Artúr filmélményei

A vágy titokzatos tárgya (1977)

2018. február 17. 21:26 - Liberális Artúr

Rendezte: Luis Bunuel
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Fernando Rey

Megjelenés: 1977, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/gba_tu2-EMY
Ajánlott írás: https://www.criterion.com/current/posts/169-that-obscure-object-of-desire
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-vagy-titokzatos-targya-cet-obscur-objet-du-desir/movie-2623

Tartalom:

A tehetős, idősödő úriember, Mathieu (Fernando Rey; francia hanga: Michel Piccoli) szemet vet új szobalányára, Conchitára, az első próbálkozása után azonban a lány inkább szó nélkül lelép. Később véletlenül összefutnak, Mathieu kisegíti őt pénzzel, és mivel Conchita hálás érte, ezentúl mindennap felkeresi őt, hogy apró ajándékokkal kedveskedjen. A vonzalom kölcsönös, ám Conchita nem engedi átlépni a határt. Egy idő után, amikor Mathieu már kellőképp magabiztos, nagyobb összeggel segíti ki Conchita anyját, de cserébe azt kéri, költöztesse hozzá a lányt. Másnapra mindkét nő eltűnik, mert amint búcsúleveléből kiderül, Conchita nem szerette volna, ha "megvásárolják". Mathieu kétségbe van esve, másra se tud gondolni...

Talán ez az eddigi legérthetőbb Bunuel-film, egyszerűen a férfivágyak természetéről szól. Mathieu megdugná Conchitát, aki viszont a végsőkig ellenállva, csak lassan engedi magához egyre közelebb a férfit, és ahányszor tárgyiasítja őt, messzebbre húzódik. Mathieu vágya így alakul lassan szerelemmé, a látszólag pénzhajhász Conchita pedig így érti meg, hogy a férfi tényleg (?) szereti. E se veled, se nélküled viszonynak van egy politikai vetülete is, hiszen a filmet terrortámadások kísérik végig, ami talán a spanyol-francia határ közé szorult baszkokra vonatkozna?

Megvalósítás:

A történet keretes, bunuelien bizarr: Mathieu egy a vonatra felszállni igyekvő fiatal nőt egyszerűen leönt egy vödör vízzel, utastársai pedig rendkívül udvariasan és megértően érdeklődve kérdezik (köztük egy kislány és egy pszichológus törpe), hogy mégis mi az oka e furcsa tettnek? Ekkor kezd bele meséjébe, aminek kezdetén csak egy kanos háziúr, Conchitában azonban emberére akad, a lány nem adja magát könnyen. (Nem tudom 1977-ben már így volt-e, de ugye tudjuk Conchita Wurst óta, hogy a conchita szlengben puncit jelent.) Ettől Mathieu egyre jobban megszállotjta lesz a lánynak, de rendre elköveti azt a hibát, hogy nem partnerként kezeli, hanem csak meg akarja kapni minden áron. Conchita nem akarja magát semmilyen szinten alárendelni Mathieu-nek, amikor efféle szándékot vesz észre, azonnal lelép. Természetesen kapunk bár bizarr jelképet is, pl. az állatok csapdába esését épp amikor Mathieu belesétál a "csapdába" vagy a zsákot amit magával hurcol valószerűtlenül. Van még egy elméletem: az események sokszor olyanok, mintha Mathieu fantáziájának kivetülései lennének, akkor is ha ez a képzelet nem feltétlenül kellemes. Conchita pl. mintha mindig úgy viselkedne, ahogy a férfi el tudja képzelni. Végül ne menjünk el a folyamatosan jelenlévő terrortámadások mellett sem, ami főszereplőink szempontjából csak kellemetlen körülmény, Bunuel szempontjából jóval több, hsizen reflektál az akkori világra, és persze nem hagyhatta ki a ziccert, hogy ne katolikus terrorszervezetek legyenek.

Képileg bunuelesen puritán, igazából már azon is meglepődtem, hogy néha megmozdult a kamera. (Érdekesség, hogy Bunuel eddigre már megvakult.) Ami némi különlegességet kölcsönöz a filmnek, hogy Conchitát két színésznő játsza folyamatosan váltogatva egymást: egy ártatlanabb, intellektuálisabb francia színésznő  és egy kihívóbb, testibb spanyol színésznő. Ez számomra megint azt támasztja alá, hogy Mathieu szemén keresztül látjuk őt.

Élmény:

Férfiként teljes mértékben tudtam azonosulni Mathieu kínjaival, ám majdnem végig Conchitának adtam igazat. Simán ehetne feminista filmnek is nevezni, tök jól érzékelteti, mi a baj a férfiak hozzáállásával. Annyira azonban nem volt okos, mint pl. a Szemet szemért, na és persze látványos meg végképp nem.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Fernando Rey (Viridiana, Falstaff, Tristana, A francia kapcsolat, A burzsoázia diszkrét bája), Michel Piccoli (Megvetés, A nap szépe, A burzsoázia diszkrét bája)
- A film alapja egy népszerű 19. századi regény, amit többen isfeldolgoztak, köztük von Sternberg és Duvivier.
- Eredetileg nem két színész alakította volna Conchitát, de nem vált be az első választás, így sikerült véletlenül kényszermegoldásként létrehozni e filmtörtéenti mérföldkövet.

Következik: Élni

Szólj hozzá!

Patton tábornok (1970)

2018. február 15. 21:36 - Liberális Artúr

Rendezte: Franklin J. Schaffner
Műfaj:
életrajzi, háborús
Főbb szereplők:
George C. Scott, Karl Malden

Megjelenés: 1970, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/bLXzqSmxGaM
Ajánlott írás: http://www.filmtett.ro/cikk/4438/franklin-j-schaffner-patton-a-tabornok-1970
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/patton-tabornok-patton/movie-31686

Tartalom:

1943-ban az amerikai hadsereg első nagyobb afrikai csatája csúnya vereséggel végződik, ezért Patton (George C. Scott) személyében új tábornok érkezik a sereg élére. A művelt, szenvedélyes és mocskosszájú tábornok szigorú fegyelmet vezet be és sikerrel veszi az el-gueterri csatát. Miután sikeresen végződik az afrikai hadjárat, a brit Montgomeryvel (Michael Bates) egymásra licitálva igyekeznek partra szállni és előrenyomulni Olaszországban, felrúgva a szövetségesek haditervét és kényes szövetségét. Az amúgy is öntörvényű, nehéz eset Patton azzal veri ki végleg a biztosítékot a médiában és feletteseinél, amikor egy sokkos állapotban lévő katonát felpofoz gyávaságért...

Úgy érzem a filmnek nem volt igazán témája Pattonon kívül, aki viszont elég érdekes személyiség volt ahhoz, hogy önmagán túlmutatót jelentsen így is. Meggyőződése volt, hogy ő a megtestesült katonaszellem és ténylegesen jelen volt a régi nagy csatákban Hannibál vagy Napóleon mellett. Az ő ideje a csatákban jön el, de a győzelmek dicsőségei nem tartanak örökké, a háborúskodáson kívül pedig más környezetben nem tudott kiemelkedni.

Megvalósítás:

Ennek megfelelően a történet azzal nyit, amikor Patton ténylegesen élete "főművébe" kezdett és megérkezett a második világháborúba (addig kiképzéssel, startégiával foglalkozott, korábbi háborúkra pedig nem tudott még nagy befolyással lenni). A személyén kvül gyakorlatilag minden mellékes, simán ülhetett volna egy szobában is monologizálva. Így is kezdődik a film, egy bevezetővel, ahol elmondja a híres beszédét mintegy a nézőközönségnek címezve, ez pedig már eléggé megalapozza, hogy a tipikus mocskosszájú kiképzőtiszt személyiségével bír, de rövidesen az is kiderül, hogy nagyon is szereti embereit, hivatását, illetve hogy szinte metafizikai síkon létezik. Nosztalgiával beszél történelmi eseményekről és isteni küldetésének tudatában cselekszik. Ettől válik Patton nagyobbá Pattonnál. Minden más az ő ellenpontjaként vagy viszonyításaként létezik, altisztjei pl. vagy támogatóak vagy ellenkezű személyiségűek, ellenségei őt elemzik, hogy jobban kiemeljék az ő személyiségét. Ez részben zavaró is, mert nem az eseményekre koncentrálunk, így nem tudni, éppen hol i start a háború vagy ő maga a ranglétrán. Legnagyobb tragédiája, hogy nem jut lehetőséghez, erről pedig elsősorban az tehet, hogy a harcmezőn kívül életképtelen és rendre elvágja magát diplomáciailag

Képileg baromi hatásosan indul, ahogy egy óriás zászló előtt beszédet mond a tábornok, és mivel nem látjuk a hallgatóságot, simán vehető úgyis, mintha hozzánk, a nézőkhöz beszélne. Természetesen a beállítások is elsősorban rá koncentrálva hol kimagaslónak, hol eltörpülőnek mutatják  helyzettől függően, jelezve erőteljes személyiségét, illetve hogy ő mégiscsak egyetlen ember. Monumentális film sok az óriási tájkép, de a statiszták száma, a díszletek, a harcjárművek mennyisége már nem olyan impozáns, mint a pár évvel korábbi nagy klasszikusokban. Leginkább az Arábiai Lawrence-re hajaz, de érezhetően már egy másik világban vagyunk az újhullám kiteljesedése után, noha csak nyolc év telt el. De azért túlzottan nem is bátor, a holtestek inkább csak jelkpesen hevernek, hiába an néhány véresebb darab köztük. A speciális effektek előnyére válnak, ez a Dunkirk ismeretében szembetűnő igazán, hiszen míg ott animáltak, itt valódiak pl. a repülések. Ugyanakkor személy szerint engem eléggé zavart a robbanások szabályossága, nem tudom ez a film hibája vagy már én vagy túl jó szemű. A film jellege miatt elsősorban Scott sznészi játéka volt a döntő, amit Oscarral jutalmaztak. Nekem nem volt annyira nagy szám, de tudjátok hogy nem értek ehhez (se).

Élmény:

Őszintén szólva sem a film látványvilága, sem a témája nem hozott tűzbe miközben néztem, de utánaolvasva egész más megvilágításba kerül az egész, ugyanis egyáltalán nem fiktív (ha itt-ott élnek is a művészi szabadsággal). A kitaláltnak tűnő mondatok, események mind valósak, ettől is volt részben talán kicsit mozaikszerű, valószínűleg ezek köré építették a sztorit és nem fordítva. És tudván, hogy ezek így megtörténtek a valóságban is, mindjárt más szemmel néz az ember a filmre. Ebben a tekintetben egy elég jó életrajzi film, megragadja a lényeget és sikerült egy kellően izgalmas karaktert választani témájául. Filmként viszont önmagában nekem nem működött.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: George C. Scott (Egy gyilkosság anatómiája, A svindler, Dr. Strangelove), Karl Malden (A vágy villamosa, A rakparton), Michael Bates (Dr Strangelove, Mechanikus narancs), Edward Binns (12 dühös ember, Észak-északnyugat), Lawrence Dobkin (Tízparancsolat, Észak-északnyugat), John Doucette (Idegenek a vonaton, Délidőben, Kleopátra), James Edwards (12 dühös ember, A mandzsúriai jelölt), Frank Latimore (Az elnök emberei), Morgan Paull (Szárnyas fejvadász), Jack Gwillim (Arábiai Lawrence, Tűzgolyó)
- James Edward (a fekete George-ot alakító színész) 1970-ben, még a film bemutatója előtt elhunyt.
- A forgatókönyvért is Oscar járt, egyik írója Coppola volt.
- Scott megvetette Hollywoodot és nem vette át a díját, elsőként.
- A film tanácsadója nem más volt, mint Bradley tábornok, akinek egyébként a könyvéből készült a forgatókönyv is.
- Készült folytatás is 1986-ban szintén Scott főszereplésével.
- Kb. az egész filmet fel lehetne sorolni érdekességként. Valóban megtörtént a légitámadás, miközben arról beszéltek, hogy nem lesz légitámadás, valóban elhangzott a filmeleji beszéd, valóban kitüntette a lelkészt, valóban hit a reinkarnációban... stb.
- Alfred Jodl, a német tábornok élete nem volt túl szerencsés: megsérült a Hitler elleni mérenyletben, ő írhatta alá a fegyverleltételt, majd 1946-ban kivégezték.
- Erwin Rommel véhetően részt vett a Hitler elleni merényletben és elfogása előtt öngyilkos lett.
- Patton (1885-1945) elvileg távoli rokona I. Eduárd 13. századi brit királynak és Washingtonnak is. Tehetséges vívóként részt vett az 1912-es olimpián. 1916-ban Mexikóban, 1918-ban Európában harcolhatott, ami közben a tankok lelkes támogatója lett. a két háború között írt, tanult, de nehezen viselte, hogy nem háborúzhat. A második világháború kitörésekor kiképzőként működött, míg végre 1942-ben Afrikába mehetett. Az ezt követő eseményeket a filmben láthattuk,sikeresen harcolt Afrikában és Európában, Bajorország kormányzója lett a háború után, ahonnan ugye óvatlan megjegyzései miatt leváltották. 1945 decemberében kisebb autóbalesetet szenvedett még Németországban, és olyan szerencsétlenül ütötte be a fejét, hogy lebénult és két héten belül elhunyt.

Következik: A vágy titokzatos tárgya

Szólj hozzá!

Titkok és hazugságok (1996)

2018. február 11. 22:15 - Liberális Artúr

Rendezte: Mike Leigh
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Timothy Spall, Brenda Blethyn, Phyllis Logan, Marianne Jean-Baptiste, Claire Rushbrook

Megjelenés: 1996, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/YToU70X6O_Y
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/titkok-es-hazugsagok-secrets-lies/movie-2468

Tartalom:

Az örökbefogadott Hortense nevelőanyja temetése után elhatározza, hogy kideríti, ki a szűlőanyja. Maurice (Timothy Spall) fényképészként a képei kedvéért próbálja felvidítani a sokszor korántsem boldog párokat, de közben saját, gyermektelen kapcsolata feleségével már elhidegült. Nővére, Cynthia nem él túl jó körülmények között, fiatalon szült lányával folyton veszekednek, de lelkileg is tropa, magányos és fiatalságát sírja vissza folyamatosan. Cynthia telefonja egy nap megcsörren: a szülőanyját kereső Hortense az...

Leigh állítólag az örökbefogadásból kiinduló identitáskeresést szánta témájának, de nekem sokkal inkább egy gyerekközpontú családbarát propagandának tűnt. Mindenki életében a gyerek (vagy gyerekként a gyereklét) a legfontosabb, ez az oka minden búnak és örömnek. Titkok és hazugságok között élnek a családtagok, pedig épp egymás előtt nem kéne titkolózniuk, hiszen ki másban bízhatnának? Ez a film fő üzenete.

