Artúr filmélményei

Mrs. Doubtfire (1993)

2018. február 27. 13:24 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Chris Columbus
Műfaj:
tragikomédia
Főbb szereplők:
Robin Williams, Sally Field

Megjelenés: 1993, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/i8bONcsjaVo
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/mrs-doubtfire-apa-csak-egy-van-mrs-doubtfire/movie-1725

Tartalom:

Daniel (Robin Williams) szinkronszínészként dolgozik jelenleg, ám okoskodni próbál szerepével kapcsolatban, mert vannak elvei, végül inkább felmond. Spontán szülinapi bulit csap fiának, ez azonban az utolsó csepp volt a pohárban feleségénél, Mirandánál (Sally Field), akivel már rég megromlott a viszonyuk, ezért a nő benyújtja a válókeresetet. Bár Daniel már ettől is ledöbben, ezt még el tudná viselni, azt azonban nem, hogy három gyerekét ne láthassa minden nap, márpedig a bíró csak heti egy napot engedélyezett egyelőre, hiszen Daniel nem tűnik túl felelősségteljes szülőnek. Amikor megtudja, hogy Miranda házvezetőnőt keres, hirtelen felindulásból, szinkronszínészi képességeit felhasználva idős, brit nőként jelentkezik telefonon, majd női ruhába és maszkba bújva sikeresen el is nyeri a munkát...

Alapvetően egy családi dráma-vígjátékkal állunk szemben, ahol a középpontban Daniel jellemfejlődése van némi családdinamikával megfűszerezve. Danielnek össze kell magát szedni, hogy megbíható emberként újra része lehessen a családjának, és a családjának is szüksége van erre, hogy rendesebben funkcionálhasson. Ugyanakkor nem zárul teljes happy enddel a történet, egyelőre legalábbis Miranda és Daniel nem jönnek újra össze, ami egy meglepően felnőttes húzás egy ilyen filmtől. A lényeg, hogy egy válásnak nem feltétlenül kell teljes szakítást is jelentenie.

Megvalósítás:

Az összehasonlítás elkerülhetetlen, így én is többször fel fogom hozni az Aranyoskámat, mert szinte pontosan ugyanazzal a helyzettel nyit a történet: a színész okoskodása miatt bukja karrierjét. Midként esetben kicsit véletlenszerűen bújnak női jelmezbe főhőseink, ám míg az elődnél ez a női és férfi szerepek különbségeire mutat rá, addig ezúttal ennek nincs jelentősége; Mrs. Doubtfire lényege, hogy külsősként, objektív szemlélődőként, egy rendet és rendszert jelentő támaszpontként megszilárdtsa a családi életet. Ugyanis ő épp ellentéte Danielnek, következetes és rendet tart. Ahogy az elődnél, végül itt is összeér a férfi és a megszemélyesített figurája, magasabb szintre emelkedve. Bár a sztori szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a megszemélyesített alak nő, a humor forrása elsősorban ez, azaz amikor a külső női, de a viselkedés és a megnyilvánulások férfiasak. Na meg persze ott vannak az álruhából adódó helyzetkomikumok, mint a Van aki forrón szeretiben, és szerencsére van ár poén, ami mindettől függetlenül is megállja a helyét. És vannak béna, erőltetett részek is. Ezek mellett a legnagyobb probléma talán az, hogy kicsit belecsöppenünk a közepébe és nem nagyon lehet érteni, mi az oka a problémáknak és miért nem működött a házasság, ha egyszer látszólag Daniellel nincs is semmi probléma. Mintha addig nem is vett volna részt egyáltalán a családi életben, csak egy idegen lenne.

A legfőbb látványelem természetesen a maszk. Én ilyenkor mindig bajban vagyok, hogy vajon a való életben elhinném, hogy ő nem egy férfi? A plasztikai sebészek és a hormonkezelések ma már csodákra képesek, de egy egyszerű maszk talán önmagában még kevés ehhez. Mindenesetre szinte valamennyi részét felhasználták az álruhának egy-egy poénhoz a rúzstól a melleken át a térdig. Robin Williams nagyjából önmagát hozta, ami sokaknak vicces, sokaknak ripacskodó, szerintem volt mindkettőből a filmben. A vágások meglepően pörgősekre sikerültek, ami főleg akkor jó, ha bénák a poénok, de egyébként sem hagytak sok időt egy-egy vicc kifuttatására, bátran belevágtak.

Élmény:

Féltem a filmtől, mert nem voltak jó emlékeim róla, de kellemesen csalódtam, jókat lehet rajta nevetni és még azt is bevállalta, hogy nem ér maradéktalanul szép véget. Viszont vannak gyenge pillanatai is, hiányzik nagyon az elejéről némi felvezetés és a közelében sincs az Aranyoskám mélységének (nem mintha az annyira mély lenne, de azért nem rossz). Szóval tessék nyugodtan megnézni, jól öregszik egyelőre a film, aztán lehet hogy pár évtized múlva már kellemetlen lesz. Kezdem elismerni Columbus-t.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Robin Williams (Aladdin, Good Willl Hunting), Sally Field (Forrest Gump), Polly Holiday (Az elnök emberei), Scott Capurro (Csillagok háborúja), Terry McGovern (Amerikai graffiti)
- Sidney Walker (a buszsofőr) egy évvel később, 1994-ben 73 éves korában elhunyt rákban.
- Régóta terveztek folytatást a filmnek, többször belekezdtek, de a forgatókönyv sosem állt össze igazán. Végül Williams 2014-es váratlan öngyilkossága örökre eltemette a projektet.

Következik: A függetlenség napja

2 komment

Pokoli torony (1974)

2018. február 25. 14:30 - Liberális Artúr

 

Rendezte: John Guillermin
Műfaj:
akció, dráma, katasztrófa
Főbb szereplők:
Steve McQueen, Paul Newman, William Holden, Faye Dunaway

Megjelenés: 1974, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 6,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/RbWIgOeYKfA
Ajánlott írás: http://filmbook.blog.hu/2017/01/20/pokoli_torony_415
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/pokoli-torony-the-towering-inferno/movie-15206

Tartalom:

A világ legmagasabb toronyházának átadása előtt főpróbát tartanak, ám a túlterheléses tesztet nem bírják az elektromos vezetékek és az egyik elfüstöl. A tervező, Doug (Paul Newman) azonnal nekiáll ellenőrizni az egész rendszert, eközben azonban az építtettő Duncan (William Holden) bár aggódik, nem érzi olyan égetőnek a problémát, hogy emaitt lefújják az esti átadóünnepséget. Csakhogy a főpróba során egy másik helyiségben is tűz keletkezett, amit nem vettek észre egészen estig, mire az épület megtelt vendégekkel. A bejelentésre a tűzoltóság nagy erőkkel vonul ki Mike (Steve McQueen) irányítása alatt, de a tűz gyorsabban és megállíthatatlanabbul terjed, mint várták...

Bár kevésbé van jelen mint a Poseidon katasztrófában, azt hiszem ezúttal is beszélhetünk egy allegorikus megváltástörténetről, ahol a tisztítótűzön át kell esnie a bűnös főszereplőinknek. Amúgy a testvérfilmhez hasonlíthatóan a gonosz, pénzéhes üzetember az oka minden rossznak, de ezzel a témával keveset foglalkozik a film.

Megvalósítás:

Szerkezetileg eléggé megegyezik a Poseidon katasztrófáéval: egy-egy rosszat sejtető előjel után elülnek a problémák és a főbb karaktereinkre koncentrálhatunk, majd viszonylag soká, úgy a film negyedénél-ötödénül kezd kitörni a katasztrófa, onnantól pedig különféle akadályokon próbálank átvergődni főhőseink. A másik emlegetett filmmel ellentétben azonban itt sokkal dekoncentráltabb a dolog, nem egy kisebb csoportot követhetünk nyomon, hanem több, különállóó tömeget, amelyekből kiemelkednenk főszereplőink. Ők Doug, a tervező, aki felelősnek érzi magát és mindenben segít, amiben csak tud; Mike a tűzoltók főnöke, aki szintén ötpercenként kockáztatja életét társaival együtt; Duncan, az építő, akinek a hibája az egész (bár próbálják rátolni az ellenszenves vejére) és aki ezért vezeklésből hajóskapitányként a végéig marad. Vannak még mellékszálak, de szerintem felesleges rájuk kitérni; egyedül a sajtós és titkárnője rövid esetét említeném meg, mert az ő esetük volt talán a legpokolibb: egy titkos légyott után a szobbajtót kinyitva realizálják, hogy a szobájukat lángok veszik körbe, és ennek valóban sikerült a Titanic-hoz hasonló kétségbeesést átadnia. Az ellenszenves vejt leszámítva a karakterek egysíkúak, ami az egy-egy rövid jelenet erejéig felvillantot életek esetében jó, a főszereplők esetén meg nem.

