Tartalom

Souza asszony tévét néz elárvult unokájával, Championnal, egy revüműsort az 1920-as (?) évek énekesnőivel, a Belleville Trióval. Hogy jobb kedve derítse a kisfiút, zongorázni kezd neki, de Championt nem érdekli. Vesz neki egy kutyát, Brunót, de ő se vidítja fel igazán. A kisvasút sem jön be, ráadásul a kölyök Bruno farkára is ráhajt a vonat véletlenül, amely traumatikus élmény a kutyának és ezentúl minden vonatot megugat. Souza asszony takarítás közben felfigyel a fiú rajongására a biciklik iránt, ezért szerez neki egyet, amitől végre felderül a gyerek. Telnek az évek, Champion nagyanyja edzése mellett felnő és profi kerékpáros lesz, bár nem tűnik igazán boldognak. Indul a Tour de France-on, ahol a kemény hegyi szakaszt nem bírja és feladja. Ekkor rabolják el titokzatos gengszterek két másik társával együtt, hogy a nagyvárosba, Belleville-be vigyék illegális kerékpárversenyre. Souza asszony és Bruno a nyomukba erednek, de pénz híján kénytelenek egy sikátorban meghúzni magukat. Ekkor fut össze a már megöregedett Belleville Trióval, akik befogadják és segítenek szembeszállni a francia maffiával...

Elsőre nehéz lett volna megmondani, de a rajzfilm az egyedi művész és a tömegkultúra ellentétének metaforája. Az egyéniséget képviselik a franciásabb karakterek és a Belleville Trió, míg a belleville-iek városát és életét áthatja a fogyasztás, a sehová se tartó "haladás", a maffiaszerűn irányító szórakoztatóipar. Hogy ezt Chomet, a rendező az animációra érti elsősorban, a Mickey egér-szerű karakter mutatja, aki működésben tartja az egész nagyvállallati gépezetet.

Megvalósítás

A figurák és a helyzetek szimbolikusak végig: a biciklisták eltorzulatk az intézményesített versenyzéstől, a pincér csak hajlongani tud, a fogyasztók kövérek (még a Szabadság-szobor is hamburgert tart a kezében), a vállalati emberek szögletesen uniformizáltak... stb. A legszórakoztatóbb karakter Bruno kutya, akinek a kölyökkori vonatos traumája meghatározza egész egyéniségét és minden vonatot megugat, tudatalatti álmai pedig kombinálják a vonatot az étellel, melyek körül élete forog. A Belleville Trió megmarad önmagának, így hiába nyomorogank, boldogok maradnak és folytatják a sztenderdtől eltérő életüket és művészetüket. Ebbe sikerül integrálódnia Souza asszonynak a saját maga egyediségével. A helyzet maga is a már korábban felvázolt témára utal: a nagyvállalat elrabolja a versenylószerű, kisiparos kerékpárosokat önmaga szórakoztatására, és olyan szerkezetbe ülteti őket, amely tekerést kíván, de valójában nem halad, annak csak illúzióját kelti.

A rajzolás stílusa az eddigi rajzflimek közül leginkább talán a 101 kiskutyáéra hasonlít, de torzabb, groteszkebb, sötétebb, kivéve a felvezető jelenetnél, ami szándékosan a huszas évek rajzfilmjeit idézi. Ez igaz a film hangulatára is, az egészet áthatja valamilyen baljós szomorúság, miközben egyáltalán nem az. Ezzel a kevert hangulattal még nem lenne bajom, de azt nem szeretem, ha nem következetes egy történet világa: vagy legyen realista vagy legyen abszurd, de ha nem tartja be a kettő közül valamelyiket, akkor logikátlan lesz. (Pl. Bruno öreg és kövér, a levegőben lóg a targédiája, majd váratlanul beteszik egy kidurrant autókerék helyére, hadd pörögjön - innentől nem lehet komolyan aggódni érte). Fontos jellemzője a filmnek, hogy szinte nincs benne szöveg, de nem is hiányzik, képekkel és az arcokkal is tökéletesen érthető. Amit nem szerettem, hogy néha külön odafókuszáltak teljesen feleslegesen egy-egy poénra, hogy tessék itt van, látod, nevessél.

Élmény

Érdekes volt, nehéz hangulatilag elhelyezi szokatlan hangvétele miatt. Ritkán lehet felszabadultan felnevetni rajta, pedig végig vicceskedő a történet. Rajzolása nem annyira látványos mint a pl. a Toy Story, de vannak jó megoldásai, a karakterek és a történet pedig megható is tud lenni. Belső logikátlansága zavart, és lehet hogy rosszul érzem, de mintha lenne benne egy francia felsőbbrendűségi tudat, gőg az amerikaiakkal szemben, ami nagyon nem szimpatikus.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Michel Robin (Amelie csodálatos élete)
- A Tour de France 1903-ban indult reklámfogásként, azóta az egyik legjelentősebb kerékpáros versenyévé nőtte ki magát. Mintegy három hét alatt kell Franciaországszerte teljesíteni a 3 500 km-es távot. Első győztese Maurice Garin volt a maga 94 és fél órájával. A tavalyi győztes Chris Froome-nak már csak 84 óra kellett a táv teljesítéséhez.