Tartalom:

A legnagyobb amerikai utazócirkusz vezetője, Brad (Charlton Heston) leszerződteti fő attrakciónak a sztárstátuszú légtornászt, Sebastiant, aminek az addigi fő légtornász, Holly nem igazán örül - aki ráadásul Brad szerelme. Ennek azonban Brad nem sok jelét adja, mindig a cirkusz körül forognak a gondolatai. Sebastian viszont nagy nőfaló, azonnal rá is mozdul Hollyra...

A soványka történetleírás annak köszönhető, hogy a film nagy részét cirkuszi mutatványok teszik ki. Pedig megvannak benne a Titanic magvai, Brad és a folytonos ügyintézései ugyanis remekül megtestesítik a mindennapos földhözragadtságot, míg Sebastian és a légtornászlét pedig a gondtalan, "szellemi" síkot - e kettő között őrlődik egy darabig Holly, de sajnos románccá silányul a dolog.

Megvalósítás:

Ennél valójában több szálon fut a történet és több témát is megpendít, de kidolgozatlanul hagyja őket. Ott van Brad, akinek csak a cirkusz jár a fejében és képtelen felfogni Holly szerelmének jelentőségét. Ott van ellenpontnak Sebastian, a levegőben élő világfi nulla feleősségérzettel, valamint a ketteük közt őrlődő Holly, aki a levegőben Sebastian világát éli, de a földön Bradtől ezt nem kapja meg. Mellékszálon ott van még egy másik szerelmespár és egy gengszter is, valamint egy tragikusabb sorsú bohóc (James Stewart), aki meglepően korán hozakodik elő az eutanázia témájával 1952-höz képest. A cselekmény ugyanakkor eléggé szétszabdalt és hosszas blokkokban láthatjuk a cirkuszi mutatványokat. Végül a végén megint meglepő módon egy katasztrófafilmbe torkollik a történet, ami jóval megelőzte korát. A minimális cselekményt a karakterek sem erősítik nagyon, leszámítva talán Klaus-t, az elefántidomárt, aki képes volt változásokon átesni.

A filmnek némi dokumentarista jelleget kölcsönöz a narrátor (maga a rendező), aki többször kommentálja a cirkuszi életet és életképeit, pl. a sátorállítást. A filmhez valóban a legnagyobb amerikai utazócirkuszt bérelték fel, így valódi számokat és mutatványosokat láthatunk hosszasan, ami a légtornászoknál és bohócoknál szórakoztató, de az egzotikus maszkabálszerű felvonulások a mai embert hidegen hagyják. Ehhez kapcsolódóan többször láthatjuk a maguról megfeledkező nézőket, köztük számos cameót. Sajnos gyakran látszódik a vetített háttér és a modelvasút is ordítóan kamu, de ezt ellensúlyozza valamennyire a többszáz cirkuszi állat és a majdnem 1500 statiszta. A színészek teátrálisak, ez talán a bohócoknál és Sebastiannál karaktereik miatt elmegy, de a többieknél nem.

Élmény:

A legrosszabb Oscar-díjat nyert filmnek tartják, ami abbóla szempontból igazságtalan, hogy egy gyengébb rendező nem tudná így megcsinálni ezt a filmet. A legjobb filmekhez képest azonban valóban nem túl mély és több benne a cirkusz, mint a film.

Érdekességek:

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Charlton Heston (A tízparancsolat, A gonosz érintése, Ben-Hur), James Stewart (Saroküzlet, A philadelphiai történet, Az élet csodaszép, Hátsó ablak, Szédülés, Egy gyilkosság anatómiája, Aki lelőtte Liberty Valance-t), Gloria Grahame (Az élet csodaszép, Magányos helyen), Henry Wilcoxon (Alkony sugárút, A tízparancsolat), Lawrence Tierney (Kutyaszorítóban), John Ridgely (A hosszú álom), Frank Wilcox (Csillag születik, A tízparancsolat, Észak-északnyugat), John Kellog (Lenni vagy nem lenni, Kísért a múlt), Bing Crosby (Szent Mary harangjai), Noel Neill (Egy amerikai Párizsban, Superman), Leon Ames (Találkozunk St. Louiss-ban), Edmond O'Brien (Aki lelőtte Liberty Valance-t, A vad banda)
- Cornel Wilde (Sebastian), azaz Weisz Kornél Lajos magyar. Szülei még 1920-ban, hét éves korában vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Egyetemet végzett és még az 1936-os olimpiára is kvalifikálta magát vívásban, de egy szerep kedvéért lemondta. Egy 1945-ös filmmel futott be és Oscar-jelölésig jutott. Az 1950-es évektől kisebb sikerrel rendezett is filmeket.
- A filmben szereplő cirkusz az Egyesült Államok legnagyobb utazócirkusza, 2017/2018 egyik legsikeresebb filmje is róluk szól. A forgatás évekig tartott, ezért a cirkusz továbbra is tartott előadásokt a forgatás helyszínén, az ezekről készült felvételek is belekerültek a filmbe, és a legtöbb cameo is úgy született, hogy sztárok átugrottak megnézni egy-egy előadást.
- A trapéz egyébként nem egy régi találmány, csupán a 19. század közepén fejlesztette ki egy francia.
- De a cirkusz maga sem egy sokévszázados hagyomány, a 18. század közepétől kezdte felvenni ma ismert formáját Angliában.
- A film szomorú apropója, hogy a filmben szereplő cirkusz közel másfél évszázados üzemelés után tavaly, 2017-ben zárt be végleg a csökkenő érdeklődés miatt.

Következik: Airport

Tartalom:

1999, Afganisztán. Egy Kanadában élő afgán nő, Nafasz levelet kap kandahari nővérétől, hogy a napfogyatkozáskor öngyilkos lesz, mert már elviselhetetlen számára a diktatórikus afganisztáni élet. Nafasz elhatározza, hogy megpróbál eljutni testvéréhez, hogy lebeszélje tervéről. Az iráni határról egy afgán menekültcsaláddal indul útnak magát a családfő egyik feleségének kiadva - és persze tetőtől talpig lepelben - , ám rövidesen útonállók elveszik mindenüket, beleértve az autójukat is, így a csapat kénytelen gyalog folytatni az utat...

Alapvetően a nők afganisztáni elnyomásáról szólna a történet, de szerintem legalább annyira hangsúlyosan megjelenik benne minden korlátozottság a társadalmi, közösségi érintkezésekben, hiszen a gyerekek vagy a férfiak hasonlóan kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nem tudom mennyire nyújt általános képet az afgán társadalomról, de feltételezem, hogy mindegyik kísérő egy-egy jellemző csoportot képvisel.

Megvalósítás:

Az első ilyen csoport az Iránban élő-dolgozó afgán menekültcsalád. Mondanom se kell, mára jóval nagyobb tömeg tömeg él és dolgozik külföldön, hiszen a szovjet megszállást és a polgrháborút tovább súlyosbította az amerikaiak háborúja is. Ekkor már megjelenik az egyik jellemző és visszatérő mozzanata a történetnek, a külföldön szocializálódott Nafasz ugyanis rendre felemeli az arcát takaró kendőt, amit ő börtönnek él meg. Gondolom az szintén gyakori jelenség lehet, hogy a családot váratlanul kifosztja egy útonálló, beleértve az autójukat is, amit egy ENSZ-zászló díszit, attól remélve védelmet. A következő állomás egy afgán falu, ahol az oktatást a Korán-magolás jelenti megfűszerezve fegyverismeretekkel. Az egyik kisfiú azonban vélhetően nem tud olvasni, így a tanár kicsapja az iskolából. Szerencséjére belebotlik Nafaszba, aki vezetőt keres, így mindketten jól járnak, de főleg a kisfiú, aki kénytelen minde esetleges pénzkeresési lehetőséget kihasználni, beleértve a hullarablást. A következő kísérő egy falusi orvos, aki a vizsgálatot is csak közvetve, egy kifeszített lepedőn keresztül végezheti el. Mint kiderül, itt mindenki alapvető betegségektől szenved, amiket a rossz higiénis körülmények és az alultáplástság okoznak. De az is kiderül, hogy ő valójában amerikai, aki mindig valamilyen ideológiát követve jött harcolni Afganisztánba, míg rá nem jött, hogy a gyógyítás a legnagyobb jó, amit tehet. Egy lengyel Vöröskereszt-táborba jutunk, ahol a milliókat érintő taposóaknák amputált áldozatai várnak művégtagokra, köztük egy végtagokon nyerészkedni próbáló férfi. Burkába öltözve csatlakoznak egy Kandaharba tartó esküvői menethez, hiszen az arcuk nélkül senki sem azonosíthatja őket. Tragikomikus módon kiderül, hogy a menetben számos csempész és férfi van rajtuk kívül is.

Bár még csak két újabb iráni filmet láttam, azt hiszem kijelenthetem, hogy mindnek hasonló fél-áldokumentarista stílusa van az olasz neorealizmusra hajazva, ahol látszólag valós események közé keveredik a kamera, mindenféle különösebb trükközés nélkül. Ezt még az is alátámasztja, hogy maga a történet valós eseményeken alapul és a karakterek mind magukat játszák (általában nem is rosszul). Van némi etno-zene és sivatagos képek, amik tök jó hangulatot adnak, de alapvetően nem próbálja a képi világ alátámasztani a történetet egy két beállítástól eltekintve, mint pl. amilyen a burka mögötti nézőpont. Az eltakart női alakok magukért beszélnek, pontosabban még csak nem is nagyon beszélnek. Messze a legerősebb kép azonban a műlábakért igyekvő félláúbak ugrálása volt, ami simán megidézte a Mennyei napok legerősebb képeit.

Élmény:

Nehéz mindig elhinni, hogy vannak még mindig ennyire elmaradott és nyomorgó helyek napjainkban, de azért persze nem ért meglepetésként. Sajnos nem volt meg a filmben az a pozitív melegség, amit eddig más iráni filmekben láttam, ezúttal keserűbb véget ért a történet, képileg pedig lett volna még egy csomó lehetőség, amivel nem éltek (pl. nem kellett volna mutatniuk egy női arcot sem Nafaszén kívül, de talán még őt se).

Érdekességek:

- Ahogy említette,a történet alapja valós: a Nafaszt alakító nő valójában nem színész, ellenben valóban kanadai afgán menekült, aki barátnőjétől hasonló levelet kapott és nyomába eredt - itt az egyezés azonban véget ér, Nelofer Pazira ugyanis nem jutott be Afganisztánba.
- A felvételeket az iráni határon, részben afgán menekülttáborban forgatták, de állítólag időnként titokban átmerészkedtek Afagnisztánba is.
- Az orvost alakító férfi szintén önmaga történetét adja elő, valóban harcolt a szovjetek ellen, ugyanakkor azt is érdemes tudni róla, hogy az iráni kormány megbízására megölt még az Egyesült Államokban egy iráni politikai ellenfelet, azóta se tért haza.
- Afganisztán modern története röviden: az 1970-es évek elején éhínség és politikai ellentétek aláásták a király népszerűségét, akit 1973-ban megpuccsoltak. Balos egypártrendszer váltotta fel a királságot, de rövidesen itt is pártszakadás következett be, és hathatós szovjet támogatás mellett kommunista puccs jött 1978-ban, ami beindította az azóta is tartó polgárháborút a nemzeti-konzervatívabb-vallásosabb és a kommunista felek között. Az 1990-es évek közepére egy pakisztáni, szélsőségesen iszlamista szervezet, a tálibok kerültek fölénybe, ebben az időszakban játszódik a film. A szovjetek 1979-1989, az amerikaiak 2001-2014 között próbálták kisebb-nagyobb sikerrel megszállni az országot, de a polgárháború azóta is tart.
- Kandahar a maga félmillió lakosával Afganisztán második legnagyobb városa és az egyik legfontosabb központja; az első emberi települések közé tartozik.

Következik: A földkerekség legnagyobb show-ja

Tartalom:

Egy Georgiában élő gazdag texasi apa-fia páros Texasból szeretne minőségi sört hozatni, ám az Georgiában illegálisnak minősül. Többször felsültek már próbálkozásaik, ezért most nem egy átlag kamionost bíznának meg, hanem a legendás Banditát (Burt Reynolds), hogy a kb. ezer km-re lévő városkából 28 órán belül érjen vissza a rakománnyal (a Google szerint ez autóval kb. 20 óra alatt megtehető táv). Banditát izgatja a kihívás, ezért vállalja. Társával, Hóemberrel azt a tervet eszelik ki, hogy míg Hóember szállítja az árut, Bandita szándékosan gyorshajt, hogy a rendőrök őrá figyeljenek, ne a kamionra. Az odaút viszonylag simán megy, a visszaúton azonban egy menyasszonyruhában stoppoló nőbe, Carrie-be (Sally Field) botlik Bandita, akinek nyomában van a texasi seriff apósa, Buford T. Justice (Jackie Gleason). Carrie nem akar megházasodni és az esküvőről menekült el, az após azonban nem törődik bele. Az üldözés lassan egyre több rendőr figyelmét vonja magára...

Alapvetően egy szórakoztató(nak szánt) darabról van szó az autózással a főszerebpen, de állítólag nagyon jól átmentette a korszak déli Amerikájának lényegét. ezzel együtt is persze nem egy művészi igényességű filmről van szó, de akívülállónak is nyilvánvaló, hogy van valamilyen testvériség az ÚT népei között.

Megvalósítás:

Van ugyan felvezető, de akár el is hagyhatták volna, mert ami kiderül belőle, azt egy félmondatban párbeszédes formában is belecsempészhették volna a filmbe. Mindenesetre megtudjuk, hogy Coors sört (a korai termékelhelyezés egy példája) államokon át szállítani illegális, hogy van akinek ez nem sikerült és hogy van két olyan gazdag férfi, akinek irreálisan sok pénzt megér egy bolti sör. A történet két központi karaktere közül az első, bandita ekkor lép színre, mint legendás gézengúz, aki képes lehet teljesíteni ezt a feladatot. Ő a helyi menő csávó, laza, férfias, zsivány, jó a dumája és a segge és mindenki odavan érte. A bonyodalom fő oka az esküvőjéről megszökött Carrie, de nem ő a másik központi karakter, hanem az őt üldöző apósjelöltje, a legrosszabb sztereotípiákat egyesítő serif. Kreatívan káromkodik, mindenki felett állónak érzi magát, finoman rasszista - és lerázhatatlan. Bár műfajilag nem egy road movie, járművekben zajlik és az úton játszódik, így akaratlanul is felvonulnak a köré települt csoportok: motorosok, benzinkutasok, csárdák, na és persze rengeteg kamionos, akik mind mintha egy másik világ törvényei szerint élnének. A laza dumák mellett (amelyeknek a nagy része állítólag rögtönzött) a humor forrása az, ahogy borsot törnek a rendőrök (szlengben: smokey - innen a cím) orra alá.

A film nagy része az autópályás üldözésről szól, így nem meglepő módon a fő látványelemet az autók, száguldozások, ugratások, karambolok jelentik. Ezekkel nincs is baj, elvégre egy kaszkadőr első rendezését látjuk, ennek ellenére messze nem olyan benzingőzös a hangulat, mint mondjuk a Two-Lane Blacktopban. A Dél hangulatáért a country zene is felelős, ráadásul a film több szereplője, beleértve Hóembert, country zenész elsősorban. És az a durva, hogy messze nem hangzik olyan autentikusnak, mint Az idő múlásának káposztarockja.

Élmény:

Vélhetően a délieknek és autóbuziknak kiváló filmélmény, ez magyarázhatja, hogy minden idők egyik legsikeresebb filmje lett több folytatással, tévésorozattal és kultstátusszal. Nekem nem lett több egy kicsit szórakoztató filmnél, mert nem nyűgözött le sohasem igazán a száguldozás, a humora pedig nem annyira jó, hogy elvigye a gyenge sztorit és az egysíkú karaktereket.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Burt Reynolds (Boogie Nights), Sally Field (Mrs. Doubtfire, Forrest Gump), Jackie Gleason (A svindler)
- Ahogy említettem, készült mégkét, jóvalkisebb sikerű folytatás is, majd tévésorozat és tévéfilmsorozat is, mostanában pedig épp dolgoznak egy "rebooton".
- A rendőrökre a smokey becenév a tűzvédelmi oktatómaci, Smokey Bear kalapjának hasonlósága miatt ragadt rá.
- A filmbe számos kamionos szleng elhangzik, aminek egy rész kikövetkeztethető, egy részéhez viszont ismerni kell a kor CB-rádiós zsargonját. A CB-rádiók egyébként ekkor élték fénykorukat, mivel az amerikai kormány több közlekedési korlátozást vezetett be az 1973-as olajválság miatt, és ezek kijátszásához tökéletes eszköz volt a rádió.
- Természetesen valódi versenyt is ihletett a film, de meglepő módon a 30. évfordulóig, 2007-ig kellett várni, hogy először megrendezzék. Azóta éves rendezvénnyé nőtte ki magát.
- Ahogy említettem, a Google szerint a megtett táv kb. 2 * 1000 km, ami 20 ór alatt teljesíthető. A film végén azonban Bostonból kéne visszaérni 18 óra alatt, ami viszont a Google szerint már lehetetlen, csak oda ennyi idő lenni az út.
- Bandita autója, egy Pontiac Firebird természetesen azonnal mindenki vágya lett és megduplázódott az eladása a film hatására.

Következik: Kandahar

Tartalom:

1872, London. Miközben a várost izgalomban tartja egy példátlan bankrablás, egy végtelenül formális férfielitklub tagjai között kártyázás közben felvetődik, hogy mennyire összezsugorodott a világ a közelkedés fejlődésének köszönhetően. Több se kell a pontosságra kínosan ügyelő Foggnak (David Niven), mai értéken közel 750 millió forintos fogadást köt a társasággal, hogy 80 nap alatt körbeutazza a földet Franciaország - Egyiptom - India - Kína - Japán - Egyesült Államok útvonalon. Azonnal útnak is indul újdonsült inasával, a korántsem úrias Passepartout-val, mindössze egy nagy táska pénzzel. Már Franciaországban nem várt akadályba ütköznek egy hegyomlás miatt, de időközben gyanút fog a rendőrség is, hogy Fogg lehet a bankrabló, és nyomába erednek...

Az alapmű Verne-regényben állítólag van egy jó adag kultúrrasszizmus, elvégre a brit birodalom fénykorában íródott, és ez nyomokban felfedezhető a filmben is. bár nem olvastam a könyvet, feltételezem, hogy a filmben ez már sokat enyhült, hiszen a britek is kaptak rendesen, de leginkább az amerikaiak. Alapvetően azonban egy egyszerű kalandvígjátékról van szó, amely az egzotikumokkal és sztárparádéval körbevezet minket néhány országon.

Megvalósítás:

Ritkán alkalmazott elemmel, bevezetővel kezdődik a történet. Egy újságíró beszél arról, hogy egy másik Verne-műből készült film, az Utazás a Holdba 1902-es bemutatója óta már annyit fejlődött a közlekedés, hogy lassan a Holdra is eljuthatunk, de mindenesetre akár 40 óra alatt körberepülhetjük már a világot. Ekkor kezdődik a tényleges történet, a klubból indulunk, ami szépen bemutatja, mennyire kínosan formálisak az angolok, élükön Foggal, aki még a pirítósát is csak pontosan ugyanazon a hőmérsékleten hajlandó megenni - ezeket a szokásaikat pedig minden körülmények között megtartják. Az ő ellenpontja új inasa, a magát franciának nevező, de spanyolul beszélő Passepartout, aki jóval szétszórtabb és kevésbé merev. Az ő némafilmes karaktere jelenti a humorforrást elsősorban, és állíólag sokkal nagyobb szerepet kap a filmben, mint a könyvben. Az utazás maga sablonos: valamilyen akadály rendre megnehezíti főhőseink dolgát, de közben rövid bepillantást nyerünk a meglátogatott országok életébe is - ami egyébként Foggot teljesen hidegen hagyja, továbbra is csak mindennapos szokásaira ügyel, miközben Passepartout az, aki magába szívja az élményeket.