Megvalósítás:

3-4 szálon fut a cselekmény időnként összefutva, de perze végül teljesen egymásba torkollnak. Az első Hortense-é, aki épp most vesztette el nevelőanyját. Tudta, hogy örökbefogadott, és most látta elérkezettnek az időt, hogy felkutassa valódi anyját. Nem mellékes körülmény, hogy Hortense diplomás középosztálybeli - és fekete. Ugrunk Maurice életére, aki fényképészként a képek érdekében megpróbálja felvidítani alanyait és eközben belepillanthatunk egy pillanatra mások életeibe is (plusz egy utalás a Kameralesre). Ő és felesége elhidegültek egymástól és Maurice nővérétől, Cynthiától is. Előző két főhősünkkel szemben Cynthia nélkülöz anyagiakban és modorban is, egyedül él utcaseprő lányával, állandóan veszekszenek, isznak, döglenek, szóval tényleg az alja fehér proli. Ebbe a rémes állóvízbe pottyan bele Hortense, aki teljesen kívülálló, ennek köszönhetően katalizátorként sikerül kiugratnia az elhallgatott, kimondatlan sérelmeket. Szerintem ő kifejezetten elvont alak, nem is valós karakter, a történet több részében is felül- vagy kiemelkedik a világból (pl. amikor testvérei civakodnak az örökségen). Hogy mitől családbarát propaganda? Hortense anyja halála után azonnal igazi anyja felkutatásába kezd, Maurice-ék boldogtalanságának oka gyermektelenségük, Cynthia pedig szintén gyereke(i) miatt boldog vagy szomorú. A történet hangulatának is van egy íve, de erről majd a végén szeretnék írni.

Képileg nem volt érdekes, bár volt pár játék az árnyékokkal és a beállításokkal, de összességében nem véltem felfedezni semmilyen képi motívumot. A fő erősségének a színészi játékot szokták mondani, és valóban, még a mellékszereplők is elég jól hozzák a karaktereiket, a cynthiát alakító színésznőt pedig joggal jelölték és díjazták rommá. Csak a karakterek nem voltak épp túl jól megírva, többször éreztem őket mesterkéltnek (Cynthia sírásai, Hortense tökéletessége, Maurice nagyon színpadias kirohanása, az asszisztens sírva fakadása... stb.).

Élmény:

És akkor jöjjön a problémám: megint elkapott a sirki átok (azt hiszem ezt mostantól így fogom hívni). Ostoba módon már a film felénél elkezdtem írni, hogy nem szeretem a nyomasztó, túlzottan drámai filmeket, amikor minden szar és az egész élet egy kilátástalan szenvedés, aztán viszont kezdett pozitívabb hangot megütni a film, látszólag kezdett minden jóra fordulni, ami a végefelé egy nagyon vicces ebédjelenetben csúcsosodott ki, és elbizonytalanodtam, hogy ez most akkor szatíra lett volna végig? Ezért zavart a karakterek kissé természetellenes viselkedése? Végig kellett volna röhögnöm, mint A szélre írvát vagy A régi várost? Akárhogy is, nem nyűgözött le se így, se úgy, de lélekemelőnek jó ez a film is borongós napokra.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Timothy Spall, Lesley Manville, Peter Wight és Ruth Sheen (Mr Turner), Elizabeth Berrington (Mezítelenül), Ron Cook és Liz Smith (A szakács a tolvaj, a feleség és a szeretője), Brian Bovell (Igazából szerelem)
- Alison Steadman (a kuytatulaj) Leigh felesége

Következik: Patton tábornok

Szólj hozzá!

Start két keréken (1979)

2018. február 03. 21:13 - Liberális Artúr

Rendezte: Peter Yates
Műfaj:
tini, tragikomédia
Főbb szereplők:
Dennis Christopher, Dennis Quaid, Daniel Stern

Megjelenés: 1979, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/gPVPxhKPNDQ
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/az-utolso-gyonyoru-nyar-breaking-away/movie-8329

Tartalom:

