Artúr filmélményei

Van aki forrón szereti (1959)

2015. szeptember 04. 20:49 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Wilder, Billy
Műfaj:
romantikus, vígjáték
Főbb szereplők:
Marilyn Monroe, Tony Curtis, Jack Lemmon

Megjelenés: 1959, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/rI_lUHOCcbc
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/van-aki-forron-szereti-some-like-it-hot/movie-2611

Tartalom

1929, Amerika, a szesztilalom idején. Két munkanélküli zenész, Joe (Tony Curtis) és Jerry hiába kopogtat ügynökségeknél, munka csak messze van vagy pont női zenészeket keresnek. Amikor szemtanúi lesznek egy gengszterek közötti leszámolásnak, menekülésképpen nőnek öltöznek, hogy elvállalhassák a fent megmelített munkát, és hogy a női bandával tartva elhagyhassák a várost. Persze nem könnyű nőnek maradni a sok fiatal nő között, mindketten azon nyomban bele is szeretnek a folyton csalódó, alkoholista Virágba (Marilyn Monroe), ráadásul a fellépésük helyszínén, a tengerparti hotelben nyaraló milliomosok is csapni kezdik a szelet a lányoknak, beleértve Jerry-t is. Ha ez még nem lenne elég, épp ebben a hotelben tartják a gengszterek a találkozójukat...

Ha nagyon szeretnénk valamit belelátni a történetbe, akkor elmondhatjuk, hogy a tettetések teljes kavalkádját láthatjuk: a ravatal egy bár; a léha Joe férfiból nővé, nőből milliomossá, miliomosból komollyá válik; Jerry nőcsábászból szintén nővé válik, ám egyre kevésbé tud kijönni a szerepből, és még férfiként is vállalna egy másik férfival házasságot a pénzért; Virág könnyen szerelmes lesz rosszfiúkba, ezért egy normális, pénzes pasit akar, de a végén egy "nővel", illetve egy hazuggal jön össze. Talán az egész arról akart volna szólni, hogy minden csak látszat? Ha nem vígjátékként néznénk rá, egy végtelenül szomorú film lenne, hiszen mindegyik karakter aljas, hazug, nem is zavarják őket a hazugságok. Emiatt nem érzem relevánsnak az előbbi gondolatmenetet.

Megvalósítás

Hál'istennek vannak vizuális gegek is a filmben, ami nem utolsó szempont egy vígjátéknál; a szöveg nem annyira szellemes mint az Alkony sugárútban, de a tempóval együtt pörgősek. A film eredetileg színesben forgott volna, de a huszas évek hangulatát idézve végül a fekete-fehér mellett döntöttek. Szinkronosan megnézni tilos, elvész a poénok jelentős része, ugyanis a film végig meglehetősen áthallásos szexuálisan. A zenei betétek nem indokolatlanok, hiszen egy zenekar életét követhetjük nyomon, és a dalok kifejezetten segítenek a karakterek elmélyítésében.

Férfiak nőként - ilyen tizenévesen tudtam utoljára nevetni, és most sem győztek meg, teljesen abszurd, hogy bárki is nőnek nézné őket. Egyetlen humorforrásnak ez önmagában még kevés, de azt el kell ismerni, hogy Jerry Daphne-vé lényegülése szórakoztató. De a film nemcsak romantikus komédia, hanem részben gengszterfilm is, részben pedig paródia - ezt viszont mai szemmel nem látszik (Joe milliomosként állítólag egy Cary Grant-paródia, de ugye ez 60 év távlatából már semmit nem mond a nézőnek). Marilyn Monroe színészi tudását nem szokás dícsérni, de engem teljesen megvett (mégha ha csak önmagát is adta) megtört szerelmesként, butuska szőkeként.

Élmény

Amikor tizenévesen, de már viszonylag fejlett humorérzékkel először láttam a filmet, nagyon jól szórakoztam rajta, ezért most kifejezetten csalódás volt, hogy csak néha tudtam elmosolyodni rajta. Talán csak velem van a baj, talán tényleg nem vicces már egy mai nézőnek, mindenesetre ami biztos, hogy a kor fogott rajta, mert ami az 1950-es években még megbontránkoztató volt, az mára fel se tűnik, ráadásul a korabeli célzásokat is nehéz megérteni a 21. századból.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Marilyn Monroe (Mindent Éváról), Tony Curtis (A siker édes illata), Nehemiah Persoff (A rakparton), Harry Wilson (Óz, a nagy varázsló)
- Tony Curtis is természetesen magyar, a szülei mindketten Magyarországról vándoroltak ki Amerikába. Janet Leigh-jel (Pszichó) közös gyerekeik Kelly és Jamie Lee Curtis.
- Nehemiah Parsoff (Kis Napóleon) még életben van, 96 éves :) Beverly Wills (Virág szobatársa) ellenben 30 évesen bennégett egy lakástűzben nagyanyjával és gyerekeivel.
- Musical is készült a filmből, amiben 2002-ben Tony Curtis a perverz milliomosként fellépett.
- Marilyn Monroe nemcsak a filmben volt szőke, képtelen volt megjegyezni akár az egysoros szövegeit is.

2 komment

A zongorista (2002)

2015. szeptember 04. 00:28 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Polanski, Roman
Műfaj:
dráma, történelmi
Főbb szereplők:
Adrian Brody, Thomas Kretschmann

Megjelenés: 2002, Franciaország
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/BFwGqLa_oAo
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-zongorista-the-pianist/movie-51616

Tartalom

Varsó, 1939. Wladyslaw Szpilman tehetséges zongorista jómódú, zsidó családból. Amikor kitör a második világháború, gyors lefolyásban reménykednek, hiszen az angolok és a franciák szinte azonnal hadat üzennek Németországnak. Ehelyett azonban egyre rosszabbodik helyzetük: először apróbb korlátozásoknak esnek alá, majd kezd elfogyni a pénzük, jön a gettó, a kegyetlenkedések, a munkaszolgálat és végül a deportálások. Szpilman egy barátjának köszönhetően nem kerül fel a koncentrációs táborba tartó vonatra, de elszakad családjától. Barátai segítségével bújkál a városban a lengyelek és a németek elől, majd amikor megérkezik a keleti front, már csak a közvetlen életveszélyt próbálja elkerülni víz, élelem felkutatásával.

A Shoah, a Schindler listája és Az élet szép után egy újabb nézőpontból vehetjük szemügyre a holokausztot, ezúttal az eseményeket csak szemlélő, túlélni próbáló ember szemszögéből. Wladyslav a legfelső szintről, a művészetét még az életénél is többre tartó zongoristából ősemberré válik, szinte beszélni sem tud, primitív eszközhasználóként próbál felnyitni egy konzervdobozt a túlélésért, míg a film végén épp egy német, Hosenfeld menti meg mind az életét, mind az emberségét. Persze nem nehéz belelátni a rendező, Polanski gyerekkorát sem, aki maga is túlélte gyerekként a krakkói gettót - ez magyarázhatja részben Wladyslaw passzivitását, másokra utaltságát.

Megvalósítás

Van néhány tetszetősre komponált kép, főleg amikor Wladyslaw egyedül marad a szétszórt lomok vagy a romok között, de összességében számomra képileg érdektelen volt. A kötelező kegyetlenkedések itt nem sikerültek annyira megrázóan, mint a Schindler listájában, de Polanski emlékeiből táplálkozva életszerűbbnek tűntek az utcán fekvő hullák mellett közönyösen elsétáló, összezsúfolt emberek.

Zeneileg annyiban érdekesebb, hogy a felcsendülő klasszikus darabok is jelképesek voltak. Az csak természetes, hogy lengyel és német darabok kerültek elő, ahogy az is, hogy a lengyelek részéről épp Chopin. Az film elején elhangzó Chopin-mű pl. csak ujjgyakorlat, ugyanakkor híres arról, hogy a Schindler listájának Göth-je megkímélte egy lány életét, miután sikerült lenyűgöznie előadásával. A film végén előadott pedig épp a szerző magányáról és a háború-dúlta Lengyelországról szól.

Élmény

Az eddigi holokauszttal foglalkozó filmek után már nem nagyon hozott lázba egy újabb film, de nemcsak az én listámon volt ez a negyedik, hanem időrendben is, így Polanskinak muszáj lehetett egy egyedi feldolgozással előállnia. Ez tulajdonképpen sikerült, de közben már annyire eltávolodott a holokauszttól, hogy szinte bármilyen környezetbe átültethetnék a történetet. Az igazi katarzis elmaradt, és a megvalósítása sem hagyott bennem nyomot.

Érdekességek

- Adrian Brody is természetesen magyar származású, ahogy minden híres ember; igaz, nem az apja révén, ahogy gyanítanák, hanem az anyja pesti lány, neves fotós.

Szólj hozzá!

Az út éneke (1955)

2015. szeptember 03. 16:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Ray, Satyajit
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Kanu Banerjee, Karuna Banerjee, Subir Banerjee

Megjelenés: 1955, India
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/95jOLX9_G98
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/az-ut-eneke-pather-panchali/movie-2563

Tartalom

Egy indiai faluban járunk valamikor a 20. század első felében. Főszereplőink egy elszegényedett brahmin család tagjai: Harihar, az apa pujari, azaz pap és könyvelő, de nem kötik le a mindennapi élet gondjai, bizakodó természetű és írói pályával próbálkozik. Szarbadzsaja, az anya gyakorlatias, igyekszik megfelelni mind anyai, feleség és társadalmi szerepében is. Durga, a lánya miatt gyakran szégyenkezik, mert a lány sokat lop, és teljesen hidegen hagyják a falusiak normái. Új jövevény a fiú, Apu, akinek a nővérével bensőséges a viszonya. Annak ellnére, hogy a család éhezik, náluk lakik még a vén koldus Indir is, akit a gyakorlatis anya nem szívlel, de a többiek kedvelnek. Az apa munka reményében egy távoli városba megy, a család pedig egyre szegényebb lesz.

Az igazi történet nélküli film inkább egy életkép egy szegény, vidéki indiai család életéből. Úgy érzem a sztori valahogy Durgára és az ő öntörvényű természetére koncentrál, de a többiek nem kevésbé hangsúlyosak, főleg annak tudatában, hogy a film az Apu-trilogia első része, azaz a három film együtt gyakorlatilag Apuról szól. A család különböző karakterekből áll, de a többi falusi sem igazán alkot egységes tömeget.

Megvalósítás

A stáb több tagja amatőr, beleértve a rendezőt, az operatőrt és a színészek nagy részét is. Ennek ellenére (vagy Welles nyomán éppen ezért, aki szerint annak köszönhető az Aranypolgár sikere, hogy nem volt előzetes ismerete a filmezésről), több szép kép és megoldás is volt benne, különösen a híres vonatos jelenet sikerült jól. A zenéje szintén külön szót érdemel, és egyáltalán nem az egzotikus szitár miatt, hanem mert a helyzetnek megfelelően "kommentálta" mindig az eseményeket a gyakran klasszikus dalokból alkotott filmzene. Részben ez a zene inspirálta a Beatles-t és a hatvanas évek hippi zenéjének szitárjait.

A film egyrészt a realizmus hatása alatt készült, Renoir és De Sica filmjei ihlették Ray-t, így készülhetet el a film helyiek és amatőrök segtségével úgy, hogy a legszegényebb réteg életét láthatjuk. Emellett azonban érezhető volt a líraiságra törekvés is elsősorban Durga személyén és a természeti és falusi életképeken keresztül, ez talán Ozu hatása. (Ray bevallottan Kuroszava nyugati sikerein felbuzdulva mert belevágni a filmbe). A színészek elvileg a rasa technikát alkalmazták, azaz nem a karakter érzéseit kell megjeleníteni, hanem magát az érzést, jelentsen ez bármit is. Mindez annak függvényében értékelendő igazán, hogy a már akkor is népszerű bollywoodi énekes-harcolós, vidám filmek mellett merték megcsinálni a filmet, ami máig az indiai filmművészet alapja és legsikeresebb darabja.

Élmény

Mindig izgatottan várom, ha egy másik kultúrkör filmjei kerülnek terítékre, de gyakran csalódok, mert (értelemszerűen) nem olyan filmet kapok, ami ugyanúgy más, hanem olyat, ami máshogy ugyanolyan - ha ez érthető :D A története nagyon vegyes, nem tudom rá azt mondani, hogy jó, rossz, kedves, bájos... stb. volt, mert mindenből volt benne egy pici, ettől pedig semmilyen lett, noha nem hagyja az embert érzéketlenül. Megvalósításában néha megmosolyogtatóan amatőr, de néha látványos is volt - de lehetett volna még sokkal jobb is.

Érdekességek

- Az Indirt alakító Csunibala Devi nem hazudtolta meg nagyon filmes karakterét, nyolcvan évesen is a fizetése mellett napi ópiumadagot követelt bérként; még a film bemutatója előtt meghalt.
- Bár nem állnak rokoni kapcsolatban, több szereplőnek is ugyanaz a vezetéknéve: Banerjee.

4 komment

Memento (2000)

2015. szeptember 02. 00:38 - Liberális Artúr

Rendezte: Nolan, Christopher
Műfaj:
neo-noir, pszichológiai, thriller
Főbb szereplők:
Guy Pearce, Carrie-Anne Moss, Joe Pantoliano

Megjelenés: 2000, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/UFuFFdK7i44
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/memento-memento/movie-37796

Tartalom

Leonard (Guy Pearce) feleségét szeme előtt erőszakolják és gyilkolják meg, a rablókkal való dulakodásban pedig olyan fejsérülést szenved, amitől anterográd amnéziája lesz, azaz a sérülés előtti emlékei megmaradnak, de az utána következők csak pár percig tartanak. Ezért kénytelen magának fényképeket, üzeneteket, tetoválásokat hagyni, hogy boldoguljon nyomozásában: célja ugyanis bosszút állni a betörőkön. De kiben és miben bízhat Leonard, ha pár percen belül mindent elfelejt?

Anélkül, hogy lelőném a filmvégi poént, a téma nagyjából az emlékekről és a hozzájuk kapcsolódó hazugságokról, manipulációkról, vágyakról szól. Leonard hiába hagy nyomokat magának, egyre inkább rádöbbenünk, hogy könnyű átverni, és ezt mindenki ki is használja. Ő maga kénytelen felesége meggyilkolásának örökké friss emlékével együttélni, csak a bosszúvágy hajtja, de mi lesz, ha teljesül?

Megvalósítás

A kamera igyekszik Leonard mentális állapotát a kevésbé stabil mozgással, közeli képekkel, lepusztul épületekkel érzékeltetni. A csavaroknak köszönhetően valamennyi karakter más-más megvilágításba kerül, mi sem lehetünk biztosak, mi az igazság.

Persze az igazi erénye a filmnek a szerkezete: ez ugyanis visszafelé halad. Pontosabban az időrendi sorrend végével kezdünk, és egyrészt fekete-fehérben látahtunk egy időendben helyes szálat, illetve színesben a történet végétől visszafelé haladó jeleneteket (természetesen ez nem azt jelenti, hogy visszafelé menne a kép vagy a hang, csak mindig visszaugrunk egy jelenet végén az azt megelőző eseményre, ami az előző jelenet végével ér véget - így azt a első jelenetet mindig más szemmel láthatjuk). Ez nagyon jól átadja Leonard perspektíváját, és elsőre merész húzásnak tűnik, de valójában semmi különleges nincs benne, hiszen valamennyi bűnügyi történet a bűnténnyel kezdődik, amit a nyomozó visszafelé haladva felgöngyölít.

Élmény

Itt sincs ez igazából másképp; mindenesetre nagy odafigyelés kellett a megvalósításhoz, okosan felépített történet, hiszen számos csavar, rejtély és izgalom van úgyis a filmben, hogy ismerjünk az események végkimenetelét az első pillanattól fogva. Viszont e visszafelé haladó technikát leszámítva nekem sok újat nem mutatott a film; kicsit olyan, mint a Sráckor: egy jó ötletet visz végig, ami önmagában még kevés.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Guy Pearce (Szigorúan bizalmas), Carrie-Anne Moss és Joe Pantoliano (A mátrix), Mark Boone Junior (Hetedik)
jenski valóban az

Szólj hozzá!

Sátántangó (1994)

2015. augusztus 31. 00:57 - Liberális Artúr

Rendezte: Tarr, Béla
Műfaj:
dráma, művész
Főbb szereplők:
Víg Mihály, Horváth Putyi, Lugossy László

Megjelenés: 1994, Magyarország
Hossz: kb. 7 óra
IMDB: 8,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/eQ66STMnBt0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/satantango-satantango/movie-2179

Tartalom

Egy viharsarki faluban járunk, épp esedékes a maréknyi helybéli éves fizetése, amit ketten le akarnak nyúlni és elszökni vele. Számításukat keresztülhúzza, hogy úton van hozzájuk Irimiás, akitől mindenki nagyon tart. Irimiás nemrég szabadult a börtönből, és a hatóságok együttműködésre kötelezik. A faluban lakik még egy doktor (Peter Berling) is, aki szemmel tartja a falusiakat és jegyzetel. Amíg a felnőttek buliznak este, egyikük kislánya öngyilkos lesz. Ekkor érkezik meg Irimiás, aki kihasználva a bűntudattal teli gyászt, kiszedi a falusiak pénzét és új munkát ajánl nekik egy másik birtokon, miközben robbanóanyagot próbál a pénzből venni. A falusiak nem tudnak dönteni, hogy megbízhatnak-e benne vagy sem...

Elsőre nem mondtam volna meg, de a film témája elvileg a rend, illetve annak hiánya, ahogy a vezér nélkül maradt falu lezüllik. Irimiásban vakon megbíznak a tapasztalatuk ellenére is, és ő továbbra is becsapja őket, hiszen ő is csak egy felsőbb hatalom utasítására cselekszik (ami talán a szocialista diktatúrát jelenti, tekintettel a regény 1985-ös megjelenésére). Az öngyilkos kislány istenként bánik macskájával, az orvos mint értelmiségi pedig csak vegetál, megfigyel, de nem cselekszik. Mindezzel csak annyi a problémám, hogy egyrészt nem tudjuk, mikor játszódik a töténet, másrészt a karakterek annyira szimbolikusnak tűnnek, hogy nem tudom őket életszerűnek venni, és emiatt inkább jelképekben, filozófiai rendszerekben próbálnám a megoldást keresni, mintsem a konkrétan ábrázolt vezető nélküli tanácstalanságban.

Megvalósítás

A lehető legjobbkor került sorra a Jeanne Dielman, ugyanis ez a film hét órás, és hasonlóan az előbbi filmhez, valós időben mutat szinte mindent, nem elégszik meg utalásszerű cselekménnyel, hanem végig megmutatja azt, és még mint egy hangot, ki is tartja a képet az események végén. A film stílusa a Jeanne Dielman mellett még talán az Andrej Rubljovhoz hasonlít, ami szintén meglehetősen lassú film volt kevés vágással, kietlen, hideg tájjal. Amit nem szeretek, hogyha már egy film fekete-fehér, akkor élhetnének a fények és az árnyékok erejével, ahogy ezt tette az expresszionizmus és annak nyomán több film noir. Persze akkor nem biztos hogy a pusztulást láttuk volna a képeken. A zene tetszett, részben hozta a tangóharmónikás-fílinget, ugyanakkor mégis igényesebb, kifejező volt.

A film szerkezete érdekes: egyrészt a tangóét hivatott utázni a fellépítésével, másrészt azért is lett ennyire hosszú, mert kb. ennyi ideig tart elolvasni az alapjául szolgáló regényt. Nem véletlenül tartják ezt az egyik legjobban sikerült adaptációnak. Ugyancsak okosan kezeli a film az időt: több jelenetet viszontláthatunk egy másik karakter szemszögéből, amikor az ő története odaér. Emiatt aztán nem lehetünk biztosak sosem a mikorban, különösen miután a film utolsó jelenetében a doktor a film első szavait veti épp papírra, azaz egy véget nem érő körbe kerülünk. A karakterek hol természetesek voltak, hol túlságosan szócsőszerű bábok, mint a Vétlen Baltazárban

Élmény

Ahogy a Jeanne Dielman, ez se volt unalmas lassúsága és hossza ellenére sem. Tetszettek az összefolyó idősíkok, a filozofikus mondanivalóján pedig el lehet mélázni, de a képek nem voltak izgalmasak számomra, a sztori pedig a karakterek miatt nem tűnt nekem hihetőnek.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Peter Berling (Aguirre, isten haragja)
- A színészek több esetben tényleg részegek voltak.
- A 444 készített egy 5 perces összefoglaló GIF-et a filmről :D

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil