Tartalom:

A Jim szívemnek szólított férfi karácsonyra egy spániel kiskutyát, Susit (Barbara Luddy) adja feleségének, a csak drágámnak szólított nőnek. Susi lesz szemük fénye, mindent megkap az amúgy is jómódú környéken, és a két idősödő, szomszéd kutya is jó barátaivá válnak. Egészen másfajta életet él Tekergő, akit kidobtak otthonról, de már nem is vágyik haza, élvezi a szabad élettel járó kötetlenséget, noha gyakran életveszéllyel jár. Egy nap  beüt a baj Susiéknál: a nő teherbe esik és Susit kissé elhanyagolják, amit a kutya nem tud mire vélni, de idővel megszereti a gyereket. Amikor azonban a szülők pár napra elutaznak és a házat és a gyereket a macskás nagynénire (Verna Felton) bízzák, az inkább megkötné Susit, aki elmenekül előle. Kóbor kutyák támadnak rá, de Tekergő épp ekkor tűnik fel, hogy megmentse...

Nem egy túl bonyolult történet - bár benne van a későbbi Toy Storyk "már nem kell", illetve szabadság vs valahova tartozás témái - , alapvetően a tipikus romantikus filmek sémáját követi: a két külön világban élő fél a kényszerű helyzet hatására összecsiszolódik és egymásba szeret.

Megvalósítás:

Elsősorban Susi szemszögéből követhetjük az eseményeket: az ő kölyökkorával indulunk, láthatjuk jómódú mindennapjait és az első nagy traumáját, amikor a gyerek kerül az első helyre, majd váltunk és Tekergő mindennapjai következnek jóval rövidebben. Pedig az ő élete érdekesebb, hiszen az utcán élve próbál boldogulni. Kettejük szála először akkor fonódik össze, amikor az épp környéken járó Tekergő meghallja Susiék beszélgetését a babákról, amiről Tekergőnek is megvannak a maga rossz tapasztalatai (egy baba miatt rakták ki). Másodjára akkor találkoznak, amikor Susi elszökik otthonról a nagynéni póráza elől. A következő percekben Tekergő bemutathatja neki mivel jár a szabad élet, Susi mégis családja mellett dönt, mert kötelességének érzi megvédeni őket, amire sor is kerül hamarosan egy patkány támadásakor. Susiért Tekergő feláldozza szabadságát, belátja ő is, hogy jobb egy otthon melege a magányos kötetlenségnél. (Persze előtte még picit összevesznek, hogy nagyobb legyen az önfeláldozás áldozata.) A történt tehát sablonos; ami valamennyire élvezhetővé teszi, hogy rengeteg féle karakter fordul meg,mindegyiküknek van egy csak rá jellemző sajátossága, míg a sziámi ikermacskák is könnyen megkülönböztethetőek személyiségük alapján. Peg pl. leharcolt kurvás, Borisz filozofikus, Tekergő csirkeforgó... stb.

Még jobb, hogy ez megjelenik a külsejükben és hangjukban is. Szinte mindegyik szereplő egy-egy népcsoportot jelképez, amihez megfelelő akcentus is társul (előítéletesen azt feltételezem, hogy a magyar szinkronnal ez teljesen el is veszett), ez egyben a humor forrása is. Olasz, orosz, mexikói, angol, skót, sziámi... stb. A kutyák viselkedése és mozgása realisztikus (leszámítva hogy okosabbak az embernél...), de egyébként képileg meglehetősen unalmas. Ha egy pozitívumát ki kéne emelnem, akkor az az, hogy a későbbi ceruzarajzszerű Disney-rajzfilmeknél szebben vannak megrajzolva a képek. A zene többnyire egy főtéma variációja, de a sziámi macskák dalát szerettem távol-keleties hangzása és játékos szövege miatt.

Élmény:

Nagyon limonádé különösebb üzenet vagy képi stílus nélkül. Gyerekeknek, romantikázni vágyóknak, kutyásoknak biztos szórakoztató, és egyszer nekem is elviselhető, mert lehet rajta picit nevetni és izgulni, de ez olyan film, amit biztos nem fogok másodjára is megnézni. Ez is inkább az a film, ami hatalmas sikere miatt került a legjobbak közé, semmint értékeinek köszönhetően.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Barbara Luddy (101 kiskutya), Verna Felton (A dzsungel könyve), Stan Freberg (Bolond, bolond világ), Thurl Ravenscroft (Pinokkió, 101 kiskutya, Mary Poppins, A dzsungel könyve, Butch Cassidy és a Sundance kölyök), Dallas McKennon (101 kiskutya, Mary Poppins), Bill Lee (101 kiskutya, Mary Poppins, A muzsika hangja, A dzsungel könyve)
- Tekergő élő modellje valójában szuka volt, akit hasonlóan kóbor volt és nehezen lehetett befogni. Disney végül örökbefogadta az állatot.
- Susi és Tekergő is cameóznak egyet a 101 kiskutyában.
- 2001-ben egy második rész is készült főhőseink gyerekeinek főszereplésével.
- A nagynéni hangját kölcsönző Verna Felton az életben is rokona volt Jim szívemnek, konkrétan az anyja.

Következik: Clementina, kedvesem

Tartalom:

A kenőpénz miatt kirúgott nyomozó hogy jóvá tegye bűnét, egyedül próbálja meg kideríteni, hogy ki áll egy pénzhamisítási ügy mögött. Lebukik, rátámadnak, menekülés közben még épp annyi ideje van, hogy felhívja egykori felettesét, Lohmannt (Otto Wernicke), de már nem tudja elmondani ki áll a bűnszervezet mögött, mert lövések dördülnek el. Lohmann a helyszínre siet, de nem találja egykori kollégáját, csak az írását: Mabuse. A lángész Mabuse (Rudolf Klein-Logge) tíz évvel korábban szerencsejátékban és pénzhamisításban utazott, de gyilkolt is ténykedése során, amibe később beleőrült. Jelenleg egy elmegyógyintézetben kezelik Dr. Baum felügyeletével; az őrült Mabuse egész nap csak ír, önkívületi állapotban. Az egyik orvos (Theodor Loos) megdöbbenve tapasztalja, hogy egyik írása tökéletes leírása egy aznapi bűnténynek. Azonnal jelzi Baumnak és a rendőrségre indul, de útközben lelövik. Időközben előkerül az eltűnt nyomozó is, aki nem halt meg, de megőrült. A nyomon elindulva Lohmann felkeresné Mabusét, de már halott Dr. Baum nagy bánatára...

A német expresszionista filmeknél kötelezőnek tűnik elmondani, hogy a fasizálódó Németország képe húzódik meg mögöttük, amivel nem mindig értettem egyet, de erről a történetről már igazán üvölt a dolog. Mabuse, az őrült, karizmatikus bűnöző szellem(iség)e megfertőz másokat is elborult nézeteivel és terrorizálni akarja a civil lakosságot, hogy a szerinte amúgy is pusztulásra ítélt emberiség gyorsuló haláltáncba kezdjen. A filmben a józan rend még győz, de a valóságban a forgatás végére már a fasizmus hatalomra jutott.

Megvalósítás:

Dr. Mabuse karaktere a tipikus gonosz lángelme, amely 1921-ben jelent meg először és 1922-ben Lang, a rendező máris készített hozzá egy nagysikerű filmet. Tíz évvel később már az íróval együtt dolgozták ki a folytatást, így van némi átfedés a két film között pl. karaktererek terén. Érdekesség, hogy az M karaktere, Lohmann itt is főszerepet kap, így gyakorlatilag a három film egy világban játszódik. A történet beindítója a bukott zsaru, aki leleplezné Mabuse óvatosan felépített bűnözői birodalmát, így érkezik a képbe az M kismebert megtestesítő, józan nyomozója, Lohmann. Ha nem lenne ilyen a karaktere, tulajdonképpen felesleges is lenne, hiszen a néző már hamarabb be lesz avatva a titkokba, mint ő, így a nyomozása során nem tudunk meg új dolgokat. Egy másik szálon bepillantást nyerhetünk Mabuse bandájának életébe, akik egyszerűen csak a pénzért csinálják, amit tesznek, különösebb erkölcsi megfontolás nélkül. Ez alatt nem azt értem, hogy gonoszak, hanem hogy nyugtalanítja ugyan őket, hogy nem ismerik főnökük célját, sőt, őt magát sem látták sosem, de amíg megfizetik őket, addig nem kérdezősködnek. Kivéve Kentet, a történet harmadik szálát, aki nem akar gyilkosságokban is részt venni, munkanélkülisége miatt csatlakozott, és újdonsült szerelme miatt inkább kiszállna (avagy a szerelem nagyobb erő Mabuse ideológiájánál), de élve nem teheti meg. Végül a negyedik szál Mabuséé, aki aktívan már nem is vesz részt a filmben, hiszen őrült, valóban megőrült, bezárva veti papírra gondolatait, aminek szellemisége kezelőorvosát, Baumot megfertőzi, hipnotizálja, gyakorlatilag Mabuse testet vált. Hiába hal meg, jegyzeteit követve tovább él. Ezek a karakterek képezik le valamennyire azt a német társadalmat, amely végül hatalomba segítette Mabusét, noha itt még a józan és szerelmes kisemberek, Lohmann és Kent képesek őt megállítani.

A film képi világa idézi az M-et, de jóval kevésbé látványos sajnos. A fényekkel és a vágásokkal alig játszik el a rendező, de kompozíciókból van több jó is (pl. az egyik bandatag öngyilkosságát csak közvetve látjuk egy kézben tartott pisztoly képében, ami egy bárány(?)szőnyegre hullik, amit Lohmann keze felvesz). Nyomokban tartalmaz expresszionista elemeket, Mabuse szelleme pl. tök jó, kifejezetten horrorisztikus, ahogy a filmvégi üldözéses jelenetben az éjszakai fák is, az őrültek háza pedig egy az egyben Dr. Caligari. Érdekes, de hangban sokkal inkább emlékeztetett az M kísérletezéseire, ami akkor még érthetőbb volt, hiszen egy új tulajdonsága volt a filmeknek, de nekem 1933-ban már kicsit darabosnak tűnt, noha még ekkor sem mondható el igazán a korabeli filmekről, hogy olyan tökéletesen bántak volna a hangokkal. Szóval Lang itt is kísérletezett, a film első pár percében pl. gyári zakatolást hallhattunk végig, mintha egy némafilmben lennénk. Átkötő elemként is használta a hangot, amikor pl. az időzített bomba ketyegése átváltott főtt tojás kocogtatásába (rossz ütemben, de a szándék így is átjött). A színészi játék gyakran a némafilmeket idézte eltúlzott gesztikulálásával, felgyorsított mozgásával, ami 1933-ban megint csak elavult nekem.

Élmény:

Nem volt rossz film, kétségtelenül voltak benne jó részek hangban és képben is, a története erős, sajnos manapság is kezd aktuálissá válni újra. Csakhogy az egész erőltetettnek hatott számomra, az M-mel ellentétben pedig a csúcspontot nem a film végére tették, hanem valahova  közepére, ami miatt nem volt igazán erős az élmény.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Rudolf Klein-Rogge (Dr. Caligari, Metropolis), Otto Wernicke és Theo Lingen (M), Theodor Loos (Metropolis, M), Rudolf Schundler (Az ördögűző, Az idő múlása), Georg John (Az utolsó ember, Metropolis, M)
- Dr. Baumot a magyar Beregi Oszkár alakítja, akinek fia még szintén Budapesten született, és játszhatott a My Fair Ladyben és Az ifjú Frankensteinben is.
- Természetesen a filmet betiltották Németországban még megjelenése előtt, így a premierre végül Budapesten került sor.
- Mabuse és Lang egy film erejéig 1960-ban még visszatértek újra.

Következik: Susi és Tekergő

Tartalom:

Az erdő népe összegyűlik az erdő leendő hercegének megszületése alkalmából. Bambi, a fehérfarkú szarvas lassan és félénken, de megismerkedik az erdővel és lakóival anyja mellett, többek közt Toppanccsal a nyúllal, Virággal a borzzal (Sterling Holloway) és Patácskával, a szarvaslánnyal (Cammie King és Ann Gillis), valamint a legnagyobb veszéllyel, az Emberrel, aki elől mindenki menekül. Amikor Bambi és anyja télen elővigyázatlanul egy tisztásra érnek élelemért, az Ember megjelenik és lelövi Bambi anyját. Telnek a hónapok, évek(?), Bambi felnő, de Patácska is, és rögtön egymásba szeretnek. Az Ember azonban újra feltűnik...

A történetben kevés a cselekmény, tulajdonképpen, az élet és a természet körforgását mutatja be, amire legnagyobb veszélyt a pusztító ember jelenti. Bambi megszületik, felnő, bölcs és erős lesz, majd ő is apává válik. Mindezt kissé romantikusan teszi, mintha a körforgás nem lenne megállítható, és mintha a gonosz egyedüli forrása az ember lenne.

Megvalósítás:

Ahogy említettem, viszonylag kevés az esemény, ami pedig van, az is csak szinte egy-egy pillanatig tart; az idő legnagyobb részét a természet bemutatása teszi ki és olyan jelenetek, amik nem tartoznak hozzá igazán az események láncolatához. nagyjából a négy évszaknak megfelelően van felosztva a történet: Bambi tavasszal megszületik, nyárra belakja az erdőt, télen elérkezik a fordulat, amikor a természettel együtt az anyja is eltűnik, majd újra a tavaszhoz érünk, amikor Bambi már nagy és családapa. A legszebb és legmeghatóbb mégis egy rövidke jelenet, az ősz ábrázolása, ahol egy faágon már csak két levél csüng a széltől össze-összeérve, majd ahogy az egyik lehull, a másik is követi és a földön újra egymásra terülnek, mint egy idős házaspár. A mellékkaraktereknek gyakorlati jelentőségük nincsen, egyedül Bambi szülei részesei aktívan az életének, az anyja mint testi gondozó, az apja mint szellemi vezető.

Ebben az esetben a film külseje sokkal kifejezőbb, mint a belsője, a cselekmény nagyon kevés, és ebben nagyon emlékeztetett a Fantázia egyes részeire. A játékidő első fele azzal megy el, ahogy kalandozunk Bambival vagy nélküle a növények és az állatok között, akik sajnos mint már-már émelyítően kedvesek egymáshoz és cukik, és ehhez mérten rajzolták meg a fejüket is. A Fantáziához hasonlóan itt is több alrendező dolgozott az egyes részeken, és ez sokszor látszik is. Többször elhagyják az élethű részletességet és inkább expresszionista módra, elnagyoltan fejezik ki az alakokat, főleg az akciódúsabb részeknél. Ha az állatok feje nem is, a mozgásuk életszerűnek tűnik. A párbeszéd kevés, ebben megint csak a Fantáziára hajaz. A dalok közül egy tetszett igazán, a tavaszi esőt jelző darab, amely az esőcseppek igyekszik imitálni.

Élmény:

Érdekes módon valahogy mindenkinek Bambi anyjának halála marad meg, de szerintem nem volt egyáltalán sokkoló (persze nem is vagyok kisgyerek). Azért nem, mert Bambiék mellékesnek tűntek ebben a természeti világban, majdhogynem annyira, mint a Mennyei napokban. Ha nem cukiskodják el az elejét, ha nem teszik túlságosan gyermekmesévé a történetet és a természet bemutatását, az amúgy erős látványvilággal bíró mese szerintem verte volna nálam még a Hófehérke és a hét törpét is.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Sterling Holloway (Bolond bolond világ, A dzsungel könyve), Cammie King (Elfújta a szél), Ann Gillis (2001: Űrodüsszeia), Otis Harlan (Hófehérke és a hét törpe)
- Még életben vannak: Donnie Dunagan (82), Ann Gillis (89)
- Pikáns, de John Sutherland (felnőtt Bambi) és Paula Winslowe (Bambi anyja) házasok voltak...
- Noha a film 1942-es, a felvételek jóval korábban elkezdődtek, így fordulhatott elő, hogy Otis Harlan is hangot adhatott a vakondnak, noha ő már 1940-ben meghalt.
- Felix Salten, az alapmű írója osztrák ugyan, de Pesten született.
- 1985-ben készült egy szovjet élőszereplős változat is, 2006-ban pedig a Disney kiadott egy második részt, amely Bambi kamaszkorával foglalkozik anyja halála után.
- A fehérfarkú szarvas jellemzően Észak-Amerikában fordul elő, kb. 10 évig él.

Következik: Dr. Mabuse végrendelete

Tartalom:

Lazarescu Dante Remus nyugdíjas mérnök, özvegy, lánya Kanadában él, egyetlen testvérével sem túl jó a viszonya, és nem veti meg az alkoholt sem (amire magyar felesége, Erzsi szoktatta rá). Reggel óta nagyon rosszul érzi magát, amit 14 évvel korábbi gyomorfekélyének tulajdonít, de este végül segítséget kér szomszédjától. Erős alkoholszaga miatt kezdetben nem veszik komolyan, amíg véreset nem hány, ekkor már jobban látják kihívni a mentőket. Mioara, a mentőápoló is csak az alkoholnak tulajdonítja a problémát, a szomszédok rábeszélőkészsége és az alaposabb vizsgálat győzi csak meg, hogy komolyabb baj lehet. A kórházba érve az ügyeletes kioktatja Lazarescut és Mioarát is, hogy ne rabolják az idejét egyszerű alkoholistákkal, amikor hatalmas tömegbaleset történt a városban és minden kórház tele van munkával, de az egyre rosszabb állapotban lévő Lazarescu látványa végül meggyőzi, és tesztek elvégzésére átviteti egy nagyobb kapacitásokkal bíró kórházba. A második kórházban is nagyüzemben folyik a munka, de sikerül elvégezni a teszteket, és azonnali műtétet javasolnak egy agyérrög miatt, ami viszont náluk nem fog menni a tömegbaleset miatt. Irány a harmadik kórház...

Felületesen nézve a történet a romániai (de írhatnánk magyart is), abszurd egészségügyi rendszerre hívja fel a figyelmet, amelyben a beteg csak egy munkadarab. Kicsit átgondolva azonban látható, hogy ez csak a keret, Lazarescu szociálisan már régóta halott, a kórházi hercehurca amúgy is felesleges gyógyíthatatlan betegsége miatt, és valójában nem is az ő lassú testi-szellemi leépülését követhetjük nyomon, hanem Mioara küzdelmét, ahogy munkáját végezve szinte egyedül tartja életben a teljes betegellátást.

Megvalósítás:

Spoiler: Nem látjuk meghalni Lazarescut, de látjuk, ahogy a még viszonylag életben lévő férfi hogyan romlik testileg és szellemileg, míg a történet végére már szinte nem is él. Hogy társadalmilag halott, azt az első részből tudjuk meg, amelyből kiderül, hogy lánya külföldön él és ritkán beszélhetnek, miközben testvérével is csak telefonon tud néha beszélni. Felesége már régóta halott, macskákkal és növényekkel él, valószínűleg rossz természetű és a szomszédai közül is csak eggyel jár össze, de vele is csak inni. Hasonló korú szomszédai tehát kelletlenül, de segítenek neki, a fiatalabbak viszont ügyet sem vetnek rá. A mentős szintén középkorú, ő noszogatja a jellemzően fiatal orvosokat, akiknek jobb dolguk van és két beteg között szívesebben foglalkoznak személyes ügyeikkel. Nem a generáció kritikájának gondolom ezt (legalábbis nem szeretném ezt gondolni), hanem inkább arról lehet szó, hogy nekik még van életük, míg az ötvenesek-hatvanasok már csak lassan elmúlnak. Ez a motívum többször visszaköszön: a lépcsőn gyengélkedő Lazarescu mellett elsietnek, a fiatal dokik flörtölnek, kávéznak... stb. Mioara munkájának jelentősége nem is abban áll, hogy felállít egy gyors diagnózist és kórházba viszi a betegét, hanem hogy az orvosok folyamatosan kioktató hangneme ellenére sem hagyja, hogy lerázzák Lazarescut. Persze látjuk, hogy nem az orvosokkal van alapvetően a baj, hanem a rendszerrel: nincs idejük a baleset miatt egy első ránézésre alkoholista öreggel foglalkozni, a mentős csak feltartja őket, hogy az igazán fontos esetekkel foglalkozzanak, és csupán annyit tehetnek, hogy továbbküldik a beteget egy remélhetően ráérő kórházba. Lazarescu neve beszédes: Lázár + Dante + Remus.

Lazarescu lakása koszos, kopott, büdös tulajához hasonlóan, telefonja forgótárcsás. A lépcsőházban a fiatalok rohangálnak, az idősek viszont pihenni használják, miközben az automata lámpát újra és újra fel kell kapcsolni. A kórházak jellemzően modern, fehéren vakító termek fiatal orvosokkal, mobiltelefonokkal, ezekben tehát a külső világ is idomul az eseményekhez. Zene nincs, és a képi világ is dokumentarista stílusú, kézikamerával követős. Mivel csak néhány óra eseményeit látjuk, akár mehetne vágás nélkül is, hiszen valós időben játszódik.

Élmény:

Sokféleképpen le lehetett volna forgatni ezt a történetet:
- dokumentumfilmesen, bemutatva a rendszer hibáit, de itt nem ítélkezni akartak;
- én személy szerint egzisztenciálisra vettem volna, amire volt is egy tök jó példa, amikor Lazarescu elhagyja lakását, életét és ráhúzzák a mentőautó ajtaját;
- humorosra véve a helyzet abszurditását, hiszen a film magát fekete komédiaként reklámozza, de nem sok kedvem volt nevetni;
- vagy ahogy itt történt, bemutatni egy egyéni esetet és ahogy a környezete reagál rá, objektíven.
Ez arra jó, hogy az ember sokat gondolkodjon rajta, hiszen nem rágják szájába, hogy most mit is kellene ebből leszűrnie, ugyanakkor szerintem gyengíti a katarzist is: nem utáljuk meg az orvosokat, nem szeretjük meg Mioarát, nem von be minket érzelmileg.

Érdekességek:

- A Lazarescut alakító Fiscuteanu két évvel a film bemutatója után valóban elhunyt rákban.
- A történet alapja egy 1997-es eset, ahol addig küldözgették a beteget, amíg a mentős megunta és az utcán hagyta meghalni.
- Puiut, a rendezőt saját kórházi élményei ihlették, amikor néhány évig kénytelen volt gyakran megfordulni rendelőkben, így volt lehetősége megismerni a rendszert.

Következik: Bambi

(Újabb szolgálati közlemény: Technikai problémák miatt a Tiehszi csü bizonytalan ideig elnapolva.)

Tartalom:

Harryt szülei halála után egyetlen rokoni családja neveli kelletlenül, mígnem 11. szülinapján levelet nem kap a Roxfort varázslóiskolától, hogy kezdje náluk a tanévet. Merthogy Harry szülei varázslók voltak, és Harrynek is vannak képességei, hiába próbálták gonosz mostohái titkolni előle. Örömmel kap az alkalmon és egy új világ tárul fel előtte, amelyben minden mágikus, és az iskolába vezető úton máris barátságot köt az ügyetlen Ronnal és a könyvmoly Hermionéval. Ugyanakkor megismeri szomorú múltját is: szülei halálát egy gonosz varázsló okozta, aki valamiért nem tudott végezni a még csecsemő Harryvel, csupán sebet ejteni rajta. A gonosz varázsló ezután felszívódott, de csak arra vár, hogy újra elég erős legyen visszatérni. Ennek egyik kulcsa lehet a bölcsek köve, amely örök életet ad felhasználójának, és amelyet épp a varázslóiskolában őriznek. Furcsaságok kezdenek történni, a felnőttek pedig titokzatosan viselkednek...

Majdnem azt írtam, hogy szokásos felnőtté válós történet, de valójában a címszereplő Harry nem fejlődik semmit, csupán kezdi felfedezni a világot. Persze igazságtalan vagyok, hiszen egy filmsorozat első részéről beszélünk. Ha jóindulatúan nézzük, Harry lehetne egy afféle kamaszos megnyilvánulás, aki ráeszmél milyen sokszínű is a világ, de szerintem sokkal erősebb volt a gyerekek azon igényének kielégítése, hogy elhiggyék magukról, ők sokkal többek mint amik.

Megvalósítás:

Az első percek Harry Hamupipőke-életét próbálták átéreztetni velünk azzal, hogy Harry nevelői milyen szemetek, pedig ő egy szerény kisfiú. A könyvben lehet hogy így van, de számomra a filmben nem volt kellőképpen kifejtve és bemutatva. Állítólag a film nagyon hű a könyvhöz, de szerintem itt a hátrányára vált, mert pl. annak egyelőre semmi jelentősége nem volt hogy Harry ért kígyóul. A mágikus világ megismerése nem váltott ki belőle különösebb reakciókat. Én a helyében össze-vissza ugráltam volna örömömben-félelmemben, míg Harry viszonylag egykedvűen fogadta az újdonságokat, de a felnőttek se mutattak túl sok érzelmet, és ez különösen akkor volt zavaró, amikor nagyobb horderejű dolgok történtek. Néhányszor a falba akartam verni a fejem, annyira gyermeteg volt a párbeszéd, szóval ez teljesen egy gyerekfilm gyermeki logikával. Ennek megfelelően váltogatják egymást a vicces és félelmetes események, az életveszélyes és a gyerekes kalandok. Mivel ez egy afféle bevezető film, rengeteg karakter és egyéb olyan elem van felvonultatva, amiről a későbbi részek ismeretében tudom, hogy fontosak lesznek, egyelőre azonban csak néhány főbb szereplő kapott nagyobb teret. Érdekes, hogy nem a főszereplő Harry fejlődik a történet során, hanem barátai, Hermione és Ron lesznek valamivel többek, mint a történet elején. Szóval összességében úgy érzem, hogy hiába nem ismerem a könyvet, a film túl sok mindent akart megmutatni, és így sok fontos dolog kimaradhatott.

Amúgy a gyerekszínészekre nem lehet panasz, de nem is nyújtottak emlékezetes alakítást számomra, mint a Tízparancsolat Pawelje (hármójuk közül talán a Hermionét alakító lány a legjobb). Mivel a Harry Potter egy teljes mesevilággal jár, kíváncsian vártam ennek megjelenítését, és kezdetben nagyon örültem, hogy animálás helyett állatokkal és maszkokkal dolgoztak, aztán csak előkerült a számítógépes grafika is, és szerintem továbbra sem tesz jót a filmeknek egyelőre. A varázslatok és az egyéb mágikus dolgok (mozgó lppcső, megelevenedő képek... stb.) ugyanezen alapon többnyire rendben vannak, az animáció a legzavaróbb a vetített háttereknél és a nagyon extravagáns kameramozgásoknál, valamint a mágikus lényeknél.  Columbus, a rendező ugyanazt a gyerek-felnőtt (alsó-felső kameranézetes) perspektívát alkalmazta mint a Reszkessetek, betörők!-ben, a világítás helyenkét szép (varázslatok, sötét erdő), de az igazi hatást a környezet, a díszlet adja meg az amúgy is mesebeli hangulató brit tájjal, kastéllyal, épületekkel, amelyekre még ráhúztak egy finoman kidolgozott réteget (pl. a pálcabolt esetében, ahol tele van minden régi könyvekkel).

Élmény:

Míg a Reszkessetek, betörők!-ben pozitívan, a Harry Potterben negatívan csalódtam. Erősen korhatáros a film, 12 éven felüleiknek már nem ajánlanám a nagyon gyermeteg története miatt. Ez könyvben lehethogy sokkal jobban ki van dolgozva, é tudom, hogy a 8 részt egyben illene értékelni, de ez akkor is alapvetően "gyerekpornó", ész nélküli örömszerzés kicsiknek. Amúgy képileg rendben van, izgalams és ahogy kell, időnként vicces is, szóvl tökéletes film... gyerekeknek.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: John Cleese (Gyalog galopp), Warwick Davies (Csillagok háborúja), Richard Harris (Vörös sivatag, Nincs bocsánat, Gladiátor), John Hurt (A nyolcadik utas: a Halál), Alan Rickman (Drágán add az életed)
- Richard Harris egy évvel a film elkészülte után, 2002-ben 65 évesen hunyt el. Alan Rickman idény hunyt el 69 évesen.
- Az első Harry Potter könyv 1997-ben jelent meg, az utolsó pedig 2007-ben, míg a filmek 2001 és 2011 között kerültek forgalomba.
- A könyv hatalmas rajongást váltott ki, amely csak a Csillagok háborújával vagy A gyűrűk urával említhető egy lapon, a film pedig minden idők egyik legsikeresebb sorozata lett.

Következik: Lazarescu úr halála