Cselekmény: 1959. Egy bentlakásos elit középiskola a helyszínünk, Todd (Ethan Hawke) pedig új növendék. Szobatársa az apja által szigorúan fogott Neil. Az új diákkal új irodalomtanár is érkezik Keating (Robin Williams) személyében, aki szokatlan módszereivel (termen kívüli tanítás, tananyag figyelmen kívül hagyása... stb.) fellelkesíti a szigorhoz szokott diákjait, hogy merjenek a saját elképzeléseik szerint élni. Különösen Neilre van nagy hatással, aki utánaolvasva a tanár múltjának feltámasztja annak egykori csoportját, a Holt költők társaságát, amely éjjelenként egy közeli barlangban működik, és verseket olvasnak fel...

Téma: Ahogy az előző bekezdésben is szerepel, a történet fő üzenete kiállni önmagunkért, de nyilván nem hagyható figyelmen kívül a korszak már-már mitizálódó ellenkultúra jelensége, amely szembefordult az addigi  hagyományokkal. Felnőtté válásos sztori öntudatra ébredéssel, keserű tapasztalással, szintézissel.

Tartalom: A helyzet tehát az alábbi: van egy nagyon szigorú rend szerint élő iskola egy olyan korban, ami szintén megkövetelte még a feltétlen engedelmességet és nem tűrte az egyénieskedést. Főhőseink szülei mind kijelölték gyerekeiknek az utat. Ebbe a helyzetbe érkezik Keaton, aki szembeszáll a hagyományokkal és közvetve erre bátorítja tanítványait is a kritikus gondolkodás és az egyedi önkifejezés révén. Bár a történet ezt alapvetően pozitívnak állítja be, mintha az autoritás és a hagyományok eredendően rosszak lennének, igazából nem hoz érveket és ellenérveket, hanem kamaszosan igazságtalanságnak mutatja be a szülői elnyomást és igazságosnak a lázadást. Én meg már nem vagyok fiatal és teljesen értem a "begyepesedettek" álláspontját is; ahogy Neil apja mondja, előbb végezd el az orvosit, utána élhetsz olyan hóbortoknak, amilyeneknek szeretnél. Innen nézve teljesen felelőtlen Keaton álláspontja. Természetesen minden iskola (vagy börtön) egyben a társadalom leképezése is, lázadozó kamaszaink megfeleltethetőek a kor ébredező nemzedékének, akik már nagyobb egyéni szabadságot szeretnének, és ezekből a filmekből Dunát Mississippit lehet rekeszteni. A probléma, hogy ahogy írtam, nem igazán mutatkozik meg az elnyomó rendszer igazságtalansága, így nem kevés kritikusa is akadt a filmnek, pl. még a Jóbarátok is.

Forma: Formailag sok izgalom nincs. Persze profin van megcsinálva, minden a helyén van, tudják a hatást fokozni megfelelő árnyékolással, kameraszögekkel... stb., de nem dobtam hátast egyik formai elemtől sem. A színészek rendben vannak, nem is vártam tőlük többet, hiszen mind 18 év körül vannak (ami iszonyat kölyökképűvé teszi Ethan Hawke-ot).

Élmény: Ez az a fajta film, amit kellően fiatalon kell látni vagy nem szabad gondolkodni rajta, hanem átadni magad neki, hogy vezessen, és akkor hatni fog, ahogy a világra is hatott. Ha már kicsit tudatosabban nézed, akkor fel fognak tűnni a hibái és elveszíti varázsát. És ezt sajnálom, mert Weirnek azért volt egy Piknik a Függő-sziklánál (1975) c., hasonlóan bennlakásos iskolásról szóló, sokkal erősebb filmje is.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Robin Williams (Aladdin, Mrs. Doubtfire, Good Will Hunting)
  • Ethan Hawke (Kiképzés, Mielőtt éjfélt üt az óra, Sráckor)
  • Norman Lloyd (Elbűvölve)
  • George Martin (Kairó bíbor rózsája, Leon a profi)
• Norman Lloyd (Nolan igazgató) tavaly hunyt el 106 évesen.
• A sztori alapja a forgatókönyv iskolai élményei a Montgomery Bellben, ahol Samuel Pickering irodalomtanár volt rá hasonló hatással.