Előzmények:

Promio tehát a Lumiere-ek megbízásából világkörüli útra indult, hiszen az utazás, főleg az igazán távoli helyekre még luxusnak számított ebben az időben, a távoli tájak pedig rendkívüli egzotikusnak hatottak. (Edisonék is csináltak ilyet.) Európa országai - köztük Magyarország - mellett Promio járt az Egyesült Államokban és Algériában is, 1897-ben pedig az akkor még török fennhatóság alá tartozó Jeruzsálemben forgatott.

A film:

A velencei filmhez hasonlóan itt is egy egzotikus helyszínen vagyunk, szerencsére jól megfigyelhető a város multikulti jellege: előbb európaiakat láthatunk, majd jól elkülönülve jön egy arab csoport, végül zsidók is feltűnnek, akik a korabeli orosz pogromok elől menekülve jöhettek ide. De ez inkább csak érdekesség, minket az érdekel, amit az előbb említett filmben is láthattunk: a kamera mozog. Persze megint nem a kamera mozog, hanem alatta a vonat, de ezúttal sokkal érdekesebb a nézőpontja. A vonat távolodik, fokozatosan kerülnek bele a képbe újabb és újabb csoportok, teljesen képesek vagyunk azonosulni a kamera nézőpontjával és úgy érezhetjük magunkat, mintha ott lennénk.

Előzmények:

Promio tehát a Lumiere-ek megbízásából világkörüli útra indult, hiszen az utazás, főleg az igazán távoli helyekre még luxusnak számított ebben az időben, a távoli tájak pedig rendkívüli egzotikusnak hatottak. (Edisonék is csináltak ilyet.) Európa országai - köztük Magyarország - mellett Promio járt az Egyesült államokban is, 1896 telén pedig az akkor még francia fennhatóság alá tartozó Algériában forgatott.

A film:

Van pár film, amit nehéz megtalálni, ilyen volt ez is, mert csak az összes algériai felvételt együtt bemutató videót találtam. A poszt tárgya kb. 3:10-től 3:40-ig tart. Egy teherautóból lépkednek le szamarak (a cím, az anes magyarul szamarakat jelent). Sok infót nem taáltam a filmről, egy írás szerint a jelentősége a kép megkomponálásban van, hogy újabb és újabb szamarak lépnek bele a képbe, de szerintem inkább arról lehet szó, hogy ez az egyik első nem nyugati felvételünk.

Előzmények:

Ahogy Edisonnál Dickson, A Lumiere-testvérek cégénél is megnyerte magának a filmes osztályt egy alkalmazottjuk, Alexandre Promio. Főnökei megbízására 1896-1897 között világkörüli útra indult, többek közt Magyarországon is járt, hogy népszerűsítse a kinematográfot. (A Lumiere-ek pont jókor jártak nálunk, hogy rögzíthessék a milleniumi ünnepségeket, de ez egy másik történet.)

A film:

1896-ban járt Velencében és elkészítette a szokásos életképeink egyikét. Persze nem lenne itt a film, ha nem lenne benne egy csavar, amire részben utal a cím is: kb. "A Grand Canal látványa csónakból". A csavar nem más, mint hogy a csónak halad előre, ezzel pedig ez az első ismert film mozgó kamerával, noha nem maga a kamera mozog, hanem a csónak alatta.

Előzmények:

Elérkeztünk az utolsó Lumiere-filmünkhöz. A testvérek úgy gondolták, hogy a mozizásban nincs nagy jövő, hiszen amiket leforgattak, azokat láthatjuk saját szemünkkel is az utcán. Az IMDB szerint 1900 után nem is forgattak több filmet, és visszatértek a fényképezéssel kapcsolatos kísérleteikhez. Bár cégük sikeres volt, később egyesültek a brit Ilforddal, ezért nem hallani már a Lumiere márkáról.

A film:

De mielőtt búcsút vennénk tőlük, lássuk a Falbontást, ami a korábbi filmekhez hasonlóan látszólag egy egyszerű aktualitás, amelyben a Lumiere-gyár munkásai lebontják egy épület falát. Spolier: a film közepén azonban a nézők szórakoztatására és megdöbbenésére a jelenet elkezd visszafelé haladni, az emberek hátrafelé sétálnak és a fal varázslatosan felépül. Pontosabban ez nem igaz, maga a film csak abból áll, hogy lebontják a falat. Lumiere-ék azonban azzal szórakoztak, hogy a végén elkezdték visszafelé játszani a filmet, szóval ez talán inkább performance kategória, mintsem filmművészet. Mindenesetre nem nehéz belátni, hogy mindez mekkora jelentőségű, hiszen itt már manipulálták a filmszalagot is.

Előzmények:

Elérkeztünk az egyik legfontosabbnak tartott 19. századi filmhez. Annak ellenére, hogy a Lumiere-testvérek nem tartották nagyra a filmezést, számos előremuató dolgot tettek, elég csak A megöntözött öntözőre gondolni vagy a Bocal aux poissons rouges-ra.

A film:

A filmen egy vonat fut be La Ciotat városának állomására. Mitől nagy szám ez a szokásos életkép? Hadd kalandozzak el picit először. Az átlag nézőt egy filmben a történet érdekli, legyen vicces, fordulatos, elgondolkodtató, ijesztő... stb., így a filmkritikák nagy része is megelégszik azzal, hogy a történetet elemzi ki. Azzal már jóval kevesebben foglalkoznak, hogy a film, mint képzőművészeti ág, hogyan fejezi ki ezt a mozgó képeivel. És ha a Bocal aux poissions rouges-nál még erőltetettnek tűnt a művészi tudatosság, itt már egészen biztosan nem az, Lumiere-ék két olyan filmnyelvi eszközt bevetnek a hatás fokozása érdekében, ami többletjelentéssel ruházza fel a filmet. Az egyik ilyen eszköz a kamera elhelyzése: egyrészt szembe van állítva a vonattal, másrészt nem az állomás elején van, így még viszonylag sebesen halad el a kamera mellett. A másik fontos elem az, hogy a film tárgya, a vonat nem statikus, hanem egyre közelebb robog a kamerához - és így a nézőhöz. A filmnek dinamikája van, és nem attól, ami történik, hanem ahogy láttatják velünk. És hogy ez miért nagy szám? Lásd alább.

Érdekességek:

- Az egyik leggyakrabban elismételt anekdota a film vetítésével kapcsolatban, hogy ezeknek a technikáknak a hatására a nézők megrémültek; azonosultak a kamera nézőpontjával és elhitték, hogy a vonat nekik fog menni. Ez valószínűleg nem történt meg így, dekétségtelen, hogy hatásos lehetett, hiszen maga a mozgókép is újdonság volt még, nemhogy egy ilyen mozgókép.
- Többféleképpen magyarázzák a korabeli hatásosságot: egyesek szerint a még nem megszokott mozit camera obscurának vélhették, azaz valódi vonatra számítottak a közelben. Egy másik elmélet szerint hozzájárulhatott a vélt pánikhoz, hogy egy hónappal korábban egy vonat valóban becsapódott egy állomás épületébe. Végül egy történész szerint a Lumiere-ek egy későbbi filmjével keverhetik, ami szintén egy vonatot vetített, de 3D-ben.