A bevezető nemcsk ritkasága miatt érdekes, hanem azért is, mert eljátszadoznak a képformátumokkal. Amíg az Utazás a Holdba c. film részleteit láthatjuk, a kép az alap 35 mm-es marad, majd a jelenbe érkezve kitágul szélesvásznúra, elvégre egy monumentális filmről van szó (de ez messze nem olyan hatásos, mint az Óz a nagy varázsló fekete-fehérből színesbe való átlépése). Ez a technika viszont kicsit haloptikás-hatású, a széleken furán elgörbül. Ez akkor nem rossz, amikor a kamera az utazó néző nézőpontját veszi fel és látjuk elhaladni magunk "körül" a tájat, embereket. Időnként olyan érzésem volt, mintha 3D-re készültek volna a felvételek. A meglátogatott országok jelentik így is a fő látványosságot: a spanyol tánc lenyűgöző, a bikaviadal kevésbé; Egyiptomnak és Hong Kongnak sajnos nem jutott sok idő, de India és Japán a technicolor színekkel gyönyörű. Állítólag több tízezer statiszta volt a filmben valódi helyszínekkel,de a biakviadalon kívül kb. ennek nem igazán láttam a jelét. A helyszínek mellett a fő látványosságot a színészek jelentették, pontosabban a cameók: állítólag ez volt az egyik első film, ami ipari mennyiségben vonultatott fel egykori sztárokat, köztük Trevor Howardot, Peter Lorrét, John Carradine-t, Buster Keatont (hosszabb lista az érdekességek rovatban), miden jelenetre jut egy-egy belőlük, akire rá lehet csodálkozni.

Élmény:

Kicsit már avíttas a humora, de vannak benne jó poénok. Izgalmasnak a legkevésbé sem izgalmas, a karakterek teljesen el vannak hanyagolva a sztori kedvéért. A legjobb benne az, amikor a sztereotípiákat figurázzák ki, de ez csak az angoloknál és az amerikaiaknál működik. Még több öniróniával, alaposabb országbemutatóval sokkal jobb film lehetett volna, de így is elnyerte az Oscart.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: David Niven (Az élni vágyó asszony, Diadalmas szerelem), Shirley MacLaine (A legénylakás, Isten hozta Mister)
- A filmnek elég brutális cameo-névsora van: Finlay Currie (Vágyak szigete, Ben Hur, Kleopátra), Robert Morley (Afrika királynője), Noel Coward (Késői találkozás), John Gielgud (Falstaff), Trevor Howard (Késői találkozás, A harmadik ember, Superman), Harcourt Williams (Római vakáció), Martine Carol (Lola Montes), Charles Boyer (Madame de...), Evelyn Keyes (Elfújta a szél), Alan Mowbray (Clementina kedvesem), Cedric Hardwicke (Tízparancsolat), Melville Cooper (Robin Hood kalandjai, A Manderley-ház asszonya, Lady Éva), Reginald Denny (A Manderley-ház asszonya), Charles Coburn (Lady Éva), Peter Lorre (M, A máltai sólyom, Casablanca), George Raft (Van aki forrón szereti), Marlene Dietrich (A vád tanúja, A gonosz érintése), John Carradine (Frankenstein menyasszonya, Hatosfogat, Érik a gyümölcs, Johnny Guitar, Tízparancsolat, Aki lelőtte Liberty Valance-t), Frank Sinatra (A mandzsúriai jelölt), Buster Keaton (Ifjabb Sherlock detektív, A generális, Alkony sugárút, Bolond bolond világ), Joe E. Brown és Mike Mazurki (Van aki forrón szereti, Bolond bolond világ), Andy Devine (Hatosfogat, Aki lelőtte Liberty Valance-t, Bolond bolond világ), Victor McLaglen (A nyugodt férfi), John Mills (A Robinson család), Glynis Johns (Mary Poppins), Richard Wattis (Nemes szívek nemesi koronák)
- Még életben vannak: Shirley MacLaine (83), Glynis Johns (94), valamint a rendező (98)
- Robert Newton (Fix felügyelő) még a film bemutatója előtt, 1956-ban elhunyt szívrohamban. Állítólag ez részben annak köszönhető, hoy keményen ivott, de Niven kikötésére a forgatás idejére abbahagyta. A befejeztével viszont még keményebben folytatta, ezt nem bírhatta a szervezete.
- Harcourt Williams (Hinshaw felszolgáló a klubban) egy évvel később, 1957-ben hunyt el.
- A Reform Club létező klub, 1836-ban alapították politikai lobbi céllal, 1981 óta pedig már nők is tagjai lehettek.
- A száti, azaz az özvegyek rituális elégetése valószínűleg hindu arisztokrata szokás időszámításunk előttről, ami idővel átszivárgott a társadalom többi rétegébe is. Először a britek tiltatták be 1829-ben. Feltételezések szerint onnan indulhatott a szokás, hogy a szerelmi házasságokban a feleségek gyakran megmérgezték férjüket, ha már kiszerettek belőlük, hogy új férjet foghassnak maguknak; erre hozták a törvényt, hogy a férj halála járjon együtt a feleségével is. Ázsiában máshol is van hasonló szokás (ez magyarázza némileg a gyakoribb önégetésekete), de egyes amerikai és európai népeknél is előfordult.
- Természetesen többen leutánozták a fikciót, ráadásul sikerrel, már az 1880-as években is.
- Az útvonal egyébként:

Kapcsolódó hírek

- Elhunyt Anderson, a rendező, 2018-ban, 98 évesen: https://index.hu/kultur/cinematrix/2018/04/28/meghalt_a_80_nap_alatt_a_fold_korul_rendezoje/

Következik: Smokey és a bandita

Tartalom:

Róma, I. század. A léhűtő katonatiszt, Marcellus (Richard Burton) és a császári várományos Caligula ki nem állhatják egymást. Miután Marcellus egy rabszolgaárverésen szándékosan felüllicitálja Caligulát egy öntudatos görög rabszolgáért, Demetriuszért (Victor Mature), Caligula bosszúból áthelyezteti a birodalom legproblémásabb tartományába, Palesztinába. Jézus épp ekkor van ott szintén, Demetriusz egy pillanat alatt követőjévé is válik. Kivégzését Marcellusnak kell felügyelnie, aki nem örül az efféle feldatnak, de elvégzi. Az ő tulajdonába kerül Jézus palástja. Amikor magára veszi, rettenetes érzés uralkodik el rajta. Demetriusz kihasználja az alkalmat, hogy elvegye tőle a számára szent ruhadarabot és otthagyja Marcellust. A következő hetekben Marcellust rémálmok gyötrik. A császári mágus szerint a palást átkozott volt; hogy megszabaduljon kínzó érzéseitől, Macellusnak fel kell kutatnia és meg kell semmisítenie...

Természetesen a kereszténység a fő téma, annak is a szabadságot, igazságosságot, testvériséget érintő részei. De ahogy az Igénél vagy A passiónál, itt sem magát a kereszténységet ismerjük meg, hanem a hit erejét, amely képes gyökeresen megváltoztatni embereket.

Megvalósítás:

A történet első jelenetében meg is történik nagyjából minden fontos előzmény: megismerjük Marcellus léha életmódját, újraegyesülést gyerekkori szerelmével (Jean Simmons), ellenséges viszonyát Caligulával és találkozását a büszke Demetriusszal. Marcellus felszabadítja Demetriuszt, amiért az hálából szolgája marad, de mereven ragaszkodik ehhez a viszonyhoz, holott Marcellus barátkozna. A fordulópontot Jézus jelenti, aki azonnal megnyeri magának Demetriuszt, Marcellust viszont csak a keresztrefeszítés zökkenti ki addigi hedonista életmódjából. A nagy probléma, hogy nem tudjuk meg, miért. Jézus itt is csak mellékesen jelenik meg, mint a Ben-Hurban, de ott erősebb volt sokkal a szellemisége. Annyit spoilerezek, hogy végül megtér Marcellus, de ugyanúgy rejtve maradnak előttünk az okok, mint az előbb. Mindössze annyit láthatunk, hogy a keresztények egészen más felfogással élnek, ami elbizonytalanítja főhősünket. Valószínűleg úgy voltak vele, hogy ez evidens és ezért nem pazaroltak rá időt. Így csak a keresztények s a rómaiak kontrasztját látjuk, hogy a császárság elnyom, önkényes, míg a keresztényeket nem nyomasztják az evilági dolgok. Jelképesen a film végére az elejével szemben Demetriusz és Marcellus már barátként utalnak egymásra.

