Artúr filmélményei

Hol alszik Romeo? (1999)

2017. június 10. 18:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Meadows, Shane
Műfaj: tragikomédia
Főbb szereplők: Andrew Shim,Ben Marshall, Paddy Considine
Megjelenés: 1999, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/QhuD5cF9bBs
Ajánlott írás: https://www.timeout.com/london/film/a-room-for-romeo-brass
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/hol-alszik-romeo-a-room-for-romeo-brass/movie-39882

Tartalom:

Romeo és Knocks kiskamaszok, szomszédok és így barátok is az 1980-as évek vidéki Angliájában. Knocks-nak problémája van a hátával, ami miatt sántít és ami miatt kisebb szóváltásba, majd természetesen verekedésbe keverednek két idősebb sráccal. A közelben járó, 25 éves Morell kergeti el az idősebbeket és hazaviszi a két gyereket. Itt megpillantja Romeo nővérét, és randizni hívná, de mivel kicsit suta és proli, a gyerekek segítségét kéri, hogy hogyan tehetne jó benyomást. Knocks poénból direkt rossz öltözködési tanácsokat ad neki, a lány pedig elhajtja a szerelmest. Később aztán mégis sikerül hagyományosabb módszerekkel egy szánalomrandit kierőszakolni. Eközben Romeo apja, aki korában elhagyta a családot, megpróbál visszatérni, bár a család nem igazán örül neki, főleg Romeo nem, aki tüntetésképp inkább Knocks-nál alszik, amíg nem megy el az apja. Nappal együtt lógnak Morellel. Váratlanul, amikor a férfi kettesben marad Knocks-szal, hangnemet vált és halálosan megfenyegeti őt és családját is, amiért bolondot csinált belőle szerelme előtt...

Őszintén szólva nem tudom, hogy mire akart kilyukadni a történet. A rendező állítólag előszeretettel viszi vászonra saját élményeit, ez a film is részben valós eseményeken alapul, de a történet gerince, azaz hogy hogyan lesz egy realista vígjátékból nyomasztó rémálom, nem igazán vezet sehova, sőt, önbíráskodva, erőből old meg egy problémát azzal, hogy elkergeti egy erősebb férfi Morellt. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy kicsit korképet ad az 1980-as évek vidéki Angliájáról, illetve önéletrajzi elemként a rendező és a forgatókönyvíró barátságáról (Romeo és Knocks).

Megvalósítás:

A történet szinte családi vígjátékként indul: Knocks a bice-bóca, Romeo a zabagép aki megeszi hazafelé a többiek ételét is. Ebbe az idillbe robban bele Morell, aki elsőre jóindulatú bunkónak tűnik, de aztán pszichopatába fordul. Eközben a két gyerek eltávolodik egymástól, hiszen Knocks-ot megfenyegeti Morell, aki inkább otthon marad, ráadásul hátműtétje miatt is az ágyban kell maradnia. Romeo dühös apjára, aki váratlanul hazaállít újra, ezért először Knocks-nál marad, majd Morellhez költözik be estére, amíg a férfi fel nem sül Romeo nővérénél, mert onnantól terrorizálni kezdi Romeót is. A megoldást elég bénán Romeo apja jelenti, aki keménykötésűbb Morellnél és egyszerűen elkergeti, ezzel újra mindenki heppi. A mellékkarakterek egy-egy vonással bírnak: Knocks anyja túl anyáskodó, apja túlságosan kevéssé apáskodó, noha a film végén képes kiállni fiáért. Romeo szüleiről még ennyit se tudunk meg, csak az apáról sejthetjük, hogy megbízhatatlan típus volt korábban. Morell utalásokból nagjából összeszedhetjük, hogy gyerekkorában az apja sokat verte, aztán katonának állhatott és még 25 évesen is szűz. Kicsit olyan, mint egy indulatos, erőszakos Forrest Gump, de nem tartom életszerűnek, hogy korábban nem kattant be és szabadon mászkálhatott idáig.

A zene érdekes módon inkább ezt az idilli, esetenként mélabús hangulatot támasztja alá pop betétdalokkal, de ritkán és rendszertelenül bukkannak fel, pedig sokkal hatásosabb lett volna, ha Morell ámokfutásához váratlanul csak a csend társul a folyamatos zene után vagy épp ellenkezőleg, a folyamatos csendet szakíthatta volna meg valami komor zene. A képi világról nem tudok mit mondani, semmi jellegzetes nem tűnt fel, kivéve talán hogy a happy endhez érve napsütéses idő lett az addig jellemzően borongós időjárás után. A színészek rendben vannak, a gyerekek természetesek vagy legalábbis olyan szerepet kaptak, ahol természetesen viselkedhettek, de ez így van jól.

Élmény:

Nem szeretem az ilyen filmeket, ahol szándékosan azt akarják, hogy rosszul érezzük magunkat különösebb cél nélkül. A kedvenc nyomasztó filmjeimnél mindig a tehetetlenség érzése, hangulata miatt ütött szíven a dolog, itt egy olcsó húzással érik el. Persze mint mindig, lehet hogy csak nem értettem meg a filmet :)

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Bob Hoskins (Brazil)

Következik: Szörnyszülöttek

Szólj hozzá!
Címkék: 1999 20. század tragikomédia Európa Egyesült Királyság Shane Meadows Észak-Európa 1990-es évek Paddy Considine IMDB 8 1 órás Andrew Shim Ben Marshall

Letört bimbók (1919)

2017. június 09. 23:45 - Liberális Artúr

Rendezte: Griffith, D. W.
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Lillian Gish, Richard Barthelmess, Donald Crisp, Arthur Howard, Edward Pell, George Beranger, Norman Selby
Megjelenés: 1919, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/e8lyi-eaQ1w
Ajánlott írás: http://www.slantmagazine.com/film/review/broken-blossoms
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/letort-bimbok-broken-blossoms/movie-4790

Tartalom:

A kínai Cseng (Richard Barthelmess) elborzadva látja az amerikai tengerészek erőszakos viselkedését, ezért elhatározza, hogy Londonba költözik megtanítani az angolszász világot a buddhizmus békeüzeneteire. Ott azonban hamar szembesül vele, hogy nem hallgatnak rá, így lassan feladja és egy lesz a sok kínai árus közül. Egyedül a kis Lucy (Lillian Gish) látványa enyhíti ópiumos fájdalmát. A lány nem véletlenül visszahúzódó típus: apja, a környék bokszbajnoka (Donald Crisp) minden kisebb-nagyobb bosszúságát rajta tölti ki veréssel. Egy alkalommal kis híján halálra veri. Az alig eszméleténél lévő lány véletlenül épp Cseng üzletébe tántorog be és előtte esik össze. A kínai azonnal ápolni kezdi, amit a durva bánásmódhoz lány nem tud hova tenni. Amikor az apa számára kiderül, hogy egy másnál van a lánya, ráadásul egy sárgánál, éktelen haragra gerjed...

A történet önmagában egy tragikus szerelmi történet némi realizmussal (London szegénynegyede), ám a kor kontextusában több jelentése van. Egyrészt Griffith még mindig az Egy nemzet születése után próbál vezekelni a Türelmetlenség után is azzal, hogy az elesettek védelmére kel és kiáll az erőszak ellen, másrészt - részben ezzel összefüggően - a kor migránsokkal riogatása, az ún. sárga veszedelem ellen kel ki, hiszen egy kínait állított be főszereplőnek akkor, amikor még a fajok közti házasság illegális volt.

Megvalósítás:

A történet két szálon fut, az első, némileg keretes perspektíva Csengé, hiszen vele kezdünk és végzünk. Gyengéd, békés buddhistának van beállítva, akinek szemében az angolszászok barbárok, ezért Londonba utazik téríteni, majd ezzel a mozdulattal ki is herélik ezt a szálat, mert a következő jelenetben már megtört emberként láthatjuk viszont, aki elfogadta London ridegségét. Innentől kezdve Lucy és apja a főszereplők. Előbbi félénk, a sok veréstől mindenre összerezzenő lányka, utóbbi erőszakoskodó bokszbajnok, aki lányán veri le minden apró sérelmét. Mintha az erőszakosságát szívesebben mutatná Griffith, mint a románcot, szerintem a dühkitörései és a bokszmeccse hosszabb játékidőt tesz ki másénál. (Bár állítólag Griffith maga is elborzadt attól a jelenttől, amikor a fogságba esett állatként rettegő Lucyra rátörik az ajtót.) A szerelem egyoldalú, váratlanul tudjuk meg, hogy Cseng jóleső érzéssel nézegeti a lányt, és amikor végre kettesben maradnak, Lucy tőle is fél, míg Cseng vágyainak megálljt parancsolva plátóian imádja őt: nem csókolja meg, amikor látja, hogy a lány elhúzódik tőle, és holdfénnyel próbálja beborítani egy költői jelenetben.

Némafilmként a zenéről nincs sok értelme beszélni, de az a változat amit én hallottam, rendelkezett némi ázsiai beütéssel. A némaság miatt természetesen a színészek nagyon teátrálisak, az apa esetben részemről már bosszantóan, de Lucynak van pár finomabb megmozdulása, mint a már említett csóktól elhúzódás vagy a sokatmondó erőltetetten mosolygás. Ahogy az Egy nemzet születésében a feketéket, úgy itt is fehérek játszák az ázsiaiakat, de ezzel a kor viszonyaihoz képest nem látok bajt. A némafilmes képi világra jellemzően itt is   különbözőre festik a különböző helyszíneket (az éjszaka pl. kék, Lucyék otthona barnás... stb.), és egy picit homályos az egész, amit hihetnénk akár minőségbeli hibának is, de a leírások szerint szándékosan akartak ezzel éteri jelleget kölcsönözni a filmnek. Ez odáig fajult a történet végére, hogy már köd lepi be az éjszakai, árnyékos kikötői negyedet, ami már a film noirok világát idézi. Ami még szokatlan volt ekkor, hogy több nagyon közeli arcképet láthattunk, ami lehetőséget adott volna a rendesebb színészi kifejezésmódra, de ezzel sajnos nem éltek.

Élmény:

A szociodráma és a romantika közül számomra a romantika volt sokkal erősebb ebben a filmben, de nem tudott annyira megérinteni, mint a kedvenc romantikus filmjeim, technikailag pedig szerintem nem érte el a Türelmetlenség szintjét.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Lillian Gish (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, A vadász éjszakája), Richard Barthelmess (Csak az angyaloknak van szárnyuk), Donald Crisp és George Beranger (Egy nemzet születése)
- Kid McCoy, az apa ringbéli ellenfele valóban világbajnok bokszoló volt.
- Véletlenül találtam egy korabeli kritikák a Nyugatból: http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm
- Ráadásul Tóth Árpád verset is írt hozzá: http://acsendhangjai.blog.hu/2008/07/09/toth_arpad_a_letort_bimbok_cimu_filmhez
- A sárga veszedelemre nem térnék ki most bővebben, de megdöbbentő, hogy mennyire ugyanazokat a szlogeneket használták fel, mint manapság (veszélyeztetik a kereszténységet és az európai kultúrát... stb).
- A film ingyenesen megtekinthető

Következik: Hol alszik Romeo?

Szólj hozzá!
Címkék: dráma néma 20. század 1919 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1910-es évek Észak-Amerika D. W. Griffith Lillian Gish IMDB 8 1 órás Richard Barthelmess Donald Crisp Arthur Howard Edward Pell George Beranger Norman Selby

Sophie választása (1982)

2017. június 08. 15:35 - Liberális Artúr

 

 

Rendezte: Pakula, Alan J.
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Meryl Streep, Kevin Kline, Peter MacNicol
Megjelenés: 1982, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/W4IAEu7yiwo
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/sophie-valasztasa-sophies-choice/movie-38776

Tartalom:

Kicsivel a második világháború után a fiatal, vidéki Stingo írói ambícióktól hajtva New Yorkba költözik. Az albérlet drága, leszámítva egy extravagánsra festett házat, így ott vesz ki szobát. Első napján rögtön tanúja lesz szomszédai hangos veszekedésének, egy lengyel nő és amerikai zsidó szeretője kiabálásának. Utóbbi, Nathan, miután észreveszi, hogy Stingo látja őket, válogatott sértéseket vág az ő fejéhez is, majd elviharzik. Másnap, mintha mi sem történt volna, boldogan csicseregnek és meghívják Stingót piknikezni. Hamar életreszóló barátságot kötnek, de Stingót nyugtalanítja az első éjszaka emléke. Mint kiderül, Nathan komoly biológus, de éjszakánként gyakran eltűnik és sérülésekkel tér haza. A lengyel nő, Sophie (Meryl Streep) politikai fogolyként megjárta Auschwitzot, elvesztette apját, majd mint később kiderül, férjét is, és folyamatosan lelkiismeretfurdalással küzd, amiért ő túlélte szeretteit. Nathan életvidámsága jelenti számára az utolsó kapaszkodót az életbe, csakhogy Nathanra időnként féltékenységi rohamok törnek. Olyannyira, hogy egy alkalommal már gyilkossággal fenyegeti őket. Ráadásul Stingo beleszeret Sophie-ba is...

Bár a történet és a cím is a közismert erkölcsi kérdésről híresült el (spoiler: Sophie-nak választania kell, hogy a kisfiát vagy a kislányát öljék meg a nácik, különben mindkettővel végeznek spoiler vége), valójában a dilemmához szinte semmi köze a történetnek. Sophie és Nathan kapcsolatát követhetjük nyomon elsősorban annak tükrében, hogy Sophie-nak hogyan (nem) sikerült feldolgozni a világháborús élményeket.

Megvalósítás:

A történetet alapvetően Stingo szemszögéből és jövőbeli énjének narrálásából követhetjük, így ő nem annyira része a cselekménynek, de Sophie és Nathan kapcsolatát is kívülről látjuk. Nem ismerem a regényt, talán ott hangsúlyosabb a nyilvánvalóan önéletrajzi ihletésű felnőtté válásának motívuma, de itt ebből keveset érezhetünk egy béna szexuális közjátékon kívül. Nathant az idő előrehaladtával kicsit jobban megismerjük, de nem túl bonyolult jellem: szenvedélyes és zseniális elme, de skizofrén is, ami egyre erősebben tör rá. A történet központja természetesen Sophie, akinek életét krimiszerűen ismerjük meg, hiszen minden visszapillantó egy újabb fordulatot jelent. Ő ugyanis nem egyszerűen egy áldozat, részben kiszolgálója volt az őt felfaló gépezetnek, miközben azzal is szembesülnie kellett, hogy a választásaitól függetlenül is csak sodródik, viszont a választás miatt az ő lelkét nyomja a teher. Emiatt adta fel az életet, és ha nem ragadja magával Nathan szenvedélye, akkor már talán nem is élne. Néha azt gondolom, Sophie egyben Lengyelország vagy Európa szimbóluma is lehet ezek alapján.

A fő technikai megoldás a sötét múlt és a szép jelen közti különbség érzékeltetése: a jelenben egy rikítóan rózsaszín házban laknak világos bútorok és virágok közt, és Nathan rohamait leszámítva mindenki élénk, akárcsak a színek. Sophie visszaemlékezései fakóak, szinte színtelenek, ahogy ő maga is sápadt, szürke. Itt sajnálhatom igazán, hogy Thaleia iránt vak vagyok, mert állítólag a filmművészet egyik legnagyszerűbb alakítását hozta Streep, és valóban számomra is érezhetően természetesnek hatott, ráadásul végig lengyel akcentussal tette ezt.

Élmény:

Gondolom mindenki ismeri a történet erkölcsi dilemmáját, ezért arra számítottam én is, hogy erre fog kifutni a sztori, ehhez képest sokkal inkább szólt arról, hogy milyen egy trauma utóélete. Ezt inkább pozitívumnak veszem, hiszen ritkán foglalkozik ezzel egy film, mert az már nem olyan drámai. Amúgy jellegzetesen melodramatikus, képben-hangban sem szélsőséges.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Meryl Streep (A szarvasvadász, Manhattan), Robin Bartlett (Bűnök és vétkek), Eugene Lipinski (Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag), John Rothman (Szellemirtók), David Wohl (Ryan közlegény megmentése), Josef Sommer (Harmadik típusú találkozások), Tobin Bell (Manhattan, Aranyoskám, Nagymenők)

Következik: Letört bimbók

Szólj hozzá!
Címkék: 1982 dráma 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1980-as évek Kevin Kline Meryl Streep Észak-Amerika Alan J. Pakula Peter MacNicol 2 órás IMDB 8

Isten és Ördög a Nap földjén (1964)

2017. június 07. 17:50 - Liberális Artúr

Rendezte: Rocha, Glauber
Műfaj: -
Főbb szereplők: Yona Magalhaes, Othon Bastos, Mauricio Do Valle, Lidio Silva, Sonia Dos Humildes
Megjelenés: 1964, Brazília
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/W4IAEu7yiwo
Ajánlott írás: https://itpworld.wordpress.com/2013/01/16/black-god-white-devil-deus-e-o-diabo-na-terra-do-sol-brazil-1964/
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/isten-es-ordog-a-nap-foldjen-deus-e-o-diabo-na-terra-do-sol/movie-1169

Tartalom:

Az 1940-es évek Brazíliájának szárazságtól sújtott, amúgy is nyomorgó felvidékén Manoel marhapásztorként dolgozik. Nagy reményekkel várja a közelgő vásárt abban bízva, hogy a pénzből majd vehet egy kis földet feleségének és anyjának. A csorda tulaja azonban rá akarja hárítani a veszteségeket, és kisebb szóváltás után Manoel megöli őt és a ráküldött fejvadászokat is. Feleségével, Rosával elmenekülnek otthonról, és csatlakoznak Sebastiaohoz, a magát prófétának valló látnok követőihez. Sebastiao azt ígéri Manoel vágyaival egyezően, hogy hamarosan véget ér a nyomor, mert eljön a világvége, igazságot szolgáltatva a bűnösöknek, ők azonban addig egy szigeten biztonságban lesznek a csapások elől. Rosa próbálja észhez téríteni Manoelt, hogy ne reménykedjen feleslegesen ilyen mesékben, de a férfi megszállottan követi a prófétát. Az egyház azonban hatalmát megőrizendő, fejvadászt küld Sebastiaora és követőire...

Félművelt fehér emberként megvolt az az előítéletem, hogy a dél-amerikai irodalomhoz hasonlóan itt is majd a mágikus realizmust láthatom majd, és bejött: egyrészt a kor brazil filmes mozgalmába (cinema novo) illeszkedve realista módon ábrázolják Északkelet-Brazília nyomorgóit, másrészt Sebastiao és a később felbukkanó, szintén küldetéstudattal bíró bandita révén erős spirituális jelleget is kap a történet. Ők az isten és az ördög, de egyikük sem tud igazságot szolgáltatni a világ gonoszságai ellen, legalábbis nem e világon. Azt hiszem valami ilyesmire igyekszik kifutni a történet.

Megvalósítás:

A történet alapvetően Manoel szemén keresztül játszódik; előbb megismerjük nyomorúságát és vágyait (valamint Rosa állandó kételkedéseit), és amikor lecsap rá a marhatulajdonos aljassága révén a világ kegyetlensége, ami ellen fellázad, azonnal szembetalálja magát az állammal. (Ennek a történelmi kontextusára majd az Érdekességek rovatban bővebben kitérek.) Sebastiao mellett köt ki, aki igazságot és megváltást ígér a túlvilágon, az ő révén jelenhetnek meg a filmben erőteljes keresztény szimbólumok, mint pl. a gyerekáldozat - Rosa ekkor végez vele, elutasítva ezzel a túlvilágot a Földön. Közben az egyház és a hatóságok megelégelik a próféta tevékenységét (bevételkieséssel jár), fejvadászt küldenek a gyülekezetre, aki morális dilemmákkal küzd: gyilkolhat-e keresztényeket a kereszténység védelmében? Ezzel eljutunk az állam ellenségéig, a szegényeket (legalábbis elvben) képviselő Coriscoig, aki felszentelt harcosnak érezve magát, rendre megidézve elesett bajtársát még ezen a világon akar igazságot szolgáltatni. Szimbolikusan tönkre is vág egy esküvőt, illetve legyilkolja az éhezőket, hogy azok ne haljanak éhen, de a fejvadász vele is végez, így Rosa és Manoel egyedül rohannak tovább az ígéret földje felé. A történet és a karakterek is meglehetősen vázlatosak, nem igazán koherensek; fontosabb a kifejezésmód és a mondanivaló, mint hogy életszerű legyen a film.

Ez jobban érződik a képi világon, ami gyakran teátrális, nem igyekeznek hitelesnek tűnni, elegendőnek érzik érzékeltetni az eseményeket. Pl. Sebastiao gyülekezetének lemészárlásánál szinte halljuk, ahogy a rendező vezérli a statisztákat, hogy most feküdjenek le, mintha meghaltak volna. Nincsenek lőtt sebek, fájdalmas arcok, görcsbe rándult testek, csak puskalövések hangjai és a földre fekvő halottak. Emiatt kicsit A gránátalma színére emlékeztetett. A színészek gyakran a kamerába beszélnek vagy csak magukban, mit sem törődve a párbeszédek szabályaival. A vágások nagyban hasonlítanak a Kifulladásig ugrásszerű vágásaira, de gyakoriak a montázsok is, ez állítólag a szovjet filmművészet hatása. Gyakoriak az arcközeliek, ami a barázdás brazil fejek miatt jól mutat, kifejezetten Leonés hatásuk van (sőt, maga a film is kicsit olyan, mint egy western). A legszembetűnőbb azonban a túlexponált színvilág, azaz ebben a fekete-fehér filmben a fehér vakító, ami egész jól átadja, mennyire kietlen és üres e vidék. A zene latinos hangzású népdalokból áll, balladisztikusan narrálja az eseményeket, kicsit népmesei jelleget kölcsönözve. Ebben a Máté evangéliumára emlékeztetett.

Élmény:

Egyedi hangulatú film, leginkább olyan, mintha a Máté evangéliumát ötvözték volna a Marketa Lazarovával. Persze ez nem véletlen, hiszen kortársak, sőt, minden megemlített példám csak néhány év különbséggel készült el. Nem próbál a történet illúziójába ringatni, ezért nehéz átélni és hiányzik a katarzis, kívülállóként pedig nem könnyű átérezni a brazilos dolgait sem, ugyanakkor a zenei és a képi világ elég kifejező, sokkal érdekesebb a hagyományos filmeknél.

Érdekességek:

- Még életben vannak: Othon Bastos (83)
- Több konkrét név elhangzott a filmben, amit máshol nem magyaráztak meg, de volt elég lélekjelenlétem azonnal rájuk keresni, és ez sokat segített az értelmezésben. Köszönjük újra néked internet, hogy vagy nekünk. Szóval:
- Történetünk az úgynevezett "sertao" vidékein játszódik, Brazília északkeleti részein, de messze az óceántól (konkrétan és többször elhangzik a filmben, tehát fontos). Ez a rész meglehetősen száraz a trópusi éghajlat ellenére, ezért mindig nagy volt a szegénység.
- Ugyancsak megemlítik Sebastiao kapcsán Canudos-t, párhuzamot vonva a kettő között. 1889-ben megpuccsolták a császárt és köztársaságot kiáltottak ki, de a szegények sora nem lett jobb és az ő emlékeikben a császár pozitív figuraként élt. Az 1890-es években több tízezer telepes emiatt a sertaón önálló államot hozott létre Canudos néven egy magát prófétának valló ember, Conselheiro vezetésével. Ő többek között azzal hitegette az embereket, hogy vissza fog térni a mitikussá nőtt I. Sebestyén király, amit a kormány restaurációs kísérletnek vett, az egyház pedig már amúgy is utálta az ellenük prédikáló prófétát. Így aztán 1897-ben a hadsereg lerohanta Canudos-t és majdnem minden lakosát megölték, ami ezzel Brazília legvéresebb polgárháborújává vált.
- I. Sebestyén 16. századi portugál király volt, fanatikus katolikusként (kevesellte a Szent Bertalan éjszakán történt mészárlást...) amint alkalom nyílt, keresztes háborút indított Marokkó ellen, és oda is veszett. Azonban elterjedt a pletyka, hogy nem halt meg a csatában (pedig később a holttestét is megtalálták), és mivel az ő uralkodását követően kezdett leáldozni Portugália nagyhatalomként, a későbbi korok szemében nagyszerű uralkodóvá vált, aki bármikor visszatérhet, mint a briteknél Artúr.
- A film western jellegét Corisco és bandája adja, akik úgynevezett cangaceirók voltak, ami  kb. megfeleltethető a betyároknak, egyfajta népi hősöknek. Szimplán divatból bőrszerkókban jártak, ami ezen a éghajlaton erős testszagot okoz, ezért előszeretettel raboltak parfümöket a gazdagoktól. Közülük a leghíresebb Lampiao volt, akire Corisco is hivatkozik a filmben. Vele 1938-ban sikerült végezni, és ettől kezdve hamar felszámolták a cangaceirók világát.

Következik: Sophie választása

1 komment
Címkék: 1964 20. század Amerika Brazília Dél-Amerika 1960-as évek 2 órás IMDB 7 Yona Magalhaes Othon Bastos Mauricio Do Valle Lidio Silva Sonia Dos Humildes Glauber Rocha

Mi ketten (1987)

2017. június 03. 01:32 - Liberális Artúr

Rendezte: Robinson, Bruce
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Paul McGann, Richard E. Grant, Richard Griffiths
Megjelenés: 1987, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/tOgEqDDSoo8
Ajánlott írás: https://www.theguardian.com/film/filmblog/2011/nov/14/favourite-film-withnail-and-i
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/mi-ketten-withnail-and-i/movie-8141

Tartalom:

1969, London. Withnail és barátja a kornak megfelelően alkohol- és drogmámorban töltik napjaikat - és munkanélküli színészként. Az albérletük romokban, már alkoholra se nagyon futja, ezért hogy kizökkenjenek a nagyvárosi nihilből, Withnail meleg nagybátyjától (Richard Griffiths) elkérik vidéki nyaralóját. A kiruccanás azonban nem sül el jól: a nyaraló lepusztult, hideg van, élelmiszer sehol és a helyiek sem túl barátságosak. Miután egyikük még meg is fenyegeti a városiakat, már az éjszakák is feszülten telnek, minden zajra ugranak...

Nagyjából sikerült levennem a történet lényegét, ebben megerősítettek a kritikák is: a hatvanas évek ellenkulturális Londonjának végét (a Nagyítás és az Az előadás világa) egybevették Withnail és társa felnőtté válásával, ami a rendező részéről önéletrajzi vallomás is. Ugyanakkor ezek elég kis szerepet kapnak, a játékidő nagy része nem szól igazán semmiről.

Megvalósítás:

A történet gyorsan elhelyez minket térben és időben, amire nekem nagy szükségem volt, ugyanis ritkán éreztem meg benne az 1960-as évek hangulatát. Na nem mintha éltem volna már akkor, de az embernek van a korról egy prekoncepciója más filmek révén, ami itt nem igazán jött át. A karakterek néhány vonással felvázoltak, Withnail kicsit arisztokratikusan viselkedő, szenvelgő bohém, társa pedig, akit egyszer sem neveznek meg, némileg racionálisabb, gyakorlatiasabb bohém. A világ folyamatosan kitágul: először lepukkant albérletükben vagyunk, ahonnan kilépünk a kocsmába, majd vidékre utazunk. Ez lehetne spirituális utazás is, hiszen az angol néplélek itt keresendő, egy-egy megjegyzést talán el is ejtenek ezzel kapcsolatban ("nincs szépség pusztulás nélkül"), de megint csak nem éreztem meg azt, amit ebben a tekintetben pl. a Canterbury mesék nyújtott. A történet végén visszatérünk Londonba, hogy a társ munkát kapjon, konszolidálja külsejét és elhagyja Withnailt, mintegy fiatalkori maradványt. Elvileg ez egy vígjáték, de egyszer sem tudtam rajta nevetni, mert a humor forrásának számító helyzetkomikumok nagyon is életszerűek és lehangolóak. A mellékszereplők teszik némileg könnyeddé a történetet, mint a filozofáló drogos haverok vagy a sznob nagybácsi. Withnail részegeskedése és beszólásai mögött keserűség van, társa pánikreakcióiban valós félelem.

Szintén ellentmondva a vígjátéki műfajnak, a képi világ borongós hangulatú, mást ezzel kapcsolatban nem is tudnék kiemelni, sem vágásokban, kameramozgásokban, egyéb technikákban nem láttam látványos elemeket. A vidéki tájképek között vannak szebbek, de mint említettem, ezek nem sikerültek igazán spirituálisra. Mivel a karaktereket nem éreztem hitelesnek, a színészek sem hagytak bennem mély benyomást. A zene korabeli slágerekkel igyekezett megteremteni az 1960-as évek hangulatát, de nálam ezt se érte el.

Élmény:

Lehet hogy jól visszaadja a film a valódi 1960-as éveket, de ha így is van, ezt csak az akkor élt nézők érezhetik át, így aztán nagyon rosszul fog öregedni a film. Állítólag jól ábrázolja a részegséget, de ebben sincs sok tapasztalatom. Persze mindez csak az én szememen keresztül van így, a film maga kultstátuszba került, népszerű ivós játékhoz használják, szövegei szállóigékké nemesedtek. Amiért én nem érzem kortalannak, az az hogy a játékidő nagy részében nem halad előre, nem igyekszik kifejezni semmit, csupán Withnailék mindennapjait követhetjük céltalanul.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Richard Griffiths (Harry Potter és a bölcsek köve), Eddie Tagoe (Az elveszett frigyláda fosztogatói)
- A Withnailt alakító színész valójában allergiás volt az alkoholra. Abban a jelenetben, ahol az öngyújtótöltőt húzza meg, a hiteles hatás érdekében a rendező ecettel töltötte meg a tartályt víz helyett...

Következik: Isten és Ördög a Nap földjén

Szólj hozzá!
Címkék: 1987 vígjáték 20. század Európa Egyesült Királyság 1980-as évek Észak-Európa Bruce Robinson Richard Griffiths Richard E. Grant 2 órás IMDB 8 Paul McGann
süti beállítások módosítása
Mobil