A legfőbb látványelem a tűz, robbanások, de az előbb említett jelenetnél érződik, hogy a koncepciótlan tűz mennyire unalmas, míg a lángokban álló hétköznapi tárgyak már esztétikai értékkel bírhatnak. Persze sokat ad az értékéhez, hogy még a nagy animációs korszak előtt vagyunk és minden valódi (vagy makett, de értitek...). Ez egy igazi szuperprodukció volt, ugyanis két, nagyon hasonló regényből készült a film, de mindkettő regényt épp egyidőben kezdte megfilmesíteni két nagy stúdió. A producer (akié inkább a film ezúttal, mint a rendező) elérte, hogy a két regényből egy forgatókönyv készüljön és a stúdiók közösen készítsék a filmet, így a költségvetés szabadon elszállhatott. Ez hasznos tud lenni, ha több tucat óriáshelyszínt, beleértve egy 30 méteres tornyot kell felhúzni. De jól jött a pénz a sztárparádéhoz is, igyekeztek minden nézői réteget megszólítani. Így kerülhetett a filmbe a négy főszereplő mellett Fred Astaire, Jennifer Jones, OJ Simpson és sok tévés sztár. Csakhogy véleményem szerint nem sokukhoz ileltt a szerep; Paul Newman karkatere ennél huncutabb szokott lenni, Fred Astaire-t ugyan díjazták, de szerintem ez inkább az életművének szólt, Faye Dunaway pedig megint csak két mell volt sajnos. Egyedül Steve McQueen járt jól, neki kifejezetten jól áll a szűkszavú, keménytökű profi szerep.

Élmény:

Izgalmasnak izgalmas volt, mélynek nem mély (ennél még a Poseidon katasztrófa is tartalmasabb volt), de vállalható mai szemmel is és a tűzoltóknak kötelező darab.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Paul Newman (A svindler, Bilincs és mosoly, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé), Steve MecQueen (A nagy szökés), William Holden (Alkony sugárút, Híd a Kwai folyón, A vad banda, Hálózat), Faye Dunaway (Bonnie és Clyde, Kínai negyed, Hálózat), Fred Astaire (Egymásnak születtünk, A zenevonat), Jennifer Jones (Párbaj a napon), Robert Vaughn (Tízparancsolat), Sheila Matthews Allen, Elizabeth Rogers és John Crawford (A Poseidon katasztrófa), Jack Collins (A nagy balhé), Dabney Coleman (Aranyoskám), Olan Soule (Észak-északnyugat), George D. Wallace (Tiltott bolygó)
- O. J. Simpsont gondolom nem kell bemutatni, minden idők egyik legjobb amerikai focistája volt és a szórakoztatóiparban is népszerű volt, de igazán hírhedté felesége 1994-es meggyilkolása miatt vált. A tárgyalás korszakalkotó volt sok szempontból, végül felmentették.
- Don Gordon (Kappy) tavaly hunyt el 90 évesen.
- Scott Newman (egy tűzoltó) Paul Newman fia volt. Motorbalesete után rákapott a fájdalomcsillapítókra és 28 évesen 1978-ban véletlenül túladagolta magát.

Következik: Mrs. Doubtfire

Szólj hozzá!

Love Story (1970)

2018. február 24. 15:30 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Arthur Hiller
Műfaj:
dráma, romantikus
Főbb szereplők:
Ali McGraw, Ryan O'Neal, John Marley

Megjelenés: 1970, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/z5xfFvbzJH8
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/love-story-love-story/movie-1531

Tartalom:

Jenny és Oliver (Ryan O'Neal) egyetemisták, egymásnak beszólogatva jutnak el a szerelemig. Jenny egyszerű munkásosztályból származik, Oliver viszont az egyik legnevesebb család sarja. Ennek megfelelően Jenny apa (John Marley) nyitottabb, Oliver apja (Ray Milland) elutasítóbb a kapcsolatot illetően. Oliver és az apja viszonya amúgy se túl jó, túlságosan formálisak egymással szemben és nyomasztják őket az elvárások, ráadásul félreértik egymás viselkedését. Amikor Jenny Párizsba menne ösztöndíjjal, Oliver nem akarja eleveszíteni, ezért megkéri a kezét. Jenny igent mond, Oliver apja viszont nem támogatja a házasságot, ezért Oliver inkább megszakítja a kapcsolatot apjával. Pénzre azonban szükségük van továbbra is, így Jenny otthagyja az egyetemet, hogy Oliver karrierjét támogathassa...

Nem vagyok benne biztos, hogy van különösebb témája a történetnek. Némileg megjelenik benne egy osztályellentét, de elsősorban a szerelmet és a szeretetet emeli piedesztálra, miszerint az mindennél fontosabb.

Megvalósítás:

A történet azonnal a közepébe vágva Jenny és Oliver első civakodásával indít, amit valószínűleg szellemesnek szántak a screwball vígjátékok szellemében, de inkább csak cuki lett. Valamiért ez bejön nekik és elég hamar egymásba szeretnek. Egyidőben ezzel megtudjuk, hogy Oliver nem akárki, hanem egy nagyon előkelő család örököse, aki lépten-nyomon e család eredményeibe botlik (az egyetem egy épületét is őseiről nevezték el). Hamarosan fel is tűnik apja, ennek a merev rendnek a képviselője. Társalgásuk rövid, formális, de látszik, hogy az apa szereti Olivert és csak jót akar neki, Oliver viszont gyűlöli apját azért, amit jelképez. Ezzel ellentétes Jenny és apja viszonya, ami nagyon közvetlen, és az apa még a számára nagyon fontos hagyományból (templomi esküvő) is képes engedni, noha nem örül neki. Jenny klasszikus zenét tanul és Párizsba vágyik, de feladja mindezt Oliver támogatásáért cserébe, mert fontosabb neki a szerelem, tulajdonképpen ez a film lényege, amit Oliver csak a végére ért meg. Bár apjával nem békül ki, de talán elindultak a megbékéléshez vezető úton. Ja, és Jenny meghal. Ez nem spoiler, ezzel indít a film, viszont megalapozza a komor hangulatát, hiszen tudjuk már megismerkedésük előtt, hogy csúnya véget fog érni kapcsolatuk. Nem lenne ördögtől való azt gondolni, hogy ez valamiféle szocio-metafora, ahol a munkásosztály és az elit az ellentétei ellenére is képes együttműködni, de eggyé nem válhatnak és nem emelkedhetnek egy szintre (Jenny támogatja Oliver felemelkedését, de gyereket nem szülhet neki... stb.). De ez nem túl hangsúlyos benne, ezért nem foglalkoznék vele bővebben.

Már sokadjára láttam olyan filmet, amely vizuálisan elég egyhangú és unalmas számomra. Ettől függetlenül persze még biztosan nagyon tudatos, pl. a színek nem rikítóak, hanem illenek a mélabús hangulathoz, de attól nekem személy szerint még unalmas volt a megvalósítása. A színészek szintén visszafogottan játszottak, ami nem mindig jó, de ez nem feltétlenül az ő hibájuk, inkább a történet érzelemvezetéséé. A zenéje nagyon ismert, én is ismertem, csak nem tudtam róla, hogy ide tartozik. Teljesen meg voltam győződve, hogy ez egy klasszikus darab.

Élmény:

Valamiért egy nagyon megható filmre számítottam, és ehhez adott is volt minden, de mégsem lett az. Nem is lehetett volna, hiszen a rendező azonnal előtte a legnagyobb tragédiát, és ahogy fentebb említettem, elmaradt az érzelmi hullámvasutazás is, így a szememben egy túlontúl visszafogott szerelmi drámát láthattunk életszerűtlen elemekkel. NIncs meg a visszafogottsága mögött Ozu robbanó feszültsége, sem a mélabú ereje.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Ryan O'Neal (Barry Lyndon), John Marley (Arcok, A keresztapa), Ray Milland (Sullivan utazásai), Tommy Lee Jones (Sötét zsaruk, Nem vénnek való vidék)
- A filmhez készült 1978-ban folytatás is.
- Ez volt Tommy Lee Jones első szerepe. De ennél sokkal több köze van a filmhez, ugyanis még egyetemi éveikből ismerték egymást az íróval, és Oliver karaktere állítólag egy jelentékeny részben Tommy Lee Jones.

Következik: Pokoli torony

4 komment

Carmen Jones (1954)

2018. február 22. 23:35 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Otto Preminger
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Harry Belafonte, Dorothy Dandridge

Megjelenés: 1954, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/hp-Ym8EW9uc
Ajánlott írás: http://www.geocities.ws/paulinekaelreviews/c1.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/carmen-jones-carmen-jones/movie-22021

Tartalom:

A második világháború idején józan életet élő Joe élete lászólag a legnagyobb rendben halad: katonaként hamarosan pilótaképzőbe küldik, és van egy odaadó barátnője Cindy Lou személyében. Pechére egy körletben él az ejtőernyő varró Carmennel, a helyi bombanővel, aki szemet vet a férfira, főleg mert az elutasító vele szemben. Amikor Carment rendbontásért rövid időre börtönbe küldenék, épp Joe-t bízzák meg, hogy a felelősség terhe mellett szállítsa őt a közeli város bíróságára. Csakhogy az autó lerobban és kénytelenek hosszabb szünetet tartani, ami alatt Carmen révbe ér és lefekszik Joe-val. Mire a katona felébred, Carmennek nyoma sincs, így őt csukják le...

A 19. századi Carmen c. regényből készült Carmen c. operából készült a Carmen Jones c. musical filmes feldolgozása. Elvileg Carmen szabad szelleméről kéne szólnia a történetnek, aki a szerelmét és akár az életét is feladja érte, de ebben a filmben e mondanivaló elhalványult az egyszerű féltékenységi dráma mellett.

Megvalósítás:

A történet röviden bevezet minket Joe életébe, aki mintagyerek magatartás és szorgalom terén is, látszólag tökéletes párt alkot Cindy Louval. Hamar megérkezik a képbe azonban Carmen is, akinek a viselkedését legjobban a szenvedélyes szó írja le. Szemérmetlenül rámászik Joe-ra, mert egyedül ő vak iránta, majd összeverekszik egy kolléganőjével. Joe látszólag megrengethetetlenül hűséges, ám amikor kettesben marad Carmennel és a nő megmutatja törödő oldalát is, elcsábul és rabjává válik. A konfliktust és a szerele bukását az okozza végül, hogy Joe féltékenykedni kezd, amit Carmen nem tűr és inkább lemond Joe-ról, hiába szereti, még akkor is, amikor Joe kész őt megölni. Azért nem jön ki ebből jól a szabadság mindenek felettisége, mert itt a szakítás hirtelen felindulásból, veszekedésből történik, nem pedig egy jól átgondolt döntés alapján. A történet kétséget hagy affelől, hogy Carmen nem menne-e vissza idővel Joe-hoz. Érdekessége, hogy a (majdnem) korabeli fekete közösségbe helyezték a történetet, ami részben talán kicsit ideálisan festi le az életüket, részben viszont az opera realizmusát idézi meg - és ne felejtsük, hogy mindezt 1954-ben tette.

Ahogy említettem, ez az opera musicalváltozatának filmváltozata, tehát zenés film. A musical a dalokat is a fekete közösségre szabta, a filmváltozat azonban operaénekesekkel helyettesítette a sznészek tátogását, ami borzasztóan természetellenesen hatott, főleg Joe esetében, pedig a "Dis Flower" a film egyik legerősebb jelenete. Szóval a dalok egyszerűen nem illettek a filmhez, a musicalban biztos jobban passzoltak. És ha már musical,akkor nem mehetünk el a vesszőparipám mellett: igen, a dalok ezúttal is indokolatlanul, ráadásul indokolatlanul gyakran csendülnek fel, főleg az elején. Néha a párbeszéd nem illik a dalok közé, néha meg már olyan régen volt dal, hogy el is felejteni, hogy musicalt látunk. A koreográfiák többnyire ötlettlenek, már ha vannak egyáltalán. Érdekesség, de Carment láthatjuk fehérneműben, ilyet pedig most hirtelen nem tudok felidézni ilyen koránról.

Élmény:

Nem gazán tudok mit mondani, nem ragadott magával a film. Voltak érdekesebb jelenetei, az operából közismert dallamokat jó volt hallani, de az előadások általában nem voltak túl jók, a történet maga pedig messze nem lett olyan erős, mint amennyire lehetett volna.

Érdekességek:

- Még életben vannak: Harry Belafonte (90)
- Dorothy Dandridge mindössze 42 évesen hunyt el gyógyszertúladagolásban vagy embóliában.
- Dandrige és a házas rendező állítólag viszonyt folytattak a forgatástól kezdve még évekig.
- Belafonta ismertebbé vált később énekesként, legismertebb dala a banánhajó.

Következik: Love Story

1 komment

Élni (1994)

2018. február 20. 21:41 - Liberális Artúr

Rendezte: Csang Ji-mou
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Ko Ju, Kung Li

Megjelenés: 1994, Kína
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/IhRgMU0wyB8
Ajánlott írás: http://www.filmsufi.com/2010/04/to-live-zhang-yimou-1994.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/elni-huozhe-to-live/movie-130376

Tartalom:

1940-es évek, Kína. Fukuj (Ko Ju) gazdag családból származik, de sokat szerencsejátékozik. Annyira túlzásba viszi, hogy sikerül elvesztenie a csaláid kúriát is, de ettől legalább észhez tér és belátja, hogy a családja a legfontosabb: felesége Csiacsen (Kung Li), lánya és kisfia. Bábjátékosnak szegődik és beutazza a vidéket, amikor váratlanul a kínai polgárháború közepén találja magát. Kapcsolatot nem tarthat családjával, így mire hazatérhet, gyerekei már nagyobbak, felesége halottnak hitte. Megtörtént a kommunista hatalomátvétel, és ezúttal szerencsét hozott neki a szerencsejáték: kúriája miatt azt a férfit végzik ki kapitalistaként, aki annak idején elnyerte tőle. Fukuj azonnal megérti, hogy a nyugodt családi élet érdekében jó kommunistaként kell feltűnnie...

Részben a maoista kommunizmus kritikáját láthatjuk, vagy legalábbis az esetleges káros hatásait, a kommunizmust magát ugyanis egyáltalán nem tünteti fel rossz színben, inkább csak egy elfogadandó helyzetnek. De ez is csak a helyzet, a történet sokkal inkább egy Az élet csodaszép-féle "szeressük egymást gyerekek" nyilatkozat arról, hogy bizakodjunk a szebb jövőben.

Megvalósítás:

Három idősíkon zajlik a történet a három fő kommunista történelmi eseményre reflektálva: az 1940-es években a hatalomátvételhet, az 1950-es években a nagy ugráshoz, az 1960-as években a kulturális forradalomhoz kell igazodniuk Fukujéknak. Fukuj elsőzör nemtörődöm szerencsejátékosként kerül szemünk elé, felesége, Csiacsen pedig már ekkor is a család alapja, aki a továbbiakban is változatlan személyiséggel jelent biztos pontot. Fukuj tehát először felelőtlenül eljátsza az egykor gazdag család nagy házát és az utcára kerülnek; ekkor érti meg, hogy Csiacsen útja a helyes és innentől kezdve ő is statikussá válik. De nem csak az egyéntől függ saját boldogsága, a nagy ugrás és a kulturális forradalom miatt közvetve egy-egy tragédia éri őket. Ez akár jelképesen is érthető, hiszen elveszítenek szinte mindent, ami még a kommunizmus előtti idők hagyatéka. Ugyanakkor magára a kommunizmusra nem néz rossz szemmel a film, a helyi titkár pl. kifejezetten jó fej, az ő szájából elhiszem a jó szándékot és az intézkedések helyénvalóságát majdnem minden esetben. Szintén fontos jelképe a történetnek a bábozás, ami a kulturális forradalomig szolgálja a családot, de amikor kell, látszólag könnyű szívvel szabadulnak meg tőlük és új, modernebb funkciót nyer a doboza.

Vizuálisan nem volt nagy élmény sajnos, pedig volt bábozás, nagy csatajelenet, talán az erőteljes maoista plakátok elég látványosak voltak, de összességében nem fedeztem fel a filmen végighúzódó motívumot. A zene egy szentimentális dallamrészlet volt, őszintén szólva engem zavart a folytonos felbukkanása. A Csiacsent alakító színésznő teljesítményéről mindent elmond, hogy eltiltották a filmezéstől két évre, annyira sikerült jól hoznia a rendszeren felül álló anyát.

Élmény:

Sajnos nem működött, pedig szeretem az efféle humanista filmeket. Azt hiszem ennek az volt az elsődleges oka, hogy túlontúl kiszámítható volt és nem értek meglepetésként a tragédiák, az azokat felvezető jelenetekből tökéletesen lehetett látni előre, hogy mi jön. Ráadásul nagyjából kétszer láttam ugyanezt a filmet: az Isten veled ágyasom és A bábművész nagyon hasonló témát dolgoz fel

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Ko Ju és Kung Li (Isten veled ágyasom)
- Kommunistaellenes felhangjai miatt nemcsak Kung Lit, hanem a rendezőt is eltiltották egy időre a filmektől.

Következik: Carmen Jones

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil