Artúr filmélményei

A keskeny, kék vonal (1988)

2017. január 25. 19:39 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Morris, Errol
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1988, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/Mnlq0TurT3c
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-keskeny-kek-vonal-the-thin-blue-line/movie-98177

Tartalom:

1976-ban a 28 éves Randall és bátyja az ország másik végébe indultak munkát keresni, de Randallnak már félúton sikerült munkát kapnia eg városban. Mivel ünnepnap volt, másnap potyára ment dolgozni, hazafelé pedig kifogyott az üzemenyag az autójából. Épp arra járt a tizenéves David szomszédja elcsent autójával, így felvette. Összebarátkoztak és az egész napot együtt töltötték. Autós moziból hazafelé éjjel a rendőrök megállították őket, ekkor váratlanul valaki az autóból agyonlőtte az intézkedő járőrt. A nyomozók végül eljutnak Davidhez, akinek a vallomása alapján vádat emelnek Randall ellen...

Eddig nem derült ki, de ez egy dokumentumfilm, amely egy 1976-os rendőrgyilkosság ügyét deríti fel, de azzal a céllal, hogy Randall ártatlanság bizonyítsa. A megvalósítása mellett attól mérföldkő a dokumentumfilm, mert nyomást tudott gyakorolni a közvéleményre és a hatóságokra is, ezzel pedig nem csupán bemutatott valamit, hanem előrevetített és aktívan alakította a jövőt.

Megvalósítás:

A történetvezetés nagyjából lineárisan halad, időnként vannak visszapillantók is, de azok is ehhez a történetvezetéshez kapcsolódóan merülnek fel. Kezdetben a hivatalos nézőpont alapján haladunk, de egyre nagyobb teret kapnak az ellenérvek, így krimiszerűen fordulatossá válik a mesélés. Mint egy tárgyaláson, egyes interjúalanyokat érezhetően pozitívabbnak állít be, mint azokat, akik nem kedveznek az ügyének. A legjobb és legváratlanabb ilyen tanú egy nő volt, aki hosszasan mesélt arról, hogy ő nyomozói szemmel nézi a világot, mert mindig is erre a pályára készült, így felépítenek bennünk egy hiteles képet róla, majd a következő vágással egy pillanat alatt kiderül, hogy a nő épp ellenkezőleg, teljesen megbízhatatlan. Az egyik fontos újítása volt a dokumentumfilmnek, hogy megfilmesítve előadtak egyes eseményeket, mintha valóban játékfilmet látnánk.

Ez pedig lehetőséget ad arra, hogy szépen beállított képek is belekerüljenek a hagyományos interjús beszélgetések közé, ezek közül pedig messze legjobb a lassan kiömlő shake képe volt, amely egyszerre fejezte ki számomra a rendőr halálát és társának bűntudatát. Az újrajátszás és a bevágott jelképes képek mellett volt még egy harmadik színesítő elem is, a régi filmjelenetek beillesztése, jellemzően gengszterfilmeké, de pl. David élettörténetét családi képekkel illusztrálták. A film zenéje gyors és feszültségkeltő volt, az elején kifejezetten tetszett, de egy idő után unalmassá vált, mint a Rekviem egy álomért viszonylag rövid dallama.

Élmény:

Mai szemmel már nem látni igazán a jelentőségét és korabeli hatását, ezért én legfeljebb azt tudom értékelni benne, hogy izgalmas volt, fordulatos, mint egy CSI epizód, miközben időnként küllemre is tetszett. Spoiler: a film igazi hatása csak megjelenése után jött el, 12 év után kiengedték Randallt.

Érdekességek:

- Az a gyilkosság, amiért Davidet elítélték, épp akkor történt, amikor a rendező interjút készített volna vele. Végül 2004-ben végezték ki.
- Morris, a rendező korábban magánnyomozóként dolgozott, ami kapóra jött a film készítése során.
- Eredetileg a hírhedt Grigsonról, azaz Dr. Halálról készített volna dokumentumfilmet, ekkor találkozott Randallel, akivel kezdetben nem is foglalkozott, amíg nem beszélt Daviddel. Grigsont egyébként végül 1995-ben tiltották el, de magánpraxist továbbra is folytathatott.
- Az utolsó jelent magnókazettás interjúja valójában csak azért lett ilyen, mert elromlott a kamera.

Következik: Veronika kettős élete

Szólj hozzá!

Two-Lane Blacktop (1971)

2017. január 24. 13:19 - Liberális Artúr

 

 

 

Rendezte: Hellman, Monte
Műfaj:
road
Főbb szereplők:
James Taylor, Warren Oates, Laurie Bird

Megjelenés: 1971, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/_IZPYYDuHXg
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/two-lane-blacktop-two-lane-blacktop/movie-93288

Tartalom:

A Szerelő és a Vezető Kalifornia városait járják, ahol gyorsulási versenyeken kötött fogadásokból tartják el magukat öregecske, de felturbózott autójukkal. Az egyik városban szó nélkül csatlakozik hozzájuk a Lány (Laurie Bird) is, akit a Vezető megkedvel, de az a Szerelővel fekszik le. Az utakon több alkalommal is összefutnak a sportautós férfival, akire a kocsi tpusa alapján GTO-ként utalnak (Warren Oates). Egy benzinkútnál megállapodnak, hogy egészen Washingtonig versenyeznek, a győztes pedig elviheti a másik autóját. Mégsem versenyeznek azonban igazán, többször megállnak egymásnak segíteni. Az egyik megállónál a Lány átül a sportautóshoz...

Azt minden kritika készségesen leírja, hogy a történet metaforikus, csak azt nem írja meg konkrétan egyik sem, hogy mik ezek. Mert hogy a film sem túlságosan segítőkész, noha egyáltalán nem bonyolult - mégis, annyira kevés a kapaszkodó, hogy szinte csak azon múlik az értelmezése, hogy mit akarunk belelátni: szabadság, szerelem, identitás, egzisztencializmus, művészet. Ezekre mind tudnék egy-egy példát mondani, szóval vagy az van, hogy mindent meg akartak mutatni a történettel, vagy nem, de akkor nem sikerült jól kihangsúlyozni a fő témát. (A harmadik lehetőség természetesen a szokásos: én vagyok túl buta hozzá :D)

Megvalósítás:

A western mellett a másik jellegzetesen amerikai műfaj a road movie, és ezúttal mintha a műfajnak lenne alárendelve a film, cselekmény ugyanis alig van, és hogy egyértelmű legyen a jelképessége, a szereplők sem kapnak nevet. A Szerelő és a Vezető hasonlítanak is egymásra, szinte mindig együtt vannak, látszólag múlt és cél nélkül járják a városokat csak az útszéli éttermeket, moteleket, benzinkutakat érintve, alig beszélnek. GTO velük ellentétben folyamatosan beszél, stopposokat vesz fel, mindenkinek elmondja az élettörténetét, de mindenkinek másikat. A Lány szintén személytelen, szótlan, mintha csak egy műnyúl lenne az agarak előtt; szinte előzmny nélkül a Vezető és GTO érte kezdenek már versenyezni, de ekkor a Lány lelép egy idegennel, mintha csak a szabadság megtestesítője lenne. Fontosak maguk az autók is: a sportautó menő és kényelmes gyári termék, míg a két fiatalabb fiú kocsija egy teljesen átalakított darab, amit ők hoztak létre, mint egy művészeti alkotást és folyton ügyködnek rajta valamit ("sosem lehetsz elég gyors"). Az út, illetve a hozzá kapcsolódó dolgok is sokatmondóak: eleve az ikonikus 66-os úton játszódik a történet, a stopposok különböző társadalmi csoportokből kerülnek ki (katona, kovboj, üzletember... stb.), valamint feltűnik a halál is baleset formájában, és a versenyzés is egyet jelent a pénzszeréssel, ami az autóra kell és persze némi ételre. Végül ott van maga a fő verseny, ami az autóért, a legfontosabbért zajlik, mégsem veszik igazán komolyan és szándékosan együtt haladnak. A cím jelentése magyarul: Kétsávos aszfalt.

A film vége a legismertebb, azzal végződik, hogy a film lassan leáll és kiég, és ebbe mgint beleprojektálhatunk egy rakás dolgot. Ez a leglátványosabb képi elem, nincsenek szép, beszédes tájképek, nem igazán mutatják mi mellett haladnak el és amit igen, az sem esztétikus (nekem). Zene csak annyi van, am néha a rádióból szól, de jellemzően ez is illik a sofőrök személyiségéhez: a fiúkat inkább zavarja, GTO-nak pedig vegyes stílusban van mindene. A Lány egyszer dúdol, az szintén jellemzően az I Can Get No Satisfaction. Az ő karaktere egyébként kifejezetten rá íródott, ahogy a Szerelő színésze is gyakorlatilag autók között nőtt fel. A Vezető sem színész, de ők hárman egyébként is érzelemmentesen játszottak. Annál nagyobb volt a kontraszt GTO-val, akit rendes színész alakított és neki egyébként sem kellett magát visszafognia.

Élmény:

Fiú létemre engem sosem érdekeltek az autók, az a fajta vagyok, akit ha megkérdeznének hogy milyen autót szeretne, azt mondanám hogy pirosat :D. Szóval a műszaki szövegek teljesen hidegen hagytak, ahogy a versenyek is. A történet pozitív értelemben üres, érzésem szerint arra vár, hogy mi töltsük meg tartalommal. nem éreztem hangulatosnak, nem volt látványos, bár aki szereti az autókat, annak biztos jobb véleménye lesz róla.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Warren Oates (Vad banda, Sivár vidék), Laurie Bird (Annie Hall), Harry Dean Stanton (Bilincs és mosoly, A keresztapa 2, Nyolcadik utas: a halál, Párizs, Texas, Halálsoron)
- Laure Bird ekoriban a rendezővel, Hellmannal járt, később Garfunkellel. 1979-ben, anyjához hasonlóan 26 éves korában öngyilkosságot követett el.
- Dennis Wilson (a Szerelő) a Beach Boys eredeti tagja volt; az 1960-as években Charles Mansonnal barátkozott, mielőtt az még gyilkolni kezdett volna; 1983-ban, hosszas önpusztító életmód végén részegen vízbefúlt 39 évesen. Halála előtt hetekig autózott, abban élt, ahogy filmbéli karaktere is

Következik: A keskeny, kék vonal

Szólj hozzá!

Kes (1969)

2017. január 23. 13:39 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Loach, Ken
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
David Bradley

Megjelenés: 1969, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/Q2BMFtefUag
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/kes-kes/movie-1310

Tartalom:

Billy tizenöt éves srác az 1960-as évek végének angol bányavidékén. Apja rég lelépett, bátyja már a bányában dolgozik, elég agresszív figura. Szegények, ezért iskola előtt Billy újságot hord ki. A suli nem igazán köti le, ráadásul nem csak az otthoniak cseszegetik, hanem osztálytársai és a tanárai is. Kilátásai nincsenek, egyetlen szórakozása a madarak figyelése. Egy alkalommal kiszúr egy sólymot amint a fiókáit eteti; elveszi az egyiket, hazaviszi és egy könyvesboltból lopott útmutató alapján magához szoktatja. Innentől kezdve minden délutánját Kes-szel, a sólyommal tölti. Egy nap a bátyja megbízza egy lóversenyfogadás befizetésével, de amikor azt mondják neki, hogy a ló esélytelen, inkább magára költi a pénzt. Persze a ló nyer, a báty tajtékzik a dühtől, Billy menekül előle, amíg rá nem döbben, hogy ezzel Kes-t is veszélybe sodorta...

A történet azt a kort örökíti meg az egyik legelesettebb személy szempontjából, amikor a kilátástalanság nagy méreteket öltött Angliában, főleg a szenet felváltó olaj miatt a szénvidékeken, amelyek be is zártak pár éven belül. Mindenki teljesen reményvesztett, ez alól jelent némi kiutat Kes, aki Billy számára azt hiszem egyfajta kötetlen szabadságot jelképez.

Megvalósítás:

A nyitókép Billy ágya, min felnőtt bátyjával osztozik, akinek korán kell kelnie, mert indul a bányába dolgozni. Ez már nagyjából felvázolja a család anyagi helyzetét, ami idővel egyre súlyosabbnak tűnik. A család meglehetősen diszfunkcionális: Billy bátyja agresszív természetű, apjuk már lelépett, az anyjukról nem tudunk sokat, de az a benyomásunk, hogy udvarlóival tartatja el magát. A diákok a bátyhoz hasonlóan kegytelenek egymáshoz, de a tanárok sem különbek, bár őket némi humorral mutatja be a történet: a tesitanár önfényezésre használja a tornaórát siekrtelenül, az igazgató pedig megfenyít mindenkit, aki keze ügyébe kerül, akkor is, ha teljesen ártatlan. Persze Billy sem egy szentéletű gyerek, korábban a rendőrséggel is meggyűlt a baja, azóta a hatóságok is pikkelnek rá. A kilátástalanság legszomorúbb jele, hogy az anya is lemondóan beszél a gyerekeiről, tudja hogy nincs nagy jövőjük, de a gyerekekben sincs ambíció. Ebben a helyzetben kerül képbe Kes, a sólyom, aki valamiért felkelti Billy figyelmét, magához veszi és kiképzi. Ennek története is jellegzetes, ugyanis a szakirodalom könyvtárban van, de oda regsiztrálni kéne, ezért Billy inkább boltból lop szakkönyvet, hogy lassan magához szoktassa a madarat. Hogy ő a kötetlenséget jelenti, akkor derül ki, amikor az egyik megértőbb tanárnak magyarázza, hogy a reptetés nem megszelídítés, hanem csak együttműködés.

A film kis költségvetésű, így a kamerakezelés szinte már dokumentumfilmszerűen kézikamerás, a Wanda ugrott be róla. Az egyetlen izgalmasabb kép az, amikor egy nagyon tágas mezőn apró pontként, A texasi láncfűrészes mészárlást idézően, szinte táncolva repteti a sólymot. A színészek mind helyiek, többségük nem is színész, hanem a helyi iskola tanulói. A film hírhedt nehezen érthető, észak-angliai akcentusáról, állítólag emiatt nem került kereskedelmi forgalomba sem az Egyesült Államokban. Nekem se volt könnyű érteni, még felirattal sem :D. A zene nem jellemző rá, pontosabban szólva az aláfestő nem hozott lázba, de a körülményeket látva amikor egy bálban elhangzottak a hatvanas évek lázadó ifjúságának rock and roll dalai, akkor egy pillanatra átéltem, hogy mennyire magától értetődő lehetett a lázadás.

Élmény:

A film alapjául szolgáló könyv az egyik legnépszerűbb angol ifjúsági regény, így a film is hasonló karriert futott be. Bár nem egy vidám darab, kb. olyasmi mint a Kincskereső kisködmön. A története és a képei nem izgalamasak, ráadásul kiszámíthatóak, és hiányzik belőle az egyszerű erkölcsi tanítás, mint amitől bátran ajánlom gyerekeknek a Biciklitolvajokat vagy a Némó nyomábant.

Érdekességek:

- Az amerikai tesztvetítésen a fejesek állítólag arra hivatkozva utasították el a filmet, hogy a szereplői akecentusát nehezebb megérteni, mintha magyarul beszélnének :D

Következik: Two-Lane Blacktop

Szólj hozzá!

A szaké íze (1962)

2017. január 22. 14:56 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Ozu, Jaszudzsiro
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Riu Csisu, Ivasita Sima, Szada Keidzsi

Megjelenés: 1962, Japán
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/Wq0XhT1SRho
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom:

Suhei (Riu Csisu) idősödő hivatalnok. Egyik kollégája, Kavai (Nakamura Nobu) talált egy megfelelő partit Suhei lányának, de az özvegy férfi vonakodik attól, hogy férjhez adja lányát, aki a háztartását vezeti. Suhei és Kavai egykor osztálytársak voltak, ezért most többedmagukkal meghívják 40 éves osztálytalálkozójukra "Tök" tanár urat (Tono Eidzsiro), aki magányosnak érzi magát, noha lánya (Szugimura Haruko) nem ment férjhez és mellette öregedett meg, hogy gondját viselhesse apjának. Suhei fontolóra veszi Kavai ajánlatát...

A téma nagyjából ugyanaz mint a Késő tavasznál, némiképp más megvilágításban: az apa hozzánőtt a lányához, de el kell engednie. A különbség elsősorban az, hogy míg a korábbi film esetében a lány az apjával akart maradni, addig itt ez nem feltétlenül volt így. Természetesen itt is megtalálható a kötelező amerikai jelenlét és kulturális hódításának érzékeltetése, ami fura kettősséget alkot a hagyományos japán életvitellel.

Megvalósítás:

A sztori folyamén végig a házassággal cseszegetik szegény Suheit: először egy kolléganőjével kapcsolatban kerül szóba a dolog, majd egy másiktól is rákérdez, hogy nincs-e már abban a korban, maikor meg kéne házasodni, ami láthatóan feszélyezi a nőt. Ezután érkezik Kavai az ajánlatával, de Suhei úgy gondolja, lánya, Micsiko még nem áll készen, ellenben hiányozna a háztartásból és maga Micsiko sem igyekszik megházasodni, talán özvegy apja iránti kötelességtudatból, talán mert még vár egy szimpatikus fiatalemberre. Ellenpéldának pedig ott van a "Tök", aki bánkódik amiatt, hogy lányát nem adta férjhez, mostanra pedig már megkeseredett. Amikor Micsiko végre kikerül otthonról, Suhei csak a hiányát érzi. Az is jellemző, hogy osztálytársain kívül mindenki felé csak pénzzel tudja kifejezni érzelmeit. Az amerikanizálódás elsősorban a fiatalabb nemzedékek életvotelén jelenik meg: modern háztartási gépek, golf, baseball, de az idősebbek is szívesen isznak a szaké mellé whiskyt. Ez egy volt katonai ismerőssel való találkozásko derül ki legjobban: örülnek, hogy vesztettek, mégis nosztalgiával gondolnak vissza a háborús évekre és azon nevetgélnek, hogy ha a japánok nyernek, akkor most az amerikaiak hordanának japán frizurákat.

Ozu hagyományos stílusjegyei könnyen felismerhetőek: tatami-szinten lévő, statikus kamera, kamerába beszélő emberek (nekem a kelletenél sűrűbb vágással), kereten belüli keretes képek. Ami nem tűnt fel, csak utólag olvastam, hogy a mélység érzékeltetésére az amúgy jellemzően pasztelszínű képekbe mindig elhelyeztek egy rikítóan vörös tárgyat. A színészi játékot is a megszokott visszafogottság jellemezte, mintha Suhei mindent egykedvűen fogadna, csak a történet végére omlik össze. Ezt támasztotta alá a kifejezetten vidám beütésű zene is.

Élmény:

Minden tehát a megszokott volt: egy középosztálybeli család mindennapos, életközeli drámáját láthattuk anélkül, hogy bármi drámai történt volna. Egy nyugati film az eseménytelenséget szenvedélyes veszekedésekkel tette volna izgalmassá, itt viszont az volt a cél, hogy a látszólag nyugodt felszín alatt érezzük a dolgok súlyát mind a visszafogott színészi játék, mind az egyhangú képi világ ellenére. Nekem nem szokott sikerülni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Riu Csisu (Megszülettem, de..., Késő tavasz, Tokiói történet), Okada Mariko (Sodródó felhők), Nakamura Nobu (Tokiói történet), Mijake Kuniko és Szugimura Haruko (Késő tavasz, Tokiói történet), Tono Eidzsiro (Tokiói történet, Hét szamuráj, A testőr), Kato Daiszuke (A vihar kapujában, Hét szamuráj, Sodródó felhők, A testőr)
- Még életben vannak: Ivasita Sima (76) Okada Mariko (83)
- Szada Keidzsi (Koicsi) 1964-ben, 37 évesen autóbaleset áldozata lett.
- Ez volt Ozu utolsó filmje, 1963-ban, épp 60. születésnapján halt meg.

Következik: Kes

2 komment

Nyugaton a helyzet változatlan (1930)

2017. január 21. 20:04 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Milestone, Lewis
Műfaj:
háborús
Főbb szereplők:
Louis Wolheim, Lewis Ayres, John Wray

Megjelenés: 1930, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/grapXipP3fM
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/nyugaton-a-helyzet-valtozatlan-all-quiet-on-the-western-front/movie-1874

Tartalom:

Az első világháború kezdetén Németországban egy tanár lelkesen buzdítja diákjait, köztük Pault, hogy jelentkezzenek katonának a haza dicsőségéért. Több se kell a fiúknak, az egész osztály bevonul és alig várják a murit, ám már az ismerős postásból lett kiképzőtiszt (John Wray) is alaposan letöri lelkesedésüket. Az igazi sokk természetesen akkor következik be, amikor megérkeznek végre a háborúba és azonnal egy bombázás éri őket, el is veszítve egyik osztálytársukat. Állomáshelyükön néhány veterán katona és sok patkány fogadja őket, étel azonban nincs, míg Kat, az egyik tapasztalt katona nem lop el egy disznót. Az első bevetésük egy csendes éjjeli szögesdrótjavítás, de ágyútűz mellett, aminek újabb osztálytárs esik áldozatul. Napokig élnek folyamatos bombázás alatt bunkerekben, ami megviseli idegrendszerüket és már bármi jobb lenne a várakozásnál. Ám eljön az első ellenséges támadás ideje, ami még félelmetesebb...

Az 1930-as film Remarque 1928-as, nagysikerű regényén alapul, aki saját élményeit írta meg. A történet azt mutatja be, hogy hogyan formálja át az embert a háború, hogy a pusztulás lelki is lehet. Van még két kisebb, kevésbé hangsúlyos téma. Ebből az egyik a háború értelmetlensége, a másik pedig arra világít rá, hogy amikor állandóan élet és halál között lebeg az ember, akkor átalakul az ember értékrendje.

Megvalósítás:

A történet tehát az első világháború kezdeti lelkesedését mutatja be ünneplő tömegekkel, idealizáló tanárral, bevonuló postással, fiára büszke apával, katonaegyenruhára gerjedő csajokkal. A civil élet végét az jelzi, hogy a fenti postás kiképzőtisztként teljesen más viselkedést vesz fel. Ez a párhuzam később is visszatér, többször láthatjuk a háborút civil helyszínek között zajlani, illetve Paul egyszer hazatér pár napra, de már képtelen visszailleszkedni egy békés világba. A hadszíntérre érkezés a következő fokozat: ha voltak is még ábrándjaik a fiataloknak, itt megszűntek, hiszen szinte azonnal szembesülnek a halállal, illetve hogy egészen más a tényleges háború, mint amire felkészítették őket. Az első támadás után vitatják meg a háború lehetséges okait, és arra jutnak, hogy hülyeség vagy legalábbis verekedjenek meg egymás között a politikusok ahelyett, hogy őket csesztetik. A modern háborúk személytelenségének véget vet, amikor Paul a harcmezőn ragad és leszúr egy ellenséges katonát, aki azonban még hosszú órákon át szenved. Paul előbb segíteni akar neki, majd bocsánatáért esedezik, a halott katona pedig gúnyos egykedvűséggel néz maga elé. Ez lehetne a film legdrámaibb jelenete, de nekem nem jött át, talán a színjátszás, talán a jelenet rövidsége  miatt. Az értékek átrendeződését elsősorban a csizmás jelenet fejezi ki legjobban, amikor az egyik haldokló társuk csizmáját elveszik, hiszen az kiemelkedő minőségű, neki meg már úgyis levágták a lábát. Paul e kórházból hazafelé megérti az élet jelentőségét és már az is boldogsággal tölti el, hogy levegőt vehet. (A csizma egy társukhoz kerül, aki boldogan hordja, amíg le nem lövik.)

Ez a csizmás jelenet képileg sem rossz, a kamera végig a lábbelikre összpontosít, szöveg nélkül meséli el nekünk történetét klipszerűen megvágva. Hasonló bevágásos technikát többször alkalmaznak, nyilván a szovjet filmművészet hatására. Ahogy említettem végigvonul a filmen a civil és a katonaélet ellentéte, ezt álatlában azzal érik el, hogy a katonákat gyakran civil épületekbe helyezik és megőrzik azok egy-egy jellegzetességét; vagy egyszerűen csak egy civil épület ablakából mutatják az eseményeket, amely gyakran összetett, sosem egyszereplős. Erre a mintegy kétezer statiszta ad lehetőséget, akiknek egy része tapasztalt amerikai vagy pont német katona volt. Ez lehetőséget biztosított a hitelességre is, igyekeztek mindenre odafigyelni a szögesdrót szakszerű javításától a megfelelő egyenruhákig. Nem spóroltak lőporral sem, rengeteg robbanást láthatunk, gyorsan pörgő csatajeleneteket az események sűrűjébe vetett kamerával, amely időnként felveszi a katonák nézőpontját is, és ezáltal könnyen átélhető, ahogy közelednek felénk az ellenséges harcosok. A színjátszáson még érződik a némafilmes korszak (sőt, eleinte még némafilmként kezdték a forgatást), Kat karaktere viszont meglehetősen természetesnek hat, valószínűelg az őt alakító színész ilyesmi volt az életben is.

Élmény:

Leginkább az 1920-1930-as filmművészetét kedvelem, akkor bátrabban kísérleteztek különféle technikákkal és még a cenzúra is megengedőbb volt (gondoljunk csak a leszakadó végtagokra). Ennek köszönhetően a mai napig is modernnek tűnnek, és ez a film meghatározta a háborús filmek kinézetét hosszú időre, még a Ryan közlegény megmentésére is közvetlen hatással volt. Ha nem láttam volna korábban egy későbbi feldolgozását, akkor biztosan nagyobb hatást gyakorol rám, de a befejezés így is megrázó volt minden kiszámíthatósága ellnere. Története a mai napig érvényes és erős, képileg elég látványos, de nekem még messze nem tökéletes a felépítése, nem éreztem megfelelően eltaláltnak a drámai pontokat.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: John Wray és William Bakewell (Elfújta a szél), Scott Kolk (Kár volt hazudni), Richard Alexander (Modern idők), Edmund Breese (Kacsaleves), William Irving (Ez történt egy éjszaka, Ninocska, A diktátor), Edwin Maxwell (Kacsaleves, Ninocska, Pénteki barátnő), Bodil Rosing (Virradat)
- Owen Davis Jr. (Peter) 1949-ben 41 évesen vízbe fúlt vitorlázás közben. Russel Gleason (Muller) 1945-ben, 38 évesen véletlenül kiesett az ablakból.
- Arthur Gardner (névtelen diák) 104 évesen, 2014-ben hunyt el.
- A Pault alakító színész a film hatására elkötelezett pacifistaként megtagadta a második világháborús katonai szolgálatot (de orvosi asszisztensként részt vett benne).
- Az anekdota szerint az egyik robbanást annyira túltolták, hogy a rendezőt is kilökte a székéből, ezért onantól kezdve a stáb is sisakban forgatott.
- A filmet kb. mindenhol betiltották: a németek mert háborúellenes volt, a franciák mert németbarát volt, Ausztriában hivatalosan még az 1980-as években is tiltólistán volt.
- A regénynek készült folytatása, így a filmnek is 1937-ben.
- Statisztaként a nemrég Amerikába érkező Zinnemann is szerepelt.

Következik: A szaké íze

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil