Artúr filmélményei

A szaké íze (1962)

2017. január 22. 14:56 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Ozu, Jaszudzsiro
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Riu Csisu, Ivasita Sima, Szada Keidzsi
Megjelenés: 1962, Japán
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/Wq0XhT1SRho
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom:

Suhei (Riu Csisu) idősödő hivatalnok. Egyik kollégája, Kavai (Nakamura Nobu) talált egy megfelelő partit Suhei lányának, de az özvegy férfi vonakodik attól, hogy férjhez adja lányát, aki a háztartását vezeti. Suhei és Kavai egykor osztálytársak voltak, ezért most többedmagukkal meghívják 40 éves osztálytalálkozójukra "Tök" tanár urat (Tono Eidzsiro), aki magányosnak érzi magát, noha lánya (Szugimura Haruko) nem ment férjhez és mellette öregedett meg, hogy gondját viselhesse apjának. Suhei fontolóra veszi Kavai ajánlatát...

A téma nagyjából ugyanaz mint a Késő tavasznál, némiképp más megvilágításban: az apa hozzánőtt a lányához, de el kell engednie. A különbség elsősorban az, hogy míg a korábbi film esetében a lány az apjával akart maradni, addig itt ez nem feltétlenül volt így. Természetesen itt is megtalálható a kötelező amerikai jelenlét és kulturális hódításának érzékeltetése, ami fura kettősséget alkot a hagyományos japán életvitellel.

Megvalósítás:

A sztori folyamén végig a házassággal cseszegetik szegény Suheit: először egy kolléganőjével kapcsolatban kerül szóba a dolog, majd egy másiktól is rákérdez, hogy nincs-e már abban a korban, maikor meg kéne házasodni, ami láthatóan feszélyezi a nőt. Ezután érkezik Kavai az ajánlatával, de Suhei úgy gondolja, lánya, Micsiko még nem áll készen, ellenben hiányozna a háztartásból és maga Micsiko sem igyekszik megházasodni, talán özvegy apja iránti kötelességtudatból, talán mert még vár egy szimpatikus fiatalemberre. Ellenpéldának pedig ott van a "Tök", aki bánkódik amiatt, hogy lányát nem adta férjhez, mostanra pedig már megkeseredett. Amikor Micsiko végre kikerül otthonról, Suhei csak a hiányát érzi. Az is jellemző, hogy osztálytársain kívül mindenki felé csak pénzzel tudja kifejezni érzelmeit. Az amerikanizálódás elsősorban a fiatalabb nemzedékek életvotelén jelenik meg: modern háztartási gépek, golf, baseball, de az idősebbek is szívesen isznak a szaké mellé whiskyt. Ez egy volt katonai ismerőssel való találkozásko derül ki legjobban: örülnek, hogy vesztettek, mégis nosztalgiával gondolnak vissza a háborús évekre és azon nevetgélnek, hogy ha a japánok nyernek, akkor most az amerikaiak hordanának japán frizurákat.

Ozu hagyományos stílusjegyei könnyen felismerhetőek: tatami-szinten lévő, statikus kamera, kamerába beszélő emberek (nekem a kelletenél sűrűbb vágással), kereten belüli keretes képek. Ami nem tűnt fel, csak utólag olvastam, hogy a mélység érzékeltetésére az amúgy jellemzően pasztelszínű képekbe mindig elhelyeztek egy rikítóan vörös tárgyat. A színészi játékot is a megszokott visszafogottság jellemezte, mintha Suhei mindent egykedvűen fogadna, csak a történet végére omlik össze. Ezt támasztotta alá a kifejezetten vidám beütésű zene is.