Abból a szempontból közös a film a Panoptikummal, hogy mindkettő a tévé térhódításából nézőket visszacsábító technológiákkal próbálkozott. A Panoptikum esetén ez a 3D volt, itt a szélesvászon, ami szintén létezett korábban is már, de nem volt divatos a költségek miatt. A maga idejében ez biztos nagy látványosság volt, de nekem a kis laptopomon nem nyújt különösebb élményt, és azt sem vettem észre, hogy kihasználták volna a nagyobb teret. Elvileg monumentális alkotással állunk szemben, de nem sok nyoma van a hatalmas statisztatömegnek és díszleteknek, sőt, gyakran fájdalmasan látszott, hogy stúdióban vannak. Az alakítások némafilmesen teátrálisak, ami a karikatúraszerűen groteszk Caligulánál a legerősebb; más képi világ mellett még nem is lenne ez baj, de itt alapvetően puritán volt a film a beállításait, megvilágítását tekintve (ellenpéldának lásd a Rettegett Ivánt). De azért így is volt beállítás, ami klasszikus festményeket idézett, talán azok is voltak az ihletői. Még Richard Burton alakítása érdekes, aki nagyon helyesen római katonaként érzelemmentes, parancsoló hangnemben beszélt, őrületekor pedig mintha valóban egy másik dimenzióból szólt volna hozzánk más emberként. Az akciójelenetek koreográfiái borzalmasak, amit részben még elnézhetnénk a film kora miatt, de amikor az egyik katona hosszú másodperceken keresztül vívás közben az egyik kezével a sisakjánál matat, majd "váratlanul" leesik egy ütéstől, az rettenetesen amatőr. A zene a színjátszáshoz hasonlóan teátrlis, a hangsúlyozandó részeknél túlságosan hangosan szólal meg, miközben előtte szinte csend van.

Élmény:

Mindez együtt nagyon mesterkélt hatást kelt, miközben a sztorit is elég lyukasnak érzem a kereszténység megmagyarázásának hiánya és a személyiségfejlődés fontos pontjainak kihagyása miatt. Pedig milyen erős lehetett volna rendesen bemutatva Marcellus tépelődése a római és a keresztény erkölcse között...

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Richard Burton (Kleopátra, Nem félünk a farkastól), Jean Simmons (Fekete nárcisz, Spartacus), Victor Mature (Clementina kedvesem), Ernest Thesiger (Frankenstein menyasszonya), Michael Ansara (Tízparancsolat)
- Még életben vannak: Betta St. John (88 - a béna zsidó lány)
- A film Tiberiust rokonszenvesebbnek mutatta, mint amilyen valójában lehetett, Caligula viszont kezdetben állítólag normális volt, uralkodása után pár hónappal azonban valóban olyanná vált, mint amit láthattunk. Meg is ölték pár évvel később.
- A filmhez készült folytatás is Demetriusz főszereplésével
- Koster, a rendező német zsidóként az 1930-as években emigrált az Egyesült Államokba, de előtte még Budapesten is szerencsét próbált. Ekkor vette feleségül Király Katót. Az ő elsőamerikai filmje mentette meg a csődtől az Universalt és ő fedezte fel az Abott és Costello párost is. 1941-ben vette el második feleségét, és megígérte nki, hogy minden filmjében szerepelni fog. Így is lett, de gyakran, mint pl. épp A palást esetében, csak szoborként tűnt fel arca...

Következik: 80 nap alatt a föld körül