Artúr filmélményei

A pankrátor (2008)

2015. szeptember 14. 22:34 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Aronofsky, Darren
Műfaj:
dráma, sport
Főbb szereplők:
Mickey Rourke, Marisa Tomei

Megjelenés: 2008, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/61-GFxjTyV0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-pankrator-the-wrestler/movie-96338

Tartalom

Randy húsz évvel ezelőtt a legnagyobb pankrátor volt, mára azonban kiöregedett, már csak kisebb rendezvényeken tud részt venni, kevés pénze miatt pedig egy szupermarketben is dolgozik. Legközelebbi barátja a sztriptíztáncosnő Cassidy, aki szintén kiöregedőben van. Lányával évek óta nem tartja a kapcsolatot, de kollégáival sincs közeli viszonyban, noha jól kijön pankrátor társaival. Amikor lehetőség nyílik a huszadik évforduló alkalmából élete legfontosabb meccsének visszavágójára, igyekszik újra a lehető legjobb formába kerülni, de szívrohamot kap, és orvosa eltiltja a sporttól. Próbál beilleszkedni jobban a ringen kívüli világba, de a kezdeti sikerek után végül feladja, és inkább vállalja a meccsek kockázatait, legalább a nagy visszavágó erejéig.

Nem kell túlságosan mélyreásni, a film témája az elmúlás, a csillogás és a hétköznapi élet ellentéte. Randy a csillogásban élt sokáig, és kényszerből kicsit belekóstolt a hétköznapi életbe is, még egy-egy pillanatra fel is villant, hogy ott is boldog lehet, de elbukott benne, ezért végül visszatér az igazi világába. Ez valahol tulajdonképpen tök jó, hogy nemcsak a hagyományos értelemben vett szerettek (család, szerelem) jelenthetik a boldogságot, hanem a te saját választott szeretteid (nézők, kollégák). Vele párhuzamosan Cassidy is hasonló cipőben jár, talán jobban képes különválasztani a két világot, de lehet hogy csak még nem tart ott, mint Randy.

Megvalósítás

A felvétel végig kézikamerás, ami kissé dokumentumfilmes jelleget kölcsönöz a filmnek. Mindezt ráadásul gyakran közelről teszi, ami intimebbé teszi a viszonyunkat Randyvel, főelg amikor a háta kitakarja a kép nagy részét. A közeliek miatt semmit nem is tud eltitkolni, látjuk az apró trükköket, fájdalmát, mimikáját, és azt is, ahogy tönkretette testét a sok meccs.

E lepusztultság persze nemcsak abban mutatkozik meg, hogy Randy már szinte csak szalagokkal tartja össze a testét, hane a ruháján, lakhelyén, a csarnokokban és az utcaképen is. Hogy jobban szétváljon az elmúlt csillogó világ a jelen hétköznapjaitól, a zene is többnyire a nyolcvanas évekre jellemző dalokból áll.

Élmény

A film tehát felvillantja, hogy a hétköznapokat is élhetné ugyanúgy, mint a fénykorának sztárságát, de végül nem ezt választja. Az utolsó meccsen meglehetős pátosszal öszefoglalja életfilozófiáját, és végleg a ringet választja. Különösen e vég miatt érzem erősen szentimentalizmusba hajlónak a a filmet. Számomra a film végig feszegeti a jóízlésű érzékenység határát, és attól tartok, többször át is lépi. Pedig kicsit visszafogottabban, kicsit kevésbé hősködve kaphattunk volna Randy személye által egy hasonlóan kedvelhető karaktert, mint akiket már láthattunk az Életünk legszebb éveiben vagy a Közelképben.

Érdekességek

- Mickey Rourke boxolóként kezdte karrierjét, néhány meccset profiként is vívott, csak később köteleződött el a színészet iránt a kezdeti filmes sikerei ellenére is.

Szólj hozzá!

A tégla (2006)

2015. szeptember 13. 15:06 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Scorsese, Martin
Műfaj:
dráma, krimi
Főbb szereplők:
Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Jack Nicholson

Megjelenés: 2006, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/iojhqm0JTW4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-tegla-the-departed/movie-79681

Tartalom

Costello (Jack Nicholson) az ír maffia feje, még gyerekkorában pártfogásába veszi Sullivant (Matt Damon). Sullivan rendőr lesz, gyorsan halad a ranglétrán, de továbbra is hű marad főnökéhez, és beépített emberként folyamatosan informálja. Nagyjából egy időben végez a rendőrakadémián vele Costigan (Leonardo DiCaprio) is, akit nem engednek lediplomázni. Costigan családja ugyanis benne volt Costello ír gengszterhálózatában, ezért tökéletes beépített ember lehetne. Így a látszat kedvéért kicsapják az akadémiáról, börtönbe küldik pár hónapra, és szabadulása után a feladata az lesz, hogy beépüljön és lebuktassa Costello nagyobb ügyeit. Természetesen mindkét fél hamar rájön, hogy mindkét oldalon van egy-egy tégla, de ki fogja megtalálni a másikat hamarabb...?

A film témája evileg az identitás lenne, hiszen mindkét beépített embernek életvitelszerűen kell hazudnia (ahogy kisebb mértékben megjátszuk magunk a hétköznapokban is), és ez felveti a kérdést, hogy akkor kik is vagyunk valójában. Costigan is mindössze önmaga szeretne lenni az akció végeztével. Nekem túl nagy a hangsúly az izgalmas akción, a film csak kapargatja a témát. Áldhatom a szerencsémet a véletlenül tökéletes időzítésen, hogy ez a film épp a Közelkép után került sorra, amely nagyságrendekkel jobban érzékelteti a kérdést. Sokkal kevésbé észrevehető az apa-fiú kapcsolat témája: többször előfordul valamilyen formában ez a fajta kapcsolat két karakter között (főnök-beosztott), de nem tudok leszűrni belőlük általánosabb mondanivalót. Ehhez kapcsolódik a "nő" is mint motívum, mindig a férfiakért léteznek. A szex megint csak egy számomra értelmezhetetlen elem volt, Costello ugyanis kérdéses, Sullivan képtelen rá, Costigan pedig képes. A végén pedig szinte már komédiába hajlóan derül ki, hogy senki sem az, akinek látszik, a gengszeterek valójában mind rendőrök, akik azért bűnöznek, hogy őrizzék a rendet, míg a rendőrök mind bűnözők, és csak azért őrzik a rendet, hogy a bűnözők bűnözhessenek.

Megvalósítás

A film meglepően fiatalos, pörgős, modern, fordulatos. Feszültséggel teli, amit a két fél okoz, ahogy egymást kerülgetik. Nem tudom mások hogy vannak vele, de nekem az a legelviselhetetlenebb, amikor azon kell aggódni, hogy le ne bukjon valaki. Ugyanazon rendező lévén várható volt ugyan, de több ismerős elemet is felfedeztem a filmben mind a Taxisofőrből, mind a Nagymenőkből. De nem ezek voltak a hagsúlyosak, hanem a gyors vágások, amitől meglehetősen pörgős lett az amúgy is sebesen száguldó történet. A zenéje filmzeneként nem érdekes, de az egyik betétdal annyira fülbemászó, hogy nem lehet nem szeretni.

Történetében ugyanakkor sokkal inkább a Szigorúan bizalmast érztem benne viszont, különösen a szerelemi háromszögben; mintha nem is a Szigorúan piszkos ügyek, hanem ez előbbi filmnek lett volna a remakje A tégla. Nicholson maffiavezér karaktere nem tűnt túlságosan reálisnak. Túlságosan komikusnak hatott. Az erőszak gépies volt, nem éreztem kegyetlennek, pedig ez jellemzően a gengszterfilmek sajátja.

Élmény

A tempó, a feszültség és a fordulatok miatt mindenképpen dícséretet érdemel a film, de nekem nem tűnt igazán erősnek, átélhetőnek. Mintha iparosmunka lenne, ami a felszínen tök jó, de nincs igazi értéke, mélysége.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Leonardo Di Caprio (Titanic), Matt Damon (Ryan közlegény megmentése), Jack Nicholson (Kínai negyed, Száll a kakukk fészkére), Martin Sheen (Apokalipszis most), Mark Rolston (A bolygó neve: Halál, A remény rabjai), Kevin Corrigan (Nagymenők)
- Két Wahlberg is játszik a filmben, mindkettőjük híres zenész: Mark Wahlberg Marky Markként volt ismert, Donnie Wahlberg pedig a New Kids On The Blockban szerepelt.
- Minden jelenetben van egy "X" ha valaki meghal.
- Costellót Whitey Bulger, Sullivant John Connolly ihlette.

Szólj hozzá!

Közelkép (1990)

2015. szeptember 12. 14:29 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Kiarosztami, Abbasz
Műfaj:
áldokumentum
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1990, Irán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/WS7idiZkOQ0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/nema-ye-nazdik/movie-86228

Tartalom

Egy újságíró nagy sztorit szimatol, és igaza is lesz: előtte tartóztatnak le egy csalót, aki magát a híres iráni rendezőnek, Makhmalbafnak adta ki. Egy másik híres iráni rendező, Kiarostami megfilmesítené az esetet, ezért engedélyt kér, hogy a férfi tárgyalását rögzíthesse. A tárgyaláson megismerhetjük a csalás történetét és a csaló motivációját, ami egyáltalán nem a haszonszerzés volt.

Kísértetiesen hasonlít az Ének az esőben kettősségére, csak itt ezt az érzetet nem a filmipar vagy a szinkron kelti, hanem a valóság és a film összefonódása. A valóságot játszák el a szereplők, és a filmben elhangzó filmötletet is megvalósítják még a filmen belül; a magát rendezőnek tálaló csaló eljátsza a magát rendezőnek tálaló csalót, aki valójában önmagát alakítja, ha ez így érthető :D A lényeg, hogy összekapcolódik, és egymásra hat a filmben elhangzó képzelet és maga a megvalósított film, mint a saját farkába harapó kígyó, aki önmagát falja fel.

Megvalósítás

A fentieket folytatva a film maga is csalás: dokumentumfilmnek tetteti magát, de valójában megrendezett jeleneteket látunk. A csavar ott van ebben, hogy minden esemény valós, még a szereplők is önmagukat alakítják, nagyjából a szövegük is ugyanaz. Különösen ott válik érdekessé a helyzet, amikor a titokban megrendezett valóságot (a csaló és a valódi Makhmalbaf találkozását) Kiarostami távolról kamerázza és mi "mellette ülünk", de a mikrofon elromlik, így lebomlik a negyedik fal, kikerülünk a rendezővel együtt a filmből.

Állítólag több iráni-muszlim szimbólum is értelmezhető a filmben, de ezt mi innen ugye nem igazán érzékelhetjük. A szándékos dokumentarista stílus mellett az amatőr szereplők is erősítik a film realista-hatását, akárcsak Az algíri csata esetében. A képek számomra nem voltak érdekesek és többségében a hang sem, leszámítva a korábban említett mikrofonhibás részt, ami aztán egy filmes utalás zenéjében oldódott fel.

Élmény

A tartalom nincs izgalmas eladva, pedig könnyen beleviszi az embert egy gondolkodós spirálba. A megvalósítás hasonló, jól kitalált a stílusa, de nem egy eye candy, hogy magyartalankodjak is picit. Amitől azonban igazán szerethető a film, az a csaló, aki a maga kissé együgyű, gyermeteg módján élvezi a rendezőnek járó figyelmet, amiben kiélheti szenvedélyét, a mozizást, és meghatódik mások kedvességétől, jóindulatától.

Érdekességek

- A csaló azért is tudott könnyen azonosulni kedvenc rendezője filmjével és személyiségével, mert hasonló életutat jártak be, ugyanabból a környezetből indultak, csak az előbbinek nem jött össze az álma.
- A vádló család valójában nem volt annyira jófej, ők büntetést akartak a csalónak, nem megbocsájtani, amit végül Kiarostaminak kellett kierőszakolni belőlük.

Szólj hozzá!

A vágy villamosa (1951)

2015. szeptember 11. 12:25 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Kazan, Elia
Műfaj:
dráma, film noir
Főbb szereplők:
Vivien Leigh, Marlon Brando

Megjelenés: 1951, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/u9YgJjSCT08
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-vagy-villamosa-a-streetcar-named-desire/movie-2624

Tartalom

Blanche (Vivien Leigh) harmincas (a filmben ez öregedőt jelent) kisvárosi tanárnő hosszabb szabadságra érkezik húgához a nagyvárosba. A lányok ugyan kifinomultabb nevelést kaptak, Stella, a húg mégis a város munkásnegyedében lakik egy tajparaszt prolival, Stanleyvel (Marlon Brando). Vonzereje nyers állatiasságában, kegyetlen őszinteségében rejlik, amit Stellának se könnyű elviselni, de az érzékenyebb Blanche-nak még kevésbé. Stanleyt irritálja a sok apró "hazugság", amivel Blanche él (bizsu ékszerek, fényt tompító lampionok, higiéniai helyett stresszoldó fürdőzés... stb.), Blanche pedig Stanley egyik barátjában (Karl Malden) keres menedéket, aki a többieknél némileg finomabb. Stanley egy pillanatig sem bízik Blanche-ban, és hamar kiderülnek nagyobb hazugságok is...

A film Blanche és Stanley világának ütközéséről szól: Stanley sem buta, de ösztönlény, civilizálatlan gyári munkás. Néha úgy éreztem, ő a rideg, kíméletlen valóság megtestesítője. Vele szemben áll a szellemi síkon mozgó tanítónő, Blanche, aki viszont már a civilizáltságnak az árnyoldalát képviseli, finomabbnak akar mutatkozni, mint aki, sőt, olyannyira megjátsza magát, hogy a film végére beleőrül a valóság elöli menekülésbe.

Megvalósítás

Az eredeti darab egy helyszínen játszódik, ezt némileg a film kibővítette ugyan, cserébe viszont állítólag a hatás fokozása érdekében a szobák falait hol közelebbre, hol távolabbra állítatta. Fontos elem a világítás, ami ha erősebb, akkor "rávilágít az igazságra". Ezért játszódik többnyire este, gyenge világításnál a történet, és ezért ragaszkodik Blanche is a villanykörték fényét tompító lampionokhoz, míg Stanleyt zavarja, ha a körte nem csupasz. A fekete-fehér filmeknél ez a fajta játék sokkal jobban kijön. A zene is felerősödött a film végére, amivel nagyban hozzájárult a felfokozott hangulathoz.

Tartalmilag a film újszerűségét Brando színészi technikája jelenti, ekkor robbant be Hollywoodba a Sztanyiszlavszkij-módszer, amely felváltotta az addigi teátrálisabb alakításokat és helyette egy realistább, a karakterekkel teljesen azonosuló módszert honosított meg. Brando szándékosan még a szünetekben is karakterben maradt, de legendásan hasonló Robert de Niro is, akivel jól lehetett improvizálni ezen tulajdonsága miatt. A film közege nagyon hasonlít A rakpartonéhoz, ugyanaz a realista stílus leharcolt épületekkel és emberekkel.

Élmény

Eddig csak a lényegről beszéltem, de több más motívum is szerepel a filmben, de ez a színdarabban erősebben van jelen, ugyanis a filmet erősen cenzúrázták (homoszexualitás, nemi és családon belüli erőszak, öngyilkosság... stb.). A törtnet utolsó tíz-húsz perce szinte már katarikus, ahogy Blanche lassan megőrül, és mindezt hatásosan támasztja alá a zene. Sajnos azonban képileg nem éreztem túlzottan érdekesnek, de nem sok hiányzott, hogy tetszen.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Vivien Leigh és Mickey Kuhn (Elfújta a szél), Marlon Brando (A rakparton, Apokalipszis most, A keresztapa), Rudy Bond (A rakparton, 12 dühös ember, A keresztapa), Karl Malden (A rakparton)
- Mickey Kuhn (a matróz- 82 és Wright King (az újságos - 92) még életben vannak.
- A Tennessee Williams-darab mind drámaként, mind Broadway-előadásként sikeres volt a film előtt. A Broadway színészei játszották a film szerepeit is többnyire, ami egyébként nem jellemző.

5 komment

A birkaölő (1978)

2015. szeptember 10. 08:09 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Burnett, Charles
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Henry Gayle Sanders, Kaycee Moore, Charles Bracy, Angela Burnett, Eugene Cherry, Jack Drummond

Megjelenés: 1978, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/-nXw-8MXhVE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/killer-of-sheep-killer-of-sheep/movie-91567

Tartalom

Gyerekek játszanak durván, de nem komolyan. Stan javítgatja a házukat. Egy páros épp tévét lop. Megpróbálják Stant bevenni egyik bulijukba. Stannek félreérthetetlen ajánlatot tesz egy öregedő boltosnő. Vesz egy autómotort, de véletlenül összetöri. A felesége szerelmeskedni akar, neki nincs kedve. Közben öli a birkákat a vágóhídon. És így tovább...

Talán ez a film volt eddig a legkevésbé koherens, az egymástól különálló jeleneteket szinte csak a szereplők kötik össze; nincs történet vagy bármilyen progresszió - illetve de, talán mégis: a film alatt felcsendülő dalok többször is az idő múlásáról szólnak, mintha a mindennapi életből vett jelenetek örökké ismétlődnének. Röviden tehát életképeket láthatunk, de nem érzem, hogy kellőképpen összefoglalná a bemutatott réteg életét, vagy legalábbis nem tűnik egyetemesnek, enélkül pedig számomra nem elég erős így.

Megvalósítás

Kis költségvetésű film lévén Burnett, a rendező maga csinált szinte mindent, ami még nem feltétlenül lenne baj, de ha már fekete-fehér a film, jó lett volna egy kis mesterséges fény a hatásosabb árnyékokhoz, egy-egy emelő különleges szögekhez.. és így tovább. Persze ez a film bevallottan a renoiri poetikus realizmus és a de sicai neorealizmus útján készült, engem leginkább Az út énekére emlékeztetett. Néhány érdekesebb kép így is adódott, de mintha kontextus nélküliek lennének, és így nehéz őket értelmezni.

A színészek a realizmus hagyományaihoz méltóan teljesen amatőrök, a felvételek a helyszíneken készültek, az aláfestő-kiegészítő zene nagyjából a korszak fekete zenéiből áll össze.

Élmény

Szóval adott egy szegény, fekete közösség, az ő életképeiket láthatjuk látszólag teljes összefüggéstelenül, kicsit dokumentarista, realista sítlusban. Ezek a random jelenetek azonban számomra nem nyújtották azt a fajta átfogó teljességet, ami miatt azt gondolnám, hogy ez az általános és így is fog maradni minden, ellentétben mondjuk a Kosaras álmokkal. Történeti jelentősége is van neki, korábban ilyen módon ilyen témát még nem forgattak (legalábbis most nem tudok hasonlót mondani a Kosaras álmokon kívül korábbról).

Érdekességek

- A film a rendező, Burnett diplomamunkája.
- Annyira alacsony költségvetésű, hogy a benne elhangzó zenék jogait nem tudták fizetni, így aztán nem is jelent meg fesztiválokon kívül máshol. Ilyen egy igazi kultfilm :)
- 2007-ben jelenhetett meg végül széles körben, miután restaurálták a felvételt és akadtak mecénások is.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil