Artúr filmélményei

Csillagosok, katonák (1967)

2020. február 19. 10:32 - Liberális Artúr

Rendezte: Jancsó Miklós
Műfaj: -
Főbb szereplők: Krystyna Mikolajewska, Viktor Avgyusko, Molnár Tibor, Nyikita Mihalkov, Vladimir Prokofjev, Vitalij Konyajev
Megjelenés: 1967, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,6
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/csillagosok-katonak-csillagosok-katonak/movie-409

Cselekmény: 1919, orosz polgárháború. A nemzetközi munkásmozgalmat hirdető kommunisták, a "vörösök" tagjaként a magyar László (Kozák András) épp el tud bújni a régi rendért küzdő "fehérek" elől, de társát kivégzik, hadiszállásukat váratlanul elfoglalják. Szerencséjére a magyarokat nagyvonalúan elengedik, ha nem vesznek részt többet részt a másik ország polgárháborújában. A többiek 15 percet kapnak, utána indul a hajtóvadászat. Csak keveseknek, többek közt Sándornak (Juhász Jácint) sikerül elszökni. László és Sándor is egy közeli kórházban talál menedéket, ahol oldaltól függetlenül az ápolónők mindenkit ellátnak...

Téma: Az orosz kommunista forradalom ötvenedik évfordulójára készült magyar-szovjet filmnek nincs központi témája, az egész tulajdonképpen egy adok-kapok kivégzősdi, ahol a hangsúly az "adok-kapokon" van, ez pedig az erőszak, a háború kegyetlenségére, talán értelmetlenségére mutat rá.

Tartalom: A tartalmi tárgyalás nem lesz hosszú; karakterek gyakorlatilag nincsenek, csak kegyetlen kivégzők és menekülni próbáló áldozatok. Van ugyan szerelmi(?) szál, de dreyerien faarccal élik meg a színészek. Nincs főszereplő sem, csak egy-egy kiemeltebb karakter, de ők se élnek túl sokáig. Akkor válik kicsit koherensebbé a történet, amikor a menekülő vörösök egy kórházban húzzák meg magukat és az ápolónők is belekeverednek a polgárháborúba, de orvosi esküjüknek megfelelően nem hajlandóak együttműködni egyik fél kivégzőosztagával sem. Megjelenik benne kicsit a Szegénylegények pszichológiai hadviselése is, amikor nem feltétlenül a kivégzés a cél, de benne van végig a levegőben és érzékeltetik élet-halál feletti uralmukat a katonák.

Forma: Elsősorban kamerakezelése miatt dicsőítik a filmet, ami hosszú jeleneteket jelent és lassú mozgást, miközben részletesen megkoreografált események történnek, tömegek mozognak. De számomra sokkal érdekesebb volt, hogy Leone stílusában a képbe a helyzet kaotikusságának megfelelően váratlan seregek léptek be; az egyik pillanatban még az egyik oldal irányította a cselekményt, a másikban balról váratlanul megjelent a másik oldal és immár ők voltak a kivégzőosztag. Színészi játék nyilván nincs, a zene se volt feltűnő. Érdekesség, hogy bár a film, a rendező és több színész magyar, a párbeszédek java (amiből egyébként nincs túl sok) orosz, szóval felirat kell hozzá.

Élmény: Ezt a filmet inkább csak egy ötlet kibontásának érzem, és bár nem unatkoztam, ehhez hosszú volt a közel másfél óra, miközben nem mélyült el igazán a közlendőjében.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Kozák András, Juhász Jácint és Madaras József (Szegénylegények), Molnár Tibor (Talpalatnyi föld, Szegénylegények)
  • Még életben van: Tatyjana Georgijevna Konyuhova (88), Krystyna Mikolajewska (80), Nyikita Szergejevics Mihalkov (74)
  • Az orosz polgárháború a kommunista forradalom után tört ki 1917-ben (miközben még zajlott az első világháború is) elsősorban a Lenin vezette bolsevikok és kb. mindenki más ellen, aki ellenezte uralmukat, és ebben voltak cárpártiak, demokraták, szocialisták is. A főbb ütközeteket 1919-re megnyerték a vörösök, de még 1934-ben is voltak harcok, amikben mintegy 7-12 millió, főleg civil halt meg.
Szólj hozzá!
Címkék: 1967 20. század Magyarország Európa Kelet-Európa 1960-as évek Jancsó Miklós Nyikita Mihalkov Molnár Tibor 2 órás IMDB 8 Krystyna Mikolajewska Viktor Avgyusko Vladimir Prokofjev Vitalij Konyajev

