Artúr filmélményei

A hóhér (1963)

2017. június 20. 12:25 - Liberális Artúr

Rendezte: Berlanga, Luis Garcia
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Nino Manfredi, Emma Penella, Jose Isbert
Megjelenés: 1963, Spanyolország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/mHmwP35LIJA
Ajánlott írás: https://criticsroundup.com/film/the-executioner/
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-hoher-el-verdugo/movie-102352

Tartalom:

Amadeo, a nyugdíj előtt álló hóhér munkája végeztével a halottaskocsiban felejti a munkaeszközeit. Az egyik sofőr, Jose Luis gyorsan utánaviszi lakására, ahol a hóhér szingli lánya fogadja. Több se kell Jose Luisnak, azonnal barátkozni kezd a Amadeoval és persze a lánnyal, amit rövidesen esküvő és összeköltözés követ. Vagyis követne, ha az 1960-as évek Spanyolországában nem a magyarhoz lett volna hasonló a helyzet, ugyanis akár éveket is kellhet várni egy lakásra. Hogy a listán előrébb kerüljön, Jose Luis apósa unszolására hóhérnak áll, így állami alkalmazottként azonnal költözhet, a kivégzések miatt pedig nem kell aggódnia, hiszen nagyon ritkák. Csakhogy Jose Luis irtózik a kivégzés gondolatától is, és rettegve figyeli az újságcikkeket, hogy mikor történik halált érdemlő bűncselekmény. Természetesen egy nap levelet kap a hivataltól, hogy munkája adódott...

Nem teljesen egyértelmű a történet számomra minden tekintetben. Egyes írások szerint részben Jose Luis felnőtté válásáról van szó azáltal, hogy kénytelen felelősséget vállalni családjáért és számára kényelmetlen dolgokat is bevállalni értük. Én viszont magyarként úgy érzem, hogy a spanyolokhoz hasonlóan a puha diktatúrákat gúnyoló, összekacsintós kultúrán szocializálódva ez az aspektusa erősebb, vagy ez az egyetlen. Azaz Jose Luis kénytelen eladni a lelkét, ha valamit el akar érni.

Megvalósítás:

A történet központi eleme Jose Luis, aki nem egy túl erős jellemű férfi. Szíve szerint külföldre menne szerelőnek tanulni, ami lehet a reménybeli spanyol fiatalság jelképe, de mindig lehurrogják és belekényszerítik egy olyan szerepbe (férj, hóhér), amire kevésbé vágyik. Egy jellemző példája ennek, amikor a lefekszik a hóhér lányával. Amadeo váratlan hazaérkezésekor elbújik, de a lánya simán elárulja és ezzel házasságra kényszeríti. Amikor teherbe esik, Jose Luis már kénytelen lemondani külföldi karrierjéről és a lakhatásért elvállalni apósa munkáját. Az após egyébként egy joviális, de ellentmondást nem tűrő figura, akinek szakmája miatt nem talált eddig kérőt a lánya és aki belekényszeríti vejét a hóhér szerepbe, avagy az idősödő nemzedék megfojtja a fiatalságot, ha úgy tetszik. Ennek a végső, jelképes pontja akkor jön el, amikor Jose Luis-nak ki kell végeznie egy elítéltet, és jobban fél a végrehajtástól, mint maga az elítélt; gyakorlatilag eggyé lényegülnek, ez Jose Luis halálos ítélete is. E fő szál mellett számos, már-már abszurd epizód jelzi az eltorzul társadalmat: visszatérő poén a gyászolók semmibe vétele, az esküvői jelenetben menetközben bontják szét az előző, jómódúbb szertartás kellékeit, hiszen az Jose Luiséknak nem jár, vagy éppen hogy ezt azonnal le kell tagadni, amint a hatóságokkal kerülnek kapcsolatba, mert így könnyebben juthatna az egyedülálló anya lakáshoz. A film a besorolása szerint vígjáték, a humor forrása elsősorban az, ahogy Jose Luis kényelmetlen helyzetekbe kerülve vergődik, de mint említettem, nekem ez nem az ő egyéni felelősségvállalását, hanem a diktatúra elnyomását jelentette, ezért inkább tragikusnak éreztem. 

 

A vergődést a film klausztrofób elemekkel, azaz kis terekkel és viszonylag közeli felvételekkel illusztrálja, ami nekem egyáltalán nem tűnt volna fel, ha nem olvasok róla itt. Ezt leszámítva egyetlen fő (és nagyon zavaró) tulajdonsága volt a filmnek, mégpedig a gyors, egymást átfedő párbeszédek, amelyeket felirattal elég nehéz volt követni. Ehhez kapcsolódott, hogy nem csak a párbeszédek voltak sűrűek, de a képek is, gyakran a háttérben történik valami (pl. gyászmenet reakciói, a nagypapa gyerekcsitítgatása, miközben a házasok szexelnének... stb.)

Élmény:

A spanyol filmművészet egyik legfontosabb művének tartott filmre számomra rányomta a bélyegét Franco diktatúrája, én csak ezen keresztül tudtam értelmezni, emiatt pedig nem humorosnak, hanem tragikusnak éltem meg a hangulatát, bár volt benne pár poén. Képileg viszont értékelhetetlen, mint a legutóbbi filmek nagy része. Miért nem élnek ezzel az eszközzel a rendezők? 

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Guido Alberti (Nyolc és fél)
- A film hasonlóan járt, mint Bunuel és a Viridiana: Franco elvileg nyitott egy szabadabb filmművészet irányába, de mivel A hóhér sem volt túlságosan támogató, nem is nagyon hagyták rendezni a diktatúra enyhüléséig.

Következik: Igazából szerelem

Szólj hozzá!
Címkék: vígjáték 1963 20. század Európa Spanyolország 1960-as évek Dél-Európa IMDB 8 1 órás Nino Manfredi Emma Penella Jose Isbert Luis Garcia Berlanga

Anyádat is (2001)

2017. június 17. 23:45 - Liberális Artúr

Rendezte: Cuaron, Alfonso
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Maribel Verdu, Gael Garcia Bernal, Diego Luna
Megjelenés: 2001, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/6vW45-xn_xU
Ajánlott írás: http://www.filmtett.ro/cikk/955/alfonso-cuaron-y-tu-mama-tambien-anyadat-is
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/anyadat-is-y-tu-mama-tambien/movie-47377

Tartalom:

Tenoch és Julio egyetem előtt álló, hormontúltengéses kamaszok, akik hűséget fogadtatnak a nyárra külföldre utazó barátnőikkel. Ez persze nem akadályozza meg őket, hogy azonnal ki ne kezdjenek egy rokon huszonéves feleségével, Luisával (Maribel Verdu), akit meghívnak egy kitalált, vidéki strandra. Szerencséjükre pár nappal később Luisa megtudja, hogy az épp másik városban lévő férje megcsalta, ezért felhívja a fiúkat, hogy áll-e még az alku. Gyorsan rögtönözve és a szexben bízva felveszik a nőt és elindulnak, maguk sem tudják pontosan hova. Julio és Tenoch barátsága azonban hamar próbára tétetik, amikor Luisa útközben egy motelben leszopja Tenochot, és ez féltékennyé teszi Juliot, aki bosszúból bevallja, hogy lefeküdt Tenoch barátnőjével...

Ezzel nem sokat mondtam el a filmről, ez nagyon csak a felszín. Alapvetően egy road movie-nak készült, amelyben a rendező szerette volna bemutatni a valódi Mexikót minél több szempontból, a szokásait, a mindennapi életét. Maga a történet is több Julio és Tenoch szexuális érésénél, mivel Luisának ez az utazás az élet értelmének kutatása.

Megvalósítás:

A történet az első jelenettel megalapozza a két fiú ösztönlény mivoltát azzal, hogy fáradhatatlan kefélőgépnek állítja be őket, és tulajdonképpen keveset változnak a film végéig. Fingani, inni, füvezni, ökörködni tudnak, mást nem nagyon, amíg ki nem derül hogy körbecsalták egymást, ezzel pedig összeomlik a kis világuk és összetettebb érzéseket kénytelenek megtapasztalni. Luisa mindkettőjükkel lefekszik, de mivel a szexuális kultúrájuk a nyulak szintjén mozog, finoman elkezdi rávezetni őket, hogy hogyan kell szerelmeskedni. Innen jön a cím is, hiszen a fiúk eddig csak egy gyors kielégülést kerestek a szexben, Julio még Tenoch anyját is elkapta... Luisa személyiségéről már több támpontunk van: először egy teszt kitöltése közben értjük meg, hogy eddig nem saját elvárásai szerint élt, illetve egy orvosi vizsgálatról is zaklatottan jön ki. Az út során kiderül, hogy első szerelme meghalt, a férje pedig olyan társaságba járatja, ami számára idegen. Igazán csak a film végén érthetjük meg, de nem spoilerezem el. Ami e szokásos fejlődéstörténetnél sokkal érdekesebbek, azok a rövidke életképek, amelyek mellett többnyire elhaladnak az autóval: egy illegális bevándorló halálos balesete, egy vallásos öltözetbe burkolt útdíj-szedés, egy urbanizáció áldozata és folytonos rendőri igazoltatások. Rendszeresen visszatérő motívum a víz, ami talán a lelkivilágukat hivatott tükrözni: az elején a fiúk csupán beleélveznek egy steril medencébe, később egy másikat megtisztítanak, mielőtt vallomásokat tennének, végül Luisa a tengernél marad, míg a fiúk hazautaznak.

A fentebb említett életképekért elsősorban egy narrátor felel; az ő érkezését mindig az jelzi, hogy elcsendesül a film minden zaja. Ekkor tudjuk, hogy az adott helyszínt vagy egyént, esetleg az elhangzottakat kommentálni fogja a jövő ismeretének birtokában, ezzel távlatokba helyezve, kicsit eljelentéktelenítve a fő cselekményt. A kéi világa a Dogme 95 mozgalmat idézően kézikamerás, zavaróan instabil. Hiányoznak a közeliek, a vágások gyakran elkésnek, így kicsit dokumentarista jelleget kap az egész. Elsősorban talán szexjelenetei révén vált ismertté a film, ezek ugyanis meglehetősen naturálisak, látszódnak a nemiszervek és kendőzetlenül beszélnek a szexről, de nem pornográf, hanem természetes, ami tök jó, mert a szexet általában esztétikusan vagy jelzésértékűen ábrázolják, de sosem természetesen.

Élmény:

Nem most látom először a filmet, és mégis. Annak idején Julioékhoz hasonló, állandóan kanos tiniként vártam hogy a szüleim lefeküdjenek aludni, hogy a tévét lehalkítva erotikus tartalmakat nézhessek. Így fordulhatott elő, hogy lenémítva láttam az egészet, semmit fel nem fogva belőle. Most, bő 15 évvel később továbbra is tök jónak találom a szexjeleneteket, de persze nem erről szól a film. A fő cselekményt laposnak éreztem, de az életképek jók voltak, csak kevés. 

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Maribel Verdu (A faun labirintusa)

Következik: A hóhér

Szólj hozzá!
Címkék: 2001 dráma 21. század Amerika Közép-Amerika Mexikó 2000-es évek Diego Luna 2 órás IMDB 8 Maribel Verdu Gael Garcia Bernal Alfonso Cuaron

Szörnyszülöttek (1932)

2017. június 16. 23:09 - Liberális Artúr

Rendezte: Browning, Tod
Műfaj: horror
Főbb szereplők: Wallace Ford, Leila Hyams, Olga Baclanova
Megjelenés: 1932, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/jzoKz5EsUro
Ajánlott írás: http://horrormirror.blog.hu/2012/02/09/retro-horror_szornyszulo
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/szornyszulottek-freaks/movie-39128

Tartalom:

Egy utazó cirkusz területén járunk, amelyben egyaránt élnek egészséges artisták és látványosság gyanánt mindenféle születési rendellenességgel bíró egyének sziámi ikrektől a szakállas nőn át a kisfejűkig. Bár a törpe porondmester, Hans (Harry Earles) eljegyezte már a szintén törpe artistalányt, Friedát (Daisy Earles), megbűvöli a légtornász Cleopatra szépsége és ajándékokkal kezdi elhalmozni a nőt, amit az szívesen fogad, noha egyáltalán nem vonzódik a kisemberhez. Eközben Hercules, az erőember összevész barátnőjével, Venus-szal és mivel szabad, rögtön ki is kezd Cleopatrával, ami viszont egyáltalán nincs a nő ellenére. Így hát Cleopatra egyfelől teszi a szépet az ajándékokért Hans-nak, miközben Herclues-szel szeretők. Frieda hiába figyelmezteti Hans-ot, a férfi vak; és miután kiderül, hogy titokban jelentős vagyonnal bír, Cleopatráék azonnal esküvőt szerveznek, de egyben felkészülnek arra is, hogy óvatosan megmérgezik Hans-ot...

A történet arra próbált rámutatni, hogy nem azok a valódi szörnyek, akik visszataszítóan néznek ki, hanem épp a tökéletes külsejű emberek, akik belül romlottak. Persze ez így egy durván lebutított, meseszerű példabeszéd, hiszen a szörnyszülötteink is lehetnek gonoszak, de én tudom értékelni az egyszerű üzeneteket.

Megvalósítás:

A történet keretes, egy mutatványos kezdi el mesélni az egyik látnivaló történetét, aki egykor gyönyörű légtornász volt, most pedig szörnyen nézhet ki, de egyelőre nem látjuk. A fő cselekményszál Cleopatra és Hans viszonya, de ehhez még számos egyéb párkapcsolat is kötődik. Akár romantikus vígjáték is lehetne, hiszen alapvetően kedves történet sok szerelemmel és poénnal - csakhogy a szereplőink elsősorban torzszülöttek, ami a kor emberét elborzasztotta, nekem viszont ez már kicsit kevés borzalomnak. Mindenesetre a történet nagy részében a a fő cselekményhez nem kapcsolódóan sok életképet láthattunk, amelyek mind pozitív színben, szeretetreméltónak tüntették fel a szörnyszülötteket, de még a normális embereket is, leszámítva Cleopatrát és Hercules-t. Két erősebb jelenete van a filmnek, amitől horrorisztikussá válik: az egyik a rituálészerű esküvő, ahol azt kántálják a szörnyszülöttek, hogy most már Cleopatra is egy közülük, ami lehetne akár egy megható rész is, ha nem az elborzadt Cleopatra szemszögéből mutatták volna (nem mellesleg egy rakás film beemelte ez a kántálást, legutóbb a Wall Street farkasa). A másik ilyen jelenet a bosszú, ahol Hercules szemszögéből láthatjuk vészjóslóan közeledni felé az ezúttal tényleg gonosznak is tűnő szörnyszülötteket.

Ez utóbbi inkább képi világának köszönhető, hiszen egy viharos, éjjeli, csak itt-ott megvilágított jelenetben közelednek a kamera felé a groteszk külsejű és mozgású (elvégre sokaknak hiányoznak végtagjaik) szörnyszülöttek. Állítólag ez a jelenet sokkal durvább volt eredetileg, de a szörnyszülöttek önmagukban is elég sokkolóak voltak a közönségnek, ezért kivágták őket, mára pedig sajnos elvesztek. A horror besorolás miatt ijesztőbb filmet vártam, ennek pedig eleget tett már a főcím is, amelyben a címet váratlanul hátulról tépi fel a mutatványosunk. Természetesen a fő látványelem a sok deformált férfi és nő, akik közül talán a legdurvább a karok és lábak nélkül született, hernyószerű férfi, valamint a kisfejűségben szenvedők. De ahogy említettem, mára már annyi szörnyet láthatott a néző, hogy ezek kevésbé megrázóak, mint az 1930-as években voltak, pedig itt nincsenek trükkök, Ugyanakkor azt is írtam, hogy kifejezetten kedves, szeretetreméltó embereknek állítják be őket, így az esetleges kezdeti sokk után megkedveljük őket külsejük ellenére is (bár Frieda és Hans kifejezetten cukik, olyanok még hanglejtésben is, mint a felnőtt ruhákba öltöztetett csecsemők). A színészi játék néhol még döcögős volt, de ezt tudjuk be annak, hogy még csak 1932-t írunk és még új dolog viszonylag a hangosfilm.

Élmény:

Alapvetően kellemes élmény volt, és tudom nehéz elhinni, de a humoros-romantikus jelleg dominál benne, ha el tud az ember vonatkoztatni a szörnyszülöttektől. Az egyszerű és pozitív üzenetét csípem, de azért nem volt olyan világot rengető, mint mondjuk a Biciklitolvajoké.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Roscoe Ates (Elfújta a szél), Harry Earles és Daisy Earles (Óz a nagy varázsló)
- A film bukás volt, Browning pedig hiába rendezte meg egy évvel korábban a Drakulát, többé nem kapott nagyobb lehetőséget. És akkor jöjjenek a szörnyszülöttek:
- A szakállas nőknek változó volt a megítélésük koronként, mi cirkuszi látványosságként ismerjük őket, de akad köztük szent is. A kialakulás oka hormonális vagy születési rendellenesség (farkasember szindróma).
- A kettős torzók, vagy ismertebb nevén a sziámi ikrek egy nagyon ritka jelenség, Afrikában és Délkelet-Ázsiában gyakoribb az előfordulása. 80%-uk nem is marad életben, akik igen, jellemzők nők. A név eredete az első híresebb, Sziámból származó ikreknek köszönhető a 19. századból, de van magyar példa is.
- A kar nélkül született nők különösen népszerűek voltak, ugyanis a lábukkal végzett mutatványaik lehetőséget biztosítottak arra, hogy a férfiak láthassanak női lábakat...
- A kisfejűség jelentkezhet születés után is, számos oka lehet, és általában szellemi visszamaradottsággal is együttjár.

Következik: Anyádat is

Szólj hozzá!
Címkék: horror 20. század 1932 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1930-as évek Észak-Amerika IMDB 8 1 órás Wallace Ford Leila Hyams Olga Baclanova Tod Browning

Hol alszik Romeo? (1999)

2017. június 10. 18:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Meadows, Shane
Műfaj: tragikomédia
Főbb szereplők: Andrew Shim,Ben Marshall, Paddy Considine
Megjelenés: 1999, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/QhuD5cF9bBs
Ajánlott írás: https://www.timeout.com/london/film/a-room-for-romeo-brass
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/hol-alszik-romeo-a-room-for-romeo-brass/movie-39882

Tartalom:

Romeo és Knocks kiskamaszok, szomszédok és így barátok is az 1980-as évek vidéki Angliájában. Knocks-nak problémája van a hátával, ami miatt sántít és ami miatt kisebb szóváltásba, majd természetesen verekedésbe keverednek két idősebb sráccal. A közelben járó, 25 éves Morell kergeti el az idősebbeket és hazaviszi a két gyereket. Itt megpillantja Romeo nővérét, és randizni hívná, de mivel kicsit suta és proli, a gyerekek segítségét kéri, hogy hogyan tehetne jó benyomást. Knocks poénból direkt rossz öltözködési tanácsokat ad neki, a lány pedig elhajtja a szerelmest. Később aztán mégis sikerül hagyományosabb módszerekkel egy szánalomrandit kierőszakolni. Eközben Romeo apja, aki korában elhagyta a családot, megpróbál visszatérni, bár a család nem igazán örül neki, főleg Romeo nem, aki tüntetésképp inkább Knocks-nál alszik, amíg nem megy el az apja. Nappal együtt lógnak Morellel. Váratlanul, amikor a férfi kettesben marad Knocks-szal, hangnemet vált és halálosan megfenyegeti őt és családját is, amiért bolondot csinált belőle szerelme előtt...

Őszintén szólva nem tudom, hogy mire akart kilyukadni a történet. A rendező állítólag előszeretettel viszi vászonra saját élményeit, ez a film is részben valós eseményeken alapul, de a történet gerince, azaz hogy hogyan lesz egy realista vígjátékból nyomasztó rémálom, nem igazán vezet sehova, sőt, önbíráskodva, erőből old meg egy problémát azzal, hogy elkergeti egy erősebb férfi Morellt. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy kicsit korképet ad az 1980-as évek vidéki Angliájáról, illetve önéletrajzi elemként a rendező és a forgatókönyvíró barátságáról (Romeo és Knocks).

Megvalósítás:

A történet szinte családi vígjátékként indul: Knocks a bice-bóca, Romeo a zabagép aki megeszi hazafelé a többiek ételét is. Ebbe az idillbe robban bele Morell, aki elsőre jóindulatú bunkónak tűnik, de aztán pszichopatába fordul. Eközben a két gyerek eltávolodik egymástól, hiszen Knocks-ot megfenyegeti Morell, aki inkább otthon marad, ráadásul hátműtétje miatt is az ágyban kell maradnia. Romeo dühös apjára, aki váratlanul hazaállít újra, ezért először Knocks-nál marad, majd Morellhez költözik be estére, amíg a férfi fel nem sül Romeo nővérénél, mert onnantól terrorizálni kezdi Romeót is. A megoldást elég bénán Romeo apja jelenti, aki keménykötésűbb Morellnél és egyszerűen elkergeti, ezzel újra mindenki heppi. A mellékkarakterek egy-egy vonással bírnak: Knocks anyja túl anyáskodó, apja túlságosan kevéssé apáskodó, noha a film végén képes kiállni fiáért. Romeo szüleiről még ennyit se tudunk meg, csak az apáról sejthetjük, hogy megbízhatatlan típus volt korábban. Morell utalásokból nagjából összeszedhetjük, hogy gyerekkorában az apja sokat verte, aztán katonának állhatott és még 25 évesen is szűz. Kicsit olyan, mint egy indulatos, erőszakos Forrest Gump, de nem tartom életszerűnek, hogy korábban nem kattant be és szabadon mászkálhatott idáig.

A zene érdekes módon inkább ezt az idilli, esetenként mélabús hangulatot támasztja alá pop betétdalokkal, de ritkán és rendszertelenül bukkannak fel, pedig sokkal hatásosabb lett volna, ha Morell ámokfutásához váratlanul csak a csend társul a folyamatos zene után vagy épp ellenkezőleg, a folyamatos csendet szakíthatta volna meg valami komor zene. A képi világról nem tudok mit mondani, semmi jellegzetes nem tűnt fel, kivéve talán hogy a happy endhez érve napsütéses idő lett az addig jellemzően borongós időjárás után. A színészek rendben vannak, a gyerekek természetesek vagy legalábbis olyan szerepet kaptak, ahol természetesen viselkedhettek, de ez így van jól.

Élmény:

Nem szeretem az ilyen filmeket, ahol szándékosan azt akarják, hogy rosszul érezzük magunkat különösebb cél nélkül. A kedvenc nyomasztó filmjeimnél mindig a tehetetlenség érzése, hangulata miatt ütött szíven a dolog, itt egy olcsó húzással érik el. Persze mint mindig, lehet hogy csak nem értettem meg a filmet :)

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Bob Hoskins (Brazil)

Következik: Szörnyszülöttek

Szólj hozzá!
Címkék: 1999 20. század tragikomédia Európa Egyesült Királyság Shane Meadows Észak-Európa 1990-es évek Paddy Considine IMDB 8 1 órás Andrew Shim Ben Marshall

Letört bimbók (1919)

2017. június 09. 23:45 - Liberális Artúr

Rendezte: Griffith, D. W.
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Lillian Gish, Richard Barthelmess, Donald Crisp, Arthur Howard, Edward Pell, George Beranger, Norman Selby
Megjelenés: 1919, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/e8lyi-eaQ1w
Ajánlott írás: http://www.slantmagazine.com/film/review/broken-blossoms
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/letort-bimbok-broken-blossoms/movie-4790

Tartalom:

A kínai Cseng (Richard Barthelmess) elborzadva látja az amerikai tengerészek erőszakos viselkedését, ezért elhatározza, hogy Londonba költözik megtanítani az angolszász világot a buddhizmus békeüzeneteire. Ott azonban hamar szembesül vele, hogy nem hallgatnak rá, így lassan feladja és egy lesz a sok kínai árus közül. Egyedül a kis Lucy (Lillian Gish) látványa enyhíti ópiumos fájdalmát. A lány nem véletlenül visszahúzódó típus: apja, a környék bokszbajnoka (Donald Crisp) minden kisebb-nagyobb bosszúságát rajta tölti ki veréssel. Egy alkalommal kis híján halálra veri. Az alig eszméleténél lévő lány véletlenül épp Cseng üzletébe tántorog be és előtte esik össze. A kínai azonnal ápolni kezdi, amit a durva bánásmódhoz lány nem tud hova tenni. Amikor az apa számára kiderül, hogy egy másnál van a lánya, ráadásul egy sárgánál, éktelen haragra gerjed...

A történet önmagában egy tragikus szerelmi történet némi realizmussal (London szegénynegyede), ám a kor kontextusában több jelentése van. Egyrészt Griffith még mindig az Egy nemzet születése után próbál vezekelni a Türelmetlenség után is azzal, hogy az elesettek védelmére kel és kiáll az erőszak ellen, másrészt - részben ezzel összefüggően - a kor migránsokkal riogatása, az ún. sárga veszedelem ellen kel ki, hiszen egy kínait állított be főszereplőnek akkor, amikor még a fajok közti házasság illegális volt.

Megvalósítás:

A történet két szálon fut, az első, némileg keretes perspektíva Csengé, hiszen vele kezdünk és végzünk. Gyengéd, békés buddhistának van beállítva, akinek szemében az angolszászok barbárok, ezért Londonba utazik téríteni, majd ezzel a mozdulattal ki is herélik ezt a szálat, mert a következő jelenetben már megtört emberként láthatjuk viszont, aki elfogadta London ridegségét. Innentől kezdve Lucy és apja a főszereplők. Előbbi félénk, a sok veréstől mindenre összerezzenő lányka, utóbbi erőszakoskodó bokszbajnok, aki lányán veri le minden apró sérelmét. Mintha az erőszakosságát szívesebben mutatná Griffith, mint a románcot, szerintem a dühkitörései és a bokszmeccse hosszabb játékidőt tesz ki másénál. (Bár állítólag Griffith maga is elborzadt attól a jelenttől, amikor a fogságba esett állatként rettegő Lucyra rátörik az ajtót.) A szerelem egyoldalú, váratlanul tudjuk meg, hogy Cseng jóleső érzéssel nézegeti a lányt, és amikor végre kettesben maradnak, Lucy tőle is fél, míg Cseng vágyainak megálljt parancsolva plátóian imádja őt: nem csókolja meg, amikor látja, hogy a lány elhúzódik tőle, és holdfénnyel próbálja beborítani egy költői jelenetben.

Némafilmként a zenéről nincs sok értelme beszélni, de az a változat amit én hallottam, rendelkezett némi ázsiai beütéssel. A némaság miatt természetesen a színészek nagyon teátrálisak, az apa esetben részemről már bosszantóan, de Lucynak van pár finomabb megmozdulása, mint a már említett csóktól elhúzódás vagy a sokatmondó erőltetetten mosolygás. Ahogy az Egy nemzet születésében a feketéket, úgy itt is fehérek játszák az ázsiaiakat, de ezzel a kor viszonyaihoz képest nem látok bajt. A némafilmes képi világra jellemzően itt is   különbözőre festik a különböző helyszíneket (az éjszaka pl. kék, Lucyék otthona barnás... stb.), és egy picit homályos az egész, amit hihetnénk akár minőségbeli hibának is, de a leírások szerint szándékosan akartak ezzel éteri jelleget kölcsönözni a filmnek. Ez odáig fajult a történet végére, hogy már köd lepi be az éjszakai, árnyékos kikötői negyedet, ami már a film noirok világát idézi. Ami még szokatlan volt ekkor, hogy több nagyon közeli arcképet láthattunk, ami lehetőséget adott volna a rendesebb színészi kifejezésmódra, de ezzel sajnos nem éltek.

Élmény:

A szociodráma és a romantika közül számomra a romantika volt sokkal erősebb ebben a filmben, de nem tudott annyira megérinteni, mint a kedvenc romantikus filmjeim, technikailag pedig szerintem nem érte el a Türelmetlenség szintjét.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Lillian Gish (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, A vadász éjszakája), Richard Barthelmess (Csak az angyaloknak van szárnyuk), Donald Crisp és George Beranger (Egy nemzet születése)
- Kid McCoy, az apa ringbéli ellenfele valóban világbajnok bokszoló volt.
- Véletlenül találtam egy korabeli kritikák a Nyugatból: http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm
- Ráadásul Tóth Árpád verset is írt hozzá: http://acsendhangjai.blog.hu/2008/07/09/toth_arpad_a_letort_bimbok_cimu_filmhez
- A sárga veszedelemre nem térnék ki most bővebben, de megdöbbentő, hogy mennyire ugyanazokat a szlogeneket használták fel, mint manapság (veszélyeztetik a kereszténységet és az európai kultúrát... stb).
- A film ingyenesen megtekinthető

Következik: Hol alszik Romeo?

Szólj hozzá!
Címkék: dráma néma 20. század 1919 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1910-es évek Észak-Amerika D. W. Griffith Lillian Gish IMDB 8 1 órás Richard Barthelmess Donald Crisp Arthur Howard Edward Pell George Beranger Norman Selby
süti beállítások módosítása
Mobil