Négy jóbarát a vidéki kisváros munkásosztályából, Cyril (Daniel Stern), Dave, Mike és Moocher most fejezte be a középiskolát, utolsó nyarukat töltik együtt, mielőtt elhatároznák, mihez kezdenek életükkel. Megpróbáltak a környék alapját adó kővágóknál dolgozni, de othagyták a helyet, nem volt nekik való. Ugyanakkor származásuk miatt az egyetemisták is kinézik őket maguk közül, így oda se jelentkeznének szívesen. Dave megszállottja az olasz biciklisportnak, ezért vadul edz és olaszos személyiséget erőltet magára, amitől apja falnak megy, viszont olasz cserediáknak kiadva magát fel tud szedni egy egyetemista lányt. Ennek persze nem örülnek a menő egyetemista srácok és - jellemző módon - Dave-et keresve Cyril baját látják el. Az egyetem igazgatója megleckéztetésként és hogy az egyetemisták jobban elfogadják a helyieket, külön csapatengedélyt ad a helyieknek a hamarosan sorra kerülő bicikliversenyen...

Igen, nem nehéz kitalálni, ugyanaz a tipikus felnőtté válásról szóló történet, mint mondjuk amilyen az Amerikai graffiti vagy az Állj mellém. A négy barát a környezete támogatása vagy ellenállása mellett próbál elindulni egy irányba, de legfőképpen ők maguk állnak saját útjukban, hiszen nem is tudják, mit akarnak (én még most sem, pedig rég elmúltam harminc).

Megvalósítás:

Szóval adott a négy barát, kicsit mások, de nem nagyon markánsan: Cyril kicsit önbizalomhiányos, Dave olaszmániás, Mike a múltbéli sikerétől frusztrált menő, Moocher meg az öntudatosan alacsony. Rövidesen kiderül, hogy a központi szereplő Dave lesz, ő a cselekmény motorja, de valójában nincs neki nagy jelentősége. A felvett olasz személyisége idővel összeomlik a valóság súlya alatt, a kerékpáros sportfilm ág pedig szintén ugyan központi, ami köré épülnek részben az izgalmak, de megint csak nem túl fontos. Mintha több műfaj keveredne, az előbb említett sportfilm jelleg mellett van benne némi ökörködés (Party zóna), kiábrándult realizmus (Az utolsó mozielőadás), önkeresés (Nulladik óra, Meglógtam a Ferrarival), no meg rengeteg sztereotip karakter középpontban a morgós apával. Ami miatt nem fontos igazából semmi, az az, hogy hiába van verekedés, megvetés, társadalmi problémák, valójában a filmben mindenki jófej, még a tipikusan köcsög egyetemista nagymenő is elismerően mosolyog a végén hőseinken. Bár nem igazán vígjáték, sok a poén, aminek forrása elsősorban Dave örökmorgó apja.

Vizuálisan nem túl jellegzetes, annyi érdekességet sikerült megfigyelnem, hogy gyakran bevezettek valami elemet, ami később újra előkerülve már többletjelentéssel bírt ezáltal (pl. Moocher amikor betöri a munkaórát, előtte kendőt csavar a kezére; később amikor látjuk kendőt csavarni a kezére, már tudjuk, hogy ütni fog). Izgalmasabb jelenet a kamion és Dave "keringője", ahogy szavak nélkül, mindössze a sebességük változtatásával kommunikálnak egymással,és mi is pontosan értjük, mire gondolnak közben. A zene kapcsán megint előjön az a megfigyelésem, hogy a klasszikus zene jól illik a modern korhoz is, ráadásul nem kell utána jogdíjat fizetni. Esetünkben Dave-nek köszönhetően az olasz(os) operák adnak tökéletes aláfestő zenét

Élmény:

Kellemes meglepetés volt, igazi fílgud, bájos, aranyos, szerethető film, amit átleng a pozitív életszemlélet és mindenki szeret mindenkit. nem annyira megható, mint a nagy humanista filmek legjobbjai, de aki egy kis lélekerősítő kikapcsolódásra vágyik, itt megkaphatja.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Daniel Stern (Reszkessetek betörők), Hart Bochner (Drágán add az életed), P. J. Soles (Carrie), Amy Wright (A szarvasvadász), John Ashton (A Beverly Hills-i zsaru).
- Apró cameo: az iskola igazgatóját maga az iskola igazgatója játszotta.
- Dave alapját a forgatókönyvíró évfolyamtársa adta, aki szintén megszállottan biciklizett és oda volt az olasz kultúráért.
- A környékbeli mészkőbányák az ország legnagyobb presztízzsel bírói közé tartoznak, többek között a Pentagont is ebből építették.

Következik: Titkok és hazugságok

3 komment

A királynő (2006)

2018. február 01. 21:52 - Liberális Artúr

Rendezte: Stephen Frears
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Helen Mirren

Megjelenés: 2006, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/mqL42sjb96I
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-kiralyno-the-queen/movie-80460

Tartalom:

1997-ben Tony Blair nyer a brit választásokon, jelszava a modernizáció, de azért ő sem nyúlna a királyság intézményéhez, amit ekkor (és jelenleg is) a hagyományoktól és formalitásoktól megkötött II. Erzsébet (Helen Mirren) képvisel. Pár hónappal a választás után a királynő ex-menye, Diana hercegnő autóbalesetben életét veszti. A család magánügyként kezelia helyzetet és csendben gyászolnának, de a hercegnő annyira népszerű volt, hogy Blair azonnal beszédet mond és nagy felhajtást kerítene a temetés köré. Az emberek a királyi család hallgatását (és mert közismerten rossz volt a viszonyuk a hercegnővel) tiszteletlenségnek veszik, és soha nem látott mélypontra esik a támogatottságuk...

A történet a hagyományos és a modernebb felfogásokat ütközteti a királyi ház szerepéről. A család szerint ez a többszáz éves hagyománytisztelet, az állandóság, Blair azonban tudja, hogy a hercegnő és amit megtestesített közelebb állt az emberekhez, ezért az uralkodónak rugalmasabban kell kezelni a helyzetet, különben akár veszélybe is kerülhet az intézmény.

Megvalósítás:

Először is szögezzük le, hogy ez egy fiktív film, noha szinte minden eleme valós, leszámítva a privát megbeszéléseket. Blair szerepe a filmben a játékideje és a részletesebb bemutatása ellenére is csak katalizátori, aki segít a királyi háznak átvészelni a válságot és kapcsolatot jelent a külvilággal. Az igazi főszereplő a királyi intézményrendszer II. Erzsébettel az élén, akik hármas szerepet töltenek be: magánemberek, akik gyászolnak, uralkodók, akik a elöl járva példát mutatnak, de közben intézményt is jelentenek, akiknek működniük kell. Így fordulhat elő az egyik legsokatmondóbb rész, amikor egy járókelő számon kéri rajtuk, hogy miért nincs a zászló a palotán félárbócra eresztve, ami a közember számára természetes, viszont valójában teljesen mást jelent és más a funkciója (a család otthontartózkodását jelzi). Az uralkodó hajthatalan, a média viszont egyre jobban felfújja az ügyet, hiába mond más a józan ész, kénytelenek engedni a nyomásnak. A történet legnagyobb baja, hogy a briteken kívül szerintem senki nem érzi át a dolog jelentőségét, hiszen nincs ennyire nagy presztízsű intézményünk (noha az elég kemény volt kívülállóként is, amikor az első jeleneteben a megszeppent Blairt először fogadta a királynő, és lazán odavetette Viktória királynő és Churchill nevét). Illetve van még egy nagy probléma, de ezt majd az idő dönti el: szerintem nagyon kevés szó esett a hercegnőről, nem igazán érteni, hogy ki is ő és miért jelentős a halála.