Apa (1966)

2020. február 18. 12:10 - Liberális Artúr

Rendezte: Szabó István
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Gábor Milkós
Megjelenés: 1966, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,5
Ajánlott írás: https://www.filmtett.ro/cikk/4876/apa-csak-egy-van-ha-van-szabo-istvan-apa-egy-hit-naploja-1966
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/apa---egy-hit-naploja--apa/movie-92

Cselekmény: Bence még gyerek, amikor orvos apja (Gábor Miklós) meghal 1945-ben szívrohamban. Emlékei alig maradtak róla, így amikor szóba kerül, helyzettől, témától és az elejtetett információmorzsáktól függően képzelete egészíti ki apja életét, karakterét, aki így egy igazi hőssé válik...

Téma: Az erősen önéletrajzi film (a rendező apja szintén 1945-ben, a rendező 7 éves korában meghalt orvos) a rendező szerint nem róla szól, hanem árva-félárva nemzedékéről, hiszen szűkebb körében az volt a ritka, akinek életben maradtak szülei. Ennek a nemzedéknek nincs emléke arról a korról, aminek maradványaival állandóan szembesül és árvák lévén kapcsolatuk sincs vele. Alapból egy felnőtté válásos történet lenne, amelyben Benceék megtanulnak kilépni szüleik emlékének árnyéka alól, de az előbb vázoltak miatt ez egészen más jelelgű feladat, mint pl. nekünk.

Tartalom: A történet két részre oszlik, az első felében a gyerek Bence egy-egy élményét láthatjuk, ahogy felépíti apja fiktív emlékét, és ezt erősen áthatja a korrajz, ahogy a kommunizmus lassan átveszi a mindennapi életet, de egyben benne vannak az általános (fiú)gyermeki élmények is, mint amilyen a vagány tanár vagy a szexi tanárnéni. A második részben Bence már egyetemista, meglepő módon 1956-os képsorok is bekerülhettek a történetbe, ekkor próbál tettekben is felnőni apja képzelt emlékéhez. Nagyobb teret kap a holokauszt, hiszen Bence zsidó, identitását ironikus módon összezavarva filmstatisztaként kell előbb zsidót, majd nyilast játszania - de egyik sem ő, ez csak a múlt. Vele szemben megjelenik barátnője, aki a múltját nem megteremteni, hanem elfelejteni akarja. A fordulópontot végül az hozza el, hogy Bence utánajár apja valódi karakterének, ezután születik meg benne az igény, hogy ne hozzá hasonlítsa magát, ne az ő emlékéből éljen, hanem saját életet kezdjen.

Forma: Az elbeszélésmód és a képi világ dinamikusan fiatalos (a rendező ekkor még csak 28 volt), érezhető az újhullám hatása, sok a montázs, a jelképes momentum. Az alapvető zenei motívum egy gyermekdal különféle változatai, ami hatásosan támasztja alá a nagyon szubjektíven megmutatott történetet. A három valós emlék teljesen a gyerek nézőpontjából van, a harmadik pedig különösen ügyes a benyúló kézzel. A kreált emlékek gyermekien parodisztikusak, mint amilyen az akciójelenet vagy a táncszerű műtéti beöltözés, de kifejező szinte minden gyermeki jelenet. Ezzel szemben a felnőtt Bence ebből a szempontból kevésbé látványos, ugyanakkor megőrzi az intimitást azzal, hogy Bence vagy a nézőpontja marad mindig hangsúlyos, az úszos jelenet (amiben ott van állítólag maga a rendező is) pedig különösen kifejező. Pozitívum, hogy a gyerekszínészek teljesen rendben voltak, egy pillanatig sem érződött rajtuk a mesterkéltség.


Élmény: A fent belinkelt írás intim történelmi filmnek nevezi, amiből nekem inkább az intim jött át, a történelem csak díszlet. Nagyon friss, fiatalos, lendületes még most is, öröm volt nézni, sokkal ügyesebben valósították meg, mint sok más filmet (simán veri szerintem az állandóan párhuzamba állított Truffaut-t is), épp csak nem tudta elérni azt a szintet, amit Kieslowski filmjei jelenetnek. Teljesen megérdemelten van a legjobb magyar filmek között.


Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Gábor Miklós (Valahol Európában)
  • Még életben van: Földeák Róbert (95), Sólyom Katalin (79), Halász Judit (77), Bálint András (76)
1 komment
Címkék: 1966 dráma 20. század Magyarország Európa Kelet-Európa 1960-as évek Szabó István Gábor Miklós IMDB 8 1 órás

Szegénylegények (1966)

2020. február 17. 08:32 - Liberális Artúr

Rendezte: Jancsó Miklós
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Görbe János, Latinovits Zoltán, Molnár Tibor, Agárdy Gábor, Kozák András, Barsi Béla, Madaras József, Koltai János
Megjelenés: 1965, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7
Ajánlott írás: http://szikfilm.blogspot.com/2012/10/jancso-miklos-szegenylegenyek-1965.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/szegenylegenyek--szegenylegenyek/movie-5287

Cselekmény: 1869, Délvidék. Az útonálló betyárok, avagy szegénylegények, akik közül sokan 1849 után bújdostak el, az ínséges időkben egyre nagyobb gondot jelentenek a hatóságoknak, ezért külön megbízottat küldenek a vidékre, hogy számolja fel a bűnözést. módszere pszichológiai: miután Gajdort (Görbe János) elfogják gyilkosságért, szabadságot ígérnek neki, amennyiben a börtönben talál olyat, aki több embert ölt. Szerencséjére megtudja, hogy a hírhedt betyár, Veszelka is a foglyok között van, csak azonosítani kéne...

Téma: Amíg nem olvastam, nem esett le, hogy (spoiler) nem a betyárvilágot akarják felszámolni, hanem a szabadságharc maradványait. Ezen ismeret hiányában is egyértelmű, hogy az elnyomó hatalom lelkekben való kiépülését láthatjuk, illetve az utalások hiánya ellenére is nehéz nem a tíz évvel korábbi, 1956-os eseményekkel párhuzamba állítani 1848-at.

Tartalom: Az első pllanatoktól kezdve egyértelművé teszik, hogy pszichológiai hadviselés folyik, illetve a fő téma is megjelenik, csak elfelejtjük. A hatalom fő eszköze Gajdor, az egyszerű rablógyilkos, akinek kegyelmet ígérnek, ha talál a börtönben lévő gyanúsítottak között olyat, aki nála több embert ölt. Nem pozitív figura, ráadásul csak a történet kétharmadáig marad ő a középpontban, utána a hangsúly Kabaiékra terelődik, az egykori szabadságharcosra és fiára, velük fordul vissza a történet az elején hagyott fő témára - Gajdorra csak addig volt szükség, amíg kiugrasztja a nyulat a bokorból.

Forma: A tartalmi megvalósításnál sokkal beszédesebb a formai. A történethez hasonlóan a zene is keretes, az osztrák-magyar himnusszal kezdünk és végzünk, köztük a Kossuth-nóta hangzik fel többször a rabok torkából, különben feszült csend uralja a filmet, beszéd sincs sok, csak leonésan barázdált arcok. De a feszültséget alapból a környezet adja, a végtelennek tűnő puszta közepén árválkodó, bántóan fehér, szűk börtön, ahonnan nincs menekvés (a szélesvásznú felvételeken okosan nem mutatják a teljes égboltot, ami lehet hogy végetelenebbé tenné a pusztát, de kevésbé lenne börtönszerű). A játék, a díszlet dreyeresen minimalista, a tömeg és az egyén mozgatása Kuroszavát idézi, időnként pedig a Saul fiának egyéni nézőpontja is megjelenik Gajdor nézelődése közben. Egyébként egy dokumentumfilm-jellegű montázzsal indul, ami nekem újhullámos-fílinget adott, pedig csak a hatóságok kérésére került bele, hogy ne legyen annyira áthallásos 1956-tal.

Élmény: Erős lélektani dráma erős képi világgal, talán lehetett volna  acselekmény lassabb és még mnimalistább a tökéletes hatás kedvéért, de jogosan tartják az egyik legjobb magyar filmnek, és úgy tűnik, ebbe már nem kellett kötelezően elhelyezett kommunista propaganda.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Görbe János (Emberek a havason), Molnár Tibor (Talpalatnyi föld), Agárdy Gábor, Fülöp Zsigmond és Kautzky József (A tizedes meg a többiek), Barsy Béla (Körhinta, Bakaruhában), Bárdy György (Valahol Európában), Siménfalvy Sándor (Körhinta)
  • Még életben van: Koltai János (84), Csurka László (84), Tordy Géza (81), Szersén Gyula (79), Szilágyi Tibor (77)
  • Színészdinasztiák: Latinovits Zoltán élettársa Ruttkai Éva; Nagy Attila felesége Galambos Erzsi
  • A betyárok gyakorlatilag útonálló rablógyilkosok voltak, ám a 19. század közepétől elkezdett javulni megítélésük, miuán egyre inkább a szegények hőseit látták bennük. Ezen sokat segített, hogy szabadcsapatot alkothattak a szabadságharc során.
  • A film alaptörténete valós, valóban császári megbízott érkezett, hogy számolja fel a betyárvilágot és ezt teljesítette is. Nem találtam infót róla, de feltételezem, hogy a filmaz alaphelyzetet leszámítva fikció.
  • Veszelka Imre a Wikipedia szerint afféle Robin Hood volt és csak a 20. században hunyt el.
  • A filmet belengi Rózsa Sándor szelleme, aki korán betyárkodásra adta a fejét és évtizedeket töltött a börtönben, de annyira népszerű volt, hogy valóban nem merték kivégezni, sőt, pénzért mutogatták a börtönben.
2 komment
Címkék: 1966 dráma 20. század Magyarország Európa Kelet-Európa Latinovits Zoltán 1960-as évek Görbe János Jancsó Miklós Barsi Béla Agárdy Gábor Koltai János Kozák András Madaras József Molnár Tibor IMDB 8 1 órás

A tizedes meg a többiek (1965)

2020. február 16. 13:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Keleti Márton
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Major Tamás, Sinkovits Imre, Darvas Iván, Pálos György
Megjelenés: 1965, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,5
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-tizedes-meg-a-tobbiek--a-tizedes-meg-a-tobbiek/movie-2474

Cselekmény: 1944-1945 tele, második világháború. Molnár tizedes az utolsó pillanatban csúszik ki a körbezárt, ostromlott Budapestről. Elege van a háborúból, ezért fogta csapata fizetését és azzal együtt lépett meg, hogy majd a harcok végeztével új életet kezdhessen, eközben lavírozik a német, a szovjet, a nyilas és a magyar katonák között is. Egy elhagyatott kastélyban húzná meg magát a kastélyt felügyelő inas, Albert társaságában, de kiderül, hogy már más katonaszökevények is vannak ott Gálffy zászlós (Darvas Iván) vezetésével. Hivatalos hadiszállásként rendezkednek be, hogy békén hagyják őket, így kerül társaságukba a kommunista fogoly, Szíjjártó, akit szívesen befogadnak, miután védettséget remélnek tőle, ha a szovjetek győznének. Rajta keresztül jutnak el egy bújkáló, sebesült szovjet tizedesig, aki még jobb ajánlólevél lenne, ezért magukhoz veszik...

Téma: Állítólag a korszakban gyakoriak voltak a hősies partizánfilmek, ezen csavart a történet azzal, hogy hősök helyett erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető katonák kerültek vígjátékba, és bár alapvetően szórakoztató filmről van szó, rámutat a háború értelmetlenségére az átlagember szempontjából, illetve kapunk egy korrajzot arról is a karakterek parodisztikus ábrázolása révén, hogy hogyan tekintünk magunkra.

Tartalom: A legelső jelenetekben a tizedes menekül Budapestről és kerülgetheti közben mind a négy oldalt, aminek értelmezése még egy magyar nézőn is kifoghat, nemhogy egy külföldin ("adnék én a nyilasoknak, csak ne lennének itt a nácik." - mondja a magyar fasiszta) Ez mindenesetre elhelyez minket a zűrzavaros helyzetben, két front közé szoruló főhőseink pedig valamennyire lefedik a társadalmat: az arisztokráciát és a harmincas évek humorát a kifinomult inas jelenti, Gálffy a tipikus búvalbaszott nagymagyarkodó, Szíjjártó a teljesen fogalmatlan idealista, Molnár pedig az ügyeskedő. A cselekménybe nem megyek bele részletesen, a lényeg, hogy mindig a helyzetnek megfelelően próbálják német- vagy szovjetbarátnak kiadni magukat, csak ússzák meg a dolgot, pedig nem jelentenek veszélyt senkire. A humor részben a parodisztkus karakterekből adódik, elsősorban az inas harmincas éveket idéző szerepéből, modorából, illetve a tizedes gyakorlatiasan cinikus beszólásaiból. Másrészt a szintén klasszikus(abb) filmekre emlékeztető helyzetkomikum adja a poénok javát, ami ugye abból adódik, hogy a front közepén hol az egyik, hol a másik (hol a harmadik, negyedik) fél tűnik fel. És akkor még nem beszéltünk a visszatérő poénokról (németek), az árnyaltabb karaketerekről (az inasnak már a töke tele van az állásával, de ezt csak finoman érzékeltetik). Persze azért még a szovjetek a jófiúk, a nyilasok a rosszak, és a bajtársiasság többet ér az életnél.

Forma: Alapvetően vígjátékról van szó, ezért ne számtísunk vizuális költészetre, ráadásul sok mindent lehetett volna ügyesebben is csinálni, de azért a poénok meg lettek támogatva formailag is, elsősorban a színészi játékkal, ami sajnos néhol túlzóra vette a gesztikulálást (megintcsak az inas és a tizedes esetében), de összességében sokkal többet tett a filmhez. Voltak vizuális gegek (pl. a kivégzés utáni menekülés), bár a szóbeli poénokra sajnos nagyobb hangsúlyt fektettek. Meglepő módon a ritmus és az időzítés is többnyire jól ment, ami kulcsfontosságú a poénoknál és itthon nem szokott sikerülni.

Élmény: Ezerszer láttam gyerekkoromban, szerettem, és ilyenkor mindig kockázatos értőbb szemmel újranézni ezeket a nagy kedvenceket, de szerencsére nem kellett csalódnom, ezúttal is vicces volt. Sőt, felnőtt fejjel észrevettem olyan poénokat is, amelyek gyerekként még nem lehettek meg, ugyanakkor bántóbbak voltak a hibák is. De összességében kellemes szórakozás mai szemmel, sokadjára is.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Darvas Iván és Márkus László (Bakaruhában), Kozák László (Körhinta, Bakaruhában), Raksányi Gellért (Körhinta)
  • Kautzky József tavaly hunyt el 92 évesen.
  • Még életben van: Cs. Németh Lajos (79)
  • Színészdinasztiák: Pálos György felesége Olthy Magda; Fülöp Zsigmond felesége Margitai Ági; Szendrő József felesége Máthé Erzsébet; Kovács Károly felesége Dajka Margit.
  • A filmben szereplő kastély a tóalmási kastély.
Szólj hozzá!
Címkék: 1965 vígjáték 20. század Magyarország Európa Sinkovits Imre Kelet-Európa Darvas Iván 1960-as évek Keleti Márton Major Tamás Pálos György 2 órás IMDB 9

Rőtszakállú (1965)

2020. február 15. 12:42 - Liberális Artúr


Rendezte: Kuroszava Akira
Műfaj: -
Főbb szereplők: Mifune Tosiro
Megjelenés: 1965, Japán
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 8,4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/rotszakallu-i-ii--akahige/movie-2147

Cselekmény: 19. század, japán. A jó kapcsolatokkal bíró Jaszumoto udvari orvosnak készül, ennek kapcsán jelentkezik látogatásra a neves Niide doktornál (Mifune Tosiro), aki szakálla színe miatt a "Rőtszakállú" becenevet kapta. Rőtszakállú egy vidéki kórházat vezet meglehetős szigorral, ami Jaszumoto döbbenetére szegényekkel van tele. Bár nem hosszabb időre érkezett, meglepetésére holmijai már itteni szobájában vannak - valójában tanulni küldték ide. Kezdetben nem hajlandó együttműködni, ám idővel megérti, hogy nemcsak sokat tanulhat, hanem Rőtszakállú embersége is példamutató...

Téma: Eléggé didaktív módon van tálalva, egyszerűen az emberséget propagálja, konkrétabban Rőtszakállú hollisztikus és szociálisan érzékeny orvosetikáját. Rőtszakállú szerint a betegségek java a szegénységből fakad, és a lelket is meg kell gyógyítani a sikseres felépülés érdekében.

Tartalom: A szerkezet epizodikus abból a szempontból, hogy Jaszumoto jellemfejlődése a páciensek élettörténeteinek megismerésével következik be. Először csak Rőtszakállú jelenlétét érzékeltetik a szigorú szabályok ismertetésével és maga a főorvos sem mutat meg később sokat személyiségéből, végig visszafogott, komoly karakter marad, ami így erkölcsi állandóvá teszi, amihez idomulni lehet. Jaszumotoé lehetne hát a főszerep, de ő is csak azért van szinte, hogy eljussunk az ő önzőbb felfogásától a hivatástudattal megáldott közösségi személyhez. Ehhez elsősorban Rőtszakállú hollisztikus szemléletére van szükség, aki a testi bajok mellett a lelki szenvedésekre is odafigyel; ebből tanulja meg és így válik szociális érzékennyé Jaszumoto, hogy a szegények is emberek mély érzelmekkel, tragikus élettörténetekkel. A tetőpont a bordélyból kiszabadított, bizalmatlan kamaszlány története, aki csak hosszú, türelmes ápolás után enged fel, de ezután ő maga is megértőbbé válik mások iránt.

Forma: Kuroszavás, ahol jól észrevehetőek egyes megszokott kompozíciós megoldások (pl. a tömeg együttmozgása) és a színházat idéző beállítások. Ez utóbbiból olyan sok és olyan nyíltan "nézőidéző" volt, hogy azt hittem az elején, a moziról fog szólni (hmm... lehet Rőtszakálú Kuroszava megtestesítője, mint a nézőt humanizmusra nevelő tanító?). Narratív szempontból nagyon egyenetlen volt, az élettörténeteket hol mesélték, hogy visszaemlékezésként bevágták, egy-egy párbeszéd teljesen kiesett a cselekmény folytonosságából (pl. a félperces bevágás a személyzetről, amikor Otojoról beszéltek). Két jelenet volt, ami szavak nélkül próbált közvetíteni, ebből az egyik túl rövid lett (a haldoklás), a másik viszont közel tökéletes a zenéjével (Jaszumoto ápolása). A színészeket teátrálisnak láttam, különösen az akciójelenet volt nem odaillő. Ugyanakkor volt egy meglepően naturalisztikus műtét is.

Élmény: Két bajom volt. Az egyik, hogy propagandisztikus, azaz elég egyoldalúan mutatta be Rőtszakállú álláspontját, mintha a szegénység kizárólag politikai döntés lenne és különben mindenki jószívű és boldog lenne. A másik, hogy 1965-ben vagyunk, amihez képest ez a leegyszerűsített tanmese már nagyon ósdinak tűnik, ráadásul három órán keresztül húzták, amikor ugyanezt a gondolatot sokkal rövidebben is lehetett volna közölni.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Mifune Tosiro (A vihar kapujában, Oharu élete, Hét szamuráj, Véres trón, Testőr, Menny és pokol), Jamazaki Cutomu (Menny és pokol, Árnyéklovas), Kagava Kjoko (Tokiói történet, Szansó tiszttartó, Menny és pokol, Túlvilág), Negisi Akemi (Dodeszukaden), Cucsija Josio (Hét szamuráj, Véres trón, testőr, Menny és pokol), Tono Eidzsiro (Tokiói történet, Hét szamuráj, Testőr, A szaké íze, Menny és pokol), Simura Takasi (A dzsúdó legendája, Tora no O o Fumu Otokotacsi, A vihar kapujában, Oharu élete, Élni, Hét szamuráj, Véres trón, testőr, Menny és pokol, Árnyéklovas), Rju Csisu (Az az éjszakai asszony, Megszülettem de..., Csapongó képzelet, Íme egy apa, Társasházi történetek, Késő tavasz, Búzaősz, Tokiói történet, A szaké íze), Tanaka Kinujo (Utamaro öt asszonya, Oharu élete, Ugecu története, Szansó tiszttartó), Micui Kodzsi (A homok asszonya), Szugimura Haruko (Késő tavasz, Búzaősz, Tokiói történet, A szaké íze)
  • Még életben van: Kagava Kjoko (88), Jamazaki Cutomu (83), Kajama Juzo (82), Niki Terumi (70)
  • Kuroszava nem aprózta el és a legnagyobb maximalista rendezőkhöz hasonlóan a film kedvéért felhúzott egy teljesen élethű, korabeli falut, aminek a nagy része be se került a filmbe.

Szólj hozzá!
Címkék: 1965 20. század Japán Ázsia 1960-as évek Kelet-Ázsia IMDB 8 3 órás Mifune Tosiro Kuroszava Akira
süti beállítások módosítása
Mobil