza az örökölt üzletet. Nagyobb baj, hogy Neena régi, túl bizalmasnak tűnő férfiismerőse, Rajan is hazaérkezik külföldről, Dilip pedig összetör azt gondolva, hogy Neena Rajanba szerelmes...

Téma: A dráma mellett csak említés szintjén ugyan, de erős nacionalizmus jelenik meg; a harmadik fő, didaktikusan ismételgetett téma, hogy a társadalmi normákat be kell tartani, különben a társadalom kivet magából... vagy mégsem teljesen? Ebben a történet mintha pár ponton ellentmondana önmagának, alább majd megpróbálom spoilermentesen kifejteni.

Tartalom: A kontextushoz hozzátartozik, hogy a brit uralmat frissen levedlő Indiában vagyunk, ahol még jelen van az angolosan "modern" életstílus ("andaz") és a hagyományos is, ahol a nő társadalmi szerepe erősen kijelölt. Adott tehát a fiatal és öltözködésében és viselkedésében is trendi Neena, aki megismerkedik Dilippel és szoros viszony alakul ki köztük. Ezen a ponton még nem érthető igazán, hogy az apa miért van annyira ellene ennek a barátságnak. Kicsit spoilerezni fogok: Rajan nem csupán barát, hanem jegyes, de ezt majdnem a történet feléig titkolják előttünk és azt próbálják eladni, hogy Neena is szerelmes Dilipbe (és az is). A fő konfliktus, hogy Neena hivatalosan már Rajané, miközben két férfi szerelmes belé és talán ő is szerelmes mindkét férfiba, szóval ekkor már érthető az apa aggodalma. Rajan érkezésével Neena hagyományosabb viseletet ölt és vidéken marad szemben a modern és városias Dilippel. A történet első harmada tipikusan romantikus sztori, a második vígjátéki lesz Rajan és egy ismerőse feltűnésével, akik ekkor komikus jellemeknek tűnnek; aztán a harmadik rész brutálisan tragikus fordulatot vesz, Neena megbűnhődik azért, amiért Dilippel barátkozni mert, azaz nyugatiasan viselkedett ahelyett, hogy engedelmeskedett volna a hagyományos női szerepnek. És ezen a ponton válik furává az egész, amit más írások is felróttak a történetnek, hiszen a történet egy pillanatig sem próbálja elítélni egyik felet sem (illetve ha valakit igen, akkor az pont a nem túl gyengéd vagy felelősségteljes Rajan). Akkor mégis mi a f*sz történt a lezárással? Béna a rendező? Biztosan nem. Esetleg ahogy az egyik írás feltételezte, a Neenat alakító színésznő játéka sikerült ennyire jól? Nem hiszem, hiszen ez nem csak a játékban mutatkozik meg. Az én tippem az, hogy egy erkölcscsősz stúdiós adhatta parancsba, hogy milyen legyen a vége. Ja és ami a nacionalizmust illeti, többször elhangzik, hogy hazai és nem idegen földön kell a gyereket felnevelni, nyilván itt a gazdagabb kölykök angliai taníttatására gondoltak, ahol felszedik a sok rossz szokást. De igazából egyik téma sem olyan erős, mint a dráma, a karakterfejlődés. A hebrencs Neenaból hosszas vívódás, fentek és lentek után megtört asszony lesz, az egyenes gerincű Dilipből ösztönlény, a bohóckodó Rajanból gyűlölködő.

Forma: Ez is a szerkezethez hasonlóan hármasosztatú, az első rész szinte már gagyi, ami persze nem szándékos, csak hát durván látszik, hogy a szabadtér az stúdió, meg vetítés. Ebben a szakaszban kb. ötpercenként van egy dal, amit az tesz különösen nevetségessé, hogy egy szál zongorán adják elő elvileg, ehhez képest zongorát nem nagyon hallani, csak indiai hangszereket... A második rész formai szempontból jellegtelenül komikus, eddig olyasmi formátumot képzeljetek el, mint egy világháború előtti, klasszikus hollywoodi vígjátéké. Aztán beüt a ménkű és átmegy noirba, de komolyan; ha valamire nem számítottam egy 1949-es indiai filmtől, az ez. Gyors vágásai, az arcközeliek miatt egyes helyeken expresszionistának is mondhatnánk, de az uralkodó elemek az árnyékok lesznek, a dőlt szögek, mindenkiből kivész a jó és esendő alakokká válnak, Neena meg végzet asszonyává. Indiai film révén természetesen csökkenő sűrűséggel, de azért elég gyakran dalra fakadnak, de nem igazán fogott meg egyik sem. A három főszereplőnk viszont legendás színész, nagy szerencse, hogy itt még kezdő ismeretlenként összekerültek, később ilyen már nem volt. Egy indiainak ez kb. olyan, mint egy amerikainak A keresztapa 2 (1974) Pacinoval és de Niroval. Rajan túl harsány volt nekem, de így vált hitelessé, hoyg az egyik végletből átesett a másikba. Dilip karaktere volt a leghálásabb, hiszen ő végig visszafogott volt, így az ő játéka a természetesebb. A súlypont azonban Neenáé, aki kicsit túljátszotta magát helyenként - de hát az 1940-es években vagyunk - , de még így is szép ívet írt le a naiv kislánytól az érett és túl sokat tapasztalt asszonyig.

Élmény: Eddig az év meglepetése. Messze nem tökéletes film, sok a gyengéje, de gyönyörűen vezet az orruknál fogva a fordulatokig, amelyek vizuális ráerősítést is kapnak. Tematikailag nagyon elcseszték, de a dráma kárpótol érte. Összességében erős élmény, csak túl kell élni az első felét.

Érdekességek

• Dilip Kumar tavaly hunyt el 98 évesen.
• Állítólag ez minden szerelmi háromszögek őse Indiában.