Artúr filmélményei

A palást (1953)

2018. március 03. 16:15 - Liberális Artúr


 

Rendezte: Henry Koster
Műfaj: bibliai
Főbb szereplők: Richard Burton, Jean Simmons, Victor Mature, Michael Rennie
Megjelenés: 1953, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/f4TXamLcmZE
Ajánlott írás: http://www.threemoviebuffs.com/review/robe.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-palast-the-robe/movie-38427

Tartalom:

Róma, I. század. A léhűtő katonatiszt, Marcellus (Richard Burton) és a császári várományos Caligula ki nem állhatják egymást. Miután Marcellus egy rabszolgaárverésen szándékosan felüllicitálja Caligulát egy öntudatos görög rabszolgáért, Demetriuszért (Victor Mature), Caligula bosszúból áthelyezteti a birodalom legproblémásabb tartományába, Palesztinába. Jézus épp ekkor van ott szintén, Demetriusz egy pillanat alatt követőjévé is válik. Kivégzését Marcellusnak kell felügyelnie, aki nem örül az efféle feldatnak, de elvégzi. Az ő tulajdonába kerül Jézus palástja. Amikor magára veszi, rettenetes érzés uralkodik el rajta. Demetriusz kihasználja az alkalmat, hogy elvegye tőle a számára szent ruhadarabot és otthagyja Marcellust. A következő hetekben Marcellust rémálmok gyötrik. A császári mágus szerint a palást átkozott volt; hogy megszabaduljon kínzó érzéseitől, Macellusnak fel kell kutatnia és meg kell semmisítenie...

Természetesen a kereszténység a fő téma, annak is a szabadságot, igazságosságot, testvériséget érintő részei. De ahogy az Igénél vagy A passiónál, itt sem magát a kereszténységet ismerjük meg, hanem a hit erejét, amely képes gyökeresen megváltoztatni embereket.

Megvalósítás:

A történet első jelenetében meg is történik nagyjából minden fontos előzmény: megismerjük Marcellus léha életmódját, újraegyesülést gyerekkori szerelmével (Jean Simmons), ellenséges viszonyát Caligulával és találkozását a büszke Demetriusszal. Marcellus felszabadítja Demetriuszt, amiért az hálából szolgája marad, de mereven ragaszkodik ehhez a viszonyhoz, holott Marcellus barátkozna. A fordulópontot Jézus jelenti, aki azonnal megnyeri magának Demetriuszt, Marcellust viszont csak a keresztrefeszítés zökkenti ki addigi hedonista életmódjából. A nagy probléma, hogy nem tudjuk meg, miért. Jézus itt is csak mellékesen jelenik meg, mint a Ben-Hurban, de ott erősebb volt sokkal a szellemisége. Annyit spoilerezek, hogy végül megtér Marcellus, de ugyanúgy rejtve maradnak előttünk az okok, mint az előbb. Mindössze annyit láthatunk, hogy a keresztények egészen más felfogással élnek, ami elbizonytalanítja főhősünket. Valószínűleg úgy voltak vele, hogy ez evidens és ezért nem pazaroltak rá időt. Így csak a keresztények s a rómaiak kontrasztját látjuk, hogy a császárság elnyom, önkényes, míg a keresztényeket nem nyomasztják az evilági dolgok. Jelképesen a film végére az elejével szemben Demetriusz és Marcellus már barátként utalnak egymásra.

Abból a szempontból közös a film a Panoptikummal, hogy mindkettő a tévé térhódításából nézőket visszacsábító technológiákkal próbálkozott. A Panoptikum esetén ez a 3D volt, itt a szélesvászon, ami szintén létezett korábban is már, de nem volt divatos a költségek miatt. A maga idejében ez biztos nagy látványosság volt, de nekem a kis laptopomon nem nyújt különösebb élményt, és azt sem vettem észre, hogy kihasználták volna a nagyobb teret. Elvileg monumentális alkotással állunk szemben, de nem sok nyoma van a hatalmas statisztatömegnek és díszleteknek, sőt, gyakran fájdalmasan látszott, hogy stúdióban vannak. Az alakítások némafilmesen teátrálisak, ami a karikatúraszerűen groteszk Caligulánál a legerősebb; más képi világ mellett még nem is lenne ez baj, de itt alapvetően puritán volt a film a beállításait, megvilágítását tekintve (ellenpéldának lásd a Rettegett Ivánt). De azért így is volt beállítás, ami klasszikus festményeket idézett, talán azok is voltak az ihletői. Még Richard Burton alakítása érdekes, aki nagyon helyesen római katonaként érzelemmentes, parancsoló hangnemben beszélt, őrületekor pedig mintha valóban egy másik dimenzióból szólt volna hozzánk más emberként. Az akciójelenetek koreográfiái borzalmasak, amit részben még elnézhetnénk a film kora miatt, de amikor az egyik katona hosszú másodperceken keresztül vívás közben az egyik kezével a sisakjánál matat, majd "váratlanul" leesik egy ütéstől, az rettenetesen amatőr. A zene a színjátszáshoz hasonlóan teátrlis, a hangsúlyozandó részeknél túlságosan hangosan szólal meg, miközben előtte szinte csend van.

Élmény:

Mindez együtt nagyon mesterkélt hatást kelt, miközben a sztorit is elég lyukasnak érzem a kereszténység megmagyarázásának hiánya és a személyiségfejlődés fontos pontjainak kihagyása miatt. Pedig milyen erős lehetett volna rendesen bemutatva Marcellus tépelődése a római és a keresztény erkölcse között...

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Richard Burton (Kleopátra, Nem félünk a farkastól), Jean Simmons (Fekete nárcisz, Spartacus), Victor Mature (Clementina kedvesem), Ernest Thesiger (Frankenstein menyasszonya), Michael Ansara (Tízparancsolat)
- Még életben vannak: Betta St. John (88 - a béna zsidó lány)
- A film Tiberiust rokonszenvesebbnek mutatta, mint amilyen valójában lehetett, Caligula viszont kezdetben állítólag normális volt, uralkodása után pár hónappal azonban valóban olyanná vált, mint amit láthattunk. Meg is ölték pár évvel később.
- A filmhez készült folytatás is Demetriusz főszereplésével
- Koster, a rendező német zsidóként az 1930-as években emigrált az Egyesült Államokba, de előtte még Budapesten is szerencsét próbált. Ekkor vette feleségül Király Katót. Az ő elsőamerikai filmje mentette meg a csődtől az Universalt és ő fedezte fel az Abott és Costello párost is. 1941-ben vette el második feleségét, és megígérte nki, hogy minden filmjében szerepelni fog. Így is lett, de gyakran, mint pl. épp A palást esetében, csak szoborként tűnt fel arca...

Következik: 80 nap alatt a föld körül

Szólj hozzá!
Címkék: 1953 20. század bibliai monumentális Amerika Amerikai Egyesült Államok 1950-es évek Richard Burton Észak-Amerika Jean Simmons Victor Mature Henry Koster 2 órás IMDB 7 Michael Rennie

A függetlenség napja (1996)

2018. március 01. 14:53 - Liberális Artúr


 

Rendezte: Roland Emmerich
Műfaj: akció, sci-fi
Főbb szereplők: Will Smith, Bill Pullman, Jeff Goldblum, Mary McDonnell, Judd Hirsch, Margaret Colin, Randy Quaid, Robert Loggia, James Rebhorn, Harvey Fierstein
Megjelenés: 1996, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/B1E7h3SeMDk
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-fuggetlenseg-napja-independence-day/movie-848

Tartalom:

Világszerte zavar keletkezik a műholdas kommunikációban, az ok pedig rövidesen nyilvánvalóvá válik: földönkívüli lények óriási űrhajói érkeznek a Földre. A rádiójelekkel (is) foglalkozó David (Jeff Goldblum) hamar rájön, hogy ezen érkezés módszere kísértetiesen hasonlít egy invázióra, ezért az Egyesült Államok elnökéhez igyekszik figyelmeztetni. Szerencséjére ex-felesége épp az elnök asszisztense, így nyitott fülekre talál és még időben elmenekülhet a vezérkar, mielőtt az idegen űrhajók a mit sem sejtő nagyvárosokat egyetlen lövéssel elpusztítják világszerte. A hadsereg, köztük Steven vadászpilótával (Will Smith) persze azonnal ellentámadást indít, de képtelen áttörni az űrhajók védőpajzsait...

Ezt a történetet se kell túlgondolni, alapvetően egy látványfilm, ami felmutatja az emberiség néhány értékét (alkalmazkodóképesség, találékonyság, önfeláldozás... stb.) és az összefogás erejét.

Megvalósítás:

Nincs cécó, az első jelenetben már meg is jelennek az idegenek, David hamarosan rájön a szándékukra, ennek ellenére a film harmadánál következik csak be a támadás; addig megismerkedünk a néhány fő karkaterrel és történetszállal. Ezek David valamint az elnök, akik először futnak egybe és próbálnak rájönni, mit kéne tenni; őket követi Steven, aki tevőlegesen is részt vesz a harcban; legvégül egy mellékszál kúszik be a vidéki farmer (Randy Quaid) révén. Mindegyik történetszálhoz tartozik egy intim viszony is: az elnök elveszti feleségét (Mary McDonnell), David visszanyeri, Steven megnyeri (Vivicia A. Fox), a farmer pedig a gyerekeit óvja. Az ő révükön megjelennek talán a hagyományos társadalmi csoportok is, mint a dolgozó kisember, a katona, az értelmiségi és az elit. Egy-egy pillanatra feltűnnek más kultúrák képviselői is, mindezek együtt pedig az összetartozást jelképezik, de nagyon primitív módon. Meg lehet sértődni rajta vagy elborzadni a fűszoknyás-lándzsás afrikaiakon, de szerintem ez csak erősen stilizált jelképe ennek. Azon is fenn lehet akadni, hogy elég ésszerűtlen és irreális dolgok történnek benne, de megint csak azt tudom mondani, hogy nem szabad fennakadni a részleteken. Borzasztóan egyszerű hatásvadász elemekkel dolgozik a film, de tökéletes időzítéssel adagolja a humort, izgalmat, rejtélyt, érzelmeket. Ezúttal azonban ez komoly és nem sirki iróniával értendő.

Mondanom sem kell, alapvetően az idegenek és az akciójelenetek jelentik a film vizuális csúcspontjait. Hál'istennek még épp az animációs korszak előtt voltunk és olcsóbb volt más trükökkel megoldani. Emlékszem, kamaszkoromban teljesen megvettek a speciális effektek, de mára többjük elfáradt és csúnyán látszik pl. a vetített háttér, a stop motion vagy a rajzolt ufók. A makettek és a valós robbantások viszont továbbra is tökéletesek és az idegenek is elég élethűen néznek ki. A gyenge karakterek miatt a színészek se jók, de nem is kell, a zsúfolt események miatt úgysincs rájuk idő (ld. Kertész elméletét: "Who cares about character? I make it go so fast nobody notices"). Ritkán szoktam kiemelni a zenét, de ezúttal sikeresen eléri azt a szintet, hogy egyenrangúvá váljon a filmmel és halljuk, hogy van, és így is képes legyen erősíteni a történetet/képeket.

Élmény:

Rengetegszer csalódtam már régi kedvenceimben, ezért biztosan állíthatom, hogy nem a nosztalgia beszél belőlem: nagyon élveztem a filmet sokadjára is. Látom a hibáit és lehet hogy pár évtized múlva borzasztó élmény lesz megnézni, de egyelőre még tartja magát. Na nem egy mély film, de tökéletesen szórakoztató. Ahogy említettem, nagyon jó ritmusban adagolja a humort és a kalandot, az idegen téma pedig már önmagában is elég érdekes. és akárhányszor látom és akármennyire szánalmas, az alkesz pilóta önfeláldozását mindig megkönnyezem...

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Will Smith (Sötét zsaruk), Jeff Goldblum (Nashville, Annie Hall, A légy, Jurassic Park), Mary McDonnell és James Duval (Donnie Darko), Robert Loggia (Sebhelyes arcú), Randy Quaid (Az utolsó mozielőadás, Túl a barátságon), Vivicia A. Fox (Kill Bill), Harvey Fierstein (Mrs. Doubtfire), Adam Baldwin (Acéllövedék)
- Miután az év és az évtized egyik legnagyobb kasszasikere volt a film, 2016-ra elkészült a folytatás is jóval mérsékeltebb sikerrel, ráadásul Will Smith nélkül.

Következik: A palást

2 komment
Címkék: sci-fi akció 1996 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Will Smith Észak-Amerika Jeff Goldblum 1990-es évek Roland Emmerich Randy Quaid James Rebhorn Bill Pullman Mary McDonnell Judd Hirsch 2 órás IMDB 7 Margaret Colin Robert Loggia Harvey Fierstein

Mrs. Doubtfire (1993)

2018. február 27. 13:24 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Chris Columbus
Műfaj: tragikomédia
Főbb szereplők: Robin Williams, Sally Field
Megjelenés: 1993, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/i8bONcsjaVo
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/mrs-doubtfire-apa-csak-egy-van-mrs-doubtfire/movie-1725

Tartalom:

Daniel (Robin Williams) szinkronszínészként dolgozik jelenleg, ám okoskodni próbál szerepével kapcsolatban, mert vannak elvei, végül inkább felmond. Spontán szülinapi bulit csap fiának, ez azonban az utolsó csepp volt a pohárban feleségénél, Mirandánál (Sally Field), akivel már rég megromlott a viszonyuk, ezért a nő benyújtja a válókeresetet. Bár Daniel már ettől is ledöbben, ezt még el tudná viselni, azt azonban nem, hogy három gyerekét ne láthassa minden nap, márpedig a bíró csak heti egy napot engedélyezett egyelőre, hiszen Daniel nem tűnik túl felelősségteljes szülőnek. Amikor megtudja, hogy Miranda házvezetőnőt keres, hirtelen felindulásból, szinkronszínészi képességeit felhasználva idős, brit nőként jelentkezik telefonon, majd női ruhába és maszkba bújva sikeresen el is nyeri a munkát...

Alapvetően egy családi dráma-vígjátékkal állunk szemben, ahol a középpontban Daniel jellemfejlődése van némi családdinamikával megfűszerezve. Danielnek össze kell magát szedni, hogy megbíható emberként újra része lehessen a családjának, és a családjának is szüksége van erre, hogy rendesebben funkcionálhasson. Ugyanakkor nem zárul teljes happy enddel a történet, egyelőre legalábbis Miranda és Daniel nem jönnek újra össze, ami egy meglepően felnőttes húzás egy ilyen filmtől. A lényeg, hogy egy válásnak nem feltétlenül kell teljes szakítást is jelentenie.

Megvalósítás:

Az összehasonlítás elkerülhetetlen, így én is többször fel fogom hozni az Aranyoskámat, mert szinte pontosan ugyanazzal a helyzettel nyit a történet: a színész okoskodása miatt bukja karrierjét. Midként esetben kicsit véletlenszerűen bújnak női jelmezbe főhőseink, ám míg az elődnél ez a női és férfi szerepek különbségeire mutat rá, addig ezúttal ennek nincs jelentősége; Mrs. Doubtfire lényege, hogy külsősként, objektív szemlélődőként, egy rendet és rendszert jelentő támaszpontként megszilárdtsa a családi életet. Ugyanis ő épp ellentéte Danielnek, következetes és rendet tart. Ahogy az elődnél, végül itt is összeér a férfi és a megszemélyesített figurája, magasabb szintre emelkedve. Bár a sztori szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a megszemélyesített alak nő, a humor forrása elsősorban ez, azaz amikor a külső női, de a viselkedés és a megnyilvánulások férfiasak. Na meg persze ott vannak az álruhából adódó helyzetkomikumok, mint a Van aki forrón szeretiben, és szerencsére van ár poén, ami mindettől függetlenül is megállja a helyét. És vannak béna, erőltetett részek is. Ezek mellett a legnagyobb probléma talán az, hogy kicsit belecsöppenünk a közepébe és nem nagyon lehet érteni, mi az oka a problémáknak és miért nem működött a házasság, ha egyszer látszólag Daniellel nincs is semmi probléma. Mintha addig nem is vett volna részt egyáltalán a családi életben, csak egy idegen lenne.

A legfőbb látványelem természetesen a maszk. Én ilyenkor mindig bajban vagyok, hogy vajon a való életben elhinném, hogy ő nem egy férfi? A plasztikai sebészek és a hormonkezelések ma már csodákra képesek, de egy egyszerű maszk talán önmagában még kevés ehhez. Mindenesetre szinte valamennyi részét felhasználták az álruhának egy-egy poénhoz a rúzstól a melleken át a térdig. Robin Williams nagyjából önmagát hozta, ami sokaknak vicces, sokaknak ripacskodó, szerintem volt mindkettőből a filmben. A vágások meglepően pörgősekre sikerültek, ami főleg akkor jó, ha bénák a poénok, de egyébként sem hagytak sok időt egy-egy vicc kifuttatására, bátran belevágtak.

Élmény:

Féltem a filmtől, mert nem voltak jó emlékeim róla, de kellemesen csalódtam, jókat lehet rajta nevetni és még azt is bevállalta, hogy nem ér maradéktalanul szép véget. Viszont vannak gyenge pillanatai is, hiányzik nagyon az elejéről némi felvezetés és a közelében sincs az Aranyoskám mélységének (nem mintha az annyira mély lenne, de azért nem rossz). Szóval tessék nyugodtan megnézni, jól öregszik egyelőre a film, aztán lehet hogy pár évtized múlva már kellemetlen lesz. Kezdem elismerni Columbus-t.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Robin Williams (Aladdin, Good Willl Hunting), Sally Field (Forrest Gump), Polly Holiday (Az elnök emberei), Scott Capurro (Csillagok háborúja), Terry McGovern (Amerikai graffiti)
- Sidney Walker (a buszsofőr) egy évvel később, 1994-ben 73 éves korában elhunyt rákban.
- Régóta terveztek folytatást a filmnek, többször belekezdtek, de a forgatókönyv sosem állt össze igazán. Végül Williams 2014-es váratlan öngyilkossága örökre eltemette a projektet.

Következik: A függetlenség napja

2 komment
Címkék: 1993 20. század tragikomédia Amerika Amerikai Egyesült Államok Sally Field Robin Williams Észak-Amerika 1990-es évek Chris Columbus 2 órás IMDB 7

Pokoli torony (1974)

2018. február 25. 14:30 - Liberális Artúr

 

Rendezte: John Guillermin
Műfaj: akció, dráma, katasztrófa
Főbb szereplők: Steve McQueen, Paul Newman, William Holden, Faye Dunaway
Megjelenés: 1974, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 6,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/RbWIgOeYKfA
Ajánlott írás: http://filmbook.blog.hu/2017/01/20/pokoli_torony_415
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/pokoli-torony-the-towering-inferno/movie-15206

Tartalom:

A világ legmagasabb toronyházának átadása előtt főpróbát tartanak, ám a túlterheléses tesztet nem bírják az elektromos vezetékek és az egyik elfüstöl. A tervező, Doug (Paul Newman) azonnal nekiáll ellenőrizni az egész rendszert, eközben azonban az építtettő Duncan (William Holden) bár aggódik, nem érzi olyan égetőnek a problémát, hogy emaitt lefújják az esti átadóünnepséget. Csakhogy a főpróba során egy másik helyiségben is tűz keletkezett, amit nem vettek észre egészen estig, mire az épület megtelt vendégekkel. A bejelentésre a tűzoltóság nagy erőkkel vonul ki Mike (Steve McQueen) irányítása alatt, de a tűz gyorsabban és megállíthatatlanabbul terjed, mint várták...

Bár kevésbé van jelen mint a Poseidon katasztrófában, azt hiszem ezúttal is beszélhetünk egy allegorikus megváltástörténetről, ahol a tisztítótűzön át kell esnie a bűnös főszereplőinknek. Amúgy a testvérfilmhez hasonlíthatóan a gonosz, pénzéhes üzetember az oka minden rossznak, de ezzel a témával keveset foglalkozik a film.

Megvalósítás:

Szerkezetileg eléggé megegyezik a Poseidon katasztrófáéval: egy-egy rosszat sejtető előjel után elülnek a problémák és a főbb karaktereinkre koncentrálhatunk, majd viszonylag soká, úgy a film negyedénél-ötödénül kezd kitörni a katasztrófa, onnantól pedig különféle akadályokon próbálank átvergődni főhőseink. A másik emlegetett filmmel ellentétben azonban itt sokkal dekoncentráltabb a dolog, nem egy kisebb csoportot követhetünk nyomon, hanem több, különállóó tömeget, amelyekből kiemelkednenk főszereplőink. Ők Doug, a tervező, aki felelősnek érzi magát és mindenben segít, amiben csak tud; Mike a tűzoltók főnöke, aki szintén ötpercenként kockáztatja életét társaival együtt; Duncan, az építő, akinek a hibája az egész (bár próbálják rátolni az ellenszenves vejére) és aki ezért vezeklésből hajóskapitányként a végéig marad. Vannak még mellékszálak, de szerintem felesleges rájuk kitérni; egyedül a sajtós és titkárnője rövid esetét említeném meg, mert az ő esetük volt talán a legpokolibb: egy titkos légyott után a szobbajtót kinyitva realizálják, hogy a szobájukat lángok veszik körbe, és ennek valóban sikerült a Titanic-hoz hasonló kétségbeesést átadnia. Az ellenszenves vejt leszámítva a karakterek egysíkúak, ami az egy-egy rövid jelenet erejéig felvillantot életek esetében jó, a főszereplők esetén meg nem.

A legfőbb látványelem a tűz, robbanások, de az előbb említett jelenetnél érződik, hogy a koncepciótlan tűz mennyire unalmas, míg a lángokban álló hétköznapi tárgyak már esztétikai értékkel bírhatnak. Persze sokat ad az értékéhez, hogy még a nagy animációs korszak előtt vagyunk és minden valódi (vagy makett, de értitek...). Ez egy igazi szuperprodukció volt, ugyanis két, nagyon hasonló regényből készült a film, de mindkettő regényt épp egyidőben kezdte megfilmesíteni két nagy stúdió. A producer (akié inkább a film ezúttal, mint a rendező) elérte, hogy a két regényből egy forgatókönyv készüljön és a stúdiók közösen készítsék a filmet, így a költségvetés szabadon elszállhatott. Ez hasznos tud lenni, ha több tucat óriáshelyszínt, beleértve egy 30 méteres tornyot kell felhúzni. De jól jött a pénz a sztárparádéhoz is, igyekeztek minden nézői réteget megszólítani. Így kerülhetett a filmbe a négy főszereplő mellett Fred Astaire, Jennifer Jones, OJ Simpson és sok tévés sztár. Csakhogy véleményem szerint nem sokukhoz ileltt a szerep; Paul Newman karkatere ennél huncutabb szokott lenni, Fred Astaire-t ugyan díjazták, de szerintem ez inkább az életművének szólt, Faye Dunaway pedig megint csak két mell volt sajnos. Egyedül Steve McQueen járt jól, neki kifejezetten jól áll a szűkszavú, keménytökű profi szerep.

Élmény:

Izgalmasnak izgalmas volt, mélynek nem mély (ennél még a Poseidon katasztrófa is tartalmasabb volt), de vállalható mai szemmel is és a tűzoltóknak kötelező darab.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Paul Newman (A svindler, Bilincs és mosoly, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé), Steve MecQueen (A nagy szökés), William Holden (Alkony sugárút, Híd a Kwai folyón, A vad banda, Hálózat), Faye Dunaway (Bonnie és Clyde, Kínai negyed, Hálózat), Fred Astaire (Egymásnak születtünk, A zenevonat), Jennifer Jones (Párbaj a napon), Robert Vaughn (Tízparancsolat), Sheila Matthews Allen, Elizabeth Rogers és John Crawford (A Poseidon katasztrófa), Jack Collins (A nagy balhé), Dabney Coleman (Aranyoskám), Olan Soule (Észak-északnyugat), George D. Wallace (Tiltott bolygó)
- O. J. Simpsont gondolom nem kell bemutatni, minden idők egyik legjobb amerikai focistája volt és a szórakoztatóiparban is népszerű volt, de igazán hírhedté felesége 1994-es meggyilkolása miatt vált. A tárgyalás korszakalkotó volt sok szempontból, végül felmentették.
- Don Gordon (Kappy) tavaly hunyt el 90 évesen.
- Scott Newman (egy tűzoltó) Paul Newman fia volt. Motorbalesete után rákapott a fájdalomcsillapítókra és 28 évesen 1978-ban véletlenül túladagolta magát.

Következik: Mrs. Doubtfire

Szólj hozzá!
Címkék: katasztrófa akció dráma 1974 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Steve McQueen 1970-es évek Paul Newman Faye Dunaway Észak-Amerika William Holden 3 órás IMDB 7 John Guillermin

Love Story (1970)

2018. február 24. 15:30 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Arthur Hiller
Műfaj: dráma, romantikus
Főbb szereplők: Ali McGraw, Ryan O'Neal, John Marley
Megjelenés: 1970, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/z5xfFvbzJH8
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/love-story-love-story/movie-1531

Tartalom:

Jenny és Oliver (Ryan O'Neal) egyetemisták, egymásnak beszólogatva jutnak el a szerelemig. Jenny egyszerű munkásosztályból származik, Oliver viszont az egyik legnevesebb család sarja. Ennek megfelelően Jenny apa (John Marley) nyitottabb, Oliver apja (Ray Milland) elutasítóbb a kapcsolatot illetően. Oliver és az apja viszonya amúgy se túl jó, túlságosan formálisak egymással szemben és nyomasztják őket az elvárások, ráadásul félreértik egymás viselkedését. Amikor Jenny Párizsba menne ösztöndíjjal, Oliver nem akarja eleveszíteni, ezért megkéri a kezét. Jenny igent mond, Oliver apja viszont nem támogatja a házasságot, ezért Oliver inkább megszakítja a kapcsolatot apjával. Pénzre azonban szükségük van továbbra is, így Jenny otthagyja az egyetemet, hogy Oliver karrierjét támogathassa...

Nem vagyok benne biztos, hogy van különösebb témája a történetnek. Némileg megjelenik benne egy osztályellentét, de elsősorban a szerelmet és a szeretetet emeli piedesztálra, miszerint az mindennél fontosabb.

Megvalósítás:

A történet azonnal a közepébe vágva Jenny és Oliver első civakodásával indít, amit valószínűleg szellemesnek szántak a screwball vígjátékok szellemében, de inkább csak cuki lett. Valamiért ez bejön nekik és elég hamar egymásba szeretnek. Egyidőben ezzel megtudjuk, hogy Oliver nem akárki, hanem egy nagyon előkelő család örököse, aki lépten-nyomon e család eredményeibe botlik (az egyetem egy épületét is őseiről nevezték el). Hamarosan fel is tűnik apja, ennek a merev rendnek a képviselője. Társalgásuk rövid, formális, de látszik, hogy az apa szereti Olivert és csak jót akar neki, Oliver viszont gyűlöli apját azért, amit jelképez. Ezzel ellentétes Jenny és apja viszonya, ami nagyon közvetlen, és az apa még a számára nagyon fontos hagyományból (templomi esküvő) is képes engedni, noha nem örül neki. Jenny klasszikus zenét tanul és Párizsba vágyik, de feladja mindezt Oliver támogatásáért cserébe, mert fontosabb neki a szerelem, tulajdonképpen ez a film lényege, amit Oliver csak a végére ért meg. Bár apjával nem békül ki, de talán elindultak a megbékéléshez vezető úton. Ja, és Jenny meghal. Ez nem spoiler, ezzel indít a film, viszont megalapozza a komor hangulatát, hiszen tudjuk már megismerkedésük előtt, hogy csúnya véget fog érni kapcsolatuk. Nem lenne ördögtől való azt gondolni, hogy ez valamiféle szocio-metafora, ahol a munkásosztály és az elit az ellentétei ellenére is képes együttműködni, de eggyé nem válhatnak és nem emelkedhetnek egy szintre (Jenny támogatja Oliver felemelkedését, de gyereket nem szülhet neki... stb.). De ez nem túl hangsúlyos benne, ezért nem foglalkoznék vele bővebben.

Már sokadjára láttam olyan filmet, amely vizuálisan elég egyhangú és unalmas számomra. Ettől függetlenül persze még biztosan nagyon tudatos, pl. a színek nem rikítóak, hanem illenek a mélabús hangulathoz, de attól nekem személy szerint még unalmas volt a megvalósítása. A színészek szintén visszafogottan játszottak, ami nem mindig jó, de ez nem feltétlenül az ő hibájuk, inkább a történet érzelemvezetéséé. A zenéje nagyon ismert, én is ismertem, csak nem tudtam róla, hogy ide tartozik. Teljesen meg voltam győződve, hogy ez egy klasszikus darab.

Élmény:

Valamiért egy nagyon megható filmre számítottam, és ehhez adott is volt minden, de mégsem lett az. Nem is lehetett volna, hiszen a rendező azonnal előtte a legnagyobb tragédiát, és ahogy fentebb említettem, elmaradt az érzelmi hullámvasutazás is, így a szememben egy túlontúl visszafogott szerelmi drámát láthattunk életszerűtlen elemekkel. NIncs meg a visszafogottsága mögött Ozu robbanó feszültsége, sem a mélabú ereje.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Ryan O'Neal (Barry Lyndon), John Marley (Arcok, A keresztapa), Ray Milland (Sullivan utazásai), Tommy Lee Jones (Sötét zsaruk, Nem vénnek való vidék)
- A filmhez készült 1978-ban folytatás is.
- Ez volt Tommy Lee Jones első szerepe. De ennél sokkal több köze van a filmhez, ugyanis még egyetemi éveikből ismerték egymást az íróval, és Oliver karaktere állítólag egy jelentékeny részben Tommy Lee Jones.

Következik: Pokoli torony

4 komment
Címkék: dráma 1970 romantikus 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1970-es évek Észak-Amerika Ryan ONeal Arthur Hiller 2 órás IMDB 7 John Marley Ali McGraw
süti beállítások módosítása