Nem egy mozifilmes minőség, sokkal inkább emlékeztetett tévéfilmre néhány vadászós jelenetet leszámítva. Némi ellentétet állítanak a díszletek a pompában és szigorú etikett szerint élő királynői palota, valamint a munkásosztálybeli Blair-család rendezetlen, szűkös otthona közt (ha nem így van, elnézést, de ordas nagy kamunak gondolom, hogy a világ egyik legnagyobb hatalmú emberének a felesége halrudacskákat süt vacsorára egy néhány négyzetméteres lakásban). Ezt azzal is erősítették, hogy az utóbbi életét rosszabb minőségű filmre vették. Rengeteg az archív bejátszás, amitől már-már dokumentumfilmszerűvé válik. Persze elsősorban a királynő van a középpontban, ígí az őt megformáló színész lubickolhat a szerepben, járt is érte egy Oscar, pedig végig visszafogottnak kellett maradnia.

Élmény:

Kamaszkoromban teljesen hidegen hagyott a Diana körüli felhajtás, várom az eseményt megélő kommenteket, ők mit tapasztaltak ekkor. Sokat elmélkedtem a film közben a királyi család életéről, rengeteget lehet rajta filózni. Bevallom, felkeltették az érdeklődésemet, meg tudom érteni, hogy a briteknek sokat jelenthetnek. De ettől még a helyzet nem változik, nekünk kívülállóknak kevésbé átélhető, önmagában pedig nem túl izgalmas.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Helen Mirren (A szakás a tolvaj a feleség és a szeretője), James Cromwell (Szigorúan bizalmas, Halálsoron), Roger Allam (V mint vérbosszú)
- Állítólag annyira megszokták a stábtagok az átlényegült Helen Mirrent, hogy jelenlétében kezdtek úgy viselkedni, mintha tényleg a királynő lenne.
- Sajnos nem nagyon találtam infót az érintettek reakcióiról, de a királynőnek tetszett Mirren alakítása.
- A filmbéli szereppel ellentétben a tradíciók szembeni engedetlenség úgy tűnik a vérükben volt a "lányoknak". Az anyakirálynő Erzsébet (1900-2002) kétszer is kikosarazta leendő férjét, mert nem akart a szigorú etikett szerint élni, ráadásul Erzsébet maga is kissé kívül esett az ildomos jelöltek körén. De még csak nem is férje lett volna a trón várományosa, ha az elsőszülött fiú, VIII. Edward nem vett volna el egy elvált nőt, amit az anglikán egyház fejeként nem tehetett volna meg, ezért inkább lemondott, így válhatott 1936-ban Erzsébet királynévé.
- II. Erzsébet 1926-ban született,jelenleg is uralkodik, ezzel pedig megdöntött minden korelnöki rekordot a világon. Azért válhatott királynővé, mert sosem született fiútestvére. Férjével, a görög és dán herceg Fülöppel 1947-ben házasodtak össze, a férj pedig szintén jó génekkel bír, már 96 éves.
- Fiuk, Károly herceg 1948-ban született, igazi nőcsábász volt, többek közt megvolt neki jelenlegi felesége és Diana nővére is... Dianát 1981-ben vette feleségül, de nem jöttek ki, mindketten folyamatosan félreléptek, végül 1996-ban váltak el, Károly pedig 2005-ben feleségül vette jelenlegi feleségét. Olyannyira érdeklődik a várostervezés iránt, hogy egy saját ksivárost is felépíttetett saját elképzelései nyomán.
- Rátaláltam a királyi YouTube-csatornára, ezen olyan remek archív felvételek is vannak, mint a 14 éves Erzsébet első rádióbeszéde, a híres 21. születésnapi beszéde vagy a koronázását.
- Tony Blair 1994-től vezette a Munkáspártot és 1997-től 2007-ig az országot. Noha 1997-ben nagy fölénnyel nyert és három választást hozott, 2007-re legalább akkorát bukott, elsősorban az iraki háború népszerűtlensége miatt és inkább lemondott. 2015 óta tanácsadással foglalkozik.

Következik: Start két keréken

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil