Artúr filmélményei

Férjek (1970)

2017. május 31. 07:35 - Liberális Artúr

Rendezte: Cassavetes, John
Műfaj: -
Főbb szereplők: Ben Gazzara, Peter Falk, John Cassavetes
Megjelenés: 1970, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/YRJ8VecuWEQ
Ajánlott írás: https://www.theguardian.com/film/2012/sep/27/husbands-review
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/ferjek-husbands/movie-794

Tartalom:

Harry (Ben Gazzara), Archie (Peter Falk) és Gus (John Cassavetes) negyedik barátjuk temetésére tartanak. A hétvégi temetést stílszerűen úgy folytatják, mint amikor négyesben átbulizták a hétvégéket, noha már középkorú, családos emberek jó egzisztenciával. Kosarazni mennek, kocsmáznak. Harry otthagyja feleségét, akivel már régóta tépik egymást, majd egy váratlan ötlettől vezérelve Londonba repülnek, hogy ott folytassák a szerencsejátékot, a csajozást és az italozást...

Cassavetes történeteit azért nehéz megértenem, mert cselekmény helyett hétköznapi élethelyzetek hangulatával próbálja érzékeltetni mondanivalóját. Az alaphelyzet az Arcokhoz hasonlóan középkorú férfiak kapuzárási pánikjára utalna, hiszen barátjuk halála elgondolkodtatja őket saját életükről, a cím viszont férji minőségükre utal, ebben a formában viszont keveset szerepelnek. Megint csak ott tartunk igazából, hogy a mondanivaló maga az élet, aminek most épp ezt a szeletét kaptuk.

Megvalósítás:

A film néhány idilli medencés fotóval indít, ami túl rövid szegmens ahhoz, hogy a rögtön rákövetkező temetői jelenettel éles legyen a kontraszt. Hogy méltóképpen emlékezzen meg barátjukról, ugyanazt a bulizós attitűtöd folytatják, mint addig: egész éjjel kocsmáznak, dalversenyt rendeznek, ahol egy nő teljesítményével nagyon elégedetlenek, mert nem éli át eléggé a dalt. Harry reggel hazamegy és durván szakít feleségével, majd Londonba utaznak, hogy ott folytassák a kicsapongást. Gus szinte birkózik a felszedett lánnyal, Archienak pedig nem megy az érzelemmentes szex és otthon valószínűleg ugyanez a problémája. Ahogy az eddig leírásból látszódik, a nőkhöz való viszonyuk meglehetősen erőszakos, ez utalhat férji mivoltukra, de azt is említettem, hogy mindez nem igazán játszik központi szerepet a filmben. A jelenetek felépítése jellegzetesen cassavetes-i, belecsöppenünk egy se füle se farka helyzetbe, érdemi cselekmény nincs, még csak drámai beszélgetések sem. Ettől életszerű azoknak, akik fogékonyak az efféle filmekre.

A technikai megvalósítása is kimásolható lenne valamelyik korábbi bejegyzésemből. Amatőrfilmes jellegű, gyengén megvilágított, a beállításokkal se törődnek, néha még homályos is a kép. Zene nem nagyon van, egyedül a dalverseny idézi a Távoli hangok, csendélet hangulatát. A színészek számomra érdektelenek voltak, de állítólag Cassavetes a karakterek a megformálóikról mintázta, elvégre a való életben is barátok voltak.

Élmény:

Szóval megint csak ismételni tudom magam, a film leírható egy szóval: Cassavetes. Egy mindennapos eseményt mindennapok bemutatásával, cselekmény nélkül ábrázol, tulajdonképpen kifejező is, ha az ember rá tud hangolódni, de ez nem az én világom.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Ben Gazzara (Egy gyilkosság anatómiája, A nagy Lebowski), Peter Falk (Bolond bolond világ, Egy hatás alatt álló nő, Berlin felett az ég, A herceg menyasszonya), John Cassavetes (Rosemary gyermeke, Szeretetáradat), Jenny Runacre (Foglalkozása: riporter)

Következik: Mi ketten

Szólj hozzá!
Címkék: 1970 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1970-es évek Észak-Amerika Peter Falk Ben Gazzara John Cassavetes 2 órás IMDB 8

Kincsvadászok (1985)

2017. május 24. 07:36 - Liberális Artúr

Rendezte: Donner, Richard
Műfaj: kaland, vígjáték
Főbb szereplők: Sean Astin, Josh Brolin, Jeff Cohen, Corey Feldman, Kerri Green, Martha Plimpton, Ke Huy Quan
Megjelenés: 1985, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/hJ2j4oWdQtU
Ajánlott írás: http://mentalfloss.com/article/62433/20-swashbuckling-facts-about-goonies
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/kincsvadaszok-the-goonies/movie-10628

Tartalom:

Történetünk kezdetén a gengszter Fratelli mama épp megszökteti börtönből egyik fiát (Robert Davi). Eközben Mikey (Sean Astin) és bátyja Brand (Josh Brolin), valamint a bőbeszédű Malac (Corey Feldman), az ügyetlen Tuskó és a kis feltaláló Data (Quan Ke Huy) utolsó hétvégéjüket töltik a környéken, ugyanis a szülők, többek közt egy muzeológus, nem bírják fizetni a lakáshitelt. Szerencsére játék közben a padláson rátalálnak egy antik térképre, amely a legendás kalóz, Félszemű Willy kincsének helyét jelöli. Felkerekednek hát, hogy megtalálják az állítólag csapdákkal teli rejtekhelyet, csakhogy az épp Fratelliék búvóhelye alatt van, így a csapdák mellett hullák és gengszterek is akadályozzák őket...

Jellegzetes "békebeli" családi kalandvígjáték az 1980-as évekből, Indiana Jones gyerekekkel. Üzenetnek azt szánhatták, hogy fontosabb az otthon helyszínénél hogy kik alkotják, de ezt nagyon foghegyről vetették oda, majd a végén keresztül is húzták egy happy enddel.

Megvalósítás:

Nagyjából azt tudnám elmondani, amit a már említett Indiana Jones-filmre is: kaland és poénok egymás hegyén-hátán, de a végét leszámítva nem olyan fárasztó a folyamatos akciózás, és sokkal kevesebb benne a képtelenség is, noha van belőlük bőven. Csakhogy ez a történet már csak a szereplői miatt is eleve gyerekmese, sokkal kisebb erőfeszítést kíván emiatt elengedni az életszerűséget. Jó pont, hogy vannak olyan plusz információk, amelyek nem járulnak hozzá a cselekményhez (vagy csak kivágták őket), így elmélyítik a karaktereket (pl. hogy Brand nem tud vezetni). Hogy nem válik unalmassá a történet az szerintem annak köszönhető, hogy sok főszereplővel dolgozik, mégha ezek nem is tudnak többet felmutatni egy-egy alaptulajdonságnál. A humor forrását nem tudnám meghatározni, van mindenféle a csetlés-botlástól a már abszurdba hajazóig, de van őszinte kamaszhumor is, azaz felnőttesen beszélő gyerekek, amit tudok értékelni.

A képi világ technikailag nem túl izgalmas, a díszletek viszont megint csak az Indiana Jones-ra utalnak egy fokkal gyengébb kivitelben. Jó hogy vannak hullák, csontvázak, csapdák, de ezek láthatóan kevésbé kidolgozottak, ráadásul az Indiana Jones-ban még direkt undorítóak is igyekeztek lenni (bocsánat hogy mindig ezzel a példával hozakodok elő, de a Kincsvadászok ötletadója és producere is Spielberg). A gyerekszínészek nem rosszak vagy jók, de mivel pörög a történet és sokan vannak, nincs is lehetőség elidőzni rajtuk, elég sikítozniuk.

Élmény:

Ez talán a legnagyobb negatívuma is egyben, hogy négy gyereket (plusz három kamaszt) nem biztos hogy célszerű két órán keresztül üvöltetni, mert ebben a mennyiségben már fogamzásgátló hatása van. Összességében csak azt tudom megismételni, hogy egy Indiana Jones-film gyerekváltozatával van dolgunk, és ennek a műfajnak szerintem jobban állnak a gyerekek. Időnként itt is túlságosan elvetik a sulykot, de összességében vicces, izgalmas, tökéletes családi időtöltés.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Sean Astin (A gyűrűk ura), Corey Feldman (Állj mellém), Quan Ke Huy (Indiana Jones és a végzet temploma), Josh Brolin (Nem vénnek való vidék), Joe Pantonialo (A mátrix, Memento), Robert Davi (Drágán add az életed), Mary Ellen Trainor (Drágán add az életed, Forrest Gump)
- Martha Plimpton (Stef) valójában egy Carradine, mint híres nagyapja John Carradine vagy a nagybátyja David Carradine.
- John Matuszak (a lajhár) amerikai foci bajnok volt, 1989-ben, 38 évesen gyógyszertúladagolásban elhunyt.
- A helyszínül szolgála Astoria városa bár több híres filmnek is helyet adott, a Kincsvadászok külön ünnepnapot kapott
- És ha már Astoria, akkor egy lazán kapcsolódó érdekesség: a város a nevét onnan kapta, hogy az üzletember-dinasztia alapítója, John Jacob Astor cége alapította meg 1811-ben. Bő száz évvel később, amikor egy budapesti szállodának kerestek nevet, az első igazgatója korábbi amerikai munkahelye, a Waldorf-Astoria hotel után az Astoria nevet adta neki.

Következik: Férjek

Szólj hozzá!
Címkék: vígjáték kaland 1985 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1980-as évek Josh Brolin Észak-Amerika Sean Astin Richard Donner Corey Feldman Martha Plimpton 2 órás IMDB 8 Jeff Cohen Kerri Green Ke Huy Quan

Pandora szelencéje (1929)

2017. május 23. 15:26 - Liberális Artúr

Rendezte: Pabst, Georg Wilhelm
Műfaj: melodráma
Főbb szereplők: Louise Brooks, Fritz Kortner, Franz Lederer, Carl Goetz, Kraft-Raschig
Megjelenés: 1929, Németország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/1aWYV0iFBX0
Ajánlott írás: https://www.criterion.com/current/posts/458-opening-pandora-s-box
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/pandora-szelenceje-die-buchse-der-pandora/movie-6606

Tartalom:

Lulu egy milliomos lapkiadó, a középkorú Dr. Schon kitartottja, aki ezúttal azért keresi fel szeretőjét, hogy szakítson vele: elvenni készül ugyanis egy politikus lányát. Eközben feltűnik Lulu első futtatója, akire apjaként tekint, és egy Rodrigo nevű erőművész, aki közös számot szeretne a lánnyal. Azonban nem így történik, hanem Dr Schon fiának, Alwának a revüműsorában találnak munkát. Az előadáson megjelenik Dr Schon a jövendőbelijével, amire Lulu kiveri hisztit, hogy ő márpedig nem fog annak a nőnek táncolni. Kétségbeesésükben a szervezők felkérik a tiszteletreméltó személyt, hogy bírja a lányt jobb belátásra, aminek csak az lesz a vége, hogy Lulu a színfalak mögött újfent elcsábítja őt. Csakhogy ennek szemtanúja lesz a jegyes, így nincs mit tenni: Dr. Schon Lulut veszi el. Lulu azonban az esküvőn se hazudtolja meg önmagát és mindenkit magába szédít, beleértve Alwát is, így kétségbeesésében Dr. Schon fegyvert nyom Lulu kezébe, hogy legyen öngyilkos, máskülönben ő kezd embereket öldösni. A dulakodás közben elsül a fegyver és Dr. Schon meghal, Lulut pedig öt évre ítélik, de megszökik...

A történet témájához a megoldókulcs a cím: ahogy elhangzik a filmben is, a görög mitológiában Pandóra volt az első nő, akinek az istenek hatalmas csáberőt adtak, és egy szelencét is, amely minden rossz dolgot tartalmazott. Pandóra feladata az volt, hogy ő és leszármazottai megbüntessék a férfiakat, amiért azok tüzet kezdtek használni (ld. Prométheusz). Persze a szelence kinyílt, rászabadítva ezzel a gonoszt a világra. Mire visszazárta, már csak a remény maradt benne. A mi Pandóránk Lulu, aki természetes és felelőtlen vonzerejével levesz mindenkit a lábáról és pusztulásba is taszítja őket. A történet azonban karácsonyi ünnepséggel záródik, ezzel jelképezve a reményt.

Megvalósítás:

A történet nyolc, 15 perces felvonásokra oszlik, ezek jellemzően egy-egy helyszínt jelentenek, de jelentőségük csak az utolsó felvonásokban lesz, ahol egyre jobban lesüllyednek főszereplőink és ehhez mérten a környezetük is (előkelő apartmantól pincelakásig). A Lulura akaszkodó férfiakat (és nőket) hamar megismerjük az atyáskodó futtatójától a hősszerelmes Alwáig, és egyesével láthatjuk őket tönkremenni. A központi karakter természetesen Lulu, ennek ellenére az személyisége nem annyira összetett; egy kamasz szintjén megragadt, aki virágról virágra száll gondolkodás nélkül, egyedül a csábításhoz ért, de szerintem azt se tudatosan teszi. Ő tehát a tökéletes Pandóra, aki mindenkit megigéz öntudatlanul is, féltékenységbe, gyilkosságba, adósságokba taszítva csodálóit. Ez alól egyedül talán apja a kivétel, aki nem nőként szereti őt.

Mivel 1929-es német filmről beszélünk, sokat vártam a látványvilágtól, de keveset kaptam. Nyoma sincs az expresszionizmusnak, kivéve talán a londoni árnyékos-ködös utcákat. Meglepően sok viszont a finom pszichologizálás, apró utalásokkal igyekszik tudtunkra adni, mi játszódhat le egyes alanyaiban (pl. Lulu és Alwa tükrös jelenete). Ennek fő eszköze pedig a színészi játék, ami egyáltalán nem a némafilmek eltúlzott gesztusait alkalmazza, hanem teljesen modern színjátszást.

Élmény:

A történet azt hiszem önmagában nem elég érdekes és a látványvilága sem volt szemet kápráztató, ellenben Lulu valóban bájos karaktere betöltötte az egész filmet, ő adott plusz értéket az egészhez. bele azért nem szerettem, de érthető, miért vált ikonikus alakká bubifrizurás karaktere.

Érdekességek:

- Francis Lederer (Alwa) 2000-ben, 100 évesen hunyt el az egyik utolsó első világháborús veteránként.
- A Lulut alakító Louise Brooks-nak nem kellett a szomszédba menni ihletért, rendkívül kicsapongó életet élt ekkoriban folytonos bulizásaival, részegeskedéseivel, szabados szexuális életével. Állítólag még Greta Garbóval is volt viszonya, aktfotók is készültek róla.

Következik: Kincsvadászok

Szólj hozzá!
Címkék: néma melodráma 20. század 1929 Európa Németország 1920-as évek Nyugat-Európa IMDB 8 Louise Brooks Fritz Kortner Franz Lederer Carl Goetz Kraft-Raschig Georg Wilhelm Pabst

Mindhalálig zene (1979)

2017. május 20. 20:38 - Liberális Artúr

Rendezte: Fosse, Bob
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Roy Scheider
Megjelenés: 1979, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/8_aIhkKlrwk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/mindhalalig-zene-all-that-jazz/movie-16603

Tartalom:

Joe (Roy Scheider) koreográfus és rendező, épp egy a halálról stand upoló komikusról szóló filmjének utómunkálatainál tart, miközben belevág egy broadway musicalba is. De nemcsak munkájában aktív, gyógyszerekkel stimulálja magát, folyton dohányzik és nyíltan flörtöl (és lefekszik) mindenkivel. Mindebben sikeres, de összetöri partnerei szívét és kislányát is elhanyagolja. Szíve azonban feladja, kórházba kerül, de életmódján itt sem változtat sokat. Eközben a készülő musical producerei rájönnek, hogy Joe halála esetén a biztosítás miatt még nyereségesek is lehetnek nélkül, hogy kijönne a darab...

A történet a rendező erősen önéletrajzi ihletésű filmje, emiatt túlságosan konkrétnak érzem és kevésbé elvonatkoztathatónak az adott egyéntől általánosabb magasságokba, mint amilyen lehetne pl. az élet és halál kérdése, a testi és a lelki szereteté vagy a show biznisz kemény világa. De ha mondjuk nem tudnám róla, hogy önéletrajzi, akkor talán a vélt és valós(nak vélt) értékek felismerését mondanám a történet témájának.

Megvalósítás:

Joe-t azonnal úgy ismerjük meg, mint aki két végén égeti a gyertyát, a reggeli rutinja - ami többször visszatérő motívum - során agyongyógyszerezi magát, feltuningolja külsejét, és közben még a zuhany alatt is cigizik, a meghallgatáson pedig ex-felesége és mindenki más előtt tesz félreérthetetlen utalást a szereposztó díványra. Egyszerre két projekten és nőn dolgozik, az egyik egy filmrendezése, ahol maximalizmusa miatt rengeteg csúsztak már és ő még mindig a vágással bíbelődik. E filmbeli filmben egy stand upos viccelődik a halálról, szövegei gyakran visszatérnek még aláfestő narrációként, amikor Joe ténylegesen szembesül a halállal. És tényleg ténylegesen szembesül vele Jessica Lange személyében, akivel végigtekintenek életén. A másik projekt egy induló musical, amelynek során tanúi lehetünk, hogyan áll össze lassan egy produkció. Eközben láthatjuk magánéletét is, ami csak a szexről szól, leszámítva a lányával való kapcsolatát. Életmódjával még a kórházban sem hagy fel, a történet vége pedig egy nagyszabású táncjelenettel végződik, megpróbálván egy túlvilági hangulatot adni a tetőpontnak. Majdnem sikerül is.

Annak ellenére, hogy zenés filmről van szó, kevés a zenei betét, a táncok is inkább csak gyakorlatok, dalból pedig igazán csak egy van. A táncok közül a Take Off with Us/Airotica az egyetlen teljes koreográfia, ami végül is látványos, de a nagy klasszikusokkal nem ér fel. (Érdekes párhuzam a Csillag születikkel, hogy itt is van bensőséges tánc a nappaliban, ezek emberközeliek, szinte meghatóak.) A képi világ ritmusa tökéletesen követi a zenéjét, és bár vannak szokatlan kameraszögek, mozgások, igazán a vágások, a rövid múltba és jövőbe mutató bevillanások teszik hatásossá. Itt megint láthattam az összekötő kapocsként is működő, rutint összefoglaló félpillanatnyi montázst, ami védjegye volt a Blöffnek és a Rekviem egy álomértnak is. Ennek a legerősebb a zenéje Vivaldinak köszönhetően, de ahol a legfontosabb lett volna, a fináléban, ott erőtlennek éreztem. Ez részben Roy Scheider hibája, aki hiába hiteles, ha nem tud énekelni vagy táncolni. A hang leghatásosabb mégsem a zenében volt, hanem amikor Joe szívrohamot kapott és a környezet zajai lenémultak, csupán a saját maga keltette apró zajokat hallhattuk. A jelenetek egy része jelképes akar lenni, az elmében, érzelmekben, szellemi síkon játszódva, ezt azonban csak a díszlet jelzi, ami elég szegényes, kifejezetten olyan érzés, mintha színpadi darabról lenne szó, és valószínűleg ez is volt a cél.

Élmény:

Vegyesek az érzéseim, mert ott volt benne egy nagy film lehetősége, de nem tudta átütni az ingerküszöbömet. Hatásos volt a látványvilág, főleg a vágásoknak köszönhetően, hangban is voltak erős részek, a történet pedig alapjában véve izgalmas, hiszen egy örök filozófiai kérdéssel, a halállal és az élettel foglalkozik, de a fináléban egyik sem tudott igazán erős, átütő lenni számomra.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Roy Scheider (A francia kapcsolat, Cápa, Jurassic Park), Jessica Lange (Aranyoskám), C. C. H. Pounder (Avatar), Wallace Shawn (Manhattan, A herceg menyasszonya, Toy Story 1-2-3)
- Ann Reinking (Katie) Fosse barátnője volt, állítólag csak önmagát kellett adnia.
- Tito Goyát (az egyik ápoló) 1985-ben letartóztatták gyilkosság gyanújával, ám még a tárgyalás során elhunyt májbetegségben, 34 évesen.
- A Joe kislányát alakító színészről nagyon kevés infó van, pedig a neve beszédes: Földi Erzsébet. Nem sokkal e film után megtért egy keresztény gyülekezetben, abbahagyta a filmezést és azóta náluk táncol.
- A sors iróniája, hogy nyolc évvel a film után Fosse valóban szívrohamban hunyt el.

Következik: Pandora szelencéje

2 komment
Címkék: dráma zenés 1979 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1970-es évek Észak-Amerika Roy Scheider Bob Fosse 2 órás IMDB 8

Magatartásból elégtelen (1933)

2017. május 18. 21:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Vigo, Jean
Műfaj: -
Főbb szereplők: Jean Daste, Robert le Flon, Du Verron, Delphin, Leon Larive, Madame Emile, Louis, de Gonzague, Raphael Diligent
Megjelenés: 1933, Franciaország
Hossz: kb. 45 perc
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: -
Ajánlott írás: https://cinewiki.wikispaces.com/Zero+for+Conduct
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/magatartasbol-elegtelen-zero-de-conduite/movie-1553

Tartalom:

Két diák a vonaton utazik a szünet végén vissza a bentlakásos iskolába. Az úton ökörködnek, rágyújtanak, és nem is sejtik, hogy a fülkéjükben alvó férfi az új tanáruk, Huguet (Jean Daste). Az hálóteremben, az ebédlőben, az osztályteremben vagy az utcán se viselkednek másképp, és ebben Huguet egyáltalán nem akadályozza meg őket, sőt, még csatlakozik is csínyeikhez. Persze a többi nevelő szigorú, a rosszalkodó gyerekek magatartását rendre elégtelennel jutalmazzák, ami azzal jár, hogy vasárnap nem mehetnek haza. A tanári elnyomást megelégelő gyerekek bosszút esküsznek: a közelgő iskolai ünnepséget tervezik tönkretenni, amin a város elöljárói is részt vesznek...

Érzésem szerint egy korabeli társadalmi szatírával van dolgunk, de ez igazán csak a végére alakul ki így, addig inkább a gyerekek fékevesztett szabadosságát, szabadságát állítja szembe a felnőttek merev, álszent szokásaival.

Megvalósítás:

Nemcsak a gyerekek rendetlenek, a cselekmény szintén eléggé szétesett, szinte epizodikusan vázolják fel. A gyerekek különböző helyszíneken és időpontokban, hétköznapi helyzetekben rosszalkodnak, aztán vagy lebuknak és büntetést kapnak vagy nem. Az első "csavar" ott következik be, amikor kiderül, hogy az új nevelő, Huguet szintén rakoncátlan, kb. megragadt a gyerekek szintjén, amit egy nyílt Chaplin-imitációval is megerősítenek, amikor derült égből utánozni kezdi. A hálótermet felügyelő nevelő gyakorlatilag végigalussza a filmet. A legmerevebbnek tűnő Bec-de-Gaz nevelő is, akitől tartanak a gyerekek, amint magára marad lopkodni kezdi a gyerekek tízóraiját. A nagyhatalmú igazgató egy gyerekeknél is kisebb kisember, az undorítóan pöffeszkedő professzor (Leon Larive) pedig valószínűleg molesztálja az egyik diákot. Az igazi társadalmi felvonulás az ünnepségen történik meg, itt sokatmondóan a néhány elöljáró mögé bábokat ültetnek be, miközben tűzoltók iskolás tornagyakorlatokat mutatnak be. A gyerekek rosszalkodását alapvetően pozitív színben mutatja be a rendező, kivéve amikor kitör a kajacsata elégedetlenségből, mert mindig babot kapnak. Ekkor gúnyolni kezdik a szakácsot, aki az egyik diák édesanyja, amin ő elsírja magát. Mivel ez egy rövidfilm, sajnos nem jut elég idő arra, hogy rendesen felépítsék a történetet, ami számomra azért volt baj, mert a tanárok nem lettek elég érzékletesen rossznak beállítva, inkább a csínyek elszenvedőinek. A film a franciák 1930-as évekbeli lírai realizmusához köthető; ebből a realizmust az intézmény életének őszinte ábrázolása jelenti, a líraiságot elsősorban a képi világ, de a film végén tobzódó jelképek is, mint a keresztény zarándoklattá alakuló fiúsereg és persze a lázadásuk a rend ellen.

A képi világban ez legerősebben szintén ekkor jelent meg, ahogy lassított felvételen, egy párnacsatát követő tollszállingózásban vonulni kezdtek a gyerekek lassú zenére. Érdemes tudni, hogy nagyon kis költségvetésből készült a film többnyire amatőr szereplőkkel, ezért volt olyan felvétel, ami csak egyszer készülhetett el, és valószínűleg ezért is lett hosszabb film helyett rövid. Ez csak azért mondom, mert főleg a vágásnál szinte amatőrnek látszik a film, ugyanakkor olyan meglepő technika is helyet kapott, mint egy rajz megelevenedése. A hangon ez még jobban érződik, kicsit olyan, mintha még átmenet lenne a némafilm és a hangosfilm között, épp mint az egy évvel későbbi Atalante.

Élmény:

Vigo a filmet saját iskolás élményeiből merítette (ami felveti a kérdést, hogy őt is molesztálták-e vajon, mint az önmagáról mintázott gyereket), emellett pedig a gyerekek korlátlan szabadsága mutatja apja anarchista aktivista örökségét. Talán csak a pénzügyi korlátok miatt, de kiforratlannak éreztem a cselekményt, hatásosabb lett volna ha jobban bemutatják a tanár-diák ellentétet. A képi világ néhol abszurdba vagy inkább érthetetlenbe csapott át, kár hogy csak a film vége felé indult be igazán. Összességében kellemes, szórakoztató élmény volt, pozitív csalódás, hogy nem finomkodott, őszinte volt a gyerekekkel. Ha nem lenne ilyen régi, simán ajánlanám ifjúsági filmnek. Mindenesetre jól mutatja, hogy a "régen minden jobb volt" alapon a gyerekeket viselkedni tudónak gondolt korban talán még vásottabbak voltak a tanulók, mint most.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Jean Daste (Atalante, Lange úr vétke, A nagy ábránd, Amerikai nagybácsim), Leon Larive (Jeanne d'Arc szenvedései, A játékszabály)
- Valószínűleg apja rovott múltja miatt, de meztelenségre és államellenességre hivatkozva betiltották a filmet 1946-ig.
- Magáénak vallja szellemiségét több film is, köztük a Négyszáz csapás, nekem mégis először a Party zóna jutott róla eszembe, ha az nem is volt ennyire mély.
- A film ingyenesen megtekinthető.

Következik: Mindhalálig zene

Szólj hozzá!
Címkék: rövid 1933 20. század Európa Franciaország 1930-as évek Nyugat-Európa Jean Vigo IMDB 8 1 órás Jean Daste Robert le Flon Du Verron Delphin Leon Larive Madame Emile Raphael Diligent Louis de Gonzague
süti beállítások módosítása
Mobil