Élmény:

Minden tehát a megszokott volt: egy középosztálybeli család mindennapos, életközeli drámáját láthattuk anélkül, hogy bármi drámai történt volna. Egy nyugati film az eseménytelenséget szenvedélyes veszekedésekkel tette volna izgalmassá, itt viszont az volt a cél, hogy a látszólag nyugodt felszín alatt érezzük a dolgok súlyát mind a visszafogott színészi játék, mind az egyhangú képi világ ellenére. Nekem nem szokott sikerülni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Riu Csisu (Megszülettem, de..., Késő tavasz, Tokiói történet), Okada Mariko (Sodródó felhők), Nakamura Nobu (Tokiói történet), Mijake Kuniko és Szugimura Haruko (Késő tavasz, Tokiói történet), Tono Eidzsiro (Tokiói történet, Hét szamuráj, A testőr), Kato Daiszuke (A vihar kapujában, Hét szamuráj, Sodródó felhők, A testőr)
- Még életben vannak: Ivasita Sima (76) Okada Mariko (83)
- Szada Keidzsi (Koicsi) 1964-ben, 37 évesen autóbaleset áldozata lett.
- Ez volt Ozu utolsó filmje, 1963-ban, épp 60. születésnapján halt meg.

Következik: Kes

2 komment
Címkék: dráma 1962 20. század Japán Ázsia 1960-as évek Kelet-Ázsia 2 órás IMDB 8 Ivasita Sima Szada Keidzsi Ozu Jaszudzsiro Rju Csisu

Nyugaton a helyzet változatlan (1930)

2017. január 21. 20:04 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Milestone, Lewis
Műfaj: háborús
Főbb szereplők: Louis Wolheim, Lewis Ayres, John Wray
Megjelenés: 1930, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/grapXipP3fM
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/nyugaton-a-helyzet-valtozatlan-all-quiet-on-the-western-front/movie-1874

Tartalom:

Az első világháború kezdetén Németországban egy tanár lelkesen buzdítja diákjait, köztük Pault, hogy jelentkezzenek katonának a haza dicsőségéért. Több se kell a fiúknak, az egész osztály bevonul és alig várják a murit, ám már az ismerős postásból lett kiképzőtiszt (John Wray) is alaposan letöri lelkesedésüket. Az igazi sokk természetesen akkor következik be, amikor megérkeznek végre a háborúba és azonnal egy bombázás éri őket, el is veszítve egyik osztálytársukat. Állomáshelyükön néhány veterán katona és sok patkány fogadja őket, étel azonban nincs, míg Kat, az egyik tapasztalt katona nem lop el egy disznót. Az első bevetésük egy csendes éjjeli szögesdrótjavítás, de ágyútűz mellett, aminek újabb osztálytárs esik áldozatul. Napokig élnek folyamatos bombázás alatt bunkerekben, ami megviseli idegrendszerüket és már bármi jobb lenne a várakozásnál. Ám eljön az első ellenséges támadás ideje, ami még félelmetesebb...

Az 1930-as film Remarque 1928-as, nagysikerű regényén alapul, aki saját élményeit írta meg. A történet azt mutatja be, hogy hogyan formálja át az embert a háború, hogy a pusztulás lelki is lehet. Van még két kisebb, kevésbé hangsúlyos téma. Ebből az egyik a háború értelmetlensége, a másik pedig arra világít rá, hogy amikor állandóan élet és halál között lebeg az ember, akkor átalakul az ember értékrendje.

Megvalósítás:

A történet tehát az első világháború kezdeti lelkesedését mutatja be ünneplő tömegekkel, idealizáló tanárral, bevonuló postással, fiára büszke apával, katonaegyenruhára gerjedő csajokkal. A civil élet végét az jelzi, hogy a fenti postás kiképzőtisztként teljesen más viselkedést vesz fel. Ez a párhuzam később is visszatér, többször láthatjuk a háborút civil helyszínek között zajlani, illetve Paul egyszer hazatér pár napra, de már képtelen visszailleszkedni egy békés világba. A hadszíntérre érkezés a következő fokozat: ha voltak is még ábrándjaik a fiataloknak, itt megszűntek, hiszen szinte azonnal szembesülnek a halállal, illetve hogy egészen más a tényleges háború, mint amire felkészítették őket. Az első támadás után vitatják meg a háború lehetséges okait, és arra jutnak, hogy hülyeség vagy legalábbis verekedjenek meg egymás között a politikusok ahelyett, hogy őket csesztetik. A modern háborúk személytelenségének véget vet, amikor Paul a harcmezőn ragad és leszúr egy ellenséges katonát, aki azonban még hosszú órákon át szenved. Paul előbb segíteni akar neki, majd bocsánatáért esedezik, a halott katona pedig gúnyos egykedvűséggel néz maga elé. Ez lehetne a film legdrámaibb jelenete, de nekem nem jött át, talán a színjátszás, talán a jelenet rövidsége  miatt. Az értékek átrendeződését elsősorban a csizmás jelenet fejezi ki legjobban, amikor az egyik haldokló társuk csizmáját elveszik, hiszen az kiemelkedő minőségű, neki meg már úgyis levágták a lábát. Paul e kórházból hazafelé megérti az élet jelentőségét és már az is boldogsággal tölti el, hogy levegőt vehet. (A csizma egy társukhoz kerül, aki boldogan hordja, amíg le nem lövik.)

Ez a csizmás jelenet képileg sem rossz, a kamera végig a lábbelikre összpontosít, szöveg nélkül meséli el nekünk történetét klipszerűen megvágva. Hasonló bevágásos technikát többször alkalmaznak, nyilván a szovjet filmművészet hatására. Ahogy említettem végigvonul a filmen a civil és a katonaélet ellentéte, ezt álatlában azzal érik el, hogy a katonákat gyakran civil épületekbe helyezik és megőrzik azok egy-egy jellegzetességét; vagy egyszerűen csak egy civil épület ablakából mutatják az eseményeket, amely gyakran összetett, sosem egyszereplős. Erre a mintegy kétezer statiszta ad lehetőséget, akiknek egy része tapasztalt amerikai vagy pont német katona volt. Ez lehetőséget biztosított a hitelességre is, igyekeztek mindenre odafigyelni a szögesdrót szakszerű javításától a megfelelő egyenruhákig. Nem spóroltak lőporral sem, rengeteg robbanást láthatunk, gyorsan pörgő csatajeleneteket az események sűrűjébe vetett kamerával, amely időnként felveszi a katonák nézőpontját is, és ezáltal könnyen átélhető, ahogy közelednek felénk az ellenséges harcosok. A színjátszáson még érződik a némafilmes korszak (sőt, eleinte még némafilmként kezdték a forgatást), Kat karaktere viszont meglehetősen természetesnek hat, valószínűelg az őt alakító színész ilyesmi volt az életben is.

Élmény:

Leginkább az 1920-1930-as filmművészetét kedvelem, akkor bátrabban kísérleteztek különféle technikákkal és még a cenzúra is megengedőbb volt (gondoljunk csak a leszakadó végtagokra). Ennek köszönhetően a mai napig is modernnek tűnnek, és ez a film meghatározta a háborús filmek kinézetét hosszú időre, még a Ryan közlegény megmentésére is közvetlen hatással volt. Ha nem láttam volna korábban egy későbbi feldolgozását, akkor biztosan nagyobb hatást gyakorol rám, de a befejezés így is megrázó volt minden kiszámíthatósága ellnere. Története a mai napig érvényes és erős, képileg elég látványos, de nekem még messze nem tökéletes a felépítése, nem éreztem megfelelően eltaláltnak a drámai pontokat.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: John Wray és William Bakewell (Elfújta a szél), Scott Kolk (Kár volt hazudni), Richard Alexander (Modern idők), Edmund Breese (Kacsaleves), William Irving (Ez történt egy éjszaka, Ninocska, A diktátor), Edwin Maxwell (Kacsaleves, Ninocska, Pénteki barátnő), Bodil Rosing (Virradat)
- Owen Davis Jr. (Peter) 1949-ben 41 évesen vízbe fúlt vitorlázás közben. Russel Gleason (Muller) 1945-ben, 38 évesen véletlenül kiesett az ablakból.
- Arthur Gardner (névtelen diák) 104 évesen, 2014-ben hunyt el.
- A Pault alakító színész a film hatására elkötelezett pacifistaként megtagadta a második világháborús katonai szolgálatot (de orvosi asszisztensként részt vett benne).
- Az anekdota szerint az egyik robbanást annyira túltolták, hogy a rendezőt is kilökte a székéből, ezért onantól kezdve a stáb is sisakban forgatott.
- A filmet kb. mindenhol betiltották: a németek mert háborúellenes volt, a franciák mert németbarát volt, Ausztriában hivatalosan még az 1980-as években is tiltólistán volt.
- A regénynek készült folytatása, így a filmnek is 1937-ben.
- Statisztaként a nemrég Amerikába érkező Zinnemann is szerepelt.

Következik: A szaké íze

Szólj hozzá!
Címkék: háborús 20. század 1930 monumentális Amerika Amerikai Egyesült Államok 1930-as évek Észak-Amerika Lewis Milestone 2 órás IMDB 8 Louis Wolheim Lewis Ayres John Wray

Egy amerikai Párizsban (1951)

2017. január 19. 21:27 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Minnelli, Vincente
Műfaj: -
Főbb szereplők: Gene Kelly
Megjelenés: 1951, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/o2WAMZRCbpU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/egy-amerikai-parizsban-an-american-in-paris/movie-43556

Tartalom:

Jerry (Gene Kelly) csóró amerikai Párizsban, amatőr festőművészként próbál ihletet meríteni a helyből. Barátai közé tartozik Adam, a csóró amerikai zongorista és Henri, a tehetős francia énekes. Egy nap kiszúrja Jerry közszemlére tett festményeit Milo (Nina Foch), a gazdag, egyedülálló nő, akinek szándéka hamar nyilvánvalóvá válik: nem a művészet érdekli, hanem a művészek. Jerry határozottan elutasítja a közeledését, de a pénzét azért elfogadja. Egy este a klubban megpillantja Lisét és azonnal beleszeret. Csakhogy a lányt kezdetben bosszantja a rámenős férfi, és végül hiába csábul el, már félig-meddig elkötelezett egy másik férfi irányába, aki épp Henri...

A történet maga a téma, ez csupán egy könnyed romantikus, zenés komédia. Egy szokásos szerelmi négyszög, ahol választani kell: a szerelem fontosabb vagy valami egyéb, ami Jerry esetében a karrier, Lise esetében pedig a hála.

Megvalósítás:

A film alapja az Egy amerikai Párizsban c. Gershwin-zenemű és ennek is van alárendelve. A történet minimális, az egyes jelenetek gyakran összefüggéstelenek, bonyodalom nincs igazán és a karaktereknek sincs mélysége. Szinte az egész történetet Jerry karaktere teszi ki, de keveset tudunk meg róla. Milo, Lise és Henri alig jutnak szóhoz, Adam viszont jelentéktelenségéhez képest egész kiemelt. Ő a legfőbb komikus elem, más szerepe nincs. Így is hozzá fűződik a legviccesebb jelenet, amikor önhitt képzelgésében egy nagyzenekar minden tagja ő a karmestertől a zongoristáig, de még az ovációban kitörő közönség is. A zenemű az 1920-as évek párizsi hangulatát akarta visszaadni, és erre hajtott a film is ezekkel a jelenetekkel, indokolatlan zenés betétjeivel. Ó igen, megint ezzel jövök... A koncepció ugyanis a Piros cipellők sikere nyomán az volt, hogy balettosítják, művészi szintre emelik a táncot, csakhogy ezt nem mindegyik tánccal tették meg, így elég éles minőségbeli különbség volt egy sztepptánc és egy modern balett tánc között, hiába szórakoztató Gene Kelly mozgása az előbbi esetén is. Ezek ugyanis nem tesznek hozzá semmit a történethez, noha mókásak. És erre tesz rá egy lapáttal, hogy indokolatlanok, hiszen Henrit leszámítva nem énekesek vagy táncosok, így nem igazán indokolt a dalra fakadás.

Amitől mégis helyet kaphat a neves filmek között az az, hogy benne vannak a balett-betétek, amelyek többnyire kifejezőek, bár néha céltalannak éreztem őket, mert olyan dolgot adtak elő, amit előtte már kifejeztek máshogy, és akkor meg minek... Jó volt Lise bemutatása, ahogy minden egyes felsorolt tulajdonságát eltáncolta, jó volt Lise és Kelly kettőse egymMessze a legdrágább jelenete a filmnek a több mint negyedórás filmvégi balett-jelenet, ami szokatlan és bátor húzás volt. És nem is tánc volt benne a legjobb, hanem a díszlet és a koncepció: korabeli festők képei szolgáltatták a hátteret és az alaphelyzetet Van Gogh-tól Toulouse-Lautrec festményéig. A színészek némafilmesen túlzóak voltak, de jó pont, hogy a franciákat franciák alakították (a forgatás teljes mértékben amerikai stúdiókban történt...), az Adamet alakító színész valóban zongorista volt, az Henrit alakító pedig tényleg énekes. A zenében csak Adam diszharmonikusabb darabjai tetszettek, amelyek szintén Gershwin-művek.

Élmény:

Szóval a történet nagyon kevés volt, amit némileg ellensúlyozott a művészibb tánc, az esetenként látványos díszletek, némi humor és persze a "fílgud" hangulat, amit az amerikaiak Párizsba képzelnek. Ami lényegesebb, hogy az egy évvel későbbi Ének az esőbenről ordít ennek a filmnek a hatása, de persze az már jóval ügyesebben ki volt dolgozva.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Gene Kelly, Madge Blake és Judy Landon (Ének az esőben), Nina Foch (Tízparancsolat, Spartacus), Eugene Borden (Casablanca, Mindent Éváról)
- Még életben vannak: Leslie Caron (85)

Következik: Nyugaton a helyzet változatlan

2 komment
Címkék: zenés 20. század 1951 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1950-es évek Észak-Amerika Gene Kelly 2 órás IMDB 7 Vincente Minnelli

Apám és fiam (2005)

2017. január 18. 22:28 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Irmak, Cagan
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Cetin Tekindor, Fikret Kuskan, Humeyra, Serif Sezer
Megjelenés: 2005, Törökország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/ZeJRfPa7C8E
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/az-apam-es-a-fiam-babam-ve-oglum-my-father-and-my-son/movie-121600

Tartalom:

Sadik ellenzéki újságíró Isztambulban egy mindennapos feleséggel. Sajnos épp az 1980-as puccs éjszakáján indul meg a szülés, és segítség híján Sadik felesége elvérzik. A kisfiú, Deniz egészséges, de hogy tovább bonyolódjon a helyzet, Sadikot bebörtönzik és megkínozzák ellenzékisége miatt. Pár évvel később kiszabadul, idővel pedig úgy dönt, hogy Denizzel vidékre utazik szüleihez. Mindenki örömmel fogadja a tanyán, kivéve apját, Huseyint, akivel csúnyán összevesztek, amiért Sadik nem akart mezőgazdaságot tanulni és vezetni a gazdaságot, hanem inkább újságírónak állt. Végül konfrontálódik apjával, hogy elmondja: azért utazott haza, mert a börtönben megromlott az egészsége és haldoklik, Deniznek pedig otthon kell...

Kevés érdemi információ hiányában csak annyit jelenthetek ki biztosan, hogy részben a szülői viszonyról szól a történet, ahogy Huseyinnek meg kell tanulnia elengedni gyerekeit. Majdnem biztos vagyok két olyan témában, amelyek ennél fontosabbak, de a török kultúra hiányában nem tudhatom: valószínűnek tartom, hogy a három férfi Törökország három nemzedékét jelképezni és erősen allegórikus a történet. A harmadik témát önéletrajzinak sejtem, Deniz valószínűleg Irmak, a rendező művészénje.

Megvalósítás:

A történet elején azonnal politikai kontextusba helyezik a filmet azzal, hogy a születés az 1980-as puccs estéjén esik meg, amibe "az anya" belehal. A török közélet ekkor erősen megosztott volt a jobb- és baloldal között, ahogy Sadik és apja viszonya is. Sadik nem bocsánatot kérni utazik haza, amiért szembement apja elvárásaival, hanem hogy otthont adjon a jövőnek Deniz személyében. Erre utalhat a város-vidék ellentét is, hiszen Isztambulban szinte senkijük nincs, míg vidéken van az egész család, a múltja, a barátai. Az első pár perc meglehetősen komor, ekkor hal meg az anya és látunk pár kínzós jelenetet is (de csak szoftosan), ezek után viszont a történet nagyobb része kifejezetten idilli, szinte könyned vígjátékká válk. A történet utolsó negyede Denizről szól. A film során többször láthatjuk az ő képzelt valóságát, hiszen a könyvek és képregények szerelmese. Ezt a képzelőerőt fejeli meg a nagyapjától kapott kamera, amin keresztül még egyszer találkozhat apjával, és megkapja a filozofikus üzenetet: azzal nő fel, ha tisztában lesz vele, hogy mi a képzelete és mi a valóság, de képes lesz ezt a képzeletet valósággá változtatni. Itt már egyértelműen nem egy gyerekhez beszél Sadik szelleme, az ő szintjének ez túlságosan magaröptű, ezért is gondolom önéletrajzinak ezt a szakaszt.

Technikailag kevés dolgot tudok kiemelni. A zenéét díjazták, de nekem nem "ütött fület". Volt pár ügyes párhuzamos vágás, ahol szinte észrevétlenül ment át a múltba egy visszaemlékezés egy pillanat alatt, ami tök hatásos, illetve Deniz képzelt kalandjai jelentettek még némi felüdülést (indiánok, kalózok, szörnyek, háború... stb.).  A Denizt játszó gyerek amúgy tök cuki volt, hitelesnek tűntek a reakciói, valószínűleg nem is játszott, hanem igyekeztek vele elhitetni a filmet.

Élmény:

Érdekes, de amíg a Földre szállt csillagok esetében az érzelmekre vadászást nyálasnak éltem meg, itt most sikerült a filmnek magával ragadnia, talán mert mindannyian átéltük, hoy milyen az, amikor a szüleinkkel nem a legjobb a viszonyunk. Ez egy egyetemesebb élmény, ezért könnyebben átélhető. Ez a film is nagyon egyensúlyoz a jóízlésű érzelgőség határán, de én meghatódtam rajta valamennyire. Egy töröknek biztos többet mond a film, így nekem ebből csak ennyi maradt.

Érdekességek:

- Az 1980-as puccs előzménye az volt, hogy az 1970-es években egyre élesebb lett az ellentét a jobb- és baloldal között, főleg mivel azt támogatták a nagyhatalmak is. Az 1977-es választás eredménytelen volt, senki sem szerezte meg a többséget, és napi szinten tucatnyi politikai gyilkosság borzolta a kedélyeket, mígnem a hadsereg közbe nem lépett és kialakította a maga féldiktatúráját Evran (1980-1989) vezetésével.
- Mintegy félmillió embert tartóztattak le, többségüket megkínozták és vélhetően ezreket megöltek. Evrant végül 2014-ben életfogytiglanra ítélték, de még a büntetés jogerőre emelkedése előtt meghalt 2015-ben, 95 éves korában.

Következik: Egy amerikai Párizsban

Szólj hozzá!
Címkék: 2005 dráma 21. század Ázsia Törökország 2000-es évek 2 órás IMDB 9 Cetkin Tekindor Fikret Kuskan Humeyra Serif Sezer Nyugat-Ázsia Cagan Irmak

Földre szállt csillagok (2007)

2017. január 16. 19:41 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Khan, Aamir
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Darsheel Safary, Aamir Khan
Megjelenés: 2007, India
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/64xV9l7O3cg
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/taare-zameen-par-taare-zameen-par/movie-113720

Tartalom:

A nyolcéves Ishaan utálja az iskolát, képtelen odafigyelni és viselkedni, tele van rossz jegyekkel, nem ért semmit, már másodjára járja a harmadik osztályt. Mindig összekoszolja magát, a külvilágot szinte észre sem veszi, menekül a felelősségre vonás elől, rendre elmerül színes fantáziavilágában. Pedig otthon az anyja töri magát, hogy segítsen neki tanulni, a bátyja éltanuló, apja is sikeres munkájában. Apja türelmetlenebb vele szemben a többieknél, és amikor egy alkalommal ellóg a suliból és egyedül csatangol az utcákon, végleg betelik a pohár és bennlakásos iskolába adják, ahol szigorúbban veszik a fegyelmezést. Családjától távol, a minden szabadságtól mentes környezetben sikerül is megtörni, noha jegyei nem lesznek jobbak, de legalább jól viselkedik - belül viszont szinte meghal. Egy nap új rajztanár érkezik az iskolába, a modernebb felfogású Nikumbh (maga a rendező, Aamir Khan), aki megpróbálja kideríteni a fiú letörtségének okát, és rájön, hogy diszlexiás...

Általánosabban véve a történet lényege az, hogy a gyerekeket lehetőleg egyénileg kéne kezelni, hiszen nincs két egyforma ember, és ahelyett hogy a film szavaival élve uniformizált versenylovakat tenyésztenénk, hagyni kéne őket a maguk képességeinek megfelelően kibontakozni. Ennek apropója és a történet konkrétabb tárgya a diszlexia, amelyet felismerve egy kis odafigyeléssel sikerül leküzdeni, sőt, előnyt is kovácsolnak belőle.

Megvalósítás:

A történet első felében többnyire Ishaan szemével látunk, ami azért jó, mert a diszlexiások képekben gondolkoznak és így elmerülhetünk az ő képzelt vagy mágikusan érzékelt valóságában. A közvetlen környezete teljesítményorientált, kötött rendszert alkot a családjával, iskolájával, míg ő sokkal kellemesebben érzi magát az utcák kaotikus forgatagában, a képzelete korlátlan szabadságában (ennek jelei, hogy állandóan lekési az iskolabuszt, hogy gond nélkül átmegy a pirosban a zebrán, hogy különféle tárgyakat szed össze a földről... stb.). A történet felénél megérkezik Nikumbh, a hiperérzékeny, jóképű és jóseggű tanárbácsi, aki felismeri Ishaan gondját és önfeláldozóan segít rajta, megnevelve a családot és az iskolát is. Nagy kár érte, mert kis híján nyál- és könnytengerbe fulladunk. Még éppen nem, de nagyon közel állunk hozzá, hogy a túlságosan didaktikussá váló történet amúgy tök pozitív és humanista üzenete giccsbe forduljon azzal, hogy mindenkinek könnybe lábad állandóan a szeme és hogy Nikumbh túlságosan tökéletes. A rendező ego-tripjének gondolhatnánk a dolgot, de mentségére szóljon, hogy sem a főszerep, sem a rendezői szék kezdetben nem Khané volt, kényszerből került bele a filmbe. A történet nagyon erőltetten azzal végződik, hogy Nikumbh rendeztet egy festőversenyt, amit természetesen Ishaan nyer meg. Ezen a ponton már annyira érzelgős lett a film, hogy nem lepődtem volna meg azon se, ha a tanár és a diák csókolózni kezd, ami azért egy negyvenes férfi és egy nyolcéves kisfiú esetében durva lett volna :D

Techniaki megvalósításában is hasonló a szerkezet: Ishaan látásmódja miatt amíg ő van a középpontban jóval több a kreatív megoldás, a szokatlan kameraszögek, animációs betétek (pl. megelevenedő betűk), videóklipszerű zenés részek... stb. Kifejezetten emlékeztetett az Amelie csodálatos életére. A legjobb talán az a szakasz volt, ahol Ishaan ellógott az iskolából, és láthatjuk a mindennapi életet esztétikusan ábrázolva, legyen az egy lehulló festékcsepp vagy pocsolya, amin rendre áthajtanak. De amint megérkezik Nikumbh, ezek jóval ritkábbak lesznek. Mivel bollywoodi filmről van szó, nyilván nem kerülhetjük el a zenés betéteket, de a régebbi indiai filmken megedződve meglepetten tapasztaltam, hogy a zene kifejezetten popos és modern hangzású. Szerencsére a kellemetlen táncjelenetek elmaradtak egyetlen kivétellel, de az indokolt volt a történetben (Nikumbh belépője, amelyben bohócként akarta elkápráztatni a gyerekeket), a többi esetben pedig csupán aláfestő zeneként szolgáltak a dalok. A gyerekek alakításai rendben voltak, a forgatáson igyekeztek minél természetesebb pillanataikat elkapni, az Ishaant alakító kisfiú legjobb jelenetei is valószínűleg ilyen spontán felvételek voltak (pl. amikor büntiből az osztályterem előtt kell várakoznia, és az orrát túrja, vitrint nyal... stb.)

Élmény:

Alapvetően pozitív az élmény, az első fele kielégítő volt vizuálisan, de a második már kevésbé. Ez még nem lett volna nagy baj, de túlságosan érzelgőssé és didaktikussá vált. Értékelendő a társadalmi üzenete, harca a diszlexiás gyerkekért, ebben a korban valószínűleg egy jó kis emlékezetes tanmese lehet, de én már egy gonosz, kiégett vénember vagyok, nekem ez túlságosan gyermetegre sikerült. Kisgyerekes vagy leendő szülőknek ajánlott.

Érdekességek:

- Az önmagát "alakító" idős festő, Lalita Lajmi Dutt testvére
- A diszlexia a lakosság 20%-át érinti, ebből 3-7% az észrevehetően súlyos eset. A kiváltó oka genetikai vagy környezeti, de agyi sérülés is okozhatja. A szakemberek egyre inkább hajlanak affelé, hogy ne abormalitásként kezeljék a jelenséget, hanem eltérő gondolkodásmódként, hiszen bár az olvasás és a szavak területén elmaradnak a normális emberektől, más területeken erősebbek.
- Számos korszakalkotó művész és tudós is diszlexiás volt, ennek köszönhették kiválóságukat. Ugyanakkor a sikertelen iskolaévek miatt sokan deviánsá válnak, ahogy Ishaan is, egy felmérés szerint a bűnelkövetők között is épp emiatt magasabb a diszlexiások aránya.
- A szakemberek természetesen üdvözölték és fontos filmnek tartják a művet, Indiában és változásokat indított el, közbeszéd tárgyává vált a diszlexia.
- Ezt a filmet indították Indiában nagy reményekkel az Oscarért 2009-ben, ám nem jutott el a legjobb öt közé sem. A média önkritikusan az indiai filmipar kritikájával kezdett foglalkozni nagyban, de a dolog pikantériája, hogy a győztes abban az évben épp a jóformán indiai, de brit színekben induló Gettómilliomos lett.

Következik: Apám és fiam

Szólj hozzá!
Címkék: 2007 dráma 21. század Ázsia India 2000-es évek Dél-Ázsia IMDB 9 3 órás Darsheel Safary Aamir Khan
süti beállítások módosítása