Artúr filmélményei

Sophie választása (1982)

2017. június 08. 15:35 - Liberális Artúr

 

 

Rendezte: Pakula, Alan J.
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Meryl Streep, Kevin Kline, Peter MacNicol
Megjelenés: 1982, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/W4IAEu7yiwo
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/sophie-valasztasa-sophies-choice/movie-38776

Tartalom:

Kicsivel a második világháború után a fiatal, vidéki Stingo írói ambícióktól hajtva New Yorkba költözik. Az albérlet drága, leszámítva egy extravagánsra festett házat, így ott vesz ki szobát. Első napján rögtön tanúja lesz szomszédai hangos veszekedésének, egy lengyel nő és amerikai zsidó szeretője kiabálásának. Utóbbi, Nathan, miután észreveszi, hogy Stingo látja őket, válogatott sértéseket vág az ő fejéhez is, majd elviharzik. Másnap, mintha mi sem történt volna, boldogan csicseregnek és meghívják Stingót piknikezni. Hamar életreszóló barátságot kötnek, de Stingót nyugtalanítja az első éjszaka emléke. Mint kiderül, Nathan komoly biológus, de éjszakánként gyakran eltűnik és sérülésekkel tér haza. A lengyel nő, Sophie (Meryl Streep) politikai fogolyként megjárta Auschwitzot, elvesztette apját, majd mint később kiderül, férjét is, és folyamatosan lelkiismeretfurdalással küzd, amiért ő túlélte szeretteit. Nathan életvidámsága jelenti számára az utolsó kapaszkodót az életbe, csakhogy Nathanra időnként féltékenységi rohamok törnek. Olyannyira, hogy egy alkalommal már gyilkossággal fenyegeti őket. Ráadásul Stingo beleszeret Sophie-ba is...

Bár a történet és a cím is a közismert erkölcsi kérdésről híresült el (spoiler: Sophie-nak választania kell, hogy a kisfiát vagy a kislányát öljék meg a nácik, különben mindkettővel végeznek spoiler vége), valójában a dilemmához szinte semmi köze a történetnek. Sophie és Nathan kapcsolatát követhetjük nyomon elsősorban annak tükrében, hogy Sophie-nak hogyan (nem) sikerült feldolgozni a világháborús élményeket.

Megvalósítás:

A történetet alapvetően Stingo szemszögéből és jövőbeli énjének narrálásából követhetjük, így ő nem annyira része a cselekménynek, de Sophie és Nathan kapcsolatát is kívülről látjuk. Nem ismerem a regényt, talán ott hangsúlyosabb a nyilvánvalóan önéletrajzi ihletésű felnőtté válásának motívuma, de itt ebből keveset érezhetünk egy béna szexuális közjátékon kívül. Nathant az idő előrehaladtával kicsit jobban megismerjük, de nem túl bonyolult jellem: szenvedélyes és zseniális elme, de skizofrén is, ami egyre erősebben tör rá. A történet központja természetesen Sophie, akinek életét krimiszerűen ismerjük meg, hiszen minden visszapillantó egy újabb fordulatot jelent. Ő ugyanis nem egyszerűen egy áldozat, részben kiszolgálója volt az őt felfaló gépezetnek, miközben azzal is szembesülnie kellett, hogy a választásaitól függetlenül is csak sodródik, viszont a választás miatt az ő lelkét nyomja a teher. Emiatt adta fel az életet, és ha nem ragadja magával Nathan szenvedélye, akkor már talán nem is élne. Néha azt gondolom, Sophie egyben Lengyelország vagy Európa szimbóluma is lehet ezek alapján.

A fő technikai megoldás a sötét múlt és a szép jelen közti különbség érzékeltetése: a jelenben egy rikítóan rózsaszín házban laknak világos bútorok és virágok közt, és Nathan rohamait leszámítva mindenki élénk, akárcsak a színek. Sophie visszaemlékezései fakóak, szinte színtelenek, ahogy ő maga is sápadt, szürke. Itt sajnálhatom igazán, hogy Thaleia iránt vak vagyok, mert állítólag a filmművészet egyik legnagyszerűbb alakítását hozta Streep, és valóban számomra is érezhetően természetesnek hatott, ráadásul végig lengyel akcentussal tette ezt.

Élmény:

Gondolom mindenki ismeri a történet erkölcsi dilemmáját, ezért arra számítottam én is, hogy erre fog kifutni a sztori, ehhez képest sokkal inkább szólt arról, hogy milyen egy trauma utóélete. Ezt inkább pozitívumnak veszem, hiszen ritkán foglalkozik ezzel egy film, mert az már nem olyan drámai. Amúgy jellegzetesen melodramatikus, képben-hangban sem szélsőséges.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Meryl Streep (A szarvasvadász, Manhattan), Robin Bartlett (Bűnök és vétkek), Eugene Lipinski (Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag), John Rothman (Szellemirtók), David Wohl (Ryan közlegény megmentése), Josef Sommer (Harmadik típusú találkozások), Tobin Bell (Manhattan, Aranyoskám, Nagymenők)

Következik: Letört bimbók

Szólj hozzá!
Címkék: 1982 dráma 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1980-as évek Kevin Kline Meryl Streep Észak-Amerika Alan J. Pakula Peter MacNicol 2 órás IMDB 8

Isten és Ördög a Nap földjén (1964)

2017. június 07. 17:50 - Liberális Artúr

Rendezte: Rocha, Glauber
Műfaj: -
Főbb szereplők: Yona Magalhaes, Othon Bastos, Mauricio Do Valle, Lidio Silva, Sonia Dos Humildes
Megjelenés: 1964, Brazília
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/W4IAEu7yiwo
Ajánlott írás: https://itpworld.wordpress.com/2013/01/16/black-god-white-devil-deus-e-o-diabo-na-terra-do-sol-brazil-1964/
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/isten-es-ordog-a-nap-foldjen-deus-e-o-diabo-na-terra-do-sol/movie-1169

Tartalom:

Az 1940-es évek Brazíliájának szárazságtól sújtott, amúgy is nyomorgó felvidékén Manoel marhapásztorként dolgozik. Nagy reményekkel várja a közelgő vásárt abban bízva, hogy a pénzből majd vehet egy kis földet feleségének és anyjának. A csorda tulaja azonban rá akarja hárítani a veszteségeket, és kisebb szóváltás után Manoel megöli őt és a ráküldött fejvadászokat is. Feleségével, Rosával elmenekülnek otthonról, és csatlakoznak Sebastiaohoz, a magát prófétának valló látnok követőihez. Sebastiao azt ígéri Manoel vágyaival egyezően, hogy hamarosan véget ér a nyomor, mert eljön a világvége, igazságot szolgáltatva a bűnösöknek, ők azonban addig egy szigeten biztonságban lesznek a csapások elől. Rosa próbálja észhez téríteni Manoelt, hogy ne reménykedjen feleslegesen ilyen mesékben, de a férfi megszállottan követi a prófétát. Az egyház azonban hatalmát megőrizendő, fejvadászt küld Sebastiaora és követőire...

Félművelt fehér emberként megvolt az az előítéletem, hogy a dél-amerikai irodalomhoz hasonlóan itt is majd a mágikus realizmust láthatom majd, és bejött: egyrészt a kor brazil filmes mozgalmába (cinema novo) illeszkedve realista módon ábrázolják Északkelet-Brazília nyomorgóit, másrészt Sebastiao és a később felbukkanó, szintén küldetéstudattal bíró bandita révén erős spirituális jelleget is kap a történet. Ők az isten és az ördög, de egyikük sem tud igazságot szolgáltatni a világ gonoszságai ellen, legalábbis nem e világon. Azt hiszem valami ilyesmire igyekszik kifutni a történet.

Megvalósítás:

A történet alapvetően Manoel szemén keresztül játszódik; előbb megismerjük nyomorúságát és vágyait (valamint Rosa állandó kételkedéseit), és amikor lecsap rá a marhatulajdonos aljassága révén a világ kegyetlensége, ami ellen fellázad, azonnal szembetalálja magát az állammal. (Ennek a történelmi kontextusára majd az Érdekességek rovatban bővebben kitérek.) Sebastiao mellett köt ki, aki igazságot és megváltást ígér a túlvilágon, az ő révén jelenhetnek meg a filmben erőteljes keresztény szimbólumok, mint pl. a gyerekáldozat - Rosa ekkor végez vele, elutasítva ezzel a túlvilágot a Földön. Közben az egyház és a hatóságok megelégelik a próféta tevékenységét (bevételkieséssel jár), fejvadászt küldenek a gyülekezetre, aki morális dilemmákkal küzd: gyilkolhat-e keresztényeket a kereszténység védelmében? Ezzel eljutunk az állam ellenségéig, a szegényeket (legalábbis elvben) képviselő Coriscoig, aki felszentelt harcosnak érezve magát, rendre megidézve elesett bajtársát még ezen a világon akar igazságot szolgáltatni. Szimbolikusan tönkre is vág egy esküvőt, illetve legyilkolja az éhezőket, hogy azok ne haljanak éhen, de a fejvadász vele is végez, így Rosa és Manoel egyedül rohannak tovább az ígéret földje felé. A történet és a karakterek is meglehetősen vázlatosak, nem igazán koherensek; fontosabb a kifejezésmód és a mondanivaló, mint hogy életszerű legyen a film.

Ez jobban érződik a képi világon, ami gyakran teátrális, nem igyekeznek hitelesnek tűnni, elegendőnek érzik érzékeltetni az eseményeket. Pl. Sebastiao gyülekezetének lemészárlásánál szinte halljuk, ahogy a rendező vezérli a statisztákat, hogy most feküdjenek le, mintha meghaltak volna. Nincsenek lőtt sebek, fájdalmas arcok, görcsbe rándult testek, csak puskalövések hangjai és a földre fekvő halottak. Emiatt kicsit A gránátalma színére emlékeztetett. A színészek gyakran a kamerába beszélnek vagy csak magukban, mit sem törődve a párbeszédek szabályaival. A vágások nagyban hasonlítanak a Kifulladásig ugrásszerű vágásaira, de gyakoriak a montázsok is, ez állítólag a szovjet filmművészet hatása. Gyakoriak az arcközeliek, ami a barázdás brazil fejek miatt jól mutat, kifejezetten Leonés hatásuk van (sőt, maga a film is kicsit olyan, mint egy western). A legszembetűnőbb azonban a túlexponált színvilág, azaz ebben a fekete-fehér filmben a fehér vakító, ami egész jól átadja, mennyire kietlen és üres e vidék. A zene latinos hangzású népdalokból áll, balladisztikusan narrálja az eseményeket, kicsit népmesei jelleget kölcsönözve. Ebben a Máté evangéliumára emlékeztetett.

Élmény:

Egyedi hangulatú film, leginkább olyan, mintha a Máté evangéliumát ötvözték volna a Marketa Lazarovával. Persze ez nem véletlen, hiszen kortársak, sőt, minden megemlített példám csak néhány év különbséggel készült el. Nem próbál a történet illúziójába ringatni, ezért nehéz átélni és hiányzik a katarzis, kívülállóként pedig nem könnyű átérezni a brazilos dolgait sem, ugyanakkor a zenei és a képi világ elég kifejező, sokkal érdekesebb a hagyományos filmeknél.

Érdekességek:

- Még életben vannak: Othon Bastos (83)
- Több konkrét név elhangzott a filmben, amit máshol nem magyaráztak meg, de volt elég lélekjelenlétem azonnal rájuk keresni, és ez sokat segített az értelmezésben. Köszönjük újra néked internet, hogy vagy nekünk. Szóval:
- Történetünk az úgynevezett "sertao" vidékein játszódik, Brazília északkeleti részein, de messze az óceántól (konkrétan és többször elhangzik a filmben, tehát fontos). Ez a rész meglehetősen száraz a trópusi éghajlat ellenére, ezért mindig nagy volt a szegénység.
- Ugyancsak megemlítik Sebastiao kapcsán Canudos-t, párhuzamot vonva a kettő között. 1889-ben megpuccsolták a császárt és köztársaságot kiáltottak ki, de a szegények sora nem lett jobb és az ő emlékeikben a császár pozitív figuraként élt. Az 1890-es években több tízezer telepes emiatt a sertaón önálló államot hozott létre Canudos néven egy magát prófétának valló ember, Conselheiro vezetésével. Ő többek között azzal hitegette az embereket, hogy vissza fog térni a mitikussá nőtt I. Sebestyén király, amit a kormány restaurációs kísérletnek vett, az egyház pedig már amúgy is utálta az ellenük prédikáló prófétát. Így aztán 1897-ben a hadsereg lerohanta Canudos-t és majdnem minden lakosát megölték, ami ezzel Brazília legvéresebb polgárháborújává vált.
- I. Sebestyén 16. századi portugál király volt, fanatikus katolikusként (kevesellte a Szent Bertalan éjszakán történt mészárlást...) amint alkalom nyílt, keresztes háborút indított Marokkó ellen, és oda is veszett. Azonban elterjedt a pletyka, hogy nem halt meg a csatában (pedig később a holttestét is megtalálták), és mivel az ő uralkodását követően kezdett leáldozni Portugália nagyhatalomként, a későbbi korok szemében nagyszerű uralkodóvá vált, aki bármikor visszatérhet, mint a briteknél Artúr.
- A film western jellegét Corisco és bandája adja, akik úgynevezett cangaceirók voltak, ami  kb. megfeleltethető a betyároknak, egyfajta népi hősöknek. Szimplán divatból bőrszerkókban jártak, ami ezen a éghajlaton erős testszagot okoz, ezért előszeretettel raboltak parfümöket a gazdagoktól. Közülük a leghíresebb Lampiao volt, akire Corisco is hivatkozik a filmben. Vele 1938-ban sikerült végezni, és ettől kezdve hamar felszámolták a cangaceirók világát.

Következik: Sophie választása

1 komment
Címkék: 1964 20. század Amerika Brazília Dél-Amerika 1960-as évek 2 órás IMDB 7 Yona Magalhaes Othon Bastos Mauricio Do Valle Lidio Silva Sonia Dos Humildes Glauber Rocha

Mi ketten (1987)

2017. június 03. 01:32 - Liberális Artúr

Rendezte: Robinson, Bruce
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Paul McGann, Richard E. Grant, Richard Griffiths
Megjelenés: 1987, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/tOgEqDDSoo8
Ajánlott írás: https://www.theguardian.com/film/filmblog/2011/nov/14/favourite-film-withnail-and-i
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/mi-ketten-withnail-and-i/movie-8141

Tartalom:

1969, London. Withnail és barátja a kornak megfelelően alkohol- és drogmámorban töltik napjaikat - és munkanélküli színészként. Az albérletük romokban, már alkoholra se nagyon futja, ezért hogy kizökkenjenek a nagyvárosi nihilből, Withnail meleg nagybátyjától (Richard Griffiths) elkérik vidéki nyaralóját. A kiruccanás azonban nem sül el jól: a nyaraló lepusztult, hideg van, élelmiszer sehol és a helyiek sem túl barátságosak. Miután egyikük még meg is fenyegeti a városiakat, már az éjszakák is feszülten telnek, minden zajra ugranak...

Nagyjából sikerült levennem a történet lényegét, ebben megerősítettek a kritikák is: a hatvanas évek ellenkulturális Londonjának végét (a Nagyítás és az Az előadás világa) egybevették Withnail és társa felnőtté válásával, ami a rendező részéről önéletrajzi vallomás is. Ugyanakkor ezek elég kis szerepet kapnak, a játékidő nagy része nem szól igazán semmiről.

Megvalósítás:

A történet gyorsan elhelyez minket térben és időben, amire nekem nagy szükségem volt, ugyanis ritkán éreztem meg benne az 1960-as évek hangulatát. Na nem mintha éltem volna már akkor, de az embernek van a korról egy prekoncepciója más filmek révén, ami itt nem igazán jött át. A karakterek néhány vonással felvázoltak, Withnail kicsit arisztokratikusan viselkedő, szenvelgő bohém, társa pedig, akit egyszer sem neveznek meg, némileg racionálisabb, gyakorlatiasabb bohém. A világ folyamatosan kitágul: először lepukkant albérletükben vagyunk, ahonnan kilépünk a kocsmába, majd vidékre utazunk. Ez lehetne spirituális utazás is, hiszen az angol néplélek itt keresendő, egy-egy megjegyzést talán el is ejtenek ezzel kapcsolatban ("nincs szépség pusztulás nélkül"), de megint csak nem éreztem meg azt, amit ebben a tekintetben pl. a Canterbury mesék nyújtott. A történet végén visszatérünk Londonba, hogy a társ munkát kapjon, konszolidálja külsejét és elhagyja Withnailt, mintegy fiatalkori maradványt. Elvileg ez egy vígjáték, de egyszer sem tudtam rajta nevetni, mert a humor forrásának számító helyzetkomikumok nagyon is életszerűek és lehangolóak. A mellékszereplők teszik némileg könnyeddé a történetet, mint a filozofáló drogos haverok vagy a sznob nagybácsi. Withnail részegeskedése és beszólásai mögött keserűség van, társa pánikreakcióiban valós félelem.

Szintén ellentmondva a vígjátéki műfajnak, a képi világ borongós hangulatú, mást ezzel kapcsolatban nem is tudnék kiemelni, sem vágásokban, kameramozgásokban, egyéb technikákban nem láttam látványos elemeket. A vidéki tájképek között vannak szebbek, de mint említettem, ezek nem sikerültek igazán spirituálisra. Mivel a karaktereket nem éreztem hitelesnek, a színészek sem hagytak bennem mély benyomást. A zene korabeli slágerekkel igyekezett megteremteni az 1960-as évek hangulatát, de nálam ezt se érte el.

Élmény:

Lehet hogy jól visszaadja a film a valódi 1960-as éveket, de ha így is van, ezt csak az akkor élt nézők érezhetik át, így aztán nagyon rosszul fog öregedni a film. Állítólag jól ábrázolja a részegséget, de ebben sincs sok tapasztalatom. Persze mindez csak az én szememen keresztül van így, a film maga kultstátuszba került, népszerű ivós játékhoz használják, szövegei szállóigékké nemesedtek. Amiért én nem érzem kortalannak, az az hogy a játékidő nagy részében nem halad előre, nem igyekszik kifejezni semmit, csupán Withnailék mindennapjait követhetjük céltalanul.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Richard Griffiths (Harry Potter és a bölcsek köve), Eddie Tagoe (Az elveszett frigyláda fosztogatói)
- A Withnailt alakító színész valójában allergiás volt az alkoholra. Abban a jelenetben, ahol az öngyújtótöltőt húzza meg, a hiteles hatás érdekében a rendező ecettel töltötte meg a tartályt víz helyett...

Következik: Isten és Ördög a Nap földjén

Szólj hozzá!
Címkék: 1987 vígjáték 20. század Európa Egyesült Királyság 1980-as évek Észak-Európa Bruce Robinson Richard Griffiths Richard E. Grant 2 órás IMDB 8 Paul McGann

Férjek (1970)

2017. május 31. 07:35 - Liberális Artúr

Rendezte: Cassavetes, John
Műfaj: -
Főbb szereplők: Ben Gazzara, Peter Falk, John Cassavetes
Megjelenés: 1970, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/YRJ8VecuWEQ
Ajánlott írás: https://www.theguardian.com/film/2012/sep/27/husbands-review
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/ferjek-husbands/movie-794

Tartalom:

Harry (Ben Gazzara), Archie (Peter Falk) és Gus (John Cassavetes) negyedik barátjuk temetésére tartanak. A hétvégi temetést stílszerűen úgy folytatják, mint amikor négyesben átbulizták a hétvégéket, noha már középkorú, családos emberek jó egzisztenciával. Kosarazni mennek, kocsmáznak. Harry otthagyja feleségét, akivel már régóta tépik egymást, majd egy váratlan ötlettől vezérelve Londonba repülnek, hogy ott folytassák a szerencsejátékot, a csajozást és az italozást...

Cassavetes történeteit azért nehéz megértenem, mert cselekmény helyett hétköznapi élethelyzetek hangulatával próbálja érzékeltetni mondanivalóját. Az alaphelyzet az Arcokhoz hasonlóan középkorú férfiak kapuzárási pánikjára utalna, hiszen barátjuk halála elgondolkodtatja őket saját életükről, a cím viszont férji minőségükre utal, ebben a formában viszont keveset szerepelnek. Megint csak ott tartunk igazából, hogy a mondanivaló maga az élet, aminek most épp ezt a szeletét kaptuk.

Megvalósítás:

A film néhány idilli medencés fotóval indít, ami túl rövid szegmens ahhoz, hogy a rögtön rákövetkező temetői jelenettel éles legyen a kontraszt. Hogy méltóképpen emlékezzen meg barátjukról, ugyanazt a bulizós attitűtöd folytatják, mint addig: egész éjjel kocsmáznak, dalversenyt rendeznek, ahol egy nő teljesítményével nagyon elégedetlenek, mert nem éli át eléggé a dalt. Harry reggel hazamegy és durván szakít feleségével, majd Londonba utaznak, hogy ott folytassák a kicsapongást. Gus szinte birkózik a felszedett lánnyal, Archienak pedig nem megy az érzelemmentes szex és otthon valószínűleg ugyanez a problémája. Ahogy az eddig leírásból látszódik, a nőkhöz való viszonyuk meglehetősen erőszakos, ez utalhat férji mivoltukra, de azt is említettem, hogy mindez nem igazán játszik központi szerepet a filmben. A jelenetek felépítése jellegzetesen cassavetes-i, belecsöppenünk egy se füle se farka helyzetbe, érdemi cselekmény nincs, még csak drámai beszélgetések sem. Ettől életszerű azoknak, akik fogékonyak az efféle filmekre.

A technikai megvalósítása is kimásolható lenne valamelyik korábbi bejegyzésemből. Amatőrfilmes jellegű, gyengén megvilágított, a beállításokkal se törődnek, néha még homályos is a kép. Zene nem nagyon van, egyedül a dalverseny idézi a Távoli hangok, csendélet hangulatát. A színészek számomra érdektelenek voltak, de állítólag Cassavetes a karakterek a megformálóikról mintázta, elvégre a való életben is barátok voltak.

Élmény:

Szóval megint csak ismételni tudom magam, a film leírható egy szóval: Cassavetes. Egy mindennapos eseményt mindennapok bemutatásával, cselekmény nélkül ábrázol, tulajdonképpen kifejező is, ha az ember rá tud hangolódni, de ez nem az én világom.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Ben Gazzara (Egy gyilkosság anatómiája, A nagy Lebowski), Peter Falk (Bolond bolond világ, Egy hatás alatt álló nő, Berlin felett az ég, A herceg menyasszonya), John Cassavetes (Rosemary gyermeke, Szeretetáradat), Jenny Runacre (Foglalkozása: riporter)

Következik: Mi ketten

Szólj hozzá!
Címkék: 1970 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1970-es évek Észak-Amerika Peter Falk Ben Gazzara John Cassavetes 2 órás IMDB 8

Kincsvadászok (1985)

2017. május 24. 07:36 - Liberális Artúr

Rendezte: Donner, Richard
Műfaj: kaland, vígjáték
Főbb szereplők: Sean Astin, Josh Brolin, Jeff Cohen, Corey Feldman, Kerri Green, Martha Plimpton, Ke Huy Quan
Megjelenés: 1985, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/hJ2j4oWdQtU
Ajánlott írás: http://mentalfloss.com/article/62433/20-swashbuckling-facts-about-goonies
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/kincsvadaszok-the-goonies/movie-10628

Tartalom:

Történetünk kezdetén a gengszter Fratelli mama épp megszökteti börtönből egyik fiát (Robert Davi). Eközben Mikey (Sean Astin) és bátyja Brand (Josh Brolin), valamint a bőbeszédű Malac (Corey Feldman), az ügyetlen Tuskó és a kis feltaláló Data (Quan Ke Huy) utolsó hétvégéjüket töltik a környéken, ugyanis a szülők, többek közt egy muzeológus, nem bírják fizetni a lakáshitelt. Szerencsére játék közben a padláson rátalálnak egy antik térképre, amely a legendás kalóz, Félszemű Willy kincsének helyét jelöli. Felkerekednek hát, hogy megtalálják az állítólag csapdákkal teli rejtekhelyet, csakhogy az épp Fratelliék búvóhelye alatt van, így a csapdák mellett hullák és gengszterek is akadályozzák őket...

Jellegzetes "békebeli" családi kalandvígjáték az 1980-as évekből, Indiana Jones gyerekekkel. Üzenetnek azt szánhatták, hogy fontosabb az otthon helyszínénél hogy kik alkotják, de ezt nagyon foghegyről vetették oda, majd a végén keresztül is húzták egy happy enddel.

Megvalósítás:

Nagyjából azt tudnám elmondani, amit a már említett Indiana Jones-filmre is: kaland és poénok egymás hegyén-hátán, de a végét leszámítva nem olyan fárasztó a folyamatos akciózás, és sokkal kevesebb benne a képtelenség is, noha van belőlük bőven. Csakhogy ez a történet már csak a szereplői miatt is eleve gyerekmese, sokkal kisebb erőfeszítést kíván emiatt elengedni az életszerűséget. Jó pont, hogy vannak olyan plusz információk, amelyek nem járulnak hozzá a cselekményhez (vagy csak kivágták őket), így elmélyítik a karaktereket (pl. hogy Brand nem tud vezetni). Hogy nem válik unalmassá a történet az szerintem annak köszönhető, hogy sok főszereplővel dolgozik, mégha ezek nem is tudnak többet felmutatni egy-egy alaptulajdonságnál. A humor forrását nem tudnám meghatározni, van mindenféle a csetlés-botlástól a már abszurdba hajazóig, de van őszinte kamaszhumor is, azaz felnőttesen beszélő gyerekek, amit tudok értékelni.

A képi világ technikailag nem túl izgalmas, a díszletek viszont megint csak az Indiana Jones-ra utalnak egy fokkal gyengébb kivitelben. Jó hogy vannak hullák, csontvázak, csapdák, de ezek láthatóan kevésbé kidolgozottak, ráadásul az Indiana Jones-ban még direkt undorítóak is igyekeztek lenni (bocsánat hogy mindig ezzel a példával hozakodok elő, de a Kincsvadászok ötletadója és producere is Spielberg). A gyerekszínészek nem rosszak vagy jók, de mivel pörög a történet és sokan vannak, nincs is lehetőség elidőzni rajtuk, elég sikítozniuk.

Élmény:

Ez talán a legnagyobb negatívuma is egyben, hogy négy gyereket (plusz három kamaszt) nem biztos hogy célszerű két órán keresztül üvöltetni, mert ebben a mennyiségben már fogamzásgátló hatása van. Összességében csak azt tudom megismételni, hogy egy Indiana Jones-film gyerekváltozatával van dolgunk, és ennek a műfajnak szerintem jobban állnak a gyerekek. Időnként itt is túlságosan elvetik a sulykot, de összességében vicces, izgalmas, tökéletes családi időtöltés.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Sean Astin (A gyűrűk ura), Corey Feldman (Állj mellém), Quan Ke Huy (Indiana Jones és a végzet temploma), Josh Brolin (Nem vénnek való vidék), Joe Pantonialo (A mátrix, Memento), Robert Davi (Drágán add az életed), Mary Ellen Trainor (Drágán add az életed, Forrest Gump)
- Martha Plimpton (Stef) valójában egy Carradine, mint híres nagyapja John Carradine vagy a nagybátyja David Carradine.
- John Matuszak (a lajhár) amerikai foci bajnok volt, 1989-ben, 38 évesen gyógyszertúladagolásban elhunyt.
- A helyszínül szolgála Astoria városa bár több híres filmnek is helyet adott, a Kincsvadászok külön ünnepnapot kapott
- És ha már Astoria, akkor egy lazán kapcsolódó érdekesség: a város a nevét onnan kapta, hogy az üzletember-dinasztia alapítója, John Jacob Astor cége alapította meg 1811-ben. Bő száz évvel később, amikor egy budapesti szállodának kerestek nevet, az első igazgatója korábbi amerikai munkahelye, a Waldorf-Astoria hotel után az Astoria nevet adta neki.

Következik: Férjek

Szólj hozzá!
Címkék: vígjáték kaland 1985 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1980-as évek Josh Brolin Észak-Amerika Sean Astin Richard Donner Corey Feldman Martha Plimpton 2 órás IMDB 8 Jeff Cohen Kerri Green Ke Huy Quan
süti beállítások módosítása